Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Harlemi éjszakák (1989)

2014. március 21. - Lazók György

har-title.jpg

Mivel is kezdődött a ’80-as évek szabadszájú komikus sztárjának, Eddie Murphynek a hanyatlása? Az általános vélekedés szerint az volt a vég kezdete, amikor A bölcsek kövérével a családi vígjátékokra tért át, vagyis az ízes káromkodásokat felváltották a fingós viccek. Szerintem a vészharangok jóval korábban megkondultak, egész pontosan az 1989-es Harlemi éjszakákkal, melyet nem csupán főszereplőként, hanem producerként, íróként és rendezőként is jegyzett. A film nem lett totális anyagi csőd, mint később a Pluto Nash vagy Az üresfejű, sőt már a mozikban bőven visszahozta az árát, mégis annyira rosszak voltak a visszajelzések, hogy Murphy azóta is kudarcként emlegeti.

Harlemi éjszakák abszolút mértékben Eddie Murphy édesgyermeke volt, mely részben azzal a céllal valósult meg, hogy együtt dolgozhasson példaképével, Richard Pryorral. A stúdiók ekkortájt kezdtek egyre nagyobb mértékben nyitni az afroamerikai közönség felé, így abból se csináltak problémát, hogy kivételesen a fehérek kerültek kisebbségbe a színészgárdában. A Paramount fejesei szabad kezet adtak sztárjuknak mindenben, ami rendes volt tőlük, csak ott hibáztak, hogy elfelejtették elolvasni a forgatókönyvét. Az 1938-ban játszódó Harlemi éjszakák alapvető baja, hogy nem tudja, mi is akar lenni. Az egyik pillanatban még vígjáték, a másikban gengszterfilm, végül egy A nagy balhé-szerű átverős mozivá válik. Eddie Murphy alakítja a forrófejű Quicket, egy felkapott éjszakai mulató főnökét, melyet pótapjával, Sugar Rayyel (Richard Pryor) visznek. Amikor a helyet kinézi magának a nagymenő Bugsy Calhoune (Michael Lerner), Ray úgy látja, hogy ideje venni a kalapjukat, ám, hogy meglegyen a lelépési pénzük, ravasz tervet eszel ki. 

har-2.jpg

A film jól indul és addig működik is, amíg a humorra koncentrál. A karakterek viccesek, meghálálja magát, hogy Murphy rengeteg tehetséget gyűjtött maga köré. A csapatból fura mód pont az a Richard Pryor a legvisszafogottabb, aki ugyanebben az évben a Vaklármában akkorát komédiázott, hogy azt a mai napig emlegetik. Ahogy utólag kiderült, Murphyvel nem jöttek ki jól a forgatáson. Akinek a jelenetei élményszámba mennek az Verát, a nagytermetű madámot játszó Della Reese. Bunyója Murphyvel a Harlemi éjszakák túl korán bekövetkező csúcsponjta. Innen a film lejtmenetbe vált.

A mókát az rontja el, hogy Murphy elkezdi kibontani a következetlenségektől hemzsegő, gyengén megírt történetet, amit hol komolyan vesz, hol nem. A '30-as évek Harleme volt a feketék kulturális központja, viszont ebből csupán annyit láttat, hogy az ottaniak úgy éltek, mint a felső tízezer. Nem csak a korrajz nincs kidolgozva, de a cselekmény se. Murphy felesleges kitérőket tesz, túlmagyaráz, és szereplőit ésszerűtlen tettekre kényszeríti. A rosszfiúknak számtalan lehetőségük lenne, hogy rövidre zárják a konfliktust, ehelyett hagyják, hogy az orruknál fogva vezessék őket. Vannak pillanatok, amikor színésztársaihoz hasonlóan Murphy is zavarba jön némely értelmét vesztett részben, ám rendszerint egy poénnal kivágja magát. 

har-8.jpg

Az ilyen helyzetek elkerülhetőek lehettek volna, ha kéznél van egy tapasztalt rendező, ugyanis Eddie Murphy ezen a poszton sincs a helyzet magaslatán. Vizuális elképzelései például alig vannak. Statisztára, korabeli jelmezre és díszletre volt pénz, de a kamera annyira unottan járja be a teret, mintha nem is érdekelné, mi zajlik benne. Úgy hírlik, emberünk inkább bulizott, ahelyett, hogy saját filmjével törődött volna, melynek túl nagy egóval kezdett neki. Az utómunkák során szembesült vele, hogy ezt bizony elszúrta. A primitív egyszerűségű, olykor botrányosan rossz vágáson látszik a lemondás. Murphy meg se próbálja menteni a menthetőt. Arra nem veszi a fáradtságot, hogy egy jelenetben azt kövesse rendesen, aki épp beszél.

Akármilyen hihetetlen, a Harlemi éjszakák mégse teljes katasztrófa. Ugyan a történetírás nem az erőssége Murphynek, de a nagy dumákhoz van érzéke, és azokból akad egy pár. A rosszfiúk felett elhúztam a nótát, azt viszont hozzá kell tennem, hogy Michael Lerner valamint a mocskos zsarut játszó Danny Aiello alakításukkal feljavítják hiányosan megírt szerepüket. Jópofa lett a bumfordi Vic Polizos mellékszála a ráküldött prostival, aki Vera elmondása szerint, ha széttárja a lábát, a nap is kisüt tőle. A filmhez ezen felül szenzációs mozis szinkron készült. A kiválasztott magyar hangok és a szövegek sava-borsát jelentő szleng visszaadását tekintve egyaránt kiérdemli a klasszikus jelzőt. Mindezek közrejátszottak abban, hogy a Harlemi éjszakákat fiatalon még kedveltem is. Ma már inkább látom a hibáit, de még mindig többre tartom azon vígjátékok túlnyomó részénél, melyeket Eddie Murphy az utóbbi két évtizedben elkövetett. 

ÉRTÉKELÉS: 50%  

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr975871210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.