Miután a Szellemirtók a ’80-as évek közepén irtózatosan nagyot kaszált, a mozikat elárasztottak a vicceskedő kísértetek. Ebben a trendben jött ki az akkor még kezdőnek számító Tim Burton karriermeghatározó vígjátékával. A Beetlejuice eredetileg horrorfilmnek indult, ám a forgatókönyv Burton irányítása alatt új irányt vett. A történet nem csak könnyedebb tónust kapott, de a rendező teljesen a maga képére formálta. A filmben egy kedves házaspár, Adam (Alec Baldwin) és Barbara Maitland (Geena Davis) válik szellemmé egy végzetes baleset következtében. Alig fogják fel, hogy mi történt velük, a házukba máris új család költözik. Az extravagáns new yorki família radikális átalakításokba kezd. Maitlandék mivel nem boldogulnak a helyzettel, nem látnak más megoldást, mint a kókler bioördögűző, Betelgeuse (Michael Keaton) segítségét kérni.
Tim Burton világának egyik jellemzője a kívülállókkal szembeni empátia. Filmjeiben, ami elsőre ijesztőnek és furcsának tűnik, arról gyakran kiderül, hogy csak más. A rendező a túlvilági létet is ugyanígy közelítette meg. Maitlandék odaát egy olyan környezetben találják magukat, melyet nem értenek. Frappáns módon a túlvilág nem a pokol vagy a menny leképezéseként jelenik meg, hanem bürokratikus irodaként, ahol azok dolgoznak büntetésként, akik korábban öngyilkosok lettek. A film ironikus, helyenként groteszk humorral ábrázolja Maitlandék kálváriáját. Először maguk próbálják meg elijeszteni a betolakodóknak tekintett jövevényeket, ám próbálkozásaik csúfos kudarcba fulladnak.
A szellemként boldogulni próbáló házaspár fokozatosan kikerül a középpontból, ami a Beetlejuice javára válik. Alec Baldwin és Geena Davis bár nem rosszak, mégis alig tudnak érvényesülni a sok csodabogár között. A Maitland házaspár annyira rendes, hogy az már unalmas. Tim Burton nem is velük fejezi ki magát, inkább Lydiával (Winona Ryder). A halálvágyó tini az egyetlen, aki látni képes a szellemeket és természetesen egy meg nem értett különc, aminek valószínűleg Burton is tekinti magát. A mellékszereplők közt a legemlékezetesebb az idegroncs férj és a művészi hajlamú feleség. Az őket alakító Jeffrey Jones (a Meglógtam a Ferrarival igazgatója) és Catherine O’Hara (a Reszkessetek betörők! anyukája) humorához kimondottan passzol Burton világa, így a rendező később is szívesen együtt dolgozott velük.
Azt, hogy nem a tényleges főszereplők viszik a filmet felismerték a marketingesek is, így történhetett meg, hogy sztárként azt a Michael Keatont tüntették fel, aki mindössze 17 percet szerepel. Betelgeuse, a megállás nélkül dumáló túlvilági svindler a színész kedvenc szerepe, és egyértelmű, hogy miért. A figura alkalmat ad rá, hogy úgy kiteljesedhessen a humora, pimasz és végtelenül laza egyénisége, mint sehol másutt. Az energikus színésznek még jól is állnak a szereppel járó őrült túlzások. Módot kap, hogy fél percenként átváltozhasson, ruhát vagy épp személyiséget cserélhessen. A belépőjétől kezdve minden telitalálat, amit Keaton Betelgeuseként művel. Meg se kell szólalnia, a kinézete egyből kifektet. A film nagyon rafináltan osztja be a felbukkanásait. Nagyjából tízperces ütemekben kapunk belőle szemelvényeket, hogy végül totálisan átvegye a terepet. Ahogy A bárányok hallgatnakban a fél órát se szereplő Anthony Hopkins kisajátította a filmet, úgy nyúlta le Keaton is az alkotók teljes egyetértésében a Beetlejuice-t.
Amennyire Keaton a film hajtóereje, úgy Tim Burton a lelke. Ez volt a rendező első jelentősebb munkája, de már kiforrott látásmóddal rendelkezett. A filmet majd szétveti a fantázia. Burton számítógép nélkül, csupa neki tetsző ősrégi technikát bevetve teremti meg a film kimagasló látványvilágát. Kevés rendező támaszkodik ennyire önnön kreativitására, Burton viszont a legegyszerűbb megoldásokat is leleményesen használja. A képeihez illő hangzásról már itt a tőle elválaszthatatlan Danny Elfman gondoskodott. Gótikus stílusú, a film humorát magán viselő zenéje nélkül nem is tudnám a Beetlejuice-t elképzelni. Fontos állomás volt ez mindegyikük pályáján, hisz a beugrót jelentette nekik egy még nagyobb produkcióba, a Batmanbe. A Beetlejuicenak régóta tervezik a folytatását, de csak egy animációs sorozatig jutottak. Bármennyire is szeretném Keatont újra ebben a szerepben látni, azt hiszem, mégis úgy lesz a legjobb, ha Tim Burtonnel meghagyják ezt a humoros kísértethistóriát a múlt egy szépemlékű darabjának.
ÉRTÉKELÉS: 80%
