Kevés nemzet van úgy oda a szinkronért, mint a miénk. Régen még volt is okunk, hogy büszkék legyünk rá. Egy szinkronra heteket szántak. Elsőrangú fordítók dolgoztak rajtuk a legnagyobb műgonddal és színészlegendák vették ki a részüket belőle. Ma már futószalagon készülnek olyan tempó mellett, ami lehetőséget is alig ad a kiemelkedő munkára. A színészeket gyalázatosan alulfizetik, a fordítók jelentős része is leginkább elhivatottságból tart ki a szakma mellett. Azt, hogy annak idején minden szebb volt, hazugság lenne állítani. Bár kétség kívül gondosabban álltak hozzá, előfordultak otromba ballépések a magyar szinkron aranykorának tartott pannóniás években is. A rendszerváltáskor átöröklődtek régi hagyományok, melyeket nem lett volna szabad folytatni, miközben a megszaporodott videós megjelenések okán a minőségi léc addig nem tapasztalt mélységekbe zuhant. Olyasmit is megengedtek maguknak az igénytelen forgalmazókat kiszolgáló, a kapitalizmus ízére rákapó új szinkronstúdiók, amit ma már nem úszhatnának meg. A hazai szinkronszakma kevésbé dicső fejezeteiből, elhibázott munkáiból következik most egy összeállítás!   

1. Hudson Hawk

Még a szocializmusban épült ki az a gyakorlat, hogy, ha egy filmnek túl drága volt a jogdíja, akkor a magyar forgalmazó úgy spórolt, hogy nem vette meg a nemzetközi hangsávot. A zörejeket és a zenéket aztán sufnituning módjára alkották újra a rendelkezésre álló hangtár felhasználásával. Akkor se szoktak le erről, amikor már nem voltak annyira rászorulva, így történhetett meg például, hogy a Rendőrakadémia egy jelenete alá a Ghost zenéjét keverték. Talán egy alkalommal se mentek annyira messzire, mint Bruce Willis 1991-es, részben nálunk forgatott akció-vígjátékánál. Ez akkor történt, amikor a mozis szinkronok még kiemelt figyelemmel készültek, azonban hiába volt a megrendelő az anyagilag stabil lábakon álló InterCom, a Videovox stúdió valamely oknál fogva ismét a régi, spórolós módszer mellett döntött. Míg a hazai színészek kiválasztása a legnagyobb igényességgel történt - Bruce Willis is ekkor szólalt meg a mozikban először Dörner György hangján -, a hangkeverés kész katasztrófa lett. Ennek oka, hogy az eredeti hangsáv elhalkításával dolgoztak a szakemberek, így Michael Kamen zenéje is csak akkor hallatszik, ha nincs szöveg. Amikor van, akkor mindenféle, feltűnően oda nem illő muzsika hangzik fel. A végeredmény igazi technikai szörnyszülött, vitathatatlanul a hazai szinkronszakma egyik mélypontja.

2. Casablanca

A magyar származású Michael Curtiz örök klasszikusát 1966-ban mutatta be a televízió. A Pannónia Stúdióban ekkor készült szinkron sokak szemében egy szinten van a filmmel. Ha a színészgárdát nézzük, ez igaz. Kálmán György, Váradi Hédi és Agárdy Gábor mellett igazi színészlegendák szólalnak meg a legkisebb szerepekben is. A nemzetközi hangsávot ugyan megint lespórolták, ám ezúttal külön ember ügyelt arra, hogy ne akármit rakjanak az eredeti zenék helyére. Nem is ezzel érdemelt helyet a szinkron a listán, hanem Nagy Vilma fordításával. A főszerepet játszó Humphrey Bogart szerelmét, Ingrid Bergmant a filmben kidnek, vagyis kölyöknek becézi. Ebből talán egyfajta prüdériából Nagy Vilma szövegkönyvében gyerekem lett. Ez még nem is akkora tragédia, de minden idők egyik leghíresebb zárómondatát átkölteni már a szakmai tiszteletlenséggel határos. Bogart azt mondja a francia tisztet játszó Claude Rainsnek mikor a film végén elsétálnak a reptérről, hogy I think this is the beginning of a beautiful friendship, vagyis, hogy ez azt hiszem, egy szép barátság kezdete. Ehelyett mit mond Kálmán György? Louis, maga éppen olyan szentimentális, mint én! Sejtelmem sincs, mi fájhatott az illetékes elvtársaknak az eredeti szövegben, de, hogy nem az előnyére változtattak rajta, az egyszer biztos.

3. Drágán add az életed!

Az akcentusok az esetek túlnyomó többségében kifognak művészeinken. A francia és az orosz még úgy, ahogy megy, de általában komikusan eltúlozva. Tudják ezt a szinkronrendezők is, ezért a komolytalanul hangzás elkerülése végett nemes egyszerűséggel el szokták hagyni az akcentusokat. A közönség ezt többnyire észre se veszi egészen addig, míg meg nem hallja az eredeti változatot és rá nem jön, hogy olykor a karakter egyéniségének egy igen fontos része lett eltörölve. Ennél is bajosabb volt a helyzet a Bruce Willisből akciósztárt faragó Drágán add az életed! esetében, melynek egy teljes jelenete vált értelmetlenné mind az eredeti, mind a tévés szinkronban. Az Alan Rickman által fejedelmien megformált gonosztevő, Hans Gruber ugyanis német akcentussal beszélt a filmben egészen addig, amíg véletlenül össze nem találkozott Bruce Willis John McClanejével. Akkor ravaszul amerikaira váltott, amitől máris érthető lesz, hogy miért nem ismerte fel őt egyből McClane. Ami még igen furcsa, hogy nem csak a tévés újraszinkron, de az MTA Kutató Filmstúdiójában készült eredeti mozis is elég sokat finomít a káromkodásokon. Az utóbbi magyar szövegét író Bali Judit fülét ennyire bántották Willis sűrű bazmegelései? Akárhogy is, ez csak még egy ok, hogy, ha lehetőség nyílik rá, inkább az angol hangsávot válasszuk a film legközelebbi újranézésekor.      

4. Közönséges bűnözők

A videós megjelenéshez készült szinkron már az első percekben kihúzza a gyufát. Bryan Singer krimije hiába dicsekedhet a filmtörténet egyik leghíresebb, rengetegszer idézett végső fordulatával, a magyar változat már rögtön a kezdésben elárulja nekünk, hogy a rejtélyes Keyser Sözé kicsoda. Arról a szinkron készítői persze nem annyira tehetnek, hogy olyan ismert színészekre bízták a szerepeket, akiknek a hangja könnyen elkülöníthető, de annál azért jobban is megoldhatta volna Sözé szinkronizálója azt a pár mondatot, hogy kissé rekedtesre veszi a figurát. A rossz hír, hogy ez még a kisebb hiba, amit a Mafilm Audio Kft. munkatársai vétettek. A történetben fontos szerepet kap egy magyar bűnbanda, a Keyser Sözét azonosítani tudó férfi is a mi nyelvünkön szólal meg. A szinkronnal az a sajátos helyzet állt elő, hogy egy nyelven beszéltek azok is, akik elvileg különbözőkön. Ezt máshol úgy szokták megoldani, hogy megváltoztatják a problémás szereplők nemzetiségét, azonban nem nálunk! Ennek eredménye lett az az elképesztően abszurd jelenet, amikor a magyarul beszélő detektívek tolmács segítségével vallatják ki a tájszólásosra szinkronizált tanút, akinek így magyarról magyarra kell fordítania. Nem kétlem, hogy így sok pénzt és időt spóroltak meg a szinkron készítői, ám egyúttal egy modern klasszikust tettek nevetségessé.      

5. Sikoly 2

A szereplők hangjának eltorzítása sokáig akkora kihívást jelentett a magyar szinkronszakmának, ami úgy tűnik, hogy meghaladta a lehetőségeiket még a '90-es években is. Tucatnyi példát lehetne felhozni azon filmek sorából, melyekben a tettest lebuktatta az, hogy az őt szinkronizáló színész hangját nem változtatták el kellőképpen, hiába beszélt torzítva az eredeti változatban. Aki még nem látta A gyűjtő vagy a Gyilkosság lólépésben c. filmeket, az épp ezért jobban jár, ha elsőre nem szinkronnal nézi meg őket! Ugyanezt el lehet mondani a Sikoly második részéről is, amiben az áldozatait telefonon riogató gyilkost leplezi le a könnyen felismerhető magyar hang. Az ok, amiért Wes Craven horrorfilmjét választottam a többi példa helyett, mivel a telefonálót nem is kellett volna a gyilkost játszó színész magyar hangjára bízni. Neki ugyanis az eredetiben is egy szinkronszínész, egy bizonyos Roger Jackson a megszólaltatója, akinek amúgy rengeteg számítógépes játékban (pl. Fallout 4) hallható a hangja. Megtehették volna a magyar változat készítői is, hogy külön színészre bízzák a telefonáló eljátszását, azonban gyaníthatóan tudatában se voltak annak, hogy erre módjuk lett volna. Még jó, hogy az első rész szinkronjánál nem követték el ezt a baklövést.

6. 28 nappal később / A sebhelyesarcú

A félrefordítások legkülönösebb példáival gazdagította a szakma történetét a Danny Boyle horrorjához illetve a Brian De Palma gengszterfilmjéhez készült szinkron. Figyelmeztetés, a 28 nappal későbbhöz spoilereznem kell! A történet végén ugye a három túlélő szövetből üzenetet rajzol a fűbe, hogy a felettük elhúzó repülő pilótája azt megláthassa. Érkezik is egy vadászgép, melynek irányítója észreveszi a feliratot és idegen nyelven mond valamit a rádióba. Az alkotók ilyetén hagyták szándékosan nyitva a befejezést, ami a hazai szinkron készítőinek egyáltalán nem tetszhetett, mivel ők lefordították ezt a szöveget. Méghozzá rosszul. Ahogy utóbb kiderült, a pilóta finnül beszélt és azt kérdezte, hogy "Küldenétek egy helikoptert?". A történet tehát happy enddel zárul eredetileg, nem úgy a magyar változatban, amiben a pilóta azt mondja, hogy nincs semmi jelentenivalója. Így tehát, aki magyarul nézi a filmet, annak egész máshogy végződik, mint eredeti nyelven. Ügyes munka. A sebhelyesarcúnak szintén a videós megjelenéshez készült szinkronjában a durva nyelvezetet finomították túl lelkesen. A pussy szó angolul éppúgy jelenthet cicát, mint utalhat a nők elsődleges nemi jellegére. Mikor tehát a címszereplőt kihallgató rendőr azt kérdezi gúnyosan, hogyan szerezte a sebhelyét, "Talán puncinyalás közben?" abból a szinkronban "Macskákkal birkóztál?" lett. Ez a félrefordítás a maga kategóriájában elviszi a pálmát.       

7. A Philadelphia-kísérlet

A rendszerváltás idejére a szinkronszakmában is megjelentek a kóklerek. Színre lépett a Vico nevezetű videóforgalmazó, mely a gagyi szinkron szinonimájává vált a filmszeretők körében. A céget részben alvilági pénzekből megalapító, 1998-ban gyilkosság áldozatává vált Fenyő János nem bajlódott olyasmikkel, hogy jogok megvásárlása. A szinkronjait is filléres módon, hihetetlen igénytelenséggel állíttatta össze. Közülük szerencsére nem sok maradt meg. Az egyik, ami sajnos nem tűnt el a feledés pöcegödrében A Philadelphia-kísérlet első magyar változata, melynek már a címét is rosszul mondja be a vélhetően nem színész végzettségű, monoton hangú narrátor. A szinkronszínészek kiválasztásánál két szempont létezett, az olcsóság és az olcsóság, ezért bárki, aki épp a környéken tartózkodott az lehetőséget kapott, hogy kipróbálhassa magát. Ha már benne volt, akkor mindjárt több szerepben is a korra való tekintet nélkül. A filmben a fiatal Görög László, Csonka András és Breyer Zoltán így a koruknál kétszer, olykor háromszor is idősebb férfiakat szólaltatnak meg. Aki szereti kínozni magát, az itt teljes egészében meghallgathatja azt a förtelmet, melyet jó érzéssel szinkronnak se lehet nevezni. Legfeljebb több résztvevős hangalámondásnak.     

8. Tini nindzsa teknőcök

Nem csak a magyar hangok kiválasztásánál, de azok követésénél se voltak mindig a helyzet magaslatán a szinkronrendezők. A Dupla vagy semmi c. Michael J. Fox vígjátékban Józsa Imre túl korán hazamehetett, mivel a karaktere egy jelenetre más hangot kapott. Ugyanígy járt Peter Sarsgaard figurája a megtörtént eseményeket feldolgozó A hazugsággyárosban. Ez a két film viszonylag olcsón megúszta, azonban a Tini nindzsa teknőcök 1990-es változatának szinkronjáért felelősök teljességgel elvesztették a fonalat, hogy ki-kinek is a hangja. Mentségükre szóljon, hogy a négy teknőcöt gyakran csak egy fejpánt különbözteti meg egymástól, nekik pedig egy apró monitorról kellett megállapítaniuk, hogy éppen melyikük is beszél. Bor Zoltán, László Zsolt, Csonka András és Rékasi Károly így néha szerepet cserélnek. Mivel mégiscsak egy mozis szinkronról beszélünk, a munka nehézségeit figyelembe véve is ennél több odafigyelés lett volna elvárható. Különösen, hogy a baki a Pannónia Filmstúdió utódjának tekinthető Magyar Szinkron- és Videóvállalat nevéhez köthető. 

9. Vissza a jövőbe

A felesleges újraszinkronizálások a DVD elterjedésével öltöttek járványos méreteket. Alig öt-tíz éves, kiváló szinkronok repültek a kukába, mert gyorsabb és egyszerűbb volt újat készíteni, mint feljavítani a régit. A Casino, Az utolsó akcióhős és az Indiana Jones-trilógia mellett egy másik közkedvelt filmhármas is az újraszinkronizálási mánia áldozatává vált. Ez volt a Vissza a jövőbe-trilógia, melynek magyar hangja hiába őrződött meg kifogástalan állapotban, pechjére nem 5.1-es volt a keverése, ezért a Universal stúdió állítólag a hazai képviselet tudta nélkül friss változatot rendelt. A Balog Mix Stúdió ugyan megtartotta a főszereplőket szinkronizáló Rudolf Péter - Rajhona Ádám párost, azonban a két színész hangja sokat öregedett az eltelt években. Ezen felül a három rész szinkronfelvételeit rohamvágtában intézték el, ami nem csak a színészek játékán hagyott nyomott, de egy-két baki is becsúszott miatta. A legdurvább, hogy a film elején Michael J. Fox és Christopher Lloyd telefonbeszélgetését csak félig szinkronizálták le, vagyis Rudolf Péter beszél a vonal egyik végén, ám a másikon Rajhona Ádám nem válaszol. A rajongók tiltakozása ellenére a trilógia Blu-ray kiadására is az eredetihez képest majd mindenben alulmaradó második szinkron került, sőt mostanság a tévében is inkább azzal adják le.     

10. A Jó, a Rossz és a Csúf

A szinkront hiába tartják a hazai filmkedvelők a hozzájuk tartozó alkotással egyenértékű nemzeti kincsnek, a forgalmazók ritkán bánnak velük ennek megfelelően. Ha például egy szinkron a filmnek egy hiányos változatához készült vagy az adott műnek egy bővített változata kerül megjelenésre, akkor jellemző módon inkább hagyják veszni, minthogy kipótolják. Ahogy általában, ez anyagi okokra vezethető vissza, mivel, ha csak néhány percnyi plusz szövegről is van szó, a költségek stúdióbérléssel, utómunkálatokkal, egyebekkel együtt hasonló méreteket öltenek, mintha egy teljesen új változatot rendelnének meg. Előfordul, hogy az illetékes stúdió mond nemet a megviselt régi szinkronra, máskor maga a forgalmazó az, ami inkább nem pepecsel vele, ha rendelkezésére áll egy jobb állapotú változat. Az utóbbi történt Sergio Leone westernjénél, melynek a '80-as években a televíziós premierre készült szinkronját cserélték le az RTL Klub rendelte, kevésbé sikerült változatra mikor a film bővített verzióját kiadták Blu-rayen. A poén az, hogy az Active Stúdió még a megjelenés előtt egy magángyűjtő kérésére megcsinálta az eredeti gárdájával a hiányzó jelenetek szinkronját, amit egy munkatársuk beszámolója szerint fel is ajánlottak az InterComnak, de a forgalmazó elhajtotta őket. Így nem került fel a régi, teljesebb szinkron a film BD-kiadására.