Ha női akcióhősökre kerül a szó, van, aki csak somolyog, mintha akaratlanul valami vicceset mondtunk volna. Bár Linda Hamiltontól Angelina Jolie-ig fel lehet sorolni jópár színésznőt, akik a vásznon szépen rongyosra rugdosták a férfiseggeket, mégis ebben a szerepkörben máig nincsenek teljesen elfogadva. Mikor 2015-ben Charlize Theron lemosta Mad Maxet a saját filmjében, annak nem mindenki örült, sőt volt, akinek kifejezetten elborult az agya. A többségnek szerencsére nem okozott gondot elfogadni őt. Bár Theron nem először bújt amazonbőrbe, de kétség kívül Furiosa eljátszásáért kapta a legtöbb elismerést. A Mad Max: A harag útja friss lendületet adott a karrierjének, így most, hogy a Wonder Woman az év egyik legnagyobb szenzációja, elhárulni látszik minden elvi akadály új akciófilmje, az Atomszőke sikerének útjából. Azt az egyet leszámítva, hogy a film egy rakás szar.
Az idehaza nem túl ismert The Coldest City c. képregényből (mi másból) készült alkotásban Charlize Theron egy Lorraine Broughton nevezetű szuperkémet játszik. A berlini fal leomlásának napjaiban járunk. A hidegháború is a végéhez közelít, de vannak titkok, amikért még mindig érdemes ölni. Mikor Lorraine egy kollégáját, aki közel állt hozzá, megölik Berlinben, őt küldik a városba, hogy szerezzen meg egy ügynöklistát, melyre több nagyhatalom is feni a fogát. A nő fel is veszi a kapcsolatot az MI6 helyi illetékesével, David Percival (James McAvoy) viszont inkább gátolja, mint segíti munkájában. Gyanúra ad okot, hogy a KGB az első naptól a nyomába ered. Ha zűrnek ennyi nem lenne elég, hát akad még: főnökei szerint a lista megszerzésében érdekelt egy azonosítatlan kettős ügynök is. Lorraine egy kihallgatáson eleveníti fel, hogyan ment félre az akció, melyen nagyon úgy tűnik a számára, hogy neki szánják a bűnbak szerepét.
Az előzetesek női John Wickként próbálták eladni a nagyrészt hazánkban forgatott Atomszőkét, ami egy nagy hazugság. Ugyan a rendezői székben az a David Leitch ült, aki a szóba forgó művet társ-direktorként jegyezte, ez egyáltalán nem egy csúcsra járatott akcióorgia. A stílus hasonló, még egynéhány színészt is felismerhetünk onnan, azonban Leitch rendezése sokkal közelebb áll a régmúlt hidegháborús kémfilmjeihez, csak épp sokkal rosszabb náluk. Meglátszik, hogy Leitch honnan jött, ugyanis a kaszkadőrmutatványok valóban elsőrangúak és mikor hirigre kerül a sor, a film oda tud szegezni a székhez, azonban, ha nem egy összecsapást kell megkoreografálnia, akkor bajban van. Már a John Wicken is meglátszott, hogy történetet mondani azt nem tud, pedig sztori tekintetében az egy elég egyszerű film volt. El lehet képzelni, mennyire el van veszve most, hogy egy bonyolult cselekményű kémtörténetet kell tisztán és érthetően közvetítenie a közönségnek.
David Leitch és azt hiszem mindannyiunk pechjére a forgatókönyvet arra a Kurt Johnsteadre bízták, aki Zack Snyder oldalán szerezte a legtöbb tapasztalatát a szakmában. A 300 illetve a Johnstead nevéhez köthető folytatása, A birodalom hajnala is inkább a vizualitásával, mint a tartalmával szerzett magának rajongókat, az Atomszőke pedig nem kívánja megtörni ezt a sort. Meg kell hagyni, hogy a film mutatós és még Magyarországot is jól használja Berlinként. Leginkább egy retróbeütésű neonreklámhoz tudnám hasonlítani a megjelenését. Körülbelül addig is érdekes nézni, mint egy villogó neoncsövet. Idővel meglátszik, hogy stílusa hiába van, az eszköztára erősen korlátozott. A készítők a legtöbb hangulatot a zenékkel érik el. A korszak popdalai vissza is visznek a '80-as évekbe, azonban arra alkalmatlanok, hogy a történetet feszültséggel töltsék meg, ami egy kémfilmnek ugye nem ártana.
A szereplők egész egyszerűen unalmasak és ellenszenvesek, így aztán nehéz azt elérni, hogy izgasson, mi lesz velük. Azt se igazán érezni, hogy lenne tétje a történetnek. Az ügynöklista épp úgy jelentőségét veszti, mint az a karakter, aki ismeri a tartalmát. Azt sugallják, hogy a film elején megölt férfi a főszereplő szerelme és bosszút akar állni érte, de hadd áruljam el, hogy ebből aztán nem lesz semmi. Leitch és írója csak a műfaji közhelyeket sorolják fel, ám ahhoz is túl hülyék, hogy azokat használni tudják. Már azzal túl sokat árulnak el, hogy visszaemlékezésként mesélik el a történetet és később is, amint egy információmorzsa elénk kerül, abból egyből ki lehet sakkozni, hogy mit akarnak vele. Aki látott pár kémthrillert, az a film minden egyes fordulatát jó előre ki fogja találni, ami hosszú távon örömgyilkos elfoglaltság. A sztori még így is megúszná egy gyenge-közepessel, ha nincs a befejezés, mely beigazolta az összes "remélem nem erre megy ki a játék-ötletemet", ami csak megfordult a fejemben. A több logikai kérdést is felvető megoldás olyan, mint egy rossz vicc, aminek nincs poénja.
Nem csoda, hogy a mellékszereplőket játszó színészek majd elalszanak. Felsorolni is kár azokat a többre érdemes tehetségeket, akik el lettek pocsékolva. A filmre nem kis részt James McAvoy miatt ültem be, de nem vártak tőle többet, mint, hogy ismételje meg a Mocsokban nyújtott félőrült alakítását. Meg is teszi, azonban kidolgozott szerep és poénok híján a hatás nem ugyanaz. Az Atomszőkének Charlize Theron a kizárólagos sztárja, a többiek csak asszisztálhatnak neki. Nem kétlem, hogy rengeteget edzett a szerepért és még mindig gyönyörű, de nem hittem el neki, hogy nála kétszer nagyobb ipsékkel képes lenne felvenni a harcot. Theron jó színésznő és el tudja játszani a keménycsajt, de épp ez az: látszik, hogy csak játssza. Erről persze a rosszul megírt jelenetek is tehetnek, melyek adósak maradnak azzal, hogy Theron figurája azzá a tökéletes gyilkossá váljon, aminek igyekeznek beállítani. Végső soron a készítők nem akarnak mást vele, mint felizgatni a férfiközönséget, teljes értékű akcióhős úgy viszont aligha lesz valakiből, ha megreked a vágy tárgyaként.
Az Atomszőke egy totális kudarc. Aki eddig nem vette komolyan a női akcióhősöket, az garantáltan ezután se fogja. Theron pedig alkalmas rá, hogy azzá váljon, de ennél jobb szerepeket kell elvállalnia, ha így képzeli el a színészi jövőjét. Ez a film nem érdemli meg, hogy bárki pénzt áldozzon rá, különösen, hogy ennél lényegesen jobb kémfilmeket és kompetensebb akcióhősnőket lehet találni akár egészen rövid keresgéléssel. Hadd ragadjam is meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet egy másik, szintén a kémek világában játszódó akció-thrillerre, melyet borzasztóan kevesen láttak. Ez A bűn hálójában. Steven Soderbergh igényes és elegáns rendezése, a jól megírt a forgatókönyv, valamint főképp az egykori MMA-harcos, Gina Carano lenyűgöző tudása miatt sokkal inkább lehetne példaként állítani a női akcióhősökről szóló filmek elé, mint David Leitch hulladékát.
ÉRTÉKELÉS: 40%