Alfred Hitchcock hatását máig érezni a filmeken, a legendás rendező munkássága viszont már életében nagy hatással volt kollégáira. Az Arabeszk kapcsán kitárgyalt Stanley Donentől Brian De Palmáig jónéhányan akartak a nyomába lépni. A jobbak persze nem csupán másolni próbálták őt, hanem igyekeztek hozzátenni, vagy legalább csavarni egyet a tőle ellesett fogásokon. Bár Hitchcock filmjei se nélkülözték a humort, a '70-es években beindult egy trend, mely az ő stílusában készült alkotásokat méginkább a komédia irányába tolta. Mel Brooks is ekkor készítette el a maga Hitchcock-paródiáját, a Magasfrászt, és ugyanekkor mutatták be a Gene Wilder - Richard Pryor párost elsőként összehozó Száguldás gyilkosságokkalt. Az utóbbi filmet jegyző Colin Higgins első rendezésében ott folytatta, ahol forgatókönyvíróként abbahagyta. A Goldie Hawn és Chevy Chase főszereplésével készült Óvakodj a törpétől! magán viseli ugyan a Hitchcock-thrillerek jellegzetességeit, de a suspense elemek leginkább arra vannak, hogy feldobják a labdát a poénoknak.
Gloria Mundi (Hawn) egy partiról hazafelé tartva felvesz egy stoppost, aki a tudtán kívül elrejt nála egy fontos bizonyítékot. A férfival megbeszélik, hogy később találkoznak egy moziban, ahová az viszont nem csak késve érkezik, hanem egy lyukkal a hasán is. Azt állítja, hogy merénylet készül a városban egy fontos személy ellen, az utolsó szavaival pedig mindössze annyit súg Gloria fülébe, hogy óvakodjon a törpétől! Mire a lány segítséget hív, a hulla nyom nélkül eltűnik, így persze senki se hisz neki. Gloria igyekszik összerakni a képet az elejtett mondatokból, de csak az válik biztossá, hogy veszélyben van. Először egy ijesztő albínó, majd egy sebhelyesarcú ember támad rá, mindezek tetejében pedig egy újabb halott válik kámforrá. Bár a kiküldött nyomozónak (Chase) is enyhén szólva zavaros Gloria meséje, lassan mégis hinni kezd neki, és együtt kezdenek bele az ügy kibogozásába.
Az eredetivel köszönőviszonyban se lévő magyar címfordításokat gyakran éri kritika, és általában joggal, de a Foul Play jelentésétől igen távol eső Óvakodj a törpétől! címmel ezúttal tökéletesen sikerült kifejeznie a film jellegét. Colin Higgins gondosan építi a feszültséget és a történetet övező rejtélyt, de a helyzetet a legváratlanabb pillanatokban, és olykor igen frappánsan képes humorforrássá változtatnia. Ott van mindjárt a haldokló stoppos megjelenése a moziban. Tipikus Hitchcock-jelenet, Az ember, aki túl sokat tudottban is láthattuk, de Higginsnél az izgalmas szituáció a feje tetejére áll, mivel a stoppos hiába közli a létfontosságú információkat Gloriával, ő azt hiszi, hogy arról a krimiről beszél, amit néznek. A filmben még egy üldözés vagy egy menekülés is könnyedén komikussá válhat, mint mikor Gloria megszökik a fogságból és a tűzlétráról integetve két anyóka segítségét próbálja kérni, akik viszont túlzottan bele vannak mélyedve a szókirakózásba, hogy észrevegyék. Mivel a filmet elsőként még gyerekfejjel láttam, csak évekkel később vettem észre, hogy a két drága jó öregasszony valójában angol trágár szavakat rak ki. Az ügyes vágás miatt a cenzorok se tehettek semmit, de a közönség figyelmesebb részének egyből leeshetett a rejtett poén.
Az, hogy ki lehet a merénylet célpontja nem valami nagy titok, sőt annyira átlátszó, hogy már-már bosszantó, miért nem jut senkinek se az eszébe összekapcsolni a meglévő infókat azzal, hogy éppen ekkor látogat a városba a pápa. A történetet kezdetben mozgató MacGuffinnal is csak szórakozgatnak. A kulcsfontosságú cigarettásdoboz ott hever mindenki orra előtt, hogy aztán nevetve dobják félre. Az író-rendező Colin Higgins tudja, hogy hová akar eljutni, így gondtalanul pergeti tovább a cselekményt a tűzre került mikrofilm nélkül is. Nagyon helyesen nem húzza el, amit a legtöbben el szoktak, nevezetesen azt, amikor a főszereplőnek senki se hisz. Csak addig él vele, amíg poént tud belőle kisajtolni, utána a történet irányát a tervezett gyilkosság megakadályozása jelöli ki. A feszes tempót csupán Gloria és a nyomozó közti románc lassítja le, de komoly törést ez se okoz, mivel Goldie Hawn és Chevy Chase együttese nagyszerűen működik. Egyéniségük, humoruk jól passzol egymáshoz, amit másik közös vígjátékukban, a Hárman a slamasztikában c. filmben is kamatoztattak.
Higgins a legapróbb szerepeket is úgy írta meg, hogy az jutalomjátékra nyújtson lehetőséget. Az emlékezetes komikus mellékalakok sorába tartozik J.J. MacKuen, a mélynövésű bibliaárus, akit az ernyőt harci eszközként is kiválóan alkalmazó Gloria veszedelmes gyilkosnak hisz. A túlzottan rámenős kisfickó alaposan megjárja, Billy Barty pedig frenetikusan hozza a szerepét. Bár feltűnt a Legendában és a Willowban is, ez az a pár perc, ami örökre bevéste arcát az emlékezetembe. Az ekkor még alig ismert Dudley Moore nem kevesebbet köszönhet a filmnek, mint, hogy beindította Amerikában a karrierjét. A pancser élvhajhász Stanley Tibbets karakterét mintha egyenesen rá szabták volna, pedig valójában az akkor elég népszerű Tim Conwaynek szánták. Helyette Moore parádézhatott abban a jelenetben, melyben a Stayin' Alive dallamaira a kéglijét szextanyává változtatja. A komikus csúcspont A szomszéd nője mindig zöldebbet is külön színnel gazdagító Burgess Meredithnek jutott, aki egy vagány öregurat játszik a filmben. Meredith egy jelenség, képtelenség nem szeretni. Karatés összecsapása után szem nem marad szárazon a röhögéstől.
A film teljes élvezetéhez elengedhetetlen, hogy a klasszikus szinkronnal nézzük, amiből mellesleg kettő is van. Az első 1980-ban, a hazai mozibemutatóhoz készült, majd hét évvel később a tévés premier kedvéért egy nagyon hasonló szereposztásban egy újabb változatot csináltak, mely az előbbivel szemben, ha kopottasan is, de fellelhető. A legújabb, kevésbé nívós magyar hangsáv a TV2 lelkén szárad, de meglepő módon utóbb ők is inkább a régi szinkronnal adták le a filmet, amit többek közt Csákányi László tesz halhatatlanná. Az Óvakodj a törpétől!-ben igen fontos még a zene. Kellett egy komponista, aki a poénok záporozása közben megőrzi a rejtélyességet, és ebben Charles Fox ugyanolyan kiváló munkát végzett, mint mikor Higginsszel együtt ő is bolondos hangvételre vált. A zene a cselekményben is kiemelt szerephez jut. A rendező a hozzá illő szellemességgel használja fel a Mikádó című operát, melynek előadásán játszódik a szintén Hitchcockot idéző finálé. Az Óvakodj a törpétől! csak felhasználja a mester tanításait, ezért nem is érdemes ugyanazt várni tőle. A film lényege a humor, és abban aztán nincs hiány. A sajnálatosan kurta karriert befutott Colin Higgins egy bármikor újranézhető, örökzöld darabbal vitte át a vígjátékok területére Hitchcock örökségét, egyúttal tartósan az eszünkbe vésve, hogy sose hagyjuk otthon az ernyőnket!
ÉRTÉKELÉS: 80%