Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

A tíz legjobb Joel Silver akciófilm

2014. augusztus 22. - Lazók György

joe-title.jpg

A Joel Silver név elsőre talán nem mond sokat a mai filmrajongóknak, pedig a szakállas úriember volt egykor az akciófilmek atyaúristene. A 48 órától a Mátrixig tucatnyi örökös kedvenc elkészülte fűződik hozzá, azonban nem csak produceri munkássága, hanem a temperamentuma is maradandó nyomot hagyott azokban, akik ismerték. Lobbanékony stílusa miatt nem egy stúdióból tartósan ki lett tiltva. Róla mintázták a Tiszta románc simlis ügybe keveredő hollywoodi nagyágyúját és a Filmcápák hálójában pokoli főnökét is, aki úgy bánik az asszisztenseivel, mint a szeméttel. Silver tehát nem egyszerű eset, ugyanakkor hosszú a listája azoknak a színészeknek, rendezőknek és íróknak, akik hálásak neki azért, hogy megadta számukra az esélyt. Nem szépművészet, amit létrehoz, de átkozottul szórakoztató. Hatalmas robbanások és szövegek - ez az ő védjegye. Következzenek hát a legjobbak terebélyes életművéből!  

 

10. Országúti diszkó (1989)

joe-10.jpg 

Patrick Swayzenek a Dirty Dancing után kellett egy sikerfilm, ezért Joel Silver kifejezetten rá szabatta a kőkemény placcmester szerepét. Az Országúti diszkó csak úgy árasztja magából a ’80-as évek bukéját. Képviseli mindazt, amit akkor menőnek tartottak. A western alapokon nyugvó történetben Swayze idegenként érkezik egy városkába, és a főnök kérésére rendet tesz a helyi csehóban, majd, ha már így benne van, akkor az egész környéken. A film teljességgel sztárja vonzerejére épül, de ennek érdekében maximalizálja is azt. Silver, ahogy máskor is, játszik a klisékkel, emellett jól tudja, hogy mit várnak a nézők, és maradéktalanul megadja nekik, kerüljön bármibe. Nála nincs olyan, hogy kis bumm, csak, amibe a mozi is beleremeg. Swayzenek keményen oda kellett tennie magát, saját bevallása szerint kétségei voltak, hogy megéri-e a forgatás végét. Az, hogy az akció brutális, alap. Swayze és a haverját játszó Sam Elliott úgy rúgják szét a rosszfiúk seggét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Közben persze köpik az egysorosokat és az ízes káromkodásokat. Főszereplőnk sokáig féken tartja magát, amikor viszont elborul az agya, akkor a gigakitépéstől se ódzkodik. Az efféle esztelen túlzásoktól lesz az Országúti diszkó a szó bűnös értelmében klasszikus!

  

9. Tűzparancs (1996)

joe-9.jpg 

Az idők változnak, ezért a síkegyszerű recepten alapuló Silver-akciófilmeknek is muszáj volt. Agyasabb hősök jöttek a régiek helyére, ez a váltás pedig konkrétan megjelenik a Tűzparancsban. Az úthenger magatartást ki is képviselhette jobban, mint Steven Seagal, aki ezúttal kevés a válság megoldására, az irányítást egy ponton így átadja a Kurt Russell játszotta elemzőnek. Egy repülőgépet terroristák térítenek el, amit egy különítmény még a levegőben megpróbál visszafoglalni. A film ugyan nem mond le a pusztítás öröméről, de a kor szavára reagálva valószerűbben kezeli a szituációt. A történet nagyobbik részében a feszült tervezés, nem pedig a durr bele-logika dominál. Silver a filmet telepakolta jó színészekkel, mint John Leguizamo és Oliver Platt. Még Halle Berry se kizárólag mutatóban van kivételesen. A rendező Stuart Baird, aki vágóként rengeteg problémás akciófilmet húzott ki a pácból, ám direktorként a tisztes iparosok közé állt be. A Tűzparancs legyen bármilyen izgalmas és a maga módján igényes, nem kígyóztak a sorok a mozik előtt. Óvatos eltávolodás volt ez Silver részéről a szimpla lövöldözős filmektől valódi innováció nélkül.    

  

8. Kommandó (1985)

joe-8.jpg 

Tárgyalhatunk? – kérdezi a rosszfiú. Nem. – válaszolja John Matrix egy fejlövéssel nyomatékosítva. Íme a ’80-as évek akciófilmjeinek esszenciája egyetlen pillanatba sűrítve! A Kommandót a legjobb szívvel se tudom remekműnek nevezni, sőt tartalmilag másodvonalbéli kvalitásokat mutat, azonban azt nem lehet elvitatni, hogy készítői maximálisan ráéreztek a műfaj lényegére. Tömör gyönyör ez az első perctől az utolsóig mindenféle sallang nélkül. Csak Arnold Schwarzenegger, pazar egysorosok és rengeteg hulla. Nem számít a giccsben úszó főcím; az, hogy a sztori egy nulla – elrabolják a szuperkatona lányát, ami persze nagy hiba volt –, vagy, hogy a főellenfél egy ripacs. Még az se, hogy beleraktak a filmbe egy rikoltozó libát, itt legenda született! Volt előtte terminátor, meg Conan is, de a Kommandó emelte a földön járó istenek közé Schwarzeneggert. Még rá is játszanak arra, hogy tudjuk, nem az a kérdés, kinyír-e mindenkit, csak az, hogy milyen sorrendben. Joel Silver már első önálló produkciójában gondoskodott arról, hogy az a bumm nagyot szóljon és volt annyi esze, hogy maga mellett tartsa a film óriási beszólásait kitaláló Steven E. De Souza forgatókönyvírót, akinek sokkal inkább a kisujjában volt a szakma, mint a kamera mögött álló, jóindulattal is közepes rendezőnek, Mark L. Lesternek.

 

7. Mátrix (1999)

joe-7.jpg 

A Wachowski-testvérek filmjével eljött az oly várt megújulás, még, ha valójában nem tettek mást, mint lenyúlták ázsiai kedvenceiket, egyebek mellett a Ghost in the Shell c. animét. Lopni persze tudni kell, és kétség se férhet hozzá, hogy a Mátrix egy bámulatos vizuális megoldásokkal teli alkotás, mely egyszerre tud oltári akciófilm és filozofáló sci-fi lenni. A történet szerint Keanu Reeves ráébred, hogy az egész világ számítógépes szimuláció és az emberiség felett a gépek uralkodnak. A Mátrix stílusa jelentős hatást gyakorolt más filmekre, melyek boldogan vették át a bullet time-effektet, hogy lazábbnak tűnjenek. Joel Silver újra a csúcson találta magát, pedig a film sikere kevésbé volt az ő érdeme, mint a filmet író és rendező testvérpárosé. Amit a javára lehet írni, hogy meglátta bennük a lehetőséget, és a kapcsolatait felhasználva megszerezte a stúdió támogatását. Silver kézjegye alig mutatható ki a Mátrixon, ezért is nem kerülhetett feljebb a listán. A producer azt hihette, hogy a Wachowski-tesókkal aranytojást tojó tyúkra talált, csakhogy a folytatásokat már nem fogadta üdvrivalgás. További közös filmjeik anyagilag is csalódást okoztak, ezért végül elváltak útjaik. Silver egyre több szeméthez adta a nevét, és nemrégiben botrányos körülmények között szakított a Warner Bros. stúdióval, ahol tetemes adósságot halmozott fel. Az éhezés azért nem fenyegeti, olykor még bejön egy-egy filmje, mint legutóbb a Non-stop.

 

6. A pusztító (1993)

joe-6.jpg 

Két ősellenség a ’90-es évekből egy olyan jövőben ébred, amelyben nincs erőszak, tilos a szex, és még káromkodni se lehet. Mivel Sylvester Stalloneról és Wesley Snipesról beszélünk, ezen sürgősen változtatnak! A film megszületését problémák övezték. A forgatókönyvön egy halom író dolgozott, akik mind mást akartak kihozni belőle. Lori Petty-t a forgatás kellős közepén cserélték le Sandra Bullockra, akinek egyénisége tette a szerepet működőképessé. Az utómunkálatokról sokat elmond, hogy Silver Stuart Bairdet hívta segítségül, vele pedig teljes mellékszálakat dobtak a kukába. Ez az oka, hogy egyes szereplők, pl. Stallone régi haverja, nyom nélkül tűnnek el. A pusztítóban bár nem lehet panasz se az akciók mennyiségére, se a minőségére, a humor benne legalább akkora szerepet kap. Bárgyúan szelíd jövőképe arra mutat rá középső ujját fenntartva, hová vezet a túlzott érzékenység, egyben gúnyos válasz mindazokra a támadásokra, amik Silver akciófilmjeit érni szokták. Az alkotók a legfőbb célt sosem tévesztik szem elől, ez pedig a szórakoztatásunk. Stallone és Snipes összecsapásai éppen olyan intenzívek és epikusak, ami két ekkora akciósztártól elvárható. Idézhető szövegekből mindkettőjüknek szekérderéknyi jutott, sőt az egész film csordultig van velük. A pusztító ekképp lesz egy megunhatatlan akcióklasszikus, amely ironikusan hajt fejet saját műfaja előtt.

 

5. 48 óra (1982)

joe-5.jpg 

Silver karrierjét Lawrence Gordon cégénél kezdte, ahol hamar vezető pozícióba került. Legsikeresebb közös vállalkozásuk Walter Hill alkotása, a 48 óra volt, mely a ’80-as években elszaporodó zűrös zsarupárosokra alapuló akció-vígjátékok mintájául szolgált. A filmben egy nyomozó kihoz a börtönből két napra egy piti bűnözőt, hogy elkapjanak egy szökött gyilkost. A rendőr szerepére Clint Eastwoodtól Burt Reynoldsig szóba jött mindenki, aki számított, ám miután sorra visszautasították, az akkoriban jóval délcegebb kiállású Nick Nolte lett a befutó. A simlis sittes eljátszását a még csak színpadi és tévés komikusként ismert Eddie Murphyre bízták, aki példaképe, Richard Pryor elől happolta el a szerepet. A két színész rengeteget improvizált a forgatáson, és bár Nolte volt elvileg az elsőszámú sztár, a 48 óra Murphy pályáját röpítette a magasba. A film se a hullák, se a robbanások számában nem feszegette a határokat, a maga idejében mégis rendkívül erőszakosnak ítélték. A lövöldözést a motelben, melynek során két rendőr is életét veszti, olyan durvának találta a gyártó stúdió, hogy meg akarta vágatni a rendezővel. Miután erre nem volt hajlandó, Silver pedig kiállt mellette, a Paramount vezetői feketelistára rakták Walter Hillt. Nem is forgatott náluk többet egészen a 48 óra kissé megkésett, önismétlő folytatásáig, mely már Silver közreműködése nélkül készült.

 

4. Az utolsó cserkész (1991)

joe-4.jpg 

Joel Silver egy valódi álomcsapatot hozott össze blockbusternek szánt akció-vígjátéka kedvéért, de hiába szerződtette le a Top Gun rendezőjét (Tony Scott), a Die Hard sztárját (Bruce Willis), és a Halálos fegyver íróját (Shane Black), a film a mozikban nem lett akkora siker, mint azt várták. A sztori ismét csak amolyan apropó, hogy a főszereplők, esetünkben a Willis játszotta magánnyomozó és egy ex-focisztár (Damon Wayans), minél nagyobb zűrbe keveredjenek. Shane Black film noirok iránti rajongása tetten érhető a történeten, de Silvernek a közönséget kiszolgáló igényei elnyomják az olykor feltörni próbáló komorságot. Az utolsó cserkész így válik a mintapéldányává a producer sikerreceptjének, ami azt jelenti, hogy megállás nélkül váltják egymást a fergeteges szövegek és a durvajó akciójelenetek. Tony Scott egy kevésbé harsány filmet akart csinálni, ám Silver ráerőszakolta az akaratát és csak pompás vizuális megoldásait hagyta érvényesülni. Shane Black rekordnak számító összeget (1.75 millió dollárt) tett zsebre forgatókönyvéért, amit aztán Silver és Willis alaposan átírattak vele. A film készítését az alkotók egyre keményebb összezördülései lidércnyomássá változtatták. A producer élete legrosszabb élményei közé sorolja. Az idegek harcának nyertese maga Az utolsó cserkész lett, melynek szinte nincs is olyan pillanata vagy beszólása, amit ne lenne érdemes idézni.

 

3. Ragadozó (1987)

silver-2.jpg

Schwarzenegger ellen egy hadsereg is kevés, minimum a sátán, vagy egy alakváltó kiborg kell ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a vereség eshetősége. A Ragadozó elhozta számára a méltó ellenfelet egy földönkívüli képében, aki éppen esedékes embervadászata prédájául egy elit kommandó tagjait nézi ki. A sci-fi és horror elemekkel egyaránt dolgozó film hagyományos Joel Silver akciómozinak indul, melyben a Schwarzenegger vezette acélosra edzett csapat leradíroz egy egész tábornyi rosszfiút mielőtt a nyomukba eredne egy ismeretlen lény, mely egyenként végez velük. John McTiernan, akit már a Kommandó rendezésére is felkértek, rengeteget fektet az atmoszférateremtésbe. Jóval azelőtt, hogy a lényt meglátnánk, érezzük fenyegető jelenlétét. A Ragadozó volt Silver első produkciója, amihez különleges effektekre volt szükség, ezzel pedig alaposan meggyűlt a baja. Az idegen vadászt eleinte Jean-Claude Van Damme játszotta, de ez nem vált be, ezért a forgatás közepén a zseniális maszkmester, Stan Winston segédletével újraalkották a lény külsejét, akit aztán a robosztus Kevin Peter Hall keltett életre. A film, akár a Kommandó, alapjaiban egy B-film, de olyan szenzációsan van elkészítve, hogy egyszer se tűnik annak. Alan Silvestri harcba hívó zenéje, a hatalmas akciójelenetek, az emlékezetes mellékalakok, és Schwarzenegger masszív jelenléte nem hagynak kétséget afelől, hogy a minőségi alkotások ligájában a helye. A főszereplő és a ragadozó végsőkig menő összecsapását egyik folytatás se tudta megközelíteni, habár becsülettel próbálkoztak.

 

2. Die Hard 1-2 (1988/1990)

joe-2.jpg 

Joel Silverhez a klasszikus akciófilm-sorozatnak csupán az első két része köthető, melyek megosztva érdemelték ki a második helyet. A producer eredetileg a Kommandó folytatásának szánta a Die Hardot, de Schwarzeneggert nem érdekelte, ezért a már összeszokott készítők más irányba vitték művüket, mely aztán az alaptípusává vált a következő évtized akciófilmjeinek. A történet szerint John McClane, a new yorki zsaru egy terrorista akció közepébe csöppen, amikor meglátogatja a feleségét Los Angelesben. A főszerepre leszerződtetett Bruce Willis eltért az akkori akciósztároktól. Egy emberibb hőst képviselt, aki kényszerűségből veszi fel a harcot a túlerővel, nem azért mert nem fogja a golyó. A Die Hard forgatókönyvén Steven E. De Souza is ügyködött, ám a híressé vált szövegek egy részét Willis rögtönözte. A filmet John McTiernan rendezése emeli a csúcsra, aki olyan dinamikus képi világot és vágástechnikát vetett be, amivel megelőzte korát. A film sikere nyomán hamar kijöttek a második résszel, mely szorosan illeszkedett az elsőhöz. Ez Silvernek is köszönhető, aki úgy tekintett egy akciófilm folytatására, mint egy könyv következő fejezetére. Ennek okán több a visszatérő szereplő, és McClane figuráján se változtattak olyan drasztikusan, mint például a negyedik részben. A film nagyon hasonló történetet mond el, lényegében csak a tágabb helyszín jelent különbséget és a jócskán megemelkedett tét. Ami elmarad, az egy olyan emlékezetes főgonosz, mint amilyen Alan Rickman volt az első részben. Így is ki merem jelenteni, hogy a Die Hard 2 az egyik legjobb akciófilmhez készült folytatás. Az inkább Vörös Októberre vadászó McTiernan helyére beugró Renny Harlin kiváló munkát végzett, mely legfőbb referenciája a mai napig.

 

1. Halálos fegyver-sorozat (1987/1989/1992/1998)

joe-1a.jpg

Egységként értékelve a Halálos fegyver-filmek tekinthetőek Joel Silver főművének. Shane Black épphogy végzett az egyetemen, amikor megírta történetét az öregedő zsaruról, Roger Murtaughról, aki egy időzített bombát kap társul Martin Riggs személyében. A forgatókönyvet felkarolta Joel Silver, aki aztán olyan gárdát toborzott a filmhez, mely családdá kovácsolódott a széria négy része alatt. Ennek a famíliának a tagja lett Richard Donner rendező, a zenét szerző Michael Kamen, David Sanborn és Eric Clapton, valamint a visszatérő karakterek armadája, mint amilyen Murtaugh családja, főnöke és a lassan idegbeteggé váló pszichológusnő. Mel Gibson és Danny Glover párosának dinamikája feledteti a széria kezdeti összeszedetlenségét. A készítők az első részben még keresik, hogy mi működik és mi nem. A humor például nagyszerűen, így hát a sorozat az évek során egyre inkább a vígjáték felé tolódott, miképp Riggs depresszív gyilkológépből mókamesterré vált. A második részben belépett Joe Pesci is a bandába, aki szintén a humort erősítette a folyton pórul járó Leo Getz figurájával. Az akciójelenetek egyre nagyobbak lettek, ugyanakkor egyre kevésbé brutálisak. Az arányokat a harmadik részben még remekül eltalálták, a negyedik az, amely kissé bohózatba csúszott át, ám ezzel együtt olyan szépen zárta le a szériát, amire csak a legritkább esetben akad példa. 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr616621001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Great Cornholio · http://www.lordswm.com/?rid=244178 2014.08.22. 18:15:26

Neked minden B film? Mai szemmel minden az ami 10 évnél régebbi. A halálos fegyver sorozat meg fos.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.08.22. 22:46:36

nem az utolsó cserkész az első??
végezetes hiba. :D

fefe79 2014.08.22. 23:21:30

A Halálos fegyver 4 egy ócska, primitív giccs, pedig lehetett volna abból jót is kihozni. A vége, a "mi egy nagy család vagyunk", na az az Ausztrál expresszben is gáz lett volna. Meg Leo és a kisbéka, baszdmeg - a második rész kőkemény bűnügyi film volt, a negyedik meg egy kritikán aluli ripacskodás. Befogadjuk a szegény kis kínaiakat, mert mi vagyunk a jók! :) Hányinger.

Trónkövetelő 2014.08.22. 23:31:34

@fefe79:
A 4. részt csak Jet Li (és Benny bácsi) miatt érdemes megnézni :)

David Sumner 2018.03.06. 19:29:52

"Az akciójelenetek egyre nagyobbak lettek, ugyanakkor egyre kevésbé brutálisak."

A negyedik rész fináléja nem elég brutális?

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.03.09. 22:43:45

@David Sumner: A főgonosz halála az, a többi alapján a film simán mehetne a PG-13 besorolásba.
süti beállítások módosítása