Robert Englund miután a Rémálom az Elm utcában-sorozat Freddy Kruegereként elégszer hozta a nézőkre a frászt, azt gondolta, hogy erre bizonyára rendezőként is képes. Elkészült hát a 976 - A Sátán hívószáma, aminek lett egy kis kultja, de a készítőit nem igazán töltötte el büszkeséggel. Főszereplője, Stephen Geoffreys nem sokkal később feladta a hagyományos értelemben vett színészetet és átnyergelt a hardcore melegpornóra. Englund is kénytelen volt belátni, hogy egy dolog szeretni a filmezést, és megint más érteni hozzá. A 976 alapötlete meglehetősen abszurd, de legalább érdekesen hangzik: adva van egy telefonszám, amit felhívva maga a sötétség ura lát el tanácsokkal. A szereplők oly természetességgel hívogatják is őt, mintha csak a tudakozót tárcsáznák. Senkinek egy percre nem fordul meg a fejében, hogy ebből baj lehet, még akkor se, amikor nehezen megmagyarázható események kezdenek történni. Hozzá kell tennem, hogy a figurák kilencven százaléka agylövéses, tehát bármi értelmeset hiábavaló várni tőlük. Ott van mindjárt Hoax (Stephen Geoffreys - Veszélyes éj), akit mintha egy félresikerült Stephen King novellából szalasztottak volna. A srác életét iskolatársai és bigott anyja egyaránt pokollá teszik. Az egyetlen boldogsága, ha a rokonát kukkolhatja szex közben. Mikor a vele meglesett lány zokon veszi, hogy lenyúlta a bugyiját, Hoax felhívja a Horrorszkóp vonalat, hogy a sátán segítségével vegyen revansot.

Mondhatom nem volt könnyű a történetet következetesen leírni, ez a fogalom ugyanis teljesen hiányzik a filmből. Azt már megszokhattuk, hogy egy horror szereplői hajlamosak szembemenni a logikával, de, amit itt művelnek az elviszi a pálmát. Nem csak arról van szó, hogy hagyják kinyíratni magukat, az alkotók arra képtelenek, hogy bárminek értelmet adjanak, amit tesznek. Robert Englundnak sejtelme se volt arról, hogyan instruálja őket, ezért a színészeket nem is tudom okolni azért, hogy szörnyűek. Nem segít rajtuk, hogy a forgatókönyv is úgy pocsék, ahogy van. A film első felében szinte nem történik semmi. A szereplők ellenszenvesek, a cselekmény totál összefüggéstelen. Kezdetben Hoax unokatesója áll a középpontban, de aztán megfeledkeznek róla. Az is következmény nélkül marad, hogy felhívta a számot, pedig arról szólna elvileg a történet, hogy annak annyi. Englund döbbenetére, mikor a producerek meglátták a nyers-változatot, azonnal elvették tőle a filmet és rászabadítottak egy előzetes készítőt. Az tehát, hogy a 976 iszonyatosan amatőr módon van összevágva, nem az ő bűne. Az egyetlen, ami tűrhető az néhány effektje. A jó ismeretségekkel rendelkező Englund beváltott pár szívességet. Rendezőként görcsösen próbálkozik, hogy hangulatot adjon a filmnek, de csak túlrendezi a jeleneteket. A 976 megélt egy videós folytatást, ami azért is felesleges volt, mert már ebből kiderült, hogy egyvalami lehet rosszabb annál, ha feltárcsázod a sátán hívószámát. Ha megnézed.  

ÉRTÉKELÉS: 20%