Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Gyilkos nap (1993)

2016. március 25. - Lazók György

sun-title.jpg

A techno thrillerek mestere, Michael Crichton az 1984-es Gyilkos robotok bukásával kiszorult Hollywoodból, viszont a következő évtizedben a nagy stúdiók újra egymás után csaptak le a regényeire. 1993 volt a nagy visszatérés éve a filmek világába. A Jurassic Park letarolta a mozikat, hamarosan pedig elindult a szintén Crichton nevével fémjelzett tévésorozat, a Vészhelyzet. Eközben már előkészületben volt a Zaklatás és a Kongó adaptációja is, ám ugyanakkor, hogy a géntechnikával feltámasztott dínóknak köszönhetően az író népszerűsége az egekbe emelkedett, egy másik könyvének a filmváltozata méretes árnyékot vetett rá. A Gyilkos nap, mely Crichton egyik kedvelt témáját, a vállalati összeesküvést csomagoltba bele egy gyilkossági rejtélybe, korábban regényként is kiverte bizonyos körökben a biztosítékot. Még azok a kritikusok is, akik dicsérték, hogy krimiként milyen szórakoztató, felrótták a történet japánellenességét. Az ázsiai tőke beáramlása nem először kavart heves vitákat az országban. Nem kell túl messzire mennünk egy példa kedvéért: a Sonynak is kijutott ekkoriban a támadásokból a Columbia Pictures felvásárlása kapcsán. A regény jogait megszerző rivális Fox stúdió számított rá, hogy magukra irányítanak némi negatív figyelmet, főleg, hogy sztárokkal, nagy pénzből szándékozták elkészíteni filmjüket. Nem is kellett sokáig várniuk, hogy az érintettek neki essenek a még be se mutatott produkciónak.

A Gyilkos nap történetének gyújtópontja szintén egy amerikai cég felvásárlása. A japán Nakamoto vállalatot hiába választja el csupán egy aláírás a szerződés megkötésétől, egy konzervatív szenátor államilag le akarja tiltani az üzlet megkötését. Annál kínosabban ér hát mindenkit, amikor az estélyükön megölnek egy konzumnőt. A helyszínre kirendelt különleges nyomozó, Web Smith (Wesley Snipes) épphogy megkapja az ügyről a hívást, máris a nyakába varrnak egy külsőst, John Connor kapitányt (Sean Connery), aki szakértője a japán vállalati kultúrának. Connor nem túloz, amikor azt állítja, hogy egy árnyékvilágba lépnek be, ahol a kelet szabályai uralkodnak. Máshogy kell beszélniük és viselkedniük, ha boldogul akarnak a felsőbb érdekek mozgatta hierarchikus rendszerben, melyben az üzlet háború, és egy háborúban ugye mindent szabad. A gyilkosságnak nagyon hamar meglesz a gyanúsítottja. A heves vérmérsékletű Eddie Sakamura (Cary Hiroyuki-Tagawa - Mortal Kombat) bűnösségére még videós bizonyíték is van, de Connor tudja, hogy ebben a világban az ember még a saját szemének se hihet mindig. Smith és ő hamarosan rájönnek, hogy a lány megölése mögött korántsem féltékenység, hanem üzleti érdekek állnak. 

sun-4_1.jpg

Michael Crichton elmondása szerint az amerikai gazdasági élet szereplőit akarta felrázni, nem pedig a japán tőkét támadni könyvével, de ez senkit se hatott meg. A filmváltozatra ráállított rendező, Philip Kaufman (Sade márki játékai) nem az a típus volt, aki beijed a merész témáktól, ám ezúttal ő is úgy érezte, hogy változtatásokra van szükség. A forgatókönyv első, a könyvhöz hűbb verzióján még Crichton dolgozott barátjával, Michael Backes professzorral, aki régóta tudományos tanácsadóként segédkezett neki, azonban az érzékeny természetű bestseller szerző és a rendező között a kapcsolat a kívánt módosítások miatt rövidesen megromlott. Az egyik, amin összevesztek, hogy Kaufman afro-amerikait akart csinálni a Gyilkos nap főhőséből, a könyvben még kaukázusi, vagyis fehér bőrű Smith nyomozóból. Döntésének hátterében egyesek szerint az állt, hogy multikulturális szereposztással akarta tompítani a történet rasszistának ítélt vetületeit, ami meglehet tényleg közrejátszott, de a fő ok szimplán az volt, hogy a producerek nagyon nyomták Wesley Snipesot, aki nem sokkal korábban egy halom pénzt hozott a stúdiónak a Zsákolj, ha tudsz révén. A felpaprikázott író és társa megtudva, hogy Kaufman David Mamet (Glengarry Glen Ross) nem hivatalos segítségével szabja át a forgatókönyvet, végképp kiszálltak. Bár a scriptet nélkülük befejező rendező megpróbálta elérni, hogy csak az ő neve legyen feltüntetve, a forgatókönyvírók szakszervezete ebben nem támogatta, ezért a stáblistán ott díszeleg mindhármuké.  

sun-9.jpg

Philip Kaufman nem elégedett meg a főhős bőrszínének a megváltoztatásával, további finomításokat eszközölt Crichton történetén. Eddie Sakamura a regényben például egy jóval züllöttebb alak, a filmben viszont egy laza playboy. Az őt megformáló Cary Hiroyuki-Tagawára rendszerint marcona gonoszok eljátszását bízzák, így hozta magával azt a csalóka bizonyosságot, hogy ő lesz a gyilkos. A szereposztás más szempontból is remekül működik, a színész jól látható élvezettel, valósággal kivirulva mutatja meg a könnyedebb arcát. A film a tettes személyében is eltér a könyvtől, azonban Kaufman akárhogy igyekezett, a Gyilkos nap így is könnyű célpont maradt. A civil szervezetek kíméletlenül nekiestek, amihez a botrányra folyton éhes média készséggel asszisztált. Az ázsiai emberek megfelelő filmes ábrázolásáért küzdő M.A.N.A.A. intézte talán a leghangosabb kirohanásokat ellene. A szervezet vezetője szerint a stúdiótól ugyan megkapták a forgatókönyvet, viszont a rendező nem volt hajlandó leülni velük tárgyalni az észrevételeikről. Kaufman magyarázata szerint nem akarta hagyni, hogy külső erők ilyen módon befolyásolják, és azt végképp nem, hogy a filmjét cenzúrázzák.

A Gyilkos nap belefut néhány ázsiaiakkal kapcsolatos sztereotípiába, de azt a feltételezést erős túlzásnak érzem, hogy rasszista lenne. Kaufman annak ügyében nem kíván egyértelműen állást foglalni, hogy a japán tőke beáramlása veszélyt jelent-e az amerikai cégek függetlenségére. A kérdés újra és újra felmerül, a szereplői megvitatják pro és kontra, az igazság eldöntése pedig a nézőre van bízva. Az kétségtelen, hogy a filmben a japán üzletemberekről egy nem túl hízelgő kép rajzolódik ki. Mindjárt az első alkalommal, amikor találkozunk velük, azt látjuk, hogy lehallgatják tárgyalópartnerük privát beszélgetését, ugyanakkor Sean Connery karaktere rendszeresen kiemeli az okosságukat és az eredményességüket. A készítőket legfeljebb akkor lehetne rasszizmussal vádolni, ha csak az üzlet érdekében az eszközökben nem válogató japánokat bírálnák, azonban távolról se ők az egyedüliek, akik kétes ügyekbe bonyolódnak. Snipes nyomozója se makulátlan, vagy ott van Graham hadnagy, aki a melldöngető, álságos patrióta mintapéldánya. A M.A.N.A.A. azt is kifogásolta, hogy az őt játszó Harvey Keitel vicces, ezáltal Graham rasszista nézetei laza színben tűnnek fel. Az igaz, hogy Keitel ahhoz túl szórakoztató jelenség, hogy utáljuk, ugyanakkor a filmből az is nyilvánvalóan kiderül, hogy figurájának nem lehet adni a szavára.

sun-7.jpg

Amivel a Gyilkos nap tényleg zavarba tud hozni, az a kezdése. A westernként való nyitás az ázsiai cowboyokkal felveti a kérdést, hogy a rendező vajon mit szívott, pedig egyáltalán nem ok nélküli választás volt. A keletnek és a nyugatnak ez az összemosódása egyrészt a maga abszurd módján rárímel a film témájára, másrészt a jelenet - melyről kiderül, hogy csak egy karaoke videó - előreveti, hogy itt bizony semmi se az, aminek látszik. Kaufman a film elején él még pár fura, nehezen követhető váltással, de amint az is letisztázódik, hogy az eseményeket Smith hadnagy visszaemlékezéséből ismerjük meg, a cselekmény sínre kerül. A Gyilkos nap innentől magas fordulatszámon pörgő, erős atmoszférájú krimivé válik, ami egy egzotikus és ismeretlen világba visz el, melyben ugyanolyan idegenül mozgunk, mint a főszereplő nyomozó. Kaufman a változtatásai ellenére megőrizte Crichton paranoid szemléletét. A hétköznapi nyomozás így válik egyik percről a másikra egy összeesküvés felgöngyölítésévé, amiben a szálakat mozgatók állandóan szemmel tartják, befolyásolni és megvezetni próbálják a főszereplőket. Crichton újfent a modern technikával járó veszélyekre figyelmeztet. A képmanipulálás régen nagy meglepetést okozott, ám amilyen érdekesen és ijesztő hitelességgel van a történetbe építve, azzal még mindig eléri a kívánt hatást.

sun-1_1.jpg

Connor kapitányt Michael Crichton már a könyv megírásakor Sean Connery alakjában képzelte el, ezért az esetében túlzás nélkül tökéletes szereposztásról beszélhetünk. Ő a mi kalauzunk, akinek a megbízhatósága bár olykor kétséges, de annyira határozott jelenléttel bír, hogy bármit mond, muszáj elfogadni. Wesley Snipes kénytelen az oldalán a másodhegedűsök keserű kenyerét fogyasztani. Elhomályosítani azért nem hagyja magát. Karakterének megvan a maga útja és a szerelmi szál is neki kedvez, viszont arra csak egyszer nyílik alkalma, hogy átvegye a helyzet irányítását: egy vicces kis kitérő részeként a gettóban, ahol felcserélődik a mester-tanítvány viszony. A film végére beillesztettek egy rövid bunyót is, hogy előbújhasson belőle a szunnyadó akcióhős. Crichtonnak kár volt kiakadnia, hogy Smith nyomozóból afro-amerikai lett, már csak azért is mert a Gyilkos nap egyik legfőbb erősségét jelenti Connery és Snipes párosa. A két színész annyira különböző egyéniség, hogy pusztán egy térben látni őket érdekes. Ez az ő showjuk, de a mellékszereplők is igen karakteresek. A néhai Mako rutinosan hozza a cégvezért, mint tette azt a Filofaxban is, a szépséges Tia Carrere (True Lies) pedig meglepően komolyan vehető komputerszakértő. Rajtuk kívül az opportunista szenátort játszó Ray Wise (Twin Peaks) emelhető még ki. A legrosszabbul Steve Buscemi járt, aki szinte végig némaságra van kárhoztatva.

A Gyilkos nap gyors lefolyású sikert aratott a mozikban. A film ahhoz épp időben érkezett, hogy szexuális töltetű gyilkosságával meglovagolja az Elemi ösztönt követően felcsapott érdeklődést az erotikus krimik iránt, habár az érzékiség a történet előrehaladtával mind kevésbé van jelen, így az emiatt beülők ugyanolyan csalódottan távozhattak, mint, akik egy Wesley Snipes-akciófilmben reménykedtek  Az utóbbira amúgy a megtévesztő előzetes külön rájátszott. A produkció körüli hercehurca betett a rendező Philip Kaufmannak, aki a következő hét évre visszavonulót fújt. Egyensúlyra törekvő, de a politikai korrektségre fittyet hányó elképzeléseivel két szék közé esett. A konzervatívabb Crichton-rajongók ugyanúgy támadták, mint a M.A.N.A.A. típusú figyelemre pályázó, magukat liberálisnak valló szervezetek. Kaufman a filmhez írt sejtelmes befejezésével külön kihúzta a gyufát mindkét oldalnál. Mikor már azt hinnénk, hogy minden szál el lett varrva, jön az epilógus, ami azt az alapos gyanút ülteti a fejünkbe, hogy mégse az vitte el a balhét, akinek kellett volna. A nyitva hagyott, gondolkodásra serkentő zárással részemről nincs baj, a film kissé suta zárópillanatával annál inkább. Mindezzel együtt a Gyilkos napot egy pompás kriminek tartom, ami jóval többet kínál a Helyszínelőknél és társainál, melyekkel a műfaj kedvelőinek mostanság be kell érniük. 

ÉRTÉKELÉS: 80%          

A bejegyzés trackback címe:

http://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr328519748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szalay Miklós 2016.03.25. 12:42:53

propó, akit érdekel egy összefoglaló a sztereotípiákról és előítéletekről, az ezt nézze meg:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid067

(A legfelső sor a kép tetején, "Attitűd, sztereotípia, előítélet". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

para_noir 2016.03.25. 13:03:06

Remek írás, felüdülés az ilyen a blogoszféra dilettáns álkritikusainak tengerében.

Nightshift 2016.03.31. 09:56:24

@para_noir: pontosan ugyanezen a véleményen vagyok. Rendkívül jó és tartalmas írás.