Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Öt alulértékelt vígjáték a '80-as évekből, amit látnod kell

2017. június 17. - Lazók György

80s-4a_1.jpg

Ha van műfaj, amit sosem fenyegetett a margóra kerülés, az a vígjáték, de ebben nincs is semmi meglepő, hisz ki nem szeret nevetni? Ez alól a mi nemzetünk se kivétel, a legnézettebb mozifilmek között így tartja magát nálunk évtizedek óta előkelő helyen példának okáért a Nicsak ki beszél! olyan szuperprodukciókkal szemben állva a versenyt, mint a Titanic vagy A Gyűrűk Ura-trilógia. Most azonban nem azokról a mindenki által ismert kasszasikerekről lesz szó, amik rendszeresen előkerülnek valamely kereskedelmi csatorna műsorán. A '80-as évek néhány elfeledett darabjára szeretném felhívni a figyelmet, melyek egy része a maga idejében se kapta meg az esélyt a bizonyításra. Mivel mifelénk nincs vígjáték szinkron nélkül, az a kérdés se maradhat parlagon, készült-e klasszikus változat bármelyikhez is. Ha ezt a szempontot nem is mindegyik teljesíti, azt már most leszögezhetem, hogy, akinek kimaradtak, annak így is-úgy is feltétlenül érdemes pótolnia a soron következő filmeket!   

 

1. Tétre vagy befutóra (1989)

80s-1a.jpg 

A magyar ugyebár egy lovas nemzet, a legnézettebb filmünk is a lóversenyzés körül forog, így rejtély miért nem lehetett bemutatni nálunk moziban Joe Pytka alkotását. A hirtelen nyerő szériába kerülő taxisról, Trotterről szóló Tétre vagy befutóra igazi titkos kedvenc. Humorosabb film a lovi világáról azóta se készült. A film a néhai sportriporter, Jay Cronley könyvét dolgozza fel, aki saját tapasztalatait vetette papírra, így az autentikusságot kapásból kipipálhatjuk. A hely légkörét annak összes tipikus fazonjával túlzás nélkül tökéletesen ragadta meg a lejmoló csóringerektől a zsoké klubban lebzselő gazdag múmiákig. Mondhatjuk, hogy a film készítőinek innen már könnyű dolguk volt, ám annyiszor történt már meg, hogy pocsék mű született a kiváló alapanyagokból, hogy példát felhozni is felesleges. Annál nagyobb dicséret, hogy a szerző imádta a filmet, nehezen érhette volna az adaptálást végzőket, azonban több jelentős elismerést nem is tettek zsebre. Pytka rendezése 18 milliós költségvetésének a harmadát se volt képes összekaparni az amerikai mozikban, innen nézve nem csoda, hogy a UIP-Dunafilm egyből a videótékákba száműzte. Richard Dreyfuss, mint Trotter, ennél viccesebb az életben nem volt. Állítom ezt abban a tudatban, hogy az Oscar-díját egy vígjátékért kapta, de fantasztikus egytől-egyig a legutolsó mellékalak is az örök vesztes Looneytól a szép lassan idegronccsá és egyúttal Dreyfuss rajongójává váló pökhendi pénztárosig. Óriási figurák, felejthetetlen szövegek, lezser zenei körítés, valamint Cronleyt idézve olyan hangulat jellemzi a filmet, amitől az embernek mindig jobb kedve lesz.     

Szinkron: A videós premierhez gyártott magyar változat legfőbb erejét a színészgárda jelenti. Ugyan szó nincs arról, hogy minden szerepben legendás előadók szólalnának meg, de a kiválasztottak frenetikusan hozzák a rájuk bízott figurát. Richard Dreyfussnál a szinkronrendezők képtelenek voltak tartósan megállapodni egyetlen hangnál, az aktuális választás így Szersén Gyulára esett, aki úgy igazította a saját egyéniségéhez a szerepet, hogy közben együtt lélegzik vele. Ugyanez a nem kis dicséret elmondható szinte mindenki másról is, így a Looneyként fenomenálisan együgyű Jakab Csabáról és a Jennifer Tilly formás testében megjelenő butuska csinibabát teljes átéléssel adó Kiss Erikáról is. Az, ahogy az ő szájukból elhangzanak a mondatok, külön színt ad a filmnek, ezért is sajnálom, hogy a magyar szöveg hemzseg a döbbenetes félrefordításoktól. Aki ezektől meg akarja kímélni magát, annak a feliratosan megjelent DVD-kiadás a kézenfekvő választás. Bármelyikkel jobban járunk, mint a TV2-s újraszinkronnal, ami rövid úton hazavágja a film élvezhetőségét.  

Ajánlott jelenet: Az egész film kész tanulmány csupa hasznos leckével a lóverseny-fogadásról. Egy sajátos szisztémára világít rá az a montázs, melyben Trotter végigkérdezi a pálya legfurább szerzeteit, hogy kire ajánlatos tenni, majd miután kifejtik neki, hogy miért száz százalék, hogy az ő tippjük a tuti, megteszi tétre az egyetlent, akit nem mondanak, és nyer.  

 

2. Tragacsparádé (1980)

80s-2b.jpg

Robert Zemeckisről nem is oly rég rendesen leszedtem a keresztvizet, azonban már akkor se tagadtam, hogy egykor igazi tehetség volt. A nagyot bukott Tragacsparádé még azelőtt készült, hogy befutott volna, azonban Spielberg már ekkor is fogta a kezét, nem mintha szüksége lett volna rá. Zemeckisnek láthatóan már második nagyjátékfilmjében határozott elképzelései voltak arról, hogy mit akar. A film beleillik a Party zóna által elindított hullámba, melynek nyomán egymás után jöttek ki a féktelen vígjátékok. A történet középpontjában itt is egy öntörvényű társaság áll, akik semmilyen eszköztől se riadnak vissza céljuk elérésében, ami esetünkben azoknak a használt roncsoknak a rásózása a gyanútlan vásárlókra, amik üzletük parkolójukban állnak. A főszerepet játszó Kurt Russell-t ekkoriban még leginkább bugyuta Disney-vígjátékokkal azonosították, ez volt az első alkalma, hogy megmutassa a moziközönségnek, hogy jóval több van benne a bamba Dexter Rileynál. Elbűvölő könnyedséggel csibészkedi végig a filmet, de nem maradnak el tőle sokkal a mellékszereplők se, köztük a mindjárt duplaszerepben feltűnő karakterszínész, Jack Warden. Egyedül a Warden lányát játszó, borzasztó halovány Deborah Harmon ront bele kissé az összképbe. Az őrült roncsderbivé váló fináléig Zemeckis fényesen bizonyítja, hogy CGI nélkül, elsősorban a humorérzékere támaszkodva is lazán elboldogul. Legalábbis volt idő, amíg így volt.   

Szinkron: A film csak a '90-es években került idehaza műsorra az egyik kereskedelmi csatornán. Bár mintaértékűnek nem lehet nevezni a hozzá készült szinkront, de az átlagosnál magasabbra rakták a készítők a képzeletbeli lécet. Az ifjú Kurt Russellhez a korábban már bevált Forgács Pétert választották magyar hangnak, aki a kisujjából kirázta a nagydumás, sumák karaktert. Nála csak a Russell babonás haverjának a hangját adó Csankó Zoltán van jobban elemében. A többi fontosabb mellékszereplőt is csupa kipróbált, megbízható színészre bízták, mint amilyen Papp János és Makay Sándor, akik a Jack Warden megformálta ikertestvéreket szólaltatják meg. A fordítás is rendben volna, ha bosszantó kereskedelmi tévés szokásként nem tompítana le egy-két káromkodást teljesen értelmetlenül. Összességében nem jár rosszul, aki az eredeti hang helyett a szinkronra teszi a voksát. A döntés jogától megfoszt a DVD-kiadás, melyre csupán felirat került, de az legalább cenzúrától mentes.    

Ajánlott jelenet: A jó reklám aranyat ér, mint tudjuk. Mivel pénzük nincs rá, a főszereplők meghekkelik az elnök beszédét. A leadott hirdetés keretében aztán sorra lövik szét a szerintük túl drágán árult autókat, amit a konkurensük elképedve néz a tévében egészen addig, amíg rá nem jön arra, hogy az adás helyszíne az ő boltja. 

 

3. Sherlock és én (1988) 

80s-3b.jpg 

Egy időben egymást követték az Arthur Conan Doyle detektívfiguráját humorosan megközelítő alkotások, de azt hiszem egyik se merészkedett olyan messzire, mint Thom Eberhardt rendezése. A filmben Sherlock Holmes egy tökkelütött, alkoholista színész, akit a valódi nyomozó munkát végző Watson doktor alkalmaz. A film humorának a lelkét Michael Caine és Ben Kingsley fergeteges párosa jelenti. Caine tulajdonképpen remekül hozza az összes klasszikus Sherlock Holmes-manírt, de közben szórakoztatóan rombolja le a körülötte kialakult mítoszt. Elképesztő baromságokat tud összehordani a legkomolyabb arccal, Holmes-i zsenialitásként előadva, és neki köszönhetően már azt is tudjuk, hogyan nézne ki az, ha a detektív beszívva próbálna felcsípni egy nőt. Kingsley meglepően jól tartja vele a lépést, ki nem néztem volna belőle, hogy ennyire fekszik neki a komédia. A történet aligha okoz bármi meglepetést, aki látott legalább egy Holmes-feldolgozást a millió közül. Az inkább csak apropóul szolgál, hogy végigmenjenek a Sherlock Holmes-sztorik összes sablonján, hogy aztán jól kifigurázhassák őket. A poénok időzítése annyira telitalálat mind a fizikai-, mind a verbális humor esetében, hogy felfogni nem bírom, miért tűnt el a film süllyesztőben. Csak a régimódiságára tudok gondolni, mint magyarázatra. Ha tíz évvel korábban mutatják be, meglehet könnyebben megtalálja a közönségét és ma már klasszikusként hivatkoznak rá.

Szinkron: A filmet a tiszavirág életű Tisza Film juttatta el a magyar mozikba és az elvárásokat követve elsőrangú szinkront rendelt hozzá. Szerencsére a már joglejárt DVD-re is ez került rá, nem a Filmmúzeum által megrendelt, kevésbé nívós változat. Caine-t a hozzá szívesen párosított Fülöp Zsigmond szólaltatja meg, aki tökéletesen adja vissza a megjátszott komolyság mögött rejtőző komikus ostobaságot. Ben Kingsley sajnos nem Végvári Tamást kapta, azonban Szersén Gyula is kiváló munkát végzett. A mellékszereplőkhöz is olyan neveket hívott be a szakma veteránjának számító szinkronrendező, Tomasevics Zorka, mint Szabó Ottó vagy Hacser Józsa. A magyar szöveg igényességéről a műfordítóként is ismert Neményi Róza gondoskodott. A szinkront megviselték az eltelt évek - zúg, mint az istennyila -, de ennyit azt hiszem el lehet viselni a tartalmi minőségért cserébe.

Ajánlott jelenet: Holmes elé egy vízihullát raknak le azt várva, hogy gondos vizsgálatot követve elmondhassa, hogyan is hunyt el az illető. A zavart áldetektív megböködi párszor a testet egy bottal, majd emelkedett stílusban közli, hogy az előtte heverő férfi minden bizonnyal halott.

 

4. Nyom (1985)

80s-4a.jpg 

Azt, hogy egy társasjáték alkalmas-e arra, hogy filmet készítsenek belőle, nem a Csatahajó készítői próbálták elsőként kideríteni. A Cluedo megfilmesítésére az Igenis, Miniszter Úr! egyik alkotóját, Jonathan Lynn-t állították rá. A furcsa ötletre végül nem harapott rá a közönség, a Nyom azonban ettől függetlenül nagyszerű lett. Nem csak megőrzi a játék összes jellegzetességét, de frappánsan építi be őket egy krimi-paródiába, ami leginkább a Meghívás egy gyilkos vacsorára című klasszikust idézi. Lynn-nek bár ez volt az első mozifilmje, gyakorlott rendezőket megszégyenítő határozottsággal tartja egyben a filmet, amiben nem kevesebb, mint nyolc főszereplő vív egymással állandóan pergő ritmusú szócsatákat. Női és férfi oldalról is emlékezetesen teljesít a gárda, melyet olyan tehetségek színesítenek, mint Madeline Kahn vagy Christopher Lloyd. Közülük is kiemelkedik Tim Curry, aki a producerek által megvétózott Rowan Atkinson helyett ugrott be. A filmet többféle befejezéssel játszották az amerikai mozikban. Mindegyikben más volt a gyilkos. A ziccert a DVD-kiadás se hagyta ki, melyen véletlenszerűen választódik ki minden alkalommal egy a három megoldás közül.        

Szinkron: A Nyom legjobb tudomásom szerint nem került se mozis, se videós forgalmazásra Magyarországon. A premier DVD-n esett meg, de szinkron ekkor sem készült hozzá. A forgalmazó InterCom megelégedett a felirattal. Az átkot a Cinemax csatorna törte meg nemrégiben, mely egész korrekt gárdát toborzott a filmhez, azonban a szinkron érezhetően nem a szakma aranyéveinek gyümölcse. Többek közt Kerekes József, Pusztaszeri Kornél és Andresz Kati igyekszik magas fordulatszámon pörgő külföldi kollégáikat beleélésben követni inkább kevesebb, mint több sikerrel. A szinkron a film videós változatához készült, melynek kedvéért nem túl szerencsés módon egybefésülték a három befejezést.

Ajánlott jelenet: Tim Curry arra számít, hogy a váratlanul beállított rendőr egy rakás hullát lát a szomszéd szobában, ám egy cselnek köszönhetően neki úgy látszik, hogy a meggyilkoltak nagyon is aktívan buliznak. A kétségbeesett Curry a bocsánatát kéri az elé táruló szörnyű látványért, ám a rendőr megnyugtatja, hogy ez egy szabad ország. A megrökönyödött férfi erre csupán annyit képes kinyögni, "nem tudtam, hogy ennyire".

 

5. Sok pénznél jobb a több (1982)

80s-5b.jpg 

A francia vígjátékok már a '80-as években is mintha külön alműfajt alkottak volna sajátos bájukkal. Édouard Molinaro filmje sokkal kedvezőbben rezonált a magyar közönséggel, mint a saját hazájával. Számomra megdöbbentő volt, hogy az imdb-n milyen alacsony pontszámmal szerepel, de ennél is árulkodóbb volt a tény alulértékeltségéről, hogy viszonylag mennyire kevesen szavaztak rá. Ebben az esetben találó igazán a kifejezés, hogy elfeledett mű, amit idehaza is elősegít, hogy DVD-n nem adták ki és a tévécsatornák is hosszú ideje leprásként kezelik. Még Rudolf Péter tette a legtöbbet, hogy emlékeztesse az embereket a létezésére, az Üvegtigris egyik részében ugyanis ez a film szól a háttérben. A Sok pénznél jobb a több két munkanélküliről szól, akik bankrablásra adják a fejüket. Régen fel se tűnt, pedig lényeges, hogy egy pillanatra se merül fel, hogy bűnösök lennének. A történetben nincsenek gonoszok. A rablók, a túszok, sőt még a kőagyú nyomozó is rendkívül szerethető figura, aki nem rosszra csábul, mindössze ráharap a kínálkozó lehetőségre. Tudjuk honnan jöttek ezek az ember, megértjük őket és szurkolunk nekik. Az alkotók egy nyelvet beszélnek velünk, ami a humoré. Velük együtt röhögünk a kijátszott rendszeren, mely leszarja az emberek nyomorát. Ha ez egy magyar film lenne, a szereplők nem nyerhetnének, de szerencsére nem az. Egy életszagú mese, amiben kivételesen a kisember lopja el a nagy pénzt.  

Szinkron: A nálunk 1984-ben mozikba került filmhez a Pannónia Filmstúdióban készült magyar változat. A két főszereplő, Daniel Auteuil és Gérard Jugnot egyaránt fantasztikusan teljesítő hangot kapott Maros Gábor illetve Szerednyey Béla személyében. Kettejük közül Marosé a domináns figura. A játéka a szerepet követve széles skálán mozog. A film elején a munkájában megalázkodóan, a barátnőivel viszont igazi macsóként nyilvánul meg. A ritkán szinkronizáló Szerednyey a balfácánság ezer árnyalatát képes egyetlen jeleneten belül prezentálni, de mikor megszívja magát, akkor is megőrzi karaktere mamlasz egyéniségét. Azon, ahogy Butch Cassidy-s lazasággal próbálja mondani, hogy "semmi pánik" Paul Newman is garantáltan sírva röhögött volna. Miképp annak idején megszokhattuk, egy-egy mondatokra is olyan színészek szólalnak meg, akikre akár egy főszerepet is rá lehet bízni. Többek közt Szabó Sándor, Bitskey Tibor, Fülöp Zsigmond és Hűvösvölgyi Ildikó tolmácsolja számunkra az eredetiben is illusztris gárdát. A szinkronra Dr. Hársing Lajos fordítása teszi fel a koronát, mely választékos, mégis a figurákhoz tökéletesen illő stílusban fogant. Hársing képes úgy átültetni a francia nyelv kifejezéseit magyarra, hogy megőrzi azok csengését olyan szavakkal, mint amilyen a zseníroz. Rövidre zárva, klasszikus szinkron ez minden ízében.

Ajánlott jelenet: Nehéz választani, annyi idézhető pillanat van a filmben, de, amire az ismerői garantáltan emlékeznek az a rész, melyben Gérard Jugnot úgy határoz, hogy kiengedi a bankigazgatót tárgyalni a rendőrökkel. Erről sajnos nem értesíti azt a gyorstüzelő nyomozót, aki odakint őt várja, és mikor a szerencsétlen ipse kilép az ajtón, lőni kezd rá. A halálra rémült bankizgató egy lövedékkel a karjában úgy menekül vissza a fogságba, hogy még némi sértettséggel a hangjában odaveti a totálisan lebőgött rendőrnek: De hiszen én túsz vagyok! A szóban forgó rész az 55. percnél tekinthető meg a Videán, ahol az egész film fent van.  

        

A bejegyzés trackback címe:

http://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr8512599627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mindenannyi · http://mindenannyi.blog.hu 2017.06.18. 20:15:11

Azt, hogy "sicc!", a macskának mondjuk, ha azt akarjuk, hogy menjen arrébb.
Ha arra akarod felhívni a figyelmet, hogy szó szerint idéztél valahonnan, az a "sic!", és egy latin kifejezés rövidítése.

Pirx pilóta · http://late-modern.blogspot.hu/ 2017.06.18. 20:17:12

Köszi a tippeket, küpróbáljuk őket. Cserébe +1: Függöny fel!

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.06.18. 22:08:48

@mindenannyi: Nem, igazából a szóviccemet küldtem arrébb.

@Pirx pilóta: Kösz, láttam! Nem is olyan rég.

Benyák Zoltán · https://www.facebook.com/Beny%C3%A1k-Zolt%C3%A1n-%C3%ADr%C3%B3-oldala-392693124194710/ 2017.06.19. 06:39:32

"Ami sok az sokk" - Tom Hanks-szel a főszerepben. Kevésbé ismert, de nagyon jó vígjáték. Ajánlom.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.06.19. 08:00:59

@Benyák Zoltán: Eszembe jutott, nekem is régi kedvencem, de arról korábban már írtam egy külön posztot.

filmekapolcrol.blog.hu/2014/03/28/ami_sok_az_sokk_876

óðinn 2017.06.19. 09:27:15

@mindenannyi: a sic nem rövidítése semminek, azt jelenti latinul, hogy "így".

Duplaxiii 2017.06.19. 14:26:17

Semi gond egy sokadik egyéni listával, meg is nézem, érdemes-e valamelyik a megtekintésre és tudom, a posztioló is csak ötletek vár.
A gond az, hogy a 80-as évek a második legtartalmasabb korszaka a filmiparnak. Azaz ezekből nem ötöt kellene kigyűjteni, hane tematikus alapokon filmcsokrokat.
Adok pár ötletet viszonzásul (lekérdeztem a katalógusomat és csak 1980-1989)
- A makrancos pasas (Adriano Celentano)
- Ász (Adriano Celentano)
- Táncoslábú tiszteletes (Adriano Celentano)
- Őrült római vakáció (Adriano Celentano)
- Balfácán (Pierre Richard, Gérard Depardieu)
De ne folytatom, a 80-as évek olyan színészek fénykora volt, mint Funes, Celentano, P.Richard) Az olasz és francia vonal.
De ide esik sok Olsen banda film. (a dán, skandináv vonal)
Szóval a 80-as években a vígjáték vonal virágzott. Érdemes lenne részletesebben is megismerni a korszakot.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.06.19. 14:44:23

@Duplaxiii: Hacsak az élet nem szól közbe, lesz még ilyen lista az oldalon a jövőben. Viszont, ha már példákat hoztál fel, Funés fénykorát inkább a '60-as illetve a '70-es évek jelentették. A régi Celentano-filmeket igyekszem pótolni. Az Ászt néhány hónapja láttam, de annyira nem fogott meg. A Balfácán a '80-as évek egyik legsikeresebb francia vígjátéka, ilyetén nincs helye a listán, amúgy én is kifejezetten kedvelem. Jobb, mint az amerikai újrafeldolgozás, bár ez elmondható mindegyik Richard-Depardieu vígjátékról.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.06.20. 06:20:41

@óðinn: akkor már én is belekontárkodom, ott teszünk ki sic!-et ahol ugyan idézünk (de erre az idézőjel is megtenné ugye) de fel akarjuk hívni a figyelmet, hogy az idézet téves, egykor tévesen hangzott el, de mivel így hangzott el, így kell idézni