Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Négy tönkretett horror filmsorozat

2017. október 13. - Lazók György

hor-1c.jpg

Már a Sikoly 2-ben is megmondták, hogy a horrorfilmeket a folytatások nyírták ki. Duplán ironikus megnyilvánulás ez a sorozattól, hisz idővel a Sikoly-szériát is utolérte a műfajban látszólag elkerülhetetlen sors. Ami siker, azt folytatni kell, egészen addig, míg ki nem szívják az utolsó dollárt is belőle, ami rendszerint azzal jár, hogy teljesen elsilányítják. A gondok általában már a második résszel elkezdődnek, hogy a harmadikkal tovább mélyüljenek. Ha a moziban befulladtak, jönnek a tévére vagy videóra készült folytatások, majd az újrafeldolgozás. A texasi láncfűrészes 2003-ban kész remake-mániát indított el stúdióberkekben. Számos kultikus horrort öltöztettek új ruhába, ám a végeredmény többnyire inkább rontott, mint javított a sokat megélt filmsorozatok hírnevén. Már a folytatások értelme is eléggé vitatható szokott lenni, hát még az újrafeldolgozásoké. Amikor meg aztán egy horror remake-et akarnak folytatni, na ott szoktak iszonyú torzók létrejönni! Megannyi jelöltből válogattam ki az alábbi rémes négyest, melyekben közös, hogy akármilyen magasan szárnyalva is kezdték el mozis pályafutásukat, végül mind belebuktak, hogy nem hagyták abba a folytatások sorát időben! Mondjuk rögtön az első résznél.    

Tovább

Hat igazságtalanul megbukott akciófilm az előző évtizedből

buk-1a.jpg

Az új évezreddel a régimódi akciófilmek kedvelőinek beköszöntött a szűkölködést magával hozó tél, mely azóta is szüntelenül tart. Míg korábban akár egyetlen év alatt összejött annyi kedvenc csak ebből az egy műfajból, hogy akár egy nagyobb toplistát is könnyedén össze lehetett állítani, addig lassacskán már annak is örülhetünk, ha egyetlen fogunkra való darab a mozikba kerül. Jellemző módon, ha végre megkapjuk az éhségünket csillapító akcióorgiát, abból nem ritkán orbitális bukás lesz! Az ezredfordulóra már egy sztár jelenléte se jelentett garanciát semmire. Az öreg harcos ugyanúgy elhasalhatott, mint az ifjú titán. Még a mozikasszák feletti uralmat átvevő képregény-adaptációk is kénytelenek voltak olykor megtapasztalni a világ egyetlen abszolút igazságát: csak az a biztos, hogy semmi se biztos. Nem volt nehéz dolgom hát, amikor a 2000-es évek első évtizedéből szemezgetni kezdtem azon akciófilmek közül, melyek érdemtelenül gyarapították a műfaj bukásainak a számát. Következzék a listára került pórul jártak hatosfogata időrendi sorrendben!  

Tovább

Rivális filmek öt emlékezetes összecsapása

vs-1.jpg

A filmtörténet során jó néhányszor előfordult, hogy ugyanazt az ötletet egyszerre próbálták többen is megvalósítani. Ekkor rendszerint beindul a vérre menő versenyfutás az idővel, hisz az érintettek jól tudják, aki előbb mutatja be a produkcióját, az sanszosan a babérokat is learatja! A fair play luxusát mellőzve a szemben álló felek igyekeznek elszipkázni a másik orra elől a szóba jöhető rendezőket és színészeket, de van, aki hajlandó ennél is továbbmenni, hogy elbuktassa a konkurenciát, mint az a későbbiekben kiderül. Nagy ritkán előfordul, hogy a rivális filmek békében megférnek egymás mellett, mint történt az 1989-ben, amikor a Kutyám, Jerry Lee és az Egyik kopó, másik eb egyformaságuk dacára is sikert arattak. Jellemzőbb persze, hogy az egyik produkció kinyírja a másikat, ahogy azt 2013-ban a Támadás a Fehér Ház ellen tette Az elnök végveszélybennel. Összeszedtem öt különböző esetet, melyek közt akad, amikor mindkét konkurens befürdött. Akárhogy végződött a harc, az, ahogy a riválisok megküzdöttek egymással, néha érdekesebb volt, mint maguk a mozikba kerülő alkotások!         

Tovább

Életerő (1985)

life-title.jpg

Wes Craven és George A. Romero után a horror műfajának egy újabb meghatározó rendezője hagyott itt bennünket. Tobe Hooper bejárta ugyanazt az utat, amit sok más kortársa, aki elkötelezte magát az idegeink felborzolása mellett. Miután a '70-es években berobbant a köztudatba A texasi láncfűrészes mészárlással, a következő évtizedre változó minőségű és a közönség igényeivel egyre kevésbé rezonáló művekkel hallatott magáról. A '90-es évekre aztán teljesen kicsúszott a talaj a lába alól. Azokról a filmekről, amiket azóta rendezett, jobb nem is beszélni. Hooper neve kapcsán a legtöbbet emlegetett alkotás az 1982-es Poltergeist, melyet már akkor is inkább tartottak a hivatalosan csak producerként és társ-íróként közreműködő Steven Spielberg filmjének, mielőtt több forrás igazolta, hogy valójában ő volt a rendezője is. Hooper ezek után talán magának is bizonyítani kívánta, hogy képes a saját jogán nagy sikert elérni. A sors ekkor hozta össze az alacsony költségvetésű akciófilmjeivel a videós piac kiskirályának számító Cannon stúdió vezetőivel. Yoram Globus és Menahem Golan arról álmodoztak, hogy egy blockbusterrel lépnek be a hollywoodi elitbe. Nagyratörő vágyaik közös szülötte egy sci-fi/horror lett, ami az Alient igyekezett összeházasítani a Drakulával.

Tovább

Hap and Leonard - 2. évad (2017)

hap-1.jpg

Joe R. Lansdale nevét az őt jó ideje mellőző hazai könyvkiadóknak köszönhetően mifelénk viszonylag kevesen ismerik, pedig a texasi születésű író nem csak a krimi-, hanem a fantasy- és a horrorirodalomnak is jeles alakja. A Bram Stoker-díjat annyiszor nyerte már el, hogy kategóriát kellene elnevezni róla. Magyarországon összesen öt könyve jelent meg. Ebből négy annak a Hap és Leonard-szériának a tagja, melyből tavaly a Sundance Channel készített TV-sorozatot. A címszereplő két texasi csóró, akiknek mindig sikerül jókora pácba kerülniük, amiből részben azzal másznak ki, hogy messze nem akkora balekok, mint amekkorának nézik őket. Az első évadban Hap ex-felesége rángatta bele a párost egy rablás során eltűnt pénzszállítmány felkutatásába, míg a folytatásban egy sok éves gyilkosság rejtélyét kénytelenek megoldani miután Leonard pincéjéből egy hulla kerül elő.

Tovább

Elemi ösztön (1992)

elemi-1.jpg

25 év nagy idő egy botrányfilm életében. Ha az Elemi ösztön egyedül a hírhedtségének köszönhetné sikerét, ennyi bőségesen elegendő lett volna, hogy az elcsitult indulatokkal együtt feledésbe merüljön. Paul Verhoeven erotikus thrillere azonban köszöni szépen, jól van! Bár kapott egy szörnyű folytatást, amit igazából senki se kért. Sztárjai se a régiek, az írójáról nem is beszélve, mégse csak azért emlékszünk rá, mert Sharon Stone sunát villantott benne. Ma már az Elemi ösztönnek pont a szexuális töltete a legkevésbé érdekes része. Pedig attól, hogy nem egy férfi kaszabol nőket, hanem fordítva, egyesek úgy a szívükhöz kaptak egykor, mintha ez a gyilkosságnál is nagyobb bűn lenne. Leginkább a feministák és a leszbikusok verték a tamtamot, akik képesek voltak hordában az amerikai mozikhoz vonulni, hogy a (vélt) tettes nevét ordibálva tegyék tönkre mások szórakozását. A vicc az, hogy észre se vették, az Elemi ösztön épp azt mutatja be, hogy a nők nem csak erősebbek, de okosabbak is tudnak lenni a férfiaknál. A nemek között az idők kezdete óta folynak a hatalmi játszmák. Paul Verhoeven és a filmet író Joe Eszterhas ezekben merült el, így lett az Elemi ösztön nem csak egy még újranézve is izgalmas "ki a tettes?-krimi", hanem annál sokkal több.

Tovább

John Carpenter öt legjobb filmje

carpenter-1.jpg

Ikonikus figurák megteremtője, saját filmjei zeneszerzője, a remake-ipar állandó célpontja, és a horror mestere ő. John Carpenternél kevés rendezőre illik jobban az a meghatározás, hogy kultfilmes, hisz a legtöbb munkáját csupán utólag fedezte fel magának egy szűkebb réteg. Carpenter nem csak a kritikusoknak, hanem saját rajongóinak se tudott mindig megfelelni. A slasher műfaj alapfilmjévé vált, 1976-os Halloween volt az egyetlen jelentős kasszasiker a pályáján, melynek nagyságát többé megközelíteni se tudta. A '80-as évek elején készült meghatározó filmjei, mint a Menekülés New Yorkból, legalább nem kerültek sokba, ehhez képest szép profitot hoztak. A későbbiekben akár a stúdiórendszeren belül, akár független produkcióban alkotott, a szerencse mindinkább elkerülte. Értetlenség fogadta a keleti és nyugati mítoszokat ironikusan összemixelő Nagy zűr kis Kínábant is. Carpenter a '90-es éveket egy bérmunkával (Semmit a szemnek) kezdte, amit bár a legjobb tudása szerint végzett el, a főszerepet játszó Chevy Chase és a saját népszerűségének a meredek zuhanása megpecsételte a film sorsát. A többszörösen leírt Carpenter idővel tényleg kezdett fáradni, ám zsenijét bizonyítja, hogy még a legrosszabbnak tartott filmjében, A Mars szellemében is ott van a tehetségének a nyoma. A 2010-ben bemutatott, csendben kimúlt The Ward óta íróként és rendezőként egyaránt visszavonult, zeneszerzőként viszont az elmúlt években két albummal is jelentkezett. Hívei türelmesen várnak arra, hogy egyszer még újra megmutatja a mozikban, hogy mit tud. Addig, míg ez megtörténik, elevenítsük fel a legjobb munkáit!  

Tovább

King Kong (1976)

kong-1_1.jpg

Az óriásmajom 1933-as megjelenésével a moziszörnyek ikonjává vált, ezt a státuszt pedig annak ellenére sikerült megőriznie, hogy minőségi feldolgozást későbbi felbukkanásai között nagyítóval kell keresni. Már az ugyanebben az évben összedobott folytatás, a King Kong fia se ért fel elődjéhez, igaz a kritikusok fanyalgása ellenére szép profitot hozott. A '60-as években Kong a gagyi szörnyfilmek Mekkájának számító Japánba tett kirándulást, ahol a filmkészítők a helyi hírességgel eresztették össze. A King Kong vs. Godzilla volt az óriásmajom első színes és szélesvásznú feltűnése a mozikban, nem is maradt el a tőle várt pénzeső. Mivel a jogokat megőrizni egyre nehezebbnek bizonyult, Kongnak már csak egyetlen keleti hakni jutott. A King Kong Escapesben robothasonmásával küzdött meg, a film pedig pont olyan primitív lett, amilyennek hangzik. A szűnni nem akaró kultuszt látva az első Kong-filmeket készítő Universal stúdió vezetői is elgondolkodtak egy újrafeldolgozáson, az olasz producermogul, Dino De Laurentiis azonban gyorsabban lépett náluk. Az 1976-os King Kong minden idők legnagyobb látványosságát ígérte, viszont ez csupán üres ígéret maradt.

Tovább

Mi történt A múmia alkotóival?

mum-1.jpg

A Universal stúdió sokáig annyira nem tudott mit kezdeni szörnyuniverzumával, hogy a '90-es évek eleji feltámasztási hullámból is kimaradt. Drakula, a farkasember és Frankenstein teremtményének visszatérése a mozikba így a rivális Columbia/Tri Star kasszáját gyarapította, igaz gyorsan apadó mértékben. Persze a Universal berkeiben is felmerült, hogy ki kellene használni az újbóli érdeklődést. A stúdióvezetők az 1932-es A múmia újrafazonírozott verziójával kívántak belépni a versenybe, amit akkor még alacsony költségvetésű horrorfilmként képzeltek el. Fel is ajánlották szinte mindenkinek, aki számított a zsánerben Clive Barkertől George A. Romeroig, de idővel az összes jelölt kihullott a projektből. 1997-ben kereste meg a producereket a kispályásnak számító Stephen Sommers, aki az Indiana Jones-filmek mintájára képzelte el a maga verzióját. Az ötletért odáig voltak, ám az minden várakozásukat felülmúlta, hogy az 1999-ben bemutatott kalandfilm a nyár egyik legnagyobb kasszarobbantója lett. A film nem csak az író-rendező Sommers karrierjének adott hatalmas lökést, de a főszereplőknek is. A múmia népszerűségét a készítők nem tudták egyformán kihasználni. Volt, akinek tragikus fordulatot vett az élete, más rosszul választott szerepeket. Nézzük meg, hogy mi történt az alkotókkal az eltelt 18 évben!

Tovább

Moziajánló: Atomszőke (2017)

atom-title.jpg

Ha női akcióhősökre kerül a szó, van, aki csak somolyog, mintha akaratlanul valami vicceset mondtunk volna. Bár Linda Hamiltontól Angelina Jolie-ig fel lehet sorolni jópár színésznőt, akik a vásznon szépen rongyosra rugdosták a férfiseggeket, mégis ebben a szerepkörben máig nincsenek teljesen elfogadva. Mikor 2015-ben Charlize Theron lemosta Mad Maxet a saját filmjében, annak nem mindenki örült, sőt volt, akinek kifejezetten elborult az agya. A többségnek szerencsére nem okozott gondot elfogadni őt. Bár Theron nem először bújt amazonbőrbe, de kétség kívül Furiosa eljátszásáért kapta a legtöbb elismerést. A Mad Max: A harag útja friss lendületet adott a karrierjének, így most, hogy a Wonder Woman az év egyik legnagyobb szenzációja, elhárulni látszik minden elvi akadály új akciófilmje, az Atomszőke sikerének útjából. Azt az egyet leszámítva, hogy a film egy rakás szar.

Tovább