Az újrafeldolgozási láz, ha nem is egyből, de csak utolérte a Péntek 13.-át, ami kivételesen rá is fért a '80-as években indult slasher-sorozatra. A felfokozott várakozásnak a film nem tudott megfelelni, ami részint azzal magyarázható, hogy a kínálkozó tartalmi megújulás teljesen elmaradt. A készítők nem csupán meghagyták, hanem tisztelettudóan ki is hangsúlyozták az eredeti részek és a műfaj összes kliséjét kezdve a buta áldozatokkal, akik addig buliznak meg dugnak, amíg a nyugalma megzavarására érzékeny gyilkosunk el nem hallgattatja őket. A Péntek 13. végső soron épp attól lesz annyira szórakoztató, hogy nem veszi túl komolyan magát. A szoftpornós szexet és a csöcsfaktort is annyira direkte küldi az arcunkba, hogy azt nem lehet mosoly nélkül megállni. Az csak természetes, hogy a rendőrség inkompetens, a fiúk meg az első adandó alkalommal beszívnak. A hokimaszkos tiniaprító, Jason Voorhees lakhelye ráadásul egy marihuánaföld közepén helyezkedik el, ami eddig nem ismert szintre helyezi a drogozás veszélyességét. A szereplők közt felsorakoznak a tipikus áldozatok, de a többségük még rá is tesz egy lapáttal, mintha titkon halálvágyuk lenne. Akadnak köztük ismertebb színészek, mint Jared Padalecki az Odaátból, de a túlélési esélyük Jasonnal szemben igencsak alacsony. Idehaza kizárólag a mozis változat jelent meg, ami nem is baj. A bájosan Killer Cutra keresztelt változatban már kissé sok a jóból.

A Péntek 13. új verziója nem lacafacázik. 1980-as eredetijének a cselekményét mindjárt a stáblista alatt letudja. A főcím feltűnéséig negyed órában lenyom egy teljesértékű folytatást, és csak ezután tér rá a valódi főszereplőkre, így mindjárt három Péntek 13-filmet kapunk egyben. Sok újdonság ezt leszámítva a felépítést illetően nincs, az alkotók lényegében összemixelték a sorozat legkedveltebb elemeit és mai technikai megvalósítással tálalták. Az egyedüli komolyabb újraértelmezésen Jason esett át, aki immáron egy vadász rafináltságával rendelkezik. A területét nem csak machetevel védi, különböző csapdákkal is kedveskedik a látogatóknak. A rendező Marcus Nispel ugyanazzal a rátermettséggel jeleníti meg azt a feltartóztathatatlan erőt, amit képvisel, mint tette azt a texasi láncfűrészessel. A gyilkosságok hol sokkolóak, máshol meglepőek, olykor pedig a maguk perverz módján viccesek. A cselekmény mégha kiszámítható is, de legalább pörgős. Akadnak nyilvánvaló böszmeségek, leginkább Jason helyváltoztató gyorsaságát illetően, melyekbe a zavartalan szórakozás érdekében jobb nem belemélyedni. Mivel a Péntek 13. nem agyalós, hanem kaszabolós film, engem speciel ezek túlzottan nem zavartak. A fontos, hogy, mint horror rendesen elvégezte a dolgát és hosszabb-rövidebb időre egy újabb generáció kedvét veheti el a kempingezéstől.

ÉRTÉKELÉS: 80%