Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Mission: Impossible - A legrosszabbtól a legjobb küldetésig

2017. december 12. - Lazók György

mission-title2a.jpg

A hidegháború és persze a James Bond-láz megannyi kémsorozatot kitermelt, ám a popkultúrára egyik se volt akkora hatással, mint a Mission: ImpossibleBruce Geller 1966-ban hívta életre a képzeletbeli hírszerző csoportot, mely ugyan a valóságon alapult, de Fantomast idéző arcváltó maszkjaival attól elrugaszkodott. A hét évadot megélt tévésorozatot ikonikussá tették védjegyei, mint az öt másodperc után megsemmisülő eligazító szalag, valamint a Lalo Schifrin komponálta, azóta számos változatot megélt főcímzene. A '80-as évek végén megpróbálkoztak egy felújítással, ami az eredetivel szemben hazánkba is eljutott, ám nem lett hosszú életű. A második évad nézettsége meredeken zuhanni kezdett mikor a csatorna átrakta egy másik időpontra, így törölték. A Paramount stúdiónál már gondolkodtak egy moziváltozat lehetőségén, de csak akkor kapott zöld utat a projekt, amikor Tom Cruise ráharapott az ötletre. A film elkészültének ő lett a motorja. Nem csak sztárként felügyelte, hanem producerként is. Megszületett a szuperkém Ethan Hunt alakja, aki hol hosszabb, hol rövidebb hajjal, de mindig tettre készen veti bele magát aktuális küldetésébe. Ugyan Cruise büszkén hirdette, hogy az összes részt a kiválasztott, markáns egyéniségű rendező határozza meg, valójában az ő kezében volt végig a kontroll. Nem véletlen, hogy az idő előrehaladtával egyre szívesebben bízott meg kevésbé tapasztalt rendezőket, akiket jobban irányíthatott. Míg kezdetben a filmsorozat csak egy volt Cruise sikerei közül, mostanra leginkább ennek köszönheti, hogy még mindig szupersztárnak tekintik. Annak dacára, hogy Cruise a maximumot igyekezett nyújtani vele, a Mission: Impossible-sorozatnak is megvoltak a jobb és rosszabb időszakai. Kezdjük ott, amikor majdnem idő előtt véget ért a franchise!

Tovább

Az időgép (2002)

time-title.jpg

Talán még egyszer se került rá sor, hogy egy könyvből az író ükunokája készítsen filmet, ám Az időgéppel ez is kipipálódott. H.G. Wells 1895-ös kisregénye azon túl, hogy híressé tette a szerzőt, a sci-fi zsáner alapművévé vált. Simon Wells más vonalon, animációs rendezőként kezdte felépíteni a hírnevét. Az Egyiptom hercege után a DreamWorksnél elég felkészültnek tartották, hogy rábízzanak egy nagyszabású, élőszereplős mozifilmet. A producerek állítása szerint a rokoni szálak nem befolyásolták őket a döntésben, ám sorsszerűnek tekintették, hogy a rendezés lehetősége éppen H.G. Wells leszármazottjának a kezébe került. A forgatókönyvet a Gladiátor felkapott írója, John Logan szállította, aki a kisregény névtelen időutazóját Alexander Hartigannek keresztelte el. Friss toldalékként bekerült egy tragikus szerelmi szál is. A Guy Pearce alakította tudóst a filmben menyasszonya halála készteti arra, hogy megalkossa az időgépet, majd miután sikertelenül próbálja helyrehozni a múltat, a jövőben keres válaszokat. Egy baleset miatt több százezer évvel később lyukad ki, ahol egy világégés utáni, ám látszólag idilli társadalommá fejlődött az emberiség. Hamarosan ráébred, hogy a felszín alatt több rejtőzik, mint amennyit megosztanak vele.

Tovább

Macskaszem (1985)

cat-2b.jpg

A bestseller horrorokat egymás után szállító Stephen King és a producermogul Dino De Laurentiis (King Kong) a '80-as években egyesítették erőiket, ami hat közös munkát eredményezett. A világ King-lázban égett, ezért De Laurentiis eleinte azt hitte, megfogta vele az Isten lábát, ám azon kívül, hogy az író nevével nagyon könnyen forgalmazói szerződéseket tudott kötni, nem sokat dicsekedhetett a létrejött produkciókkal. Már A holtsáv bevétele is elmaradt a várakozásoktól, a kórusban szapult Tűzgyújtótól kezdve pedig De Laurentiis a King-adaptációk hírnevét leépítők egyre bővülő halmazának éllovasa lett. A Macskaszemben annak ellenére se maradt túl sok bizodalma, hogy a forgatókönyvet maga King írta. Korábban több esetben számolatlanul költötte a pénzt, ennél a produkciójánál viszont meghúzta a nadrágszíjat. A film rendezője az a Lewis Teauge lett, aki a Cujoval már lerakott az asztalra egy viszonylag sikeres, ámbátor nem túlságosan szeretett King-adaptációt. A közvélekedés ezúttal jobban fogadta a végeredményt, igaz a piszkos anyagiak terén már nem volt annyi ok az örömködésre. A film az amerikai mozikban szerény nyereséggel zárt. Idehaza a Vico karmaiba került, mely egyből videón adta ki. Az idő nem bánt kegyesen a King-adaptációk jelentős hányadával, a kevésbé ismert Macskaszem vajon a kivételek táborát erősíti?

Tovább

Moziajánló: Az Igazság Ligája (2017)

jus-title.jpg

Félig-meddig katasztrófaturistaként mentem el megnézni a DC-moziverzum új opuszát, melytől a Warner stúdió vezetői összekulcsolt kézzel várták a megváltást. Nem mintha Az acélemberrel elindított szuperhős-széria eddigi bevételeit számolgatva a luxusvilláik eladásába kezdtek volna, ám hosszútávú terveikre árnyat vetettek a filmjeiket kísérő heves negatív reakciók. Míg a rivális Marvelről lepattantak a kritikák, a DC és a Warner háza táján pánik lett úrrá, hogy a Watchmen óta egyre ritkábban vizionáriusnak kikiáltott Zack Snyder pejoratív értelemben is sötét felfogása a közkedvelt szuperhősökről egy csinos szakadékba vezeti őket. Az Öngyilkos osztagot is kapkodva igyekeztek az utolsó pillanatban átszabni, ám a film ugyanúgy fanyalgásokban részesült, mint másik nagy reménységük, a Batman Superman ellen. Az csak a szeretett Wonder Womannek köszönhető, hogy a Warner székházban nem vetették ki úgy magukat egymás után az ablakon az ügyvezetők, mint egy Monty Python-szkeccsben. Bármilyen rondán hangzik, az kapóra jött nekik, hogy Zack Snyder egy személyes tragédia miatt elhagyta a DC saját szuperhős-találkozójának, a majdnem kész Az Igazság Ligájának rendezői posztját. A helyére felvett Joss Whedontól, a Bosszúállókat összehozó kockaistentől azt remélték, hogy a Marvel-varázst képes beleszőni Snyder művébe. A serény újraforgatások hírét hallva a rajongók is abban bíztak, hogy Az Igazság Ligája inkább az ő filmje lesz, mint elődjéé, ám igazából egyiküké se lett.

Tovább

Öt színésznő, aki elszúrta a karrierjét

act-title.jpg

A közelmúlt egymást érő szexuális zaklatási botrányai nélkül is jól tudjuk, a színésznők élete nem egyszerű az álomgyárban. Amíg fiatalok és szépek, addig van a legtöbb esélyük, hogy befussanak, ám elég egyetlen rossz döntés, hogy mindaz, amit addig felépíttettek, kártyavárként omoljon össze. A sikerhez vezető különböző utak tele vannak csapdákkal. Szerepet vállalni egy kevésbé nívós, de anyagi sikerrel kecsegtető alkotásban, a leggyakoribb, amibe belelépnek. Még azok a színésznők is hajlamosak elkövetni ezt a hibát, akiknek amúgy megvan a képességük ahhoz, hogy az alakításukkal érvényesüljenek. Csakhogy a nőknek szóló jó szerepek lényegesen limitáltabbak, mint, amikből férfi kollégáik válogathatnak, a verseny pedig épp oly hatalmas, mint a rájuk helyeződő nyomás. Ilyen körülmények között megragadni a kínálkozó lehetőséget, és meg is tartani, egy akkora kihívás, aminek csak igen kevesen tudnak megfelelni. Reese Witherspoon például minél nagyobb sztár lett, annál gyengébb filmekben szerepelt. Mostanra az egykori Oscar-nyertes félig lerombolta a reputációját. Sorsában jópáran osztoznak. Van, aki inkább akcióhősként próbált érvényesülni, mint színészi tehetségével, más ócska vígjátékokra pazarolta el magát. Alább sorra veszem azokat a részemről amúgy igen nagyra becsült színésznőket, akik még mindig a csúcson lehetnének, ha körültekintőbben válogatják meg, hogy milyen filmekhez adják a nevüket!     

Tovább

Villámkritika: Cyborg - A robotnő (1989)

cyborg-1a.jpg

A legendás, de még inkább hírhedt Cannon stúdió, melynek olyan filmeket köszönhetünk, mint az Amerikai nindzsa, vagy a '80-as évek talán legbevállalósabb sci-fi/horrorja, az Életerő, az évtized végére egyre biztosabban haladt a csőd felé. Több költséges bukta után kénytelenek voltak törölni a He-Man - A világ ura előkészületben lévő folytatását, amihez néhány díszlet is megvolt már. Ezen kívül nem volt más a kezükben, mint egy szerződés felfedezettjükkel, Jean-Claude Van Damme-mal, a stúdiót vezető élelmes Golan-Globus producerpárosnak ennyi viszont elég is volt, hogy nekiálljanak filmet forgatni. Felkérték a Zs-kategória James Cameronjának számító Albert Pyunt, hogy készítsen egy poszt-apokaliptikus akciófilmet Van Damme főszereplésével szerény 500 ezer dollárból. Ebből lett a Cyborg - A robotnő, ami a tankönyvi illusztrációja lehetne annak a szólásnak, hogy a szarból próbál várat építeni. A történetet Pyun két már meglévő forgatókönyve egybegyúrásával rakta össze, ami részben megmagyarázza az összevisszaságát. Az elején még úgy tűnik, hogy a Dayle Haddon alakította kiborg lesz a főszereplője, ám egy rúgással feltűnik Van Damme, mint kőkemény zsoldos, és onnantól a film az övé. Miután a kiborgot foglyul ejti épp az a banda, mely az ő nőjét is megölte, a bosszúszomjas férfi üldözőbe veszi őket, hogy végezzen vezetőjükkel, az egy gitármárka után elnevezett Fenderrel. Úgy egész mellékesen a kiborgnő fejében olyan információ van, mellyel meg lehetne menteni az emberiség maradékát egy járványtól, de ez megmarad mondvacsinált oknak, hogy a szereplők mozgásban legyenek. Sok értelme vagy funkciója annak sincs, hogy a nő robot. Feltehetően Pyun csak nem akart megállni a Mad Max-filmek lenyúlásánál, és, ha már így benne volt, hozzácsapta a Terminátort is.

Tovább

Kongó (1995)

congo-1.jpg

A Michael Crichton regényeiből készült filmek amilyen gyorsan divatba jöttek a '90-es években, olyan hamar le is áldozott a csillagzatuk. Bár leginkább a Jurassic Park világsikere ösztönözte a producereket, hogy a szerző minél több könyvére rátegyék a mancsukat, valójában csak egy film próbálta egyértelműen a Steven Spielberg műve keltette hullámot meglovagolni. A hányatott sorsú Kongót még 1979-ben vázolta fel Crichton a Fox stúdió vezetőinek, mint a Salamon király kincsének modern változatát. Az író olyannyira élvezte a közös munkát Sean Connery-vel A nagy vonatrablásban, hogy nem csak a Gyilkos nap főszereplőjét, de a Kongó egyik hősét, Munro Kellyt is rá gondolva alkotta meg. A film elkészülésének gátjába a kivitelezhetetlensége állt. Amy-t, a beszélő gorillát nem lehetett egy valódi állattal eljátszatni, ahogy Crichton szerette volna. Mivel úgy gondolta, hogy a jelmezes megoldás nevetséges hatást keltene, inkább lemondott a Kongó megvalósításáról. A projekttel több rendező is szemezgetett, köztük Spielberg is, de aztán inkább passzolta és a Jurassic Park mellett döntött. Alkotása nem csak anyagilag jelentett inspirációt a Kongónak. A jogokat megszerző Paramountnál a számítógépes animáció segítségével feltámasztott dinókat látva úgy gondolták, a technika végre készen áll, hogy Crichton különös gorilláit soha nem látott realisztikussággal jeleníthessék meg. Nem is gyanították, mekkorát tévednek.

Tovább

Tényleg olyan jó film a Szárnyas fejvadász 2049?

blade-1.jpg

Ha csupán annyi volna a kérdés, lehet-e egy mesterműhöz folytatást csinálni, a válasz viszonylag egyszerű lenne: persze. Már a '70-es években is minden különösebb gátlás nélkül nyúltak hozzá a klasszikusokhoz. A bajok ott kezdődnek, hogy minden Keresztapa II-re jut vagy egy tucat olyan rémség, mint az Ördögűző 2. A Szárnyas fejvadász 2049 annyiban különbözik ezektől, hogy nem egy közönségsiker, hanem egy kultikus darab folytatása. Ridley Scott rendezését ugyan mostanra alapfilmként tisztelik, de még mindig nem egy Star Wars-matéria, amire franchise-t lehetne építeni. Egy lassú folyású, létkérdésekről elmélkedő sci-fibe oltott film noir, aminek egyedül pazar látványvilága kínál belépési pontot a tömegszórakozást váróknak. A Szárnyas fejvadászból bár számos különböző változat készült, ám abban osztoznak, hogy egyikük se igényelt folytatást. A pusztulásra ítélt androidokat, a replikánsokat üldöző és esetleg maga is közéjük tartozó Rick Deckard története pont annyi talányt hagyott maga után, amennyit kellett, azt se azért, hogy megadja a löketet egy második résznek. Több évtized után a készítők mégis úgy érezték, eljött az idő, hogy visszatérjünk a Philip K. Dick kitalálta borongós világba, amiből az előre várható anyagi bukás mellett sokak szerint egy az eredetihez felérő modern mestermű született. Ez utóbbit illetően vannak kétségeim. 

Tovább

Négy tönkretett horror filmsorozat

hor-1c.jpg

Már a Sikoly 2-ben is megmondták, hogy a horrorfilmeket a folytatások nyírták ki. Duplán ironikus megnyilvánulás ez a sorozattól, hisz idővel a Sikoly-szériát is utolérte a műfajban látszólag elkerülhetetlen sors. Ami siker, azt folytatni kell, egészen addig, míg ki nem szívják az utolsó dollárt is belőle, ami rendszerint azzal jár, hogy teljesen elsilányítják. A gondok általában már a második résszel elkezdődnek, hogy a harmadikkal tovább mélyüljenek. Ha a moziban befulladtak, jönnek a tévére vagy videóra készült folytatások, majd az újrafeldolgozás. A texasi láncfűrészes 2003-ban kész remake-mániát indított el stúdióberkekben. Számos kultikus horrort öltöztettek új ruhába, ám a végeredmény többnyire inkább rontott, mint javított a sokat megélt filmsorozatok hírnevén. Már a folytatások értelme is eléggé vitatható szokott lenni, hát még az újrafeldolgozásoké. Amikor meg aztán egy horror remake-et akarnak folytatni, na ott szoktak iszonyú torzók létrejönni! Megannyi jelöltből válogattam ki az alábbi rémes négyest, melyekben közös, hogy akármilyen magasan szárnyalva is kezdték el mozis pályafutásukat, végül mind belebuktak, hogy nem hagyták abba a folytatások sorát időben! Mondjuk rögtön az első résznél.    

Tovább

Hat igazságtalanul megbukott akciófilm az előző évtizedből

buk-1a.jpg

Az új évezreddel a régimódi akciófilmek kedvelőinek beköszöntött a szűkölködést magával hozó tél, mely azóta is szüntelenül tart. Míg korábban akár egyetlen év alatt összejött annyi kedvenc csak ebből az egy műfajból, hogy akár egy nagyobb toplistát is könnyedén össze lehetett állítani, addig lassacskán már annak is örülhetünk, ha egyetlen fogunkra való darab a mozikba kerül. Jellemző módon, ha végre megkapjuk az éhségünket csillapító akcióorgiát, abból nem ritkán orbitális bukás lesz! Az ezredfordulóra már egy sztár jelenléte se jelentett garanciát semmire. Az öreg harcos ugyanúgy elhasalhatott, mint az ifjú titán. Még a mozikasszák feletti uralmat átvevő képregény-adaptációk is kénytelenek voltak olykor megtapasztalni a világ egyetlen abszolút igazságát: csak az a biztos, hogy semmi se biztos. Nem volt nehéz dolgom hát, amikor a 2000-es évek első évtizedéből szemezgetni kezdtem azon akciófilmek közül, melyek érdemtelenül gyarapították a műfaj bukásainak a számát. Következzék a listára került pórul jártak hatosfogata időrendi sorrendben!  

Tovább