Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Grindhouse: Halálbiztos (2007)

2014. március 22. - Lazók György
deat-1.jpg

Sok rendezőre hatottak kevéssé nívósnak számító alkotások. Quentin Tarantino és Robert Rodriguez se lennének ugyanazok, ha fiatalon nem merülnek el nyakig azokban a szexben és erőszakban tobzódó exploitation-filmekben, melyeket gyakran párosával játszottak a Grindhouse néven elhíresült mozikban. Ezt a ’70-es illetve ’80-as években virágkorát élő jelenséget próbálták meg feleleveníteni, azonban az összefogásukból létrejött három órás, ál-előzetesekkel felduzzasztott trashorgiára nem voltak vevők a népek. Mentve a menthetőt a nemzetközi piacra a Grindhouse gerincét adó két film szétválasztva és pluszjelenetekkel kibővítve érkezett, ami nem feltétlenül vált a hasznukra. Elsőként a Tarantino nevével fémjelzett Halálbiztos száguldott be a hazai mozikba és hamar le is szerepelt. Azóta alkotója is úgy nyilatkozott róla, hogy ez a leggyengébb filmje, ami után talán nem szentségtörés kijelentenem, hogy tényleg jobban is megerőltethette volna magát vele.

deat-2.jpg

Halálbiztost Tarantino úgy írta le, hogy egy slasher, amiben a gyilkos fegyvere nem egy balta, hanem az autója. Nem mondom, hogy az évszázad ötlete, de arra bőven elég, hogy beindítsa a fantáziámat. Amikor aztán kiderült, hogy a sofőrt Kurt Russell fogja játszani, már előre dörzsöltem a tenyeremet. Lelki szemeim előtt kirajzolódott, Russell hogyan mészárolja végig a filmet a verdáján száguldva, amire a főcím alatt felbőgő motor még rá is kontrázott. Aztán megismertettek az igazi főszereplőkkel, négy fárasztó bukszával, akik pont úgy viselkedtek és beszéltek, ahogy a fárasztó bukszák szoktak. Először azt hittem, hogy ez csak valami rossz vicc, de a helyzet tovább romlott. Megint előjött Quentin Tarantino egyre gyakoribbá váló hibája, hogy mivel halálosan szerelmes a saját szavaiba, ezért olyan hosszasan elnyújtja a párbeszédeket, amennyire az csak lehetséges. Ebből még mindig nem lenne akkora tragédia, hisz Tarantino dumái legendásak, csakhogy ő most egy direkte vacak filmet csinált, ezért a lányok közti párbeszédek nem adtak feszültséget a jelenetekhez, sőt még viccesnek se lehetett őket nevezni. 

deat-4.jpg

Az, hogy a Halálbiztos egy Grindhouse-film főleg a szándékos kópiahibákon és az operatőri bénuláson látszik, amikkel Tarantino elszórakozgat, de figyelmét leginkább az köti le, hogy szemrevaló, de nem különösebben tehetséges színésznőcskéi csülkeit mutogassa. Semmi pucérság, ahogy egy ilyen filmben lennie kellene. Mintha egy lábfétis pornót néztem volna szex nélkül. A film lassan mégis alakulni kezdett, hogy aztán elérve a csúcspontra Tarantino elölről kezdje az egész folyamatot. Újabb bukszakommandó. Újabb végtelen trécselés pasikról. Ami a második felvonást élvezhetőbbé teszi, hogy a lányok ezúttal szimpatikusabbak. Az őket alakítók közt van két elég jó színésznő is, a butát elbűvölően adó Mary Elizabeth Winstead és a minden körülmények között imádnivaló Rosario Dawson, akinek bár semmi dolga, de azt is úgy teszi, hogy szívesen elnézem. 

deat-3.jpg

Idáig főleg azzal foglalkoztam, hogy Tarantino mi minden szúrt el, pedig filmjének nem egy jó tulajdonsága is van. Kezdjük rögtön a lényeggel: Ahányszor csak a Kaszkadőr Mike-ot játszó Kurt Russellt mutatja a kamera, a film megtelik élettel. Ha kell, úgy néz, hogy begazolsz tőle. Máskor olyan sármos, hogy bárkit a haláljárgányába dumál. Csibészes vigyorral bontja le a nézőtől elválasztó negyedik falat mielőtt végzetes útjára vinné első áldozatát, akit a Terrorbolygó főszereplője, Rose McGowan alakít kitűnően. Minden könnye duplán aláhúzza kínzásának és megölésének iszonyatos mivoltát. Tarantino a nem sokkal később bekövetkező karambolig olyan szépen felépíti ezt a részt, mintha egyedül ezért csinálta volna meg az egész filmet. A többször is visszajátszott nagy bumm úgy kielégíti nézőjét, hogy jobban csak az erre rejszoló Kaszkadőr Mike érezhette magát.         

deat-7.jpg

Talán felesleges kitérnem rá, hogy a filmben jobbnál-jobb zenék vannak, hisz Tarantinonál ez már csak természetes, mégis muszáj, mert az ominózus karambol, vagy a nem sokkal korábbi tapadós tánc alatt annyira el van találva a zene, ami már szinte túl jó egy Grindhouse-filmhez. Azt a Kill Bill óta tudom, hogy Tarantino profin rendez akciójelenetet, de attól a kaszkadőrshowtól, amit az önmagát alakító, bájos Zoë Bell levág a második felvonásban, mindig a padlóról kell összeszednem az államat. Az szinte mellékes, hogy a film itt olyannyira műfajt és egyben stílust vált, hogy az eredeti alkotói szándék vissza se köszön egészen a legvégéig. A nagy várakozás, a sok locsi-fecsiben felhígult koncepció is kifizetődik, annyira istentelenül király autósüldözést kanyarít nekünk a rendező. A szereplőkön keresztül Tarantino eddig is többször közölte, hogy mekkora rajongója a ’70-es évek autós akciófilmjeinek, amit itt aztán maradéktalanul kiél.

Szegény Kaszkadőr Mike nagyon rosszul választ másodjára áldozatokat. A lányok rendesen odacsapnak neki, visszavágásukban pedig maximálisan velük vagyunk, amire Tarantino még rá is dob egy lapáttal azzal, hogy fenyegető gyilkosából vinnyogó férget csinál. Kurt Russell váljon akármilyen szánalmassá is a végén, még ebből is jutalomjátékkal jön ki. Quentin Tarantinonak ugyan tényleg ez a legkevésbé sikerült filmje, ám nem tudta annyira eltolni, hogy élvezhetetlen legyen. A maníros párbeszédeken és az üresjáratokon átverekedve magunkat olyan felejthetetlen jeleneteket kapunk jutalmul, amik bár kisebbségben vannak, mégis végül nagyobb súllyal esnek latba. Az első Grindhouse-vetítésnek ezzel vége, holnap érkezik a Terrorbolygó!

ÉRTÉKELÉS: 70%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr575873141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.