Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Miami Vice (2006)

2016. január 20. - Lazók György

miami-1.jpg

A ’80-as évek neonfényben és diszkózenében úszó krimisorozatának mozis adaptációjához elképesztő mennyiségű pénzt bocsátottak az akkor még körülrajongott rendező, Michael Mann rendelkezésére. A filmes, aki részt vett az eredeti Miami Vice megalkotásában is, a szinte határtalan lehetőségektől megrészegülve új magasságba kívánta emelni kifejezésmódját, ám közben pont a lényeg veszett el. Többek közt a komplex szereplők, a hitelesség, valamint a tartalom – röviden mindaz, amit a Szemtől szemben alkotójától látni szerettünk volna. Az alapul szolgáló TV-sorozat persze kevesebbel is beérte. Habár ránézésre felismerhetetlenül ki lett forgatva önmagából, szelleme megőrződött, visszaköszönnek ismerős fordulatai. Két macsó detektív, Crockett (Colin Farrell) és Tubbs (Jamie Foxx) beépülnek egy droghálózatba, melynek brutális és csillogó oldalát egyaránt megismerik. A célt nem tévesztik szem elől, ám egyikükre mégis csábítóan hat a csempészést irányító Isabella (Gong Li), akihez közel kerülni akkor is életveszélyes volna, ha nem a lebuktatni készült bűnöző szeretője lenne.

miami-3.jpg

Mann a történet egyszerűségét azzal igyekszik leplezni, hogy megnehezíti nézőjének, hogy követni tudja. Minden bevezető nélkül beránt az események közepébe és nem mondhatni, hogy fogná a kezünket a cselekmény labirintusában. Azt, hogy mitől olyan jól értesültek a bűnözők a sok rejtélyeskedés után végül olyan szimplán zárja le, hogy, aki rosszkor pislog, az meglehet lemarad a megoldásról. Érthetetlen, hogyan képes egy igényesnek megismert rendező szinte az összes klisét felhasználni, amit a műfaj kitermelt, az viszont üdítő, hogy valaki a prűd Amerikában nem retten meg attól, hogy szexet rakjon egy nagyköltségvetésű filmbe. Maguk a szóban forgó részek sajnos már kevésbé meggyőzőek, sőt ennél még az ukrán pornósok is magasabbra teszik a lécet. A filmben van pár egyéb jelenet, ami meglepően kontár módon van összerakva, főleg azok, amikben a kőkeménynek gondolt beszólásokon van a hangsúly. Mann sokkal jobban törődik a képekkel, mint a tartalommal. A hangulattal igaz nincs gond, a rendezőnek van stílusa, egyedi és merészen nyers látványvilágot teremt, amit viszont annyira túlhajt, hogy felüti a fejét az öncélúság. 

Itt már nem egy történet elmondása a fontos. Mann úgy belefeledkezett a digitális kamerákkal való játszadozásba, hogy képes volt elherdálni egy vagyont, hogy filléresnek nézzen ki alkotása, ami leginkább az éjszakai jelenetekre igaz. Bár az ötlet a Miami Vice-moziról Jamie Foxx fejéből pattant ki, a készítése közben a Rayért neki ítélt Oscar-díj alaposan felhizlalta az egóját és hirtelen extra igényei támadtak. A büdzsé amúgy is ijesztően emelkedett Mann állandó változtatásai mellett a hurrikán-szezonra időzített forgatás és a nehezen biztosítható egzotikus helyszínek miatt. A színészek joggal érezték magukat veszélyben. Egy lövöldözésig fajult incidens után Foxx lelépett és többé nem volt hajlandó külföldre utazni a kikövetelt magángéppel se, ami a befejezés átírásához vezetett. A forgatás nehézségeit masszív piálással enyhítő Colin Farrell társával ellentétben képes olykor valódinak tűnő érzelmeket kölcsönözni figurájának. A két sztár legfőbb feladata tulajdonképpen az, hogy adja a lazát, mely az adott körülmények között néhol igen mesterkélten megy csak nekik. A rosszfiúkra nem érdemes sok szót vesztegetni: a kartellfőnököt játszó Luis Tosar veszedelmes tekintetét leszámítva semmi se maradt meg belőlük.

miami-2.jpg

A film szeretne nagyon autentikusnak látszódni, de mivel a rendező úgy kezeli a Miami Vice világát, mint egy naturális köntösbe bújtatott sekélyes ponyvát, nehéz komolyan venni. A néző gyönyörködhet a lenyűgöző felvételekben, a ráérősen vezetett történet üresjáratai folytán más választása nem igazán van. Akciójelenetek elvétve akadnak, melyek kivitelezése abszolút profi, az mégse látszik rajtuk, hogy az alkotók 135 millió dollárból gazdálkodhattak. A költségvetést főképp a rendesen elszállt rendező maximalizmusa vitte el, aminek kevesebb lett a látszatja, mint amekkora összeget felemésztett. Mannt többen bírálták kiszámíthatatlan viselkedése miatt, gondolt egyet például és a moziváltozatból kivágta a kezdésnek szánt motorcsónak-versenyt. A teljes film is valahogy így került feláldozásra a megalománia oltárán. Legalább a szerelmi szál Farrell és a rideg Gong Li között idővel magára talál. Újat nem hoz ugyan, de tisztességesen végigviszik. Michael Mann kísérletező kedvű, alapjaiban sérült munkája a Miami Vice. Egy kontroll nélküli rohanás az elkerülhetetlen felé, a látványos ívű és annál jogosabb bukásba, amiben mégis ott van a zseni szikrája, ez pedig még úgy is különleges élménnyé varázsolja, hogy valójában nincs rá sok okunk szeretni.

ÉRTÉKELÉS: 60%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr608253702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REACTOR · http://www.youtube.com/user/Reactor2studio 2016.03.10. 09:28:15

Már Colin Farrel bajusza is elég lett volna a bukáshoz. A film meg olyan mint egy sehová se tartó vonat robogása. Se eleje, se vége...

David Sumner 2018.03.29. 21:16:57

A 2000-es évek egyik legméltatlanabbul elkaszált remekművé. Ízig-vérig kultfilm. Éjsötét, melankolikus egzisztencialista bűndráma a legjobb Melville vagy Friedkin-darabok stílusában elérhetetlen vágyakról (Sonny és Isabella románca), az érzelmek rejtegetéséről a profizmust és emberéleteket gyorsan követelő zsarumunka javára és az élhető élet hátrányára (nem véletlenül lövik szitává az elején a beépített mukikat, ahogy a bonyodalmas dél-amerikai logisztika is a meló hitelességét támasztja alá), aminek a vége az, hogy Mann expresszionista, art deco modorban, cinema pur-ban, KÉPEKKEL, színekkel mesél - itt minden a felszín alatt zajlik, egy tekintetváltásnak is óriási szerepe van. Ld. Yero, az alfőnök hiábavaló pillantását az elcsónakozó, majd táncoló Sonny-Isa duóra (vagyis ő akarná magának a nőt, de hulla gondolat), Montoya, a főgonosz nézését, amikor ágyas újságolvasás közben jön rá, hogy az asszonykája lépre csalta, vagy akkor, amikor 1. akár a sorozat latinos Ginája itt maszkulin G.I. Joe, és vérprofi, nem pofázik, cselekszik 2. amikor Sonny és Rico hiába diszkóznak az elején, végig olyan komor kőarccal hajtják végre a melót, amiből lesüt, itt élet és halál van kiterítve a dobóasztalra, úgyhogy jobb nem sunnyogni, viselni kell a lelki sebet, mint a szamurájoknak. (3. a szerelem motorcsónakos stíröléssel, Moby One of These Morningsával, nagytotállal, hullámcsíkkal akkora szenvedély, mint ide Irak, csak operatőri munka révén)

Nyelni kell, a golyóknál a sebzett psziché fáj jobban, menni, a küldetést végrehajtani, mert különben mindennek vége. Ez a fajta szomorúság választja el a Miami Vice-t az összes többi plázacukorkától. Modernista erkölcsiségű, posztmodern fotográfiájú anti-akcióthriller, sőt, amour noir, szerelmi melodráma és fekete bűnmozi kettőse. Olyan korban (és alig 10 éve) húzott vele nagyot a Universal, amikor a David Fincher-féle afrikai szervkereskedős és a Joe Carnahan-féle paranoiathrilleres M:I-3-at egyszerre kaszálta el Mr. Cruise, akkor mert 135 milliós blockbuster létére kísérletező lenni R-besorolással, amikor a vidám Holtak kincse uralta a box office-t.

Felesleges az eredeti sorozatot számon kérni rajta, ez kb. az a '80-as évek trendteremtő szériájának, mint Nolan realizmusa Burton gótikájának. Ma kb. a Szárnyas fejvadász 2049 mert egyedül ilyen összetett, kicsiből nagyot csináló lételméleti dráma lenni nagy lóvéval, bűnfilmben Refn, Carnahan és Martin McDonagh mellett senki nem csap így bele a lecsóba jenkiföldön.

Sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.03.30. 12:19:50

@David Sumner: Én lennék a legboldogabb, ha tényleg olyan jó lenne a film, mint amilyennek lefested.

David Sumner 2018.03.30. 21:37:30

@Lazók György: Guess what, olyan is. Komolyra fordítva a szót: Ez min bukik el? Csak, mert két sort alig szántál erre, legalábbis az előbbi reakciódban. Avagy: Miért megvetendő beletojni a nézők elvárásaiba, csakhogy ne kapja minden héten ugyanazt a plázában? El kellene felejteni azt a tévhitet, hogy a cselekmény alapos megmagyarázásától vagy a nem minimalista eszköztárú színészi alakításoktól lesz jobb a film. Nem, hanem attól, amitől a film médiuma, az, ami: a képektől, a vágástól, a hangoktól, zenétől. Persze, ha az előbbi irodalmi tényezőket várjuk el tőle (próbáltam a cikk megjegyzéseire reagálni), akkor persze, hogy jönnek a lekezelő, meg nem értő, kultfilmeket illető reakciók. És mintha ponyvairodalmi alapokból nem lehetne akciófilm, meg filozófia. Úgy írom ezt, hogy alapjaiban a Szemtől szemben és Az erőszak utcái is ponyvának tűnnek, és igen, el tudom fogadni, ha ott valaki kidolgozottabb szereplőkről beszél, és azért szereti jobban a Heatet, de hát már az is bőven kísérletezőbb sok mindennél, már az is árulkodó, hogy pl. a kávézós párbeszédnél csak snitt-ellensnitt van. És ez kép, ez filmnyelv, ez tudat alatt ható történetmesélés minden fireflanc ellenére. Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Mann mindig is a ponyvát gyúrta össze a képzőművészettel, ez miért épp az MV-nél lett hiba? Így akkor a Point Blank (1967) is rossz film, mert halálvízió van benne és Richard Stark. Mert a teljesen mozis eszközökkel dolgozó filmeket nincs ok szeretni. Mert hidegek, formalisták, miért? Lassú, meditatív, és akkor már nincs rá érdeklődés (Farrell és Foxx ezért sem adják a lazát, olyan komolyak, mint a fiatal Alain Delon, ha meg beszólnak, az egy maszkulin tekintélyjátszma azért, mert csak durva szavakkal, nem ellazultan lehet csinálni. Ez profizmus. Isabelle miért ül ridegen az árnyékban? Miért érzelemmentes a hangja az elején és miért képes szeretni azután? Mert képes emberként viselkedni, holott meg is halhat miatta. Sonny baromira nem érdekelne senkit, ha a profizmusát nem kellene feladnia egy nő miatt.)? Ez csak plázaigény.

Mellesleg mi a Miami Vice lényege? Mert ami a sorozatban volt, az itt eleve nem tényező, és nem is akar az lenni. Mann-nek több esze van ennél (a Közellenségekben és a Blackhatben már nem volt.) Ez a film önmaga jogán létezik, még ha nem is akar mindenkit kiszolgálni, de be is cseszne, ha így volna (én már csak ilyen öntörvényű, érzéki filmnyelvet kereső néző vagyok), na, akkor lenne csak ukrán pornós rutindarab.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.03.30. 22:38:17

@David Sumner: Az nem baj, ha a rendező a maga útját járja feltéve, hogy az vezet is valahová. Lehet ujjal mutogatni a tömegekre, de a Miami Vice azért lett akkora bukás, mert Mann elcseszte. Ha a forgatókönyvet is úgy kidolgozza, mint a képeket, akkor talán tényleg remekmű lett volna belőle.
süti beállítások módosítása