Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

John Carpenter öt legjobb filmje

2017. augusztus 09. - Lazók György

carpenter-1.jpg

Ikonikus figurák megteremtője, saját filmjei zeneszerzője, a remake-ipar állandó célpontja, és a horror mestere ő. John Carpenternél kevés rendezőre illik jobban az a meghatározás, hogy kultfilmes, hisz a legtöbb munkáját csupán utólag fedezte fel magának egy szűkebb réteg. Carpenter nem csak a kritikusoknak, hanem saját rajongóinak se tudott mindig megfelelni. A slasher műfaj alapfilmjévé vált, 1976-os Halloween volt az egyetlen jelentős kasszasiker a pályáján, melynek nagyságát többé megközelíteni se tudta. A '80-as évek elején készült meghatározó filmjei, mint a Menekülés New Yorkból, legalább nem kerültek sokba, ehhez képest szép profitot hoztak. A későbbiekben akár a stúdiórendszeren belül, akár független produkcióban alkotott, a szerencse mindinkább elkerülte. Értetlenség fogadta a keleti és nyugati mítoszokat ironikusan összemixelő Nagy zűr kis Kínábant is. Carpenter a '90-es éveket egy bérmunkával (Semmit a szemnek) kezdte, amit bár a legjobb tudása szerint végzett el, a főszerepet játszó Chevy Chase és a saját népszerűségének a meredek zuhanása megpecsételte a film sorsát. A többszörösen leírt Carpenter idővel tényleg kezdett fáradni, ám zsenijét bizonyítja, hogy még a legrosszabbnak tartott filmjében, A Mars szellemében is ott van a tehetségének a nyoma. A 2010-ben bemutatott, csendben kimúlt The Ward óta íróként és rendezőként egyaránt visszavonult, zeneszerzőként viszont az elmúlt években két albummal is jelentkezett. Hívei türelmesen várnak arra, hogy egyszer még újra megmutatja a mozikban, hogy mit tud. Addig, míg ez megtörténik, elevenítsük fel a legjobb munkáit!  

 

5. A sötétség fejedelme (1987)

carpenter-2b.jpg

John Carpenternek a '80-as években egy időre tele lett a hócipője a nagy stúdiókkal és visszatért a függetlenek közé. A sötétség fejedelme ennek volt az első gyümölcse. Carpenter maga mögött hagyta a Csillagember érzelmességét és a Nagy zűr kis Kínában humorát. Filmje apokalipszis-trilógiájának a második darabja, melyben Isten negatív megtestesülése készül elhozni a világvégét. Carpenter egy nem teljesen tisztázott okból álnéven jegyzi a forgatókönyvet, melyben érdekesen keverednek a természetfeletti hiedelmek a tudomány iránti vonzódásával. A cselekmény, mint korai klasszikusában, A 13-as rendőrőrs ostromában, ezúttal is egyetlen fő helyszínre szűkül, azonban megfordítva a hasonló filmek logikáját, az öreg templomot körülvevő zombiszerű tömeg nem betörni próbál, hanem megakadályozni, hogy az emberek kijussanak. A történet beindítója egy tartály, amiben maga az ősgonosz lapul. A külső fenyegetést ez már azelőtt belülről jövővel gazdagítja, hogy a szereplők megsejtenék. A lassú folyású film erejét a mesterien megteremtett atmoszféra adja, mely nagyban táplálkozik Carpenter és Alan Howarth szűnni nem akaróan lüktető zenéjéből. A rendező az első perctől - jóval azelőtt, hogy a veszély realizálódna - elvont vagy épp taszító képekkel a fejünkbe ülteti a gondolatot, hogy a világ kifordult önmagából és egy nem megfogható, de iszonyatos gonoszság van elszabadulóban. A bőrünk alá kúszó érzés hatása alá kerülve a film legolcsóbb ijesztései, melyekből akad egy pár, is működnek. A sötétség fejedelme ékes bizonyítéka annak, hogy Carpenter kevésből is milyen sokat tud kihozni.

     

4. Elpusztíthatatlanok (1988)

carpenter-3a.jpg

Már sok film épített arra, hogy a földönkívüliek köztünk járnak, ám, ha hiszünk Carpenternek, akkor nekik köszönhetjük az egész fogyasztói társadalmat, melyben a szakadék a jólétben és a létminimum alatt élők között egyre csak nő. Nem kell aggódni, az Elpusztíthatatlanok nem egy politikai kiáltvány, hanem egy szórakoztató sci-fi/akciófilm, melynek keretében az író-rendező módot talált rá, hogy éles kritikát gyakoroljon jelene felett. Főszereplője egy az utakat járó senki, a beszédes nevű Nada, aki egy olyan szemüveg birtokába jut, ami feltárja előtte az őt körülvevő valóság igazi arcát. Az íróként megint álnevet használó Carpenter nem kapkod el semmit. A fokozatosság elvét követve vezet be világába, melynek hétköznapisága mögött elnyomás és agymosás zajlik. Amilyen egyszerű, éppen annyira frappáns, hogy mikor Nada végre felveszi a szemüveget, a színes magazinokról és óriásplakátokról ugyanazok a parancsszavak köszönnek vissza: vásárolj, szaporodj, engedelmeskedj! Erről szól a modern élet, nem igaz? Nada a felfedezésével eleinte csak bajba kerül, no meg a történelem legepikusabb sikátori bunyójába. Carpenter innentől az üldözés izgalmára helyezi a hangsúlyt és csak a fináléban fejti tovább gondolatmenetét, ám ez az alig másfél órás filmben nem okoz törést. A rendező jól szokta kiválasztani a színészeket, viszont ezúttal nem keveset kockáztatott, mikor a főszerepet egy a nagyközönség számára alig ismert pankrátorra, Roddy Piperre osztotta, aki szerencsére felnőtt a feladathoz. Piper egy átlagember természetességét és egy bajnok lazaságát vitte bele a szerepébe. Mellékesen neki köszönhetjük azt az überelhetetlen beszólást ("Azért jöttem, hogy rágózzak és seggeket rúgjak szét, és elfogyott az összes rágóm!"), mellyel talán csak a film záróképe van egy szinten.       

 

3. A dolog (1982)

carpenter-4.jpg

Lehet, hogy ezért keresztre leszek feszítve, de nem Carpenter sci-fi/horrorját tartom a rendező főművének. A film, mely a Ki van odakinn? c. novella újbóli feldolgozása, az első alkalom volt, hogy Carpenter nagy költségvetésből dolgozott, azonban csak egy kompromisszumot kötött. Nem ő szerezte a film zenéjét, hanem egy bizonyos Ennio Morricone, akit addig nyüstölt, míg nem jött elő egy olyan minimalista témával, mely akár tőle is származhatott volna. A dologban egy sarkköri kutatócsoport befogad egy kutyát, amiről hamarosan kiderül, hogy csak a burka egy idegen organizmusnak. A lény elpusztítja, majd lemásolja azt, akivel kapcsolatba kerül, így nem kell sok, hogy a csapatnak fogalma se legyen arról, hogy ki valódi ember köztük és ki csupán imitáció. A filmnek a paranoiát csúcsra járató alapötletét egyszerűen nem lehet nem imádni. Egyből beindítja az ember fantáziáját, amit Carpenter ki is használ és folyamatosan bizonytalanságban tart. Így lesz lénye a filmtörténet egyik legördögibb, kiismerhetetlen és mindenütt jelen lévő gonosza. A film emlékezetességéhez nem kis mértékben járulnak hozzá a Rob Bottin segédletével életre kelő trükkök, aki annyi elképesztően abnormális formát adott a dolognak, hogy abba a forgatás alatt szó szerint belerokkant idegileg. Carpenter apró lépésekben haladva és egyre kilátástalanabb hangulatot teremtve tereli a vég felé szereplőit, mely az üldözési mániások tökéletes rémálma: egyedül maradni valakivel, aki tán csak arra vár, hogy lehunyd a szemed és elkaphasson. Carpenter nem ad semmiféle feloldást, sőt aljasul kétségek között hagy, ám tudván, hogy A dolog apokalipszis-trilógiájának indítója, az életben maradtak esélyei egy biztató jövőre nem túl jók.

 

2. A köd (1980)

carpenter-5.jpg

Valószínűleg kevesen emlékeznek rá, de volt egy furcsa nap a köztévé életében, amikor egy napra filmcsatornába váltott. Ennek az azóta se megismételt eseménynek volt a késő esti csúcsa John Carpenter horrorja. A rendező két tévéfilm után tért vissza a mozikba egy kísértettörténettel, mellyel alaposan meggyűlt a baja. Azt, hogy a közönség ingerigénye a Halloween óta eltelt években mennyit nőtt, arra se ő, se állandó producere, Debra Hill nem volt felkészülve. A film így az utolsó pillanatban, újraforgatással nyerte el a végső formáját. Nem csak a gyilkosságok lettek brutálisabbak, de ekkor került bele a nyitányul szolgáló és a történet hangulatát nagyban meghatározó tábortűzi rémmese is. Carpenter többet akart bízni a néző fantáziájára és kevesebbet mutatni, ám túl jól ijesztget ahhoz, hogy a változások miatt bánkódjunk. A történet szerint egy tengerparti városka épp fennállásának megünneplésére készül, amikor a helyi pap rájön, hogy az alapítóatyák gyilkossággal szereztek a felvirágoztatásához vagyont. Ezzel egy időben titokzatos ködfátyol indul meg a város felé, mely halált hoz arra, akit utolér. Carpenter az alapvetően egyszerűcske rémtörténetet a kiváló érzékkel adagolt rejtéllyel és egy olyan rá jellemző sűrű atmoszférával emeli magasabb szintre, amiről az újrafeldolgozás csak álmodhatott. Nem ártott persze az se, hogy a jól megírt karaktereket a műfaj kultikus színészei formálják meg, mint Tom Atkins és Jamie Lee Curtis, valamint édesanyja, a Psychoból ismert Janet Leigh. A filmen egyáltalán nem látszódik az a sietség, amivel készült. Az alacsony költségvetés olykor megmutatja magát, ám ezt Carpenter nagy adag kreativitással és az egyik legeltaláltabb filmzenéjével jócskán ellensúlyozza.     

 

1. Az őrület torkában (1994)

carpenter-6.jpg

A '90-es évekre John Carpenter egyre nehezebben jött ki a hullámvölgyekből. A gyorsuló iramban átalakuló világ úgy száguldott el mellette, hogy többé utolérni se bírta. Az őrület torkában bemutatásától kezdve élesen megosztotta az embereket, de még Carpenter elszántabb híveit is. Ahogy én látom, a rendező ekkorra magasról tett a megítélésére. Ezt a filmet nem a közönség kegyeinek az elnyerésére szánta, hanem maga a horror, illetve annak alakjai előtt tisztelgett vele, akik rá is nagy hatással voltak. Az őrület torkában már címében is H.P. Lovecraft omázs, egyben az író munkásságának a legméltóbb filmre vitele a mai napig. A forgatókönyvet író Michael De Luca, aki másodállásban az alkotásnak zöld utat adó New Line Cinema stúdiót vezette akkor, olyan mélyen merít Lovecraft életművéből, ameddig csak elér a keze. A történet egy elmegyógyintézetbe zárt magándetektívről szól, akinek visszaemlékezéséből ismerjük meg az előzményeket. John Trentet (Sam Neill elemében) felkérik, hogy kutasson fel egy eltűnt horrorírót, Sutter Cane-t. A szkeptikus Trent és csinos társa egy különös városkában lyukadnak ki, melynek a lakói Cane fantáziájának a rabjai. Itt hősünk nem csak a valóságban, de saját ép elméjében is kételkedni kezd. Az őrület torkában esszenciális horror, mely egyetlen nagy, elszabaduló masszává gyúrja a műfaj toposzait. Az író ilyetén tébolyult istenné válik. Cane, vagy, ha úgy tetszik, De Luca megmutatja nekünk, az csupán illúzió, hogy a szereplők valaha is önálló akarattal rendelkeztek. A befejezés mi más lehetne, mint a végső fal lebontása, hogy a totális elmebaj megállíthatatlanul terjedhessen szét, ahogy az Carpenter apokalipszis-trilógiájának a záródarabjától el is várható.    

A bejegyzés trackback címe:

http://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr5512727290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ződ2000 · http://autossagok.blog.hu/ 2017.08.09. 12:35:31

Én még simán betennék valamit (legalább Szökés New Yorkból). Nem gondoltam volna hogy több mint 5 jó filmje volt, de ezek szerint igen :)

A nagy zűr és a láthatalan emberes film kifejezetten jó munka volt, kár hogy nem arattak sikert. Előbbi nyugodtan passzolt volna a listába mert Carpenter minden kategóriában csinált jól sikerült filmeket.

A Mars szellem egy tragédia, nem is értem mire gondolhattak a készítők. A színészeket sajnáltam leginkább...

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.08.09. 13:17:05

@Ződ2000: A Christinenel, A 13-as rendőrőrs ostoromával, a Halloweennel, a Menekülés New Yorkbóllal, meg a Semmit a szemnekkel simán meglett volna akár egy tízes lista is. Azt sose értettem, hogy miért utálják annyian a láthatatlan emberes filmet. Laza, szórakoztató, a speciális effektek egy része még mai szemmel is lenyűgöző, Shirley Walker zenéje pedig valami fantasztikusan jó. A Mars szelleme egy elátkozott produkció volt. Nemrég olvastam, hogy a Menekülés New Yorkból 3. részének indult, aztán kissé másképp alakultak a dolgok.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2017.08.09. 21:32:33

hát amiatt nem feszítelek keresztre, hogy nem a Valami az első (merthogy az a Valami, ha már szigorúan 80-as évek, és nem a Dolog), de hogy ezt a rakás szar Őrület torkábant tetted be elsőnek azért már sokkal inkább

azt hittem a Csillagember lesz, vagy a Menekülés New Yorkból, vagy a 13-as rendőrörs ostroma, nem is értem ezek hogy maradhattak ki

a Mars Szellemében is jól működik a bezárt sok ember egy helyszínen, de ekkor már Carpenter átment ordas kurvának, aki szépen elkezdte kiárusítani egykori önmagát, lásd majdnem minden nagy sikerének született egy folytatása

PS: a Valami-ből ajánlott a videojáték is mint folytatás

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.08.09. 22:31:15

@scal: Elsőre úgy emlékeztem, hogy a tévés szinkronban volt a film címe "A valami", pedig az első, (elég fostos) zoomos szinkronban már "A dolog" volt. DVD-n is ezen a címen jött ki, szóval szoktasd magad a dologhoz. :)

A Csillagembert ugyanúgy kedvelem, mint jóformán mindent Carpentertől, de még a legjobb tízbe se raktam volna be.

kirst 2017.08.09. 23:09:34

Tudja fene, de ha mindenképp top5, akkor már a Christine az Elpusztíthatatlanok helyett.

laci_52 2017.08.09. 23:50:35

A Köd nagyon jó film volt, de a Menekülés New Yorkból miért nincs az első ötben?

dutch 2017.08.10. 04:11:23

Nálam:

1. 13-as rendőrörs
2. A dolog
3. Elpusztíthatatlanok
4. Menekülés (NY)
5. A köd

Érdekes, hogy egy közepesen termékeny rendezőnél is ilyen változatos listákkal jönnek az emberek. Ebből is látszik hogy az öreg azért letett pár dolgot az asztalra. Én sajnálom hogy annak idején nem értették meg (pl a Dolog fogadtatása).

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.08.10. 06:40:04

@laci_52: A Menekülés New Yorkbólt őszintén szólva az első pár alkalommal elég unalmasnak találtam, egyszer még el is aludtam rajta. Kurt Russell uralja a filmet és bár Carpentertől nem várom el a sebes tempót, most is úgy gondolom, hogy a Menekülés olykor hajlamos elveszíteni a lendületét. Ezzel együtt a film vitán felül klasszikus és egy tízes listára jó eséllyel rákerült volna.

Ian 2017.08.10. 12:17:38

1. Őrület torkában 5/5
2.Dolog 5/5
3. Halloween 5/5
4. A sötétség fejedelme 5/4
5. They Live 5/4
6. Menekülés New Yorkból 5/4
7. Nagy zűr kis Kínában 5/4
8.A 13-as rendőrőrs ostroma 5/3
9. Semmit a szemnek 5/3

Szerintem a többi rosszabb, A köd és a Christin is, ezek kifejezetten idegesítőek.

Jancsiszeg1980 2017.08.11. 08:22:18

A köd az abszolút kedvencem. Megosztott első helyen van Spielberg Párbajával. 7 évesen láttam először a Debrecen TV-n, azóta meg vagy ezerszer.

A Halloween is zseniális. Az első rész legalábbis, a többit nem tudom, hogy ő rendezte-e, majd az imdb megmondja, ha érdekelni fog :D

A Nagy Zűr Kis-Kínában is nagy favorit, imádom a három vihart, főleg a villámlós csókát. A debreceni Híradó Moziban néztem 6 vagy 7 évesen - nem tudom, mikor került moziba pontosan - és apám olvasta a feliratot nekem, mert az nem ment olyan jól akkoriban nekem :P

A Menekülés New Yorkból is gyerekkori Debrecen TV-s imádat, ami a mai napig kitart :P

A 13-as rendőrörs jó, csak vontatott.
A They Live dettó.

A Thing-et sajnos már csak felnőtt fejjel láttam először, amikor az ingerküszöböm már fényévekkel magasabb volt a film szintjéhez képest, így nem tudott belémívódni az a zsigeri borzongás, ami a többinél, hogy nosztalgikus romantikával emlékezhessek rá. Sajnálom, mert tuti imádtam volna.

A Semmit a szemnek szerettem, aranyos volt, de Chevy Chase-től a Karácsonyi Vakáció, meg az Óvakodj a Törpétől után sokkal többet vártam.

Az Őrület torkábant talán láttam, de nem biztos. Ebben futnak egy csupafog valami elől? Na majd kölcsönkérem a tékából.

A Sötétség fejedelme egyáltalán nem rémlik, de ezt is kikölcsönzöm majd.

Viszont bármelyik filmjéról is legyen szó, mindengyik remake-je egy nagy rakás kutyakaki. Még talán a Halloween remake-ben láttam egyedül fantáziát - de mert csak Rob Zombie egy igazán elborult elméjű rendező, jól ért a pszichopatákhoz.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.08.11. 08:33:25

@Jancsiszeg1980: A 13-as rendőrőrs újrafeldolgozása szerintem egész jó lett, főleg a 2005-ös Ködhöz képest.

Jancsiszeg1980 2017.08.11. 08:59:54

@Lazók György: ha más címe lenne, akkor jó lenne, de így mint remake jogos elvárásokat vannak a nézők részéről, amiknek alig-alig felel meg.

De mint őnálló sztori, valóban nem lenne rossz.

Szerintem

Sonny Chiba 2017.10.03. 23:47:42

Nagyon jó poszt a Mesterről :) Kedvem támadt újranézni a klasszikusokat.