Jack Carter egy rohadék. Ha volnának barátai, ők se tagadnák. Carter megszokta, hogy kihasználja az embereket. A londoni alvilág tagjaként az se újdonság számára, ha valakit hidegre kell tenni. A lojalitás se az erőssége, a főnöke nőjét is megfektette, pedig a fickóval nem jó ujjat húzni. A gondja mégse ez, sőt valójában hidegen hagyja, hogy mi lesz a lánnyal, ha kitudódik, hogy viszonya van vele. Hírt kapott ugyanis otthonról, hogy az öccse meghalt. Azt mondják, lehajtott egy hídról részegen, talán öngyilkos lett, de ő nem hiszi. Bár a testvére se volt róla valami nagy véleménnyel, ez most vajmi keveset számít, ahogy a megannyi figyelmeztetés se, hogy ne bolygassa az ügyet. Jack Carter pakolja a bőröndjét és megy, hogy megöljön mindenkit, akinek köze volt az öccse halálához.
Mike Hodges alkotása nem kevesebbel büszkélkedhet, mint, hogy elindította a brit gengszterfilmek új korát, és mellesleg tett egy keveset a telefonszex népszerűségéért is. Az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az angol gengszterek se állnak közelebb az úriemberekhez az amerikaiaknál. A film kezdetén pornóképeket nézegetnek kaján megjegyzéseket fűzve a látottakhoz. Carter is ott ül köztük, de gondolatban már úton van Newcastlebe az öccse temetésére. A lehangoló iparváros arcát nagyon elkapták. Szinte érezni a gyárkéményekből áradó füst bűzét. Carter a nyomozása során megjárja a szürke lakótelepeket, a koszos krimókat, és a tengerpartot, melynek vízét feketére festi a belehordott hulladék. Amit csak lehetett, azt valós helyszíneken vettek fel, hogy megteremtsék a film autentikus légkörét.
Az Öld meg Carter! a türelmeseknek kedvez. A készítők ráérősen szórják az információmorzsákat arról, hogy Carter miféle ember, milyen viszony fűzte a testvéréhez, és, hogy gyanúja a halálát illetően nem megalapozatlan. A sok név miatt, melyekhez csak később társult arc, eleinte nehéz volt követnem a történetet. A kép Carterrel szinkronban tisztult előttem, aki a temetésig csak kérdezget, de ennyi is elég, hogy felkavarja a vizet maga körül. Az érintettek finoman megkérik, hogy hagyja el a várost, ami a várt reakciót váltja ki: Carter kiosztja az első pofonokat. A film úgy válik rendkívül erőszakossá, hogy nem ömlik benne patakokban a vér és a hullák is egy kézen megszámolhatóak. A tettek nyers kegyetlenségükkel érik el hatásukat, melyet csak a legritkább esetben old egy kis humor.
Hamisítatlan ’70-es évekbeli durvulás tanúi lehetünk felesleges túlzások és a politikai korrektség miatti para nélkül. Jack Carter tornádóként söpör végig a városon. Megállíthatatlan, pusztító erőként tombol. Indítéka egyszerű, a bosszú. Lehetne, de szerencsére meg se kísérlik túlmagyarázni miért nem nyugszik míg el nem kapja az összes érintetett. Egyszerűen teszi, amit meg kell tennie. Útja során semmivel se lesz jobb ember, mint volt. Nem vár rá megváltás, csak a halál árnyéka kíséri őt. Elszántságában folyamatosan égeti fel maga mögött a hidakat. Magára maradt unokahúgát se igyekszik kihúzni a szegény sorból. Ad neki egy kis pénzt meg egy jótanácsot, és azzal a részéről le van tudva. A lánnyal kapcsolatos megrázó fordulat is csak olaj a tűzre, mellyel lángba borítja a newcastle-i alvilágot.
Az író-rendező Mike Hodges első nagyobb munkájába beleadta minden tehetségét, de az Öld meg Carter! így is a főszerepet játszó Michael Caine filmje. Egyben tartja az eseményszegényebb részeket és miatta azt se lehet bánni mikor egy-egy jelenet tovább tart az indokoltnál. Carter kíméletlenségéből is sármot kovácsol, így lehetetlenség utálni őt bármit művel. Ted Lewis regényét közel 30 évvel később Amerikában ismét feldolgozták, de a film készítői túl sok kompromisszumot kötöttek. Cainetől a stafétát a nem a legjobb passzban lévő Sylvester Stallone vette át, aki érző embert próbált faragni Carterből, mert félt, hogy a közönség anélkül nem szeretné. Az eredeti változat főszereplője csak egyszer érzékenyül el, de akkor annál indokoltabban. Bármely más körülmények között ő lenne a történet gazembere, azonban pont ez teszi érdekessé. Jack Carter egy rohadék, ugyanakkor testvér is. Ha ezt időben felfogják az öccse gyilkosai, esetleg tovább élhettek volna.
ÉRTÉKELÉS: 80%