Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Az utolsó esély (1995)

2015. április 10. - Lazók György

tide-title.jpg

Ha tengeralattjárós film, akkor a legtöbbeknek a Das Boot vagy a Vadászat a Vörös Októberre ugrik be elsőként. Nekem az egyik személyes kedvencem a néhány éve tragikus körülmények között elhunyt Tony Scott rendezése. A sokáig tervezett Az utolsó esély ismét összehozta őt a Mint a villám csalódást keltő fogadtatása miatt egy időre önkéntes száműzetésbe vonuló Don Simpson / Jerry Bruckheimer producer duóval, akikkel a Top Gunt és a Beverly Hills-i zsaru II-t is készítette. Az ütőképességét újból bizonyítani kívánó trió két olyan nagyágyút nyert meg, mint Gene Hackman és Denzel Washington, ám a filmet - amellett, hogy decens közönségsikert aratott - egyes kritikusok keményen elmarasztalták. A hazánkban akkor mértékadónak számító Cinema se kímélte: laposnak, sőt militaristának bélyegezte. Az amerikai hadiflotta erőfölényének dicsőítése tényleg nem marad el, ám távolról se ez határozza meg a filmet.

A kubai rakétaválság óta nem volt olyan forró a helyzet, mint történetünk idején, amikoris lázadó orosz katonai csapatok egy része elfoglal egy létesítményt, mely alkalmas arra, hogy nukleáris csapást mérjen az Egyesült Államokra. Az U.S.S. Alabama küldetése, hogy, ha szükséges, akkor megelőző támadásba kezdjen, ám a tengeralattjáró kapitánya (Hackman) és a másodtiszt (Washington) gondolkodásmódja közötti ellentét egy nem ellenőrizhető parancs következtében kirobbanni látszik. A kapitány mielőbb semlegesíteni akarja az ellenséget, ám beosztottja szerint az utolsó, félbemaradt üzenet akár a támadás lefújásáról is szólhatott, ezért nem hajlandó végrehajtani az utasítását. Mivel felettese hajthatatlan, a másodtiszt nem lát más megoldást, minthogy átvegye a tengeralattjáró irányítását. 

tide-3.jpg

Az utolsó esély reklámkampánya során igyekezett magát a Vadászat a Vörös Októberre c. filmmel rokonítani, plakátja is szinte egy az egyben annak a replikája, pedig valójában nem sok közös vonás fedezhető fel köztük. Tony Scott alkotása a szembeállított Washington és Hackman közötti feszültségre épít, és a legfőbb hidegháborús félelemről, a hajszálon függő nukleáris holocaustról szól. A két karizmatikus színész kitűnő játékkal hálálja meg a rájuk irányított figyelmet, közös jeleneteik a film legerősebb részei közé tartoznak. Jan De Bont a Vörös Októberben rendesen feladta a leckét operatőri munkából, ám nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Dariusz Wolski simán felveszi vele a versenyt. Tony Scott a rá jellemző lendületes stílusban teremtette meg a film képi világát. Az i-re a pontot Hans Zimmer fantasztikus zenei aláfestése teszi fel. A felemelő erejű főtémát A függetlenség napja is kölcsönvette előzeteséhez.

Michael Schiffer jól felépített forgatókönyvét olyan Oscar-díjas tehetségek csiszolták tovább, mint Robert Towne (Kínai negyed). Az ő keze munkáját dicséri a nagyszerű étkezdebeli jelenet, melyben először méri fel egymást a két főszereplő. A párbeszédeken alakítgatott többek közt a rendezővel a Tiszta románcban együtt dolgozott Quentin Tarantino is, akinek gyaníthatóan a különböző filmes és képregényes utalásokat köszönhetjük. A két sztár árnyékában kiváló mellékszereplő gárdát fedezhetünk fel, köztük olyan befutás előtt álló tehetségeket is, mint James Gandolfini és Viggo Mortensen. A filmet gyakran csak egy cérnavékony határ választja el attól, hogy a feszültség végletekig való fokozásával ne essen túlzásba. A magának egy pillanatnyi szusszanót se engedélyező történet még nagyobb sebességbe kapcsoló szakaszában húsz percenként történik egy hatalomátvétel és közben még egy másik tengeralattjáróval is megütközik a legénység. 

tide-1.jpg

Tony Scottot sajnos bírálói még mindig hajlamosak ledegradálni, pedig nem egyszer bizonyította, hogy érti a szakmáját. A Top Gun toborzó jellegéhez képest nagy előrelépés Az utolsó esély. A film meglepően éretten áll hozzá a felmerülő kérdésekhez a háborúról és az egyén felelősségéről egy olyan tökéletlen rendszerben, mely elvárja a parancsok követését. A Hackman alakította vaskalapos kapitánynak is érthetőek az indokai, igaz a morális iránytű végig Washington, illetve a szájába adott, a fő ellenségünk maga a háború kijelentés felé mutat. Az utolsó esély szerintem a rendező legjobb munkái közé sorolható. Nagy tévedés vele kapcsolatban, hogy csak az érdekelte, hogy filmjei dögösen nézzenek ki. Bár Scott elsődleges célja a szórakoztatásunk, a féktelen tempó mellett se feledkezik meg a karakterekről. Filmtörténeti értekezésekben valószínűleg sose fogják emlegetni alkotását, pedig iskolapéldája a minőségi popcornmozinak. 

ÉRTÉKELÉS: 90%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr447352824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jumbo613 2016.01.29. 17:24:44

Bárki bármit mond,nekem ez egy nagyon klassz(fasza:-) film! :-)
süti beállítások módosítása