Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Villámkritika: A magas szőke + két szőke (1988)

2016. február 26. - Lazók György

szoke-1.jpg

A franciák egyik legnagyobb komikus sztárja, Pierre Richard számára véget ért a jó világ a '80-as évekkel. A közönség unt rá, vagy ő fáradt bele abba, hogy folyton ugyanazt játssza, nem tudom, de az éppen az amerikai karrierje építgetésén fáradozó író-rendező, Francis Veber távollétében ijesztő gyorsasággal került ki a pikszisből. Ezért is érezhette úgy a hazai forgalmazó mikor három év késéssel bemutatta a könnyed műfaj veteránjának, Édouard Molinaronak (Őrült nők ketrece) a vígjátékát, hogy Richard leghíresebb szerepére utalva A magas szőke + két szőke címre kell elkeresztelnie, hogy odafigyeljenek rá. Talán mondanom se kell, az eredeti cím és maga a film nem áll semmilyen rokonságban a két részt megélt örökzöld komédiával, amiben Richard-t tévedésből kémnek nézik. Félreértésből azért itt is akad bőséggel, melyben közrejátszik egy állandóan becsapódó ajtó, egy öngyújtónak hitt pisztoly és a főszereplő őrülten féltékeny szomszédja. Pierre Richard egy félszeg festőt játszik, aki nagy nehezen légyottra hívja álmai asszonyát, a férjezett Florence-t (Fanny Cottençon), azonban pont ezen a napon zárja ki magát otthonából a mellette lakó, félmeztelen Éva (Emmanuelle Béart). Mikor a lány élete párja, az eszelős Boris (Richard Bohringer) váratlanul hazaállít, minden egyes ajtócsengetéssel újabb kalamajka veszi kezdetét.

A film le se tagadhatná, hogy színdarabon alapszik. Gérard Lauzier saját művét adaptálta, mely egyetlen lakásban játszódik. Azon ritka alkalmak, amikor kikerülünk a bérházból szerencsére nem csak azért vannak, hogy lássuk a napot. A darabhoz hozzátoldott bevezetővel főleg Pierre Richard és Fanny Cottençon kapcsolatát alapozzák meg. Ugyan kizárólag villanásokat kapunk abból, hogy a nőt régóta csalja a férje és, hogy milyen jól esik neki a főszereplő rajongása, de ennyivel is elérik, hogy szurkoljunk annak, hogy a páros összejöjjön. A film alulról súrolja a nyolcvan percet, viszont szűkös idejére igen sűrű cselekményt pakol rá. Szinte már túl sok az a rengeteg zűr, ami ezalatt a rövid idő alatt felhalmozódik. A történet második felében majd minden percre új helyzet áll elő. Ennek megvan az az előnye, hogy egyetlen szituációt se nyújtanak el, viszont a variációk száma véges, és a belőlük kiaknázható poénok lassan fogyni kezdenek. Ez persze inkább csak sokadik nézésre tűnhet fel, mivel a rendező Édouard Molinaro (aki a liftes jelenetnél feltűnik egy pillanatra) végig egyben tartja a filmet. A poénok hibátlan időzítéssel találnak be, a színészek pedig felszabadultan, egy-egy részen maguk is elmosolyodva játszanak. A címbéli szőke szépségek tökéletes ellentétei egymásnak. Míg Emmanuelle Béart a bájait nyíltan feltárja, Fanny Cottençon a cipőjére akadt fehérneműt is méltósággal rakja el. Richard Bohringernek nincs sok arca, ám azt a pszichopata tekintetet rendesen begyakorolta. A főszereplő Pierre Richardnak ez volt az utolsó emlékezetes komédiázása. Ha le is zárult a fénykora, A magas szőke + két szőkével legalább nevetve vehettünk búcsút tőle.

ÉRTÉKELÉS: 80% 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr978420848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása