Miután a Rambo II egy vagyont hozott a konyhára, a harmadik részre egy másikat elköltöttek. A befektetés ezúttal kevésbé térült meg, sőt a film Amerikában megbukott, hosszú száműzetésre ítélve a rettenthetetlen vietnami veteránt a mozikból. Már a forgatás se volt zökkenőmentes. Két hét után kirúgták az eredeti direktort, Russell Mulcahyt (Hegylakó) és a helyére a másodstáb rendezőt, Peter MacDonaldot ültették. A hidegháború a végéhez közeledett, így Rambot már ekkor sokan divatjamúltnak érezték. Az alkotók az afganisztáni hadszintért választották a filmhez, ám a konfliktus a bemutató előtt nem sokkal véget ért, így ott álltak egy ellenséggel – a jól bevált Szovjetunió -, mely immáron legyőzöttnek számított.
A sztori kiötléséhez megint feltörték a sablonraktárat, ám olyan ártalmatlansággal és anakronisztikus bájjal dolgoznak az onnan lopott legnevetségesebb történetelemekkel is, hogy nem lehet haragudni az alkotókra. A harcban megcsömörlött Rambot (Sylvester Stallone) ezúttal egy kolostorban találjuk, ahonnan csak néha megy ki, hogy egy csetepatéban levezesse az indulatait. Miután Trautman ezredes (Richard Crenna) fogságba esik a szovjetek által megszállt Afganisztánban, Rambo azonnal a segítségére siet, ami természetesen azzal jár, hogy egymaga felveszi a harcot a körzetben állomásozó teljes haderővel.
A Rambo III hangvételét jobban belőtték, mint a második részét. Valahol félúton van egy ’60-as évekbeli háborús kalandfilm és egy G.I. Joe-rajzfilm között. Az alkotók nem veszik annyira komolyan magukat, több a humor, habár a nevetések jelentős részét megint az akaratlanul is vicces pillanatok okozzák. Stallone játékában néha még az önirónia is felüti a fejét, ami nagyon kellett. Az, hogy Richard Crennának nagyobb szerepet adott, szintén jó ötlet volt. A színész legfőbb feladata megint az, hogy Rambot félistenné nagyítsa az ellenség és a közönség szemében, azonban ez szül néhány akkora elszólást, amit képtelenség felülmúlni.
A gonoszok a második részből vannak újrahasznosítva. Megint egy kegyetlen parancsnok és verőembere jelentik a legfőbb ellent, sőt visszahozták a dögös harcihelikoptert is, melyet ahányszor csak lehet, az arcunkba tolnak. A Zaysen ezredest alakító Marc de Jonge pontosan tudja, miféle filmben szerepel és szórakoztatóan túljátssza szerepét, ami azzal jár, hogy szinte végig olyan fejet vág, mint, akinek a tökére léptek. A szerelmi szálat ezúttal jótékonyan mellőzik a történetből. Leírható jócsaj helyett van egy a hősért rajongó kisfiú és egy vicceskedő afgán partizán, ám bármilyen hihetetlen, egyikük se idegesítő. Az egyetlen színész, aki maximálisan el lett pocsékolva az Kurtwood Smith a Robotzsaruból. Miután leszervezi Rambo küldetését nyom nélkül felszívódik a filmből.
Az, hogy a filmet Afganisztán bátor népének ajánlják, a világ mai állásában furán veszi ki magát, a Rambo III mégse hat politikai felfogásában annyira idejétmúltnak, mint a második rész. A forgatókönyv társ-szerzőjeként Stallone nyilvánvalóan sarkít és leegyszerűsít, azonban a bemutatott afganisztáni állapotoknak, mint azt a Charlie Wilson háborújában is láthattuk, megvannak a valós alapjai. A film történelemből megússza egy kegyelem kettessel, viszont akcióból ismét jelesre vizsgázik. Rambo minden adottságát kihasználja, még a hírhedt Spetsnaz alakulatot is lenyomja. Olyan klasszik pillanatok tanúi lehetünk, mint mikor hősünk egy tankkal frontál puszit nyom egy helikopternek, vagy, amikor a sebét puskaporral égeti ki. Míg a szovjet parancsnok a helyieket írtja lelkesen, addig Rambo a szovjeteket, közös erővel pedig elérték, hogy a folytatás bekerüljön a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a valaha készült legerőszakosabb akciófilm.
A Rambo III-ra ’87-es árfolyamon elvertek kemény 63 millió dollárt, amivel nem csak a széria, de kora legköltségesebb filmje lett. Ennek a rekordfelállító státusznak nem sokáig örülhettek, mivel néhány évvel később jött James Cameron és elorozta a Terminátor 2-vel, viszont azt a produkció javára lehet írni, hogy tényleg látszik rajta, hogy nem sajnálták rá a pénzt. A rendező Peter MacDonald ugyan jóformán a forgatáson tudta meg, hogy ő fogja levezényelnie a teljes showt, felnőtt a feladathoz. Óriási akciójeleneteket kellett koordinálnia, melyeken érződik, hogy tudja, hová kell tenni a kamerát. A film bukása miatt nem tett zsebre túl sok dicséretet, pedig nem egy nála tapasztaltabb rendezőnek ráment volna az idegrendszere a forgatás körülményeire.
A Rambo III véleményem szerint a széria alulértékelt darabja. Újat nem hozott a sorozatba, és én a rossz időzítésen túl ebben látom elhasalásának okát, viszont azokat, amik működtek az előző részben, csúcsra járatta. Amikor a végső csatában Rambo és Trautman szembenéznek egy teljes hadsereggel, tankokat és egy helikoptert is beleértve, mégis készek nekimenni, abban benne van ezeknek a filmeknek a lényege tisztán és töményen. Ezért nézem végig minden alkalommal széles vigyorral az arcomon.
ÉRTÉKELÉS: 80%