Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Elhanyagolt filmek: Rózsaágy (1996)

2014. június 08. - Lazók György

bed-4.jpg

A romantikus mozikat, különösen, ha nő a főszereplőjük, hajlamosak az emberek csajos filmként bekategorizálni, pedig azok, melyek igazán jók, a férfiakat is ugyanúgy meg tudják szólítani. Bevallom, nekem nem egy kedvencem van köztük, a szívemhez pedig különösen közel áll a Rózsaágy. Michael Goldenberg alkotása hazájában nem találta meg a közönségét, hozzánk pedig már csak DVD-n jutott el, ami egyenes utat jelentett a süllyesztőbe. A műfaj rengeteg felszínes, túlcukrozott darabja között nehéz megtalálni azt, mely a lehető legjobb értelemben véve romantikus, az elfeledett Rózsaágy pedig pont ilyen.      

A történet szerint a munkájának élő Lisa (Mary Stuart Masterson) nem sokkal azután, hogy értesül nevelőapja haláláról, egy virágcsokrot kap ajándékba. Mivel a halálesetről szinte senkinek nem szólt, alkalmi barátja pedig nem az az érzelmes típus, a lány ötlet nélkül marad, ki küldhette. Úgy dönt, hogy utánajár a rejtélynek a csokrot kézbesítő virágüzlet segítségével, ám Lewis (Christian Slater), a hely tulajdonosa nem kívánja felfedni az illetőt. Lisa hamarosan újra összefut a férfivel, aki ekkor bevallja neki, hogy ő az, aki a virágokat küldte neki.

bed-1.jpg

Rózsaágy egy olyan kort tükröz, amiben az emberek jelentős része úgy tekint a szerelemre, mint ábrándra, melynek a realitáshoz nincs sok köze. A filmet író és rendező Michael Goldenberg kísérletet tesz, hogy a szerelemről alkotott idilli képet és a valóságot összeillessze. Műve igazi emberekről szól és nem áll meg ott, hogy férfi és nő egymásra találnak. Meg kell dolgozniuk kapcsolatukért. A főszereplő Lisa gyerekkora óta érzelmi gondokkal küzd, ezért amennyire boldog, hogy Lewis belépett az életébe, ugyanúgy retteg is attól, hogy kirángatja őt biztonságos, zárt világából. Nem épp harmonikus családi hátteréről se mer neki beszámolni. A férfi, mivel előző kapcsolata nagyon rossz véget ért, mindent megtesz, hogy viszonyuk tündérmesébe illő maradjon, ezért túlkompenzál. Amikor Lisa megpróbál visszamenekülni a burkába, Lewis felvásárolja a környék összes sterling rózsáját, mellyel csak időlegesen nyeri vissza szíve választottját.  

A filmben a problémákra a választ nem a szép, teátrális gesztusok jelentik, sőt a történet egy bizonyos pontján éppen, hogy elmélyítik őket. A megoldást az hozza el, amikor elkezdenek őszintén beszélni róluk, kitárulkozni a másiknak. Michael Goldenberg bár él romantikus felnagyítással, de ezeket a kulcsfontosságú pillanatokat sosem dramatizálja túl. Senki nem rohan a másik után az esőben, hogy időben elérje mielőtt még az országot is elhagyná. A szereplők egyszerűen belátják, ha hibáznak. Igaz ehhez a felismeréshez nem kevés időre van szükségük, és mégtöbb bátorságra, hogy azt bevallják. A befejezésnek is pont ez az idézőjellel kezelendő szimplasága adja meg a szépségét, nomeg persze az, hogy Goldenberg nagyon tud bánni a szavakkal.

bed-2.jpg

A két főszereplő közül a Lisát játszó Mary Stuart Mastersoné az erősebb alakítás. A palettáról mostanra sajnálatosan eltűnt színésznő korábban is alakított problémás személyiségeket, tehetsége van ezek megformálásához. Másodpercek alatt arcával érzelmi változások egész tárházát tudja kifejezni. Leplezni próbált félelmét és idegességét, mely akkor tör rá, mikor Lewis bemutatja a családjának, nem sokan tudták volna így eljátszani. Az agresszív szerepeiről ismert Christian Slaternek meglepően jól áll ez az érzékeny, visszafogott stílusú figura. A magyar hangját adó, fiatalon elhunyt Selmeczi Roland az alakítását egy olyan szelíd, bizonytalansággal teli beszédstílussal egészíti ki, amely akárhányszor csak megszólal, a hatása alá kerít.

Ha a hibákról kellene szót ejtenem, akkor leginkább csak néhány a giccs határán egyensúlyozó momentumot tudnék kiemelni. Goldenberg kissé csiszolatlan rendező, viszont értelmes szerző, így nem hagyja, hogy a Rózsaágy elmerüljön a sziruposságban. Szívesen elidőz színészei arcán és a hangsúlyt az olyan fontos apróságokra helyezi, ahogy például a szereplők egy jelenetben lassan közelebb lépnek egymáshoz. Amit nem bír kihagyni, az a mai szemmel már túl direkte zenés montázs, melyet kétszer is elsüt, ám mindkét alkalommal egy annyira eltalált dallal, hogy emiatt meg lehet neki bocsájtani. Filmje mindazoknak szól, akiknek valaha nehézséget jelentett a maguk kis világából kilépve belekezdeni egy kapcsolatba, megnézni mégis leginkább valaki olyannal érdemes, akit szeretsz.

ÉRTÉKELÉS: 80%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr316281539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2015.01.22. 16:29:30

Nagyon nagy kedvencem ez a film. Örülök hogy másnak is tetszett, mint ahogy a kritika is bizonyítja. :)