A zsaru és a gyilkos ugyanazon érme két különböző oldala, természetes hát a kapcsolat köztük. - állítja John Flynn filmjének főszereplője, Cleve (James Woods - Éjféli bunyó), aki hosszú éveken át abból élt, hogy egy vállalat megbízásából embereket ölt. Mikor munkaadója, a befolyásos David Madlock (Paul Shenar - A sebhelyesarcú) nem kívánja többé igénybe venni a szolgálatait, a sértett bérgyilkos elhatározza, hogy kitálal róla. Felkeresi hát Dennis Meechumot (Brian Dennehy – Rambo), aki arról a rablásról írt sikerkönyvet, melynek rendőrként kis híján az áldozatává vált. Cleve elárulja neki, hogy Madlock éppen ennek a zsákmányával alapozta meg a jövőjét, de a megfáradt nyomozó eleinte nem akar hinni neki. Ahogy Cleve egyre több bizonyítékokkal alátámasztott részletet tár fel előtte gyilkosságokkal kikövezett múltjából, Meechum szíve szerint azon nyomban rács mögé dugná, viszont, mint író, kezd ráharapni a témára. Bestseller van születőben, csakhogy a két férfi közt zajló játszmába beszáll a leleplező könyv hírétől nem tud boldog Madlock is.
Az elhanyagolt filmek terén igen nagy tapasztalatra szert tevő James Woodsról Az igazság bajnoka kapcsán már elmondtam, hogy adottságai ellenére sose tudott egy ligába kerülni a legnagyobbakkal. A Bestseller fő vesztese mégse ő, hanem a rendező John Flynn, akinek a neve a többség számára gondolom ismeretlenül cseng, pedig a '60-es évek óta dolgozik az iparban, és bár nem ontotta a filmeket, rendre előrukkolt egy-egy kőkemény akció-thrillerrel, amik közül sajnos kevés szerepelt jól a kasszáknál. Az 1977-es Rolling Thunder - mely kötelező a bosszúfilmek kedvelőnek - úgy jutott el a DVD-kiadásig, hogy Quentin Tarantino a kedvencei közé sorolta, amit persze az élelmes hazai forgalmazó is rávésett a borítóra. Flynn jobb napjaiban dolgozott Stallonével és Steven Seagallal is, az utóbbinak ráadásul a legerősebb filmjét készítette el, a Törvényre törvét. A '90-es évektől a rendező egyre lejjebb adta. 2007-ben bekövetkezett halála előtt utoljára hat évvel jött ki filmmel, amiről mindent elmond, hogy Stephen Baldwin volt a főszereplője.
A Bestseller - Egy bérgyilkos vallomásai Flynn elismerésekben fájdalmasan szűkös munkásságának legjobb darabja, ami talán mondanom se kell, totális bukás volt az amerikai mozikban. Az imdb szerint kevesebb, mint öt millió dollárt hozott, és a kritikusok se licitálták egymást túl dicséreteikkel. A filmből létezik egy 110 perces és egy negyed órával megrövidített változat is, amiből kivágták Meechum és a kiadójának dolgozó Roberta (Victoria Tennant) viszonyát. Nálunk az utóbbi került forgalmazásra egy annak idején megszokottnak számító három éves csúszással. Ha már így járt a film, legalább elsőrangú szinkront kapott a Woodshoz első hallásra szokatlan Fülöp Zsigmond, a Dennehyhez viszont minden tekintetben tökéletes Bujtor István közreműködésével. Jómagam egy azóta már megszűnt videótéka polcán akadtam rá, és két színésze bőven elég volt ahhoz, hogy bizalmat szavazzak neki.
A történetet a karrierje nagyrészét a másodvonalban töltő Larry Cohen írta, aki ennél többet érdemelt volna, mint azt A fülke is bizonyítja. A Bestseller forgatókönyve még az említett thrillerénél is jobb, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendező alaposan átírta. Ez okozott némi feszültséget köztük, viszont a filmmel végül Cohen annyira elégedett volt, hogy későbbi scriptjeit rendszeresen elküldte Flynnek egy újabb közös munka reményében. A Bestseller egy véres rablással kezd, amivel Cohen és Flynn már azelőtt összekapcsolja két főszereplőjét, hogy ők maguk tisztában lennének azzal, hogy milyen fontos helyet töltenek be egymás életében. Bizonyos tekintetben Meechum Cleve-nek köszönheti az írói karrierjét, első találkozásukkal azonban rögtön szembenálló felekké válnak. Közös érdekeik ellenére sokáig úgy tűnik, hogy a két férfi közti leszámolás elkerülhetetlen, ám a film befejezése jóval érdekesebbet tartogat számunkra egy pisztolypárbajnál.
Meechumot két hivatása paradox helyzetbe sodorja. Munkál benne a rendőri öntudat, ami azt diktálja, hogy semmiféle közösséget nem szabad vállalnia egy bérgyilkossal, míg íróként pontosan az a feladata, hogy minél közelebb kerüljön hozzá. Akárhogy tiltakozik ellene, egyre jobban megkedveli Cleve-et, aki kifejezetten büszke a munkájára és dicsekedve avatja be a legmocskosabb részletekbe is. Így meséli el többek közt azt, hogyan puffantott le egy házaspárt épp szeretkezés közben. Cleve és Meechum feloldhatatlan ellentétekkel terhelt kapcsolata helyenként groteszkbe hajlik, amire rátesz egy lapáttal a film fekete humora. Egy alkalommal például a bérgyilkos azt ígéri a hitetlenkedő rendőrnek, hogy a következő áldozatát majd lefotózza a kedvéért. Mikor aztán egy merénylőjük épp egy fényképautomatában rejtőzik el, csak a poén kedvéért bedob pár érmét a gépbe, és miközben kattintgat a masina, komótosan elvágja a fickó torkát.
Cleve bár nem teljesen ép és abszolút immorális figura, gonosznak mégse nevezhető. Az alkotók inkább a sima modorú Madlockot, az Amerikát felépítő gazemberek mintapéldányát nevezik ki a történet rosszfiújának, mivel ők is érezhetően jobban kedvelik gyilkosukat annál, hogy meghagyják egy könnyen beskatulyázható pszichopatának. Kivételt jelent, amikor Cleve megtámadja Meechum szerkesztőjét a készülő kézirat egy példányáért. Itt úgy viselkedik, mint egy szimpla elmebeteg. Még szerencse, hogy ez csak egyszeri kilengés, amit máris a film egyik legjobb akciójelenete követ. A lövöldözés a mosodában igaz nem tart sokáig, de odacsap. Meglátszanak a rendező '70-es évekbeli gyökerei. A régi iskola híveként a feszültségre és a brutalitásra összpontosít a felesleges túlzásokat kerülve. Flynn a fináléban se enged a csábításnak, hogy heroikus mészárlást rendezzen. Cleve megfontolt profiként, egyenként cserkészi be Madlock embereit azt kimondottan sértésként fogva fel, hogy a helyére egykori főnöke micsoda pancsereket bérelt fel.
Az alkotók sose hagyják, hogy biztosak legyünk abban, hogy Cleve tényleg Meechum barátja akar-e lenni, vagy így próbálja manipulálni, hogy jobb színben tüntesse fel őt a könyvében. A módszerekben etéren se válogat, igyekezete pedig már-már beteges szándékot sejtet. Egyszer még azt is felajánlja, hogy osztozzanak a nőn, akit felszedett. Máskor ennél finomabban közelít, és ajándékot vesz a közös munkát megünnepelve, Meechum viszont ridegen elutasítja a gesztust. Még mindig zsaru, Cleve pedig neki még mindig csak egy gyilkos, akiről nem is feltételezi, hogy bármit tehet hátsó szándék nélkül. A befejezésben aztán visszacseng itt elhangzó beszélgetésük, hogy Cleve vajon képes-e arra, hogy tényleg önzetlenül cselekedjen. Az egyetlen szépséghiba az amúgy nagyszerű lezárásban Meechum lánya, aki egyébként is kizárólag azért van, hogy legyen kit elrabolni. A drámai csúcspontot nem teszi tönkre hajánál előrángatott jelenléte, de azért sajnálatos, hogy a lánynak egy lényegében értelmetlen tette kellett, hogy elvezessen hozzá.
A filmet végig a két főszereplő egymáshoz való viszonya határozza meg, így James Woods és Brian Dennehy párosán rengeteg múlott. Az egyéniségük merőben eltérő, a két színész között mégis pompás az összhang. Nem túlzás azt se kijelenteni, hogy a legjobbat hozták ki egymásból. Woods brillírozik az öntelt és gátlástalan, de a magabiztos felszín mögött sérült, elfogadásra vágyó bérgyilkos szerepében. Amikor az utolsó jelenetében még lazán odaböki társának, hogy "ne feledd, én vagyok a főhős", az mindent visz. Dennehy megnyilvánulásai jóval visszafogottabbak, de tekintetének, gesztusainak önmagukban is nagy a kifejezőerejük. A bemutató után két évvel AIDS-ben elhunyt Paul Shenar utolsó előtti szerepe volt Madlock. Ugyan nem először játszott gazfickót, részben a jól megírt szövegek révén bele tudott vinni némi pluszt, amitől az hátborzongatóan megfoghatatlan lett. A Bestseller a '80-as évek egyik méltatlanul süllyesztőbe került akció-thrillere, a bérgyilkosokról szóló filmek között nyugodtan oda lehet tenni Tarantino ajánlása nélkül is A szamuráj és a Leon, a profi mellé.
ÉRTÉKELÉS: 90%
