A Steven Spielberg, George Lucas és Harrison Ford alkotta trió Az elveszett frigyláda fosztogatói után három évvel szállította le a második kalandot, melyből sajnálatosan kimaradt az első részt író Lawrence Kasdan, mivel épp saját rendezésével, A nagy borzongással volt elfoglalva. A helyét William Huyck és Gloria Katz vették át, akiknek a legismertebb munkája a Lucas rendezte nagysikerű American Graffiti. Az Indiana Jones és a végzet temploma – mely valójában prequel – sokáig a filmsorozat fekete bárányának számított. Lucas szeme előtt egy sötétebb és erőszakosabb folytatás lebegett, amit Spielberg harsányabban jelenlévő humorral kompenzált. Ennek az lett a következménye, hogy a film a felnőtteknek gyerekes, a kölyköknek meg ijesztő lett. A résznek szerkezetileg is megvannak a hullámvölgyei: előbb őrült módon felpörög, majd elszunyókál, hogy aztán megint a kalandok közepébe rántson. A fele játékidő eltelik mire a címben jelzett templomig eljutunk, a történet pedig végre sínre kerül.
A Végzet temploma, sőt az egész széria legirritálóbb szereplőjének lehetne megszavazni Willie Scottot, ezt a beképzelt, rikácsoló libát. A nő csak az eredeti magyar szinkronnal elviselhető, ott ugyanis Eszenyi Enikőnek csodával határos módon sikerült kihoznia belőle azt a humort, amit az alkotók elérni szándékoztak vele. Az énekesnőt játszó Kate Capshaw - a rendező későbbi felesége - amúgy egyáltalán nem rossz. Az évődésének Harrison Forddal megvannak a maga pillanatai, amikor pedig bajba jutott szépség lesz, már kifejezetten vonzó jelenség. Az, hogy Picur (Ke Huy Quan - Kincsvadászok) vajon miért került bele a folytatásba nem nagy rejtély, ám sokkal jobban bevált, mint a hős oldalára kötelezően odarakott gyerekek szoktak. Korára fittyet hányva majdhogynem egyenrangú társává válik Indiana Jonesnak. A köztük lévő egyszerre apa-fiúi és haveri kapocs a film igazi érzelmi hajtóereje. Amikor a sötét álmából visszatérő Indiana rákacsint, az minden alkalommal mosolyt csal az arcomra.
A nyitányra a Bond-filmekből átvett hagyomány jegyében ismételten nagy gondot fektettek. Akadnak bolond ötletek, mint amilyen a musicalbe átcsúszó főcím, de a sodró lendület mellett ezek aligha tudnak kizökkenteni. A Spielbergre jellemző játékosság az egész filmen tetten érhető. A Frigyláda kígyói és pókjai után ezúttal bogarak teszik próbára az ingerküszöbünket, valamint egy groteszk indiai díszvacsora az elképzelhető leggyomorforgatóbb fogásokkal. Amikor megint beindul az akció, Spielberg szárnyal. Innentől tételesen felsorolhatnám az összes mozgalmasabb jelenetet, mert mind említést érdemelne. A humor, a kaland és a horror a sorozat legjobb hagyományai jegyében keveredik bennük. A Shankara kövek legendája inkább a mese, mint a misztikusság irányába viszi a történetet, amit gyerekként jobban értékeltem, a gyilkos szekta vezére, Mola Ram (Amrish Puri - hazájának legfoglalkoztatottabb rosszfiúja lett a szerepnek köszönhetően) viszont felnőtt szemmel is félelmetes. Az Indiana Jones és a végzet temploma véleményem szerint egyáltalán nem hozza szégyenbe a szériát, mint azt egyesek állítják róla. Vannak hibái, kevéssé sikerült, mint az előző rész, de Spielbergék túl jó formában voltak ahhoz, hogy elszúrják.
ÉRTÉKELÉS: 80%
