Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Isten nem ver Bobbal (1991)

2015. május 19. - Lazók György

bob-2.jpg

Önmagában nincs semmi vicces abban, hogy egy ember idegileg tönkrevág egy másikat, mégis vagy egy tucat klasszikus vígjátékot lehet kapásból felsorolni, ami pontosan erre épül. Elég csak Francis Veber (Pofa be!) életművére gondolni, aki számtalanszor bizonyította, hogy a legstabilabb lelkű egyént is ki lehet hozni a sodrából. Még nála is messzebb megy azonban Frank Oz, olyan népszerű komédiák rendezője, mint A Riviéra vadorzói és a Fergeteges forgatás. Míg Veber filmjeinek szereplői általában minden összezördülésük ellenére is végül cimborákká válnak, addig az Isten nem ver Bobbal szenvedő alanya a történet végén is csak arra tud gondolni, hogy a két kezével fojtaná meg a címszereplőt.

Bob Wiley (Bill Murray) megannyi fóbiája nélkül is irdatlanul nehéz eset. Ha egyszer rátapad valakire, az többé feszítővassal se tudja levakarni magáról. Gyaníthatóan így készítette ki akaratlanul is jónéhány pszichiáterét. Utolsó orvosa végső kétségbeesésében – és talán némi bosszúból – rásózza őt egy kollégájára. A magával nagyon elégedett, szép családdal és felfelé ívelő karrierrel rendelkező Leo Marvin (Richard Dreyfuss) épp szabadságra készül, de még beszorítja Bobot egy gyors beszélgetésre, majd azzal búcsúzik el tőle, hogy megveteti vele frissen megjelent könyvét. Új páciense persze nem hagyja csak úgy lerázni magát. Egy ravasz trükkel és a dokit szívből gyűlölő idős házaspár segítségével megtalálja őt a nyaralójában, ahol aztán megkezdődik az idegek harca.

bob-3.jpg

A felvázolt történet tartozhatna akár egy kőkemény pszicho-thrillerhez is, viszont Bob valójában senkire se jelent veszélyt. Bill Murray alakításában nem más ő, mint egy nagy, gyámolításra szoruló gyerek pár ritka idegesítő szokással. A színészre akkor is lehetetlen volt haragudni, amikor kiállhatatlan seggfejeket játszott, így hát Bob viselkedjen bármilyen tapadósan, értetlenül és ütődötten, sose válik ellenszenvessé. Még akkor se, mikor Marvin doktorral együtt már-már azt gyanítanánk, hogy szándékosan hergeli őt. Nehéz elképzelni, hogy Murrayn kívül más képes lett volna ennyire szerethető figurát formálni belőle. A szerepre eredetileg kiszemelt Robin Williams ekkor volt a csúcson, de érzésem szerint még ő is tenyérbe mászóvá tette volna. Murray minden percet kihasznál. Meg se kell szólalnia, már abból fergeteges poént kovácsol, hogy elégedetten sóhajtózik a vacsoraasztalnál.  

bob-1.jpg

Richard Dreyfuss lehetőségei behatároltabbak, legfőbb feladata, hogy reagáljon Murrayre, de amilyen fejeket tud vágni az óriási. Ahogy Bob fokozatosan gyógyul, úgy válik apró léptekben az orvosa teljes idegronccsá, aminek szintén megvannak a maga aranyat érő pillanatai. Bobnak azért is lehet elnézni, hogy befurakszik a pszichiáter életébe és a feje tetejére állítja azt, mert egy kicsit megérdemli a fickó. Merevsége, arroganciája és önzősége kegyetlen büntetésévé válik a nem kívánatos vendég, aki a maga bohókás módján jobban szót ért a családjával, mint ő. Igazából mindketten ugyanúgy figyelemre vágynak, csakhogy Marvin doktor a legkevésbé se tudja tolerálni, hogy azt egy komplett idióta elveszi tőle. Bár a szimpátia Bob felé dől, a dokit is tökéletesen meg lehet érteni, sőt akár együtt is lehet érezni vele. Minél jobban fel van húzva, Dreyfuss annál fantasztikusabb a szerepben, így hát a legjobb percei azok, amikor a film végén már eszelősen próbál megszabadulni tönkretevőjétől.

bob-4.jpg

Frank Ozt Amerika nagyobb része Yoda és Miss Röfi hangjaként ismeri, de rendezőként is múlhatatlan érdemeket szerzett. Legalább olyan nagyszerűen időzíti a poénokat, mint színészei. Filmjeinek igaz olykor kissé gonosz a humoruk, azonban nem bántóan. Az Isten nem ver Bobbal sötétebb vizekre evezve is megőrzi szórakoztató mivoltát. A befejezésre jut egy gyilkossági kísérlet és egy teljes idegösszeomlás is, mégis végig érződik, hogy csak móka az egész. A Holt költők társasága forgatókönyvéért Oscar-díjjal jutalmazott író, Tom Schulman kiváló arányérzékkel vetette papírra történetét, a komikus felnagyításokkal együtt is hús-vér karaktereket teremtett, akikkel érzelmileg is lehet azonosulni. Ugyan a filmet Bill Murray és Richard Dreyfuss uralja, de jók a mellékszereplők is, különösen a Marvin doki fiát játszó Charile Korsmo. Az Isten nem ver Bobbal a kritikusok utálata ellenére megtalálta az utat a közönséghez, mostanra pedig egyike a készítők legkedveltebb munkáinak. Ebben az egyre idegbajosabb világban azt hiszem ez így természetes.

ÉRTÉKELÉS: 80%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr17470414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.19. 10:06:14

imádom ezt a filmet, ráadásul olyan mint a jó bor, az idő csak jobbá tette, no meg a szinkron :D

weheheheheeee
süti beállítások módosítása