Még Sylvester Stallone se gondolhatta, hogy a Vietnamból hazatérő katona, John Rambo szerepe fogja megmenteni, sőt meghatározni a karrierjét. A Rocky-filmeken kívül a színész addig csak egyik anyagi bukást halmozta a másikra, a Rambo első része viszont bebetonozta státuszát a nagyok között, a folytatások pedig a ’80-as évek ikonikus akciósztárjai közé rangsorolták. A szérián nyomon követhetőek a műfaj főbb változásai, melyek az évtizedek alatt bekövetkeztek. Az akciófilmek egyre gyorsabbak, nagyobbak és erőszakosabbak lettek, erről pedig a Rambo-sorozat esszenciális képet nyújt. Azon túl, hogy műfajának iránymutató darabjai, még mindig mocskosul jó szórakozást jelentenek.
David Morrell regényének nem teljesen hű adaptációjával nem csupán Sylvester Stallone, hanem a film producerei, Andrew Vajna és Mario Kassar is megalapozták a jövőjüket. Bár később még többször együtt dolgoztak, első közös projektjükben alaposan próbára lett téve a tűrőképességük. Stallonet rábírni a szerepre eleve nem volt könnyű. Csak úgy sikerült, ha átírhatta a forgatókönyvet. A pokol aztán nem is annyira a forgatáson, hanem az utómunkák során szabadult el. A Rambo első, a végsőnél jóval hosszabb vágását Stallone gyűlölte. A rengeteg sallang alatt eltemetve ott rejlett egy sikerfilm, amit egy új, a mellékszereplőknek nagyobb teret adó megközelítéssel ástak elő. Ezzel a produkció a vágás során bajba jutott akciófilmek megmentésének mintájává vált.
A Rambo első része jóval komolyabb és összetettebb, mint folytatásai. Ha lehámozzuk róla az akciót, valódi drámát találunk a dicstelenül hazajött vietnami katonákról, akiket magukra hagytak traumájukkal. Különleges képességei ugyan kiemelik, de Rambo is egy közülük. A folytatásokkal ellentétben itt nem gyilkolja halomra a népeket, sőt valójában direkte senkit nem öl meg. Egy magányos, instabil veterán, akit kipécéz magának a városkát az ő szép tiszta királyságnak tartó sheriff (Brian Dennehy). Primitív helyettesei aztán bánásmódjukkal előhozzák Ramboból a vietnami kínzások emlékeit, onnan pedig nincs megállás. Harc harcot követ, és azzal, hogy hívják a nemzeti gárdát is, a csendes kisváros és erdeje háborús színtérré válik.
A filmet bár a vígjátékairól ismert Ted Kotcheff rendezte, humor csak elenyészően található benne. Annak, hogy vért izzadtak az összevágásával, meglett az eredménye. Úgy vált feszes akciófilmmé, hogy karakterközpontúságát is megőrizte. A bemutatott harci technikák, ahogy például Rambo levadássza üldözőit, annyira elnyerték a közönség tetszését, hogy visszatérő elemmé váltak. Stallone egész jól játszik, figurája lelki összeomlását is hitelesen adja elő, de, hogy a film kinőjön magából, ahhoz kellett a remek Brian Dennehy és a Rambo parancsnokát, vagy jobban mondva teremtőjét alakító Richard Crenna. Dennehy lehetett volna szimpla vidéki tulok, ám ő úgy játssza el a sheriffet, hogy látjuk a szemében, a lelke mélyén tudja, ő tehet arról, hogy ennyire elfajult a helyzet. Crenna nagy erénye, hogy a legbutább szöveget is méltósággal képes előadni. Az általa alakított Trautman ezredesnek több részen átívelő atyai kapcsolata Ramboval neki köszönhetően a filmek alappillérévé vált.
Elmaradhatatlan része a Rambo-filmeknek a mindig kiváló Jerry Goldsmith zenéje, mely szavak nélkül írja le a főszereplő személyiségét, és az üldözések feszültségéhez is rendesen hozzátesz. Az akciójelenetek ugyan még viszonylag kicsiben zajlanak, de azért belefért pár belassított robbanás, ahogy pedig Rambo lerombolja a városkát és megy, hogy becserkéssze a sheriffet, azok klasszis jelenetek. A filmesek nem merték megölni a címszereplőt, ahogy a regény írója tette, de nincs okuk szégyenkezésre befejezésük miatt. Akárcsak a Piszkos Harry végén, úgy érezni, hogy a főhős útja véget ért, ám a film sikere arra a sorsra rendelte mindkettejüket, hogy újra vegyék fel a fegyvert és tegyenek rendet a világban. A folytatásokban Rambo bizony meg is teszi, de ez már egy másik történet.
ÉRTÉKELÉS: 90%
