Egy trilógiának mindig a harmadik része a legproblémásabb, és ez alól nem kivétel korunk egyik legelismertebb filmkészítőjének, Christopher Nolannek az alkotása se. A sötét lovagba a rendező szinte mindent beleadott, nem maradt hát sok a befejezésre. Lehet Batman univerzuma akármilyen tágas, Nolan érdeklődése csökkent mire eljuttatta Bruce Wayne-t (Christian Bale) útja végére. A Felemelkedés szerint Gotham City védelmezője Joker legyőzésével visszavonulót fújt. Azon az áron, hogy magára vállalta Harvey Dent gyilkosságait, a felszínen minden rendben van, de a város alatt egy terroristacsoport arra készül, hogy térdre kényszerítse Gothamet. Vezetőjük a fanatikus Bane (Tom Hardy), aki ismeri Bruce Wayne legféltettebb titkait is. A kastélya magányában élő milliomos hiába ölti újra fel Batman ruháját, ellenfele nem csak okosabbnak, de erősebbnek is bizonyul nála. Bane elfoglalja a várost és nekikezd lassú kivéreztetésének.
Nolan trilógiája a képregény-filmek szent tehenének számít, pedig már az etalonnak tartott középső epizódnak is voltak hibái. Az eredetileg a harmadik részre szánt Kétarc ámokfutását túlságosan rohamvágtában intézték el, Joker mellett pedig Bruce Waynere jóval kevesebb figyelmet szántak, mint a sorozatindító Batman Beginsben. Eleinte úgy tűnt, hogy A sötét lovag - Felemelkedés nagyon helyesen visszatér a Bruce központúságba, ám ez a Howard Hughes-szerű elvonulás a világtól kissé erőltetettre sikeredett. Többször volt az az érzésem, hogy a jelenetek tovább tartanak, mint az indokolt lenne, ugyanakkor a lényeges kérdéseket a lehető legszimplább magyarázattal intézik el. A filmet rendező Christopher Nolan és az írásban ezúttal is résztvevő testvére túl sok lazaságot engednek meg maguknak. Gyakorta kisebb-nagyobb csalásokkal lökik előre a cselekményt, például a lehető legjobb időben és helyen feltűnő szereplőkkel.
Nolanék olyan nagy időintervallumba helyezik a történetet, amit nem bírnak hihetően kezelni. A rengeteg szállal operáló és a korábbi részeket is vehemensen idézgető filmben sok a lyuk és bizonyos karaktereket is elég mostohán kezel. Az alkotók úgy dobnak el egyeseket, ahogy gonoszuknak, Bane-nek szokása, ha már nincs rájuk szüksége. Az rég rossz, ha feltűnővé válik, hogy a szereplők nem azt teszik, ami a jellemükből fakad, hanem, amit a cselekmény megkövetel tőlük. Ez többekre igaz a Felemelkedésben Alfredtól kezdve a jórészt álmosító Miranda Tate-en át a Macskanőig, alias Selina Kyle-ig bezárólag. Az utóbbit igazi femme fataleként eljátszó Anne Hathawaynek minden elismerésem azért, amit ebből az alulírt szerepből kihozott. A filmből még a lelkes zsarut játszó Joseph Gordon-Levitt jön ki jól, aki megkapja a maga kis fejlődéstörténetét. Bruce Wayne, vagyis Christian Bale meglepően sok időt kénytelen a kispadra ültetve tölteni, hogy aztán csodával határos gyógyulással illetve teleportálási képességgel rántsák vissza az elszabaduló cselekménybe.
Ha valamiben A sötét lovag elérhetetlenül magasra tette a lécet, az a gazembere volt. Heath Ledger Jokere kész jelenség lett. Tom Hardy nem a színészi kvalitásai okán nem tud a nyomába lépni, hanem maga Bane figurája nem kínál erre lehetőséget. Pofás maszkja és fura beszédmodora egyedivé teszi, mégis hiányérzetem van vele kapcsolatban, pedig vannak izgalmas vonásai. Tetszik, hogy fizikálisan és lélektanilag egyaránt fenyegető ellenfél. Egy terrorista, aki képes ideológiát gyártani a tetteihez, miközben csak a város elpusztítása érdekli. Amikor kiderülnek a valódi indítékai, az elvileg a film nagy meglepetése kellene, hogy legyen, de igazából ekkor esik szét a figura. A függöny mögötti valódi bábjátékos személye hasonlóan illúzióromboló. Előkapni egy korábbi rosszfiú gyerekét roppant ócska húzás, azonban még kínosabb, hogy egy kicsit se látni személyében az embert, csak a plot pointot.
Nolan a hatáskeltés mestere, ezért filmje az összes hibája ellenére képes magával ragadni. Teszi ezt úgy, hogy, amikor a Felemelkedés jó, akkor nagyon jó. A zenét szerző Hans Zimmer ismét kitett magáért, Bane témája azóta is ott zakatol a fejemben. Az akciójelenetekkel eddig se volt gond, ezúttal is ámulatba ejtőek. A Bond-moziba illő kezdés, Batman visszatérő motoros üldözése, valamint a Szárnyas fejvadász járműveit idéző Bat légi parádéja egyaránt a rendező maximalizmusának jegyében lettek megvalósítva. Helyenként olyan pillanatokat teremtenek az alkotók, amik láttán megfeledkeztem a hiányosságokról és csak élveztem a grandiózus finálét. Nolan tudja, hogyan teremtsen hősöket. A Felemelkedés így lesz egy messze nem tökéletes, sőt akár hanyagnak is nevezhető, de eposzi lezárás.
ÉRTÉKELÉS: 60%
