Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

DVD-ajánló: A Lego kaland (2014)

2014. június 18. - Lazók György

lego-1.jpg

Sose voltam a népszerű építőjáték rajongója, így biztos voltam benne, hogy én leszek az utolsó ezen a földön, aki A Lego kalandot megnézi. Akkor kezdtem meginogni, amikor hallottam, hogy a filmet telerakták olyan közismert figurák önirónikus cameójával, mint Gandalf, Han Solo és Batman. A humor már a Lego fémjelezte videójátékokból se hiányzott, csak azt nem hittem, hogy a gyermeteg poénok kitartanak majd száz percen keresztül. Meglepetésemre a film nem kizárólag a kiskorúakat szólítja meg, sőt bőven tud mit nyújtani a felnőttebb korosztály számára is. A Lego kaland mögött álló alkotópáros - Phil Lord és Christopher Miller - pontosan tudta, mire van szükség, hogy az elsőre egy világméretű termékelhelyezésnek tűnő produkció működjön és sikerült egy olyan történetet kerekíteniük köré, mely egy kívülállónak is át képes adni, hogy mit jelent a legózás élménye. 

lego-5.jpg

A film főszereplője Emmet, Legováros legátlagosabb polgára, akit tökéletesen kielégít, hogy semmivel se tűnik ki a tömegből. Ez így is maradna, ha nem szembesítenék azzal, hogy ő a kiválasztott, akin a világ megmentése múlik. Lord & Miller a közhelyes alapfelállást nem csupán vastag idézőjellel kezelik, de még csavarnak is rajta. A páros alapos műfajismerete és készsége, hogy játszani tudjon az ismert panelekkel teszi annyira szórakoztatóvá filmjüket. Okosan és szellemesen figurázzák ki a kiválasztott mítosza mögött álló síkegyszerű hatásmechanizmust, melynek lényege, hogy minden átlagember azt szeretné, hogy rejtett értékeit felfedezzék és kiderüljön róluk, hogy igazából mennyire fontosak.

A humor egy része éppen abból fakad, hogy főszereplőnk mennyire nem különleges, hogy aztán a történet arra hegyeződjön ki, hogy bárki lehet kiválasztott, aki használja a kreativitását. Vizuálisan a film nem kelhet versenyre a kiglancolt CGI-csodákkal, de nem is akar. Miképp azt az Amerika kommandó alkotói tették a bábokkal, Lord & Miller is poént kovácsolnak a Legos megjelenéssel járó hátrányokból, mint amilyen a csupa kockaforma és az erősen kötött mozgáskultúra. A szándékosan darabos animációt eleinte szokni kell, ám, ha ez megtörtént, egy elképesztő fantáziadússággal megalkotott világ tárul elénk, melynek báját kihangsúlyozott egyszerűsége adja. Bele se merek gondolni, hogy mennyi munka lehetett a megvalósítása. A filmszerű hatás megteremtése bizonyára nagyfokú találékonyságot igényelt, melyből A Lego kalandban nincs hiány, ez pedig üzenetével szépen összecseng.

lego-6.jpg

A készítők amennyire lehet, kihasználják azt a sokarcú világot, melyet a márka az évtizedek során felépített egyebek mellett egy sor filmes licensz birtoklásával. Kínálja magát a lehetőség, mégse követik el azt a hibát, hogy popkulturális utalásokba fullasszák a történetet. Batman és a társai felbukkanására várni kell, de a türelmünk kifizetődik. Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiája után dupla olyan vicces a szuperhőst egy folyton arcoskodó, önimádó mitugrászként látni. A poén a magyar változatban válik teljessé, ugyanis hangja ugyanaz a Fekete Ernő, aki Batmant a Nolan-filmekben is szinkronizálta. A főgonosz Lord Biznisz már kevésbé emlékezetes, nem úgy a jobb keze, a Rossz zsaru, akinek, ha épp olyan a hangulata, akkor megfordítja kobakját, és ő lesz a Jó zsaru.

Ami számomra lerontotta a filmet az a finálé. Az alkotók nem bíznak abban, hogy a közönség felfogja, amit mondani akarnak neki, ezért szükségét érzik, hogy lassan és tagoltan egy nagyjelenetben elmagyarázzák, miről szólt a történet. Eddig pont az volt a jó, hogy nem vették komolyan magukat, ám ekkor még el is érzékenyülnek saját szavaiktól. Az, hogy a Lego-világból átlépünk a valósba önmagában remek ötlet, csakhogy túl sokáig maradunk ott. A film ritmusa megtörik, az pedig, hogy az emberi szereplők egyszerűbbek még a legósaknál is, a velük töltött lassan csordogáló percekben kínosan nyilvánvalóvá válik. Ezzel a szépséghibával együtt A Lego kalandot még mindig tudom ajánlani kortól függetlenül. Összességében sokkal élvezhetőbb film lett, mint vártam. Jó humor, ötletgazdag megoldások, és egy szupi-szuper dal, mely garantáltan napokig ott szól majd a fejedben.

ÉRTÉKELÉS: 70%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr316291812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Palex 2014.06.18. 15:51:16

Pedig pont a vége volt jó így, ahogy.
Nagyot néztem először, de teljesen jó, hogy lett így a vége.

venomspawn 2014.06.19. 11:07:44

basszus.... tegnap láttam, ma végre már nem jutott az eszembe a kiverhetetlen dalocska, most erre meg az utolsó mondatodban előhoztad és kezdődik elölről...
"minden szupi szuper, minden olyan jó...."

Szőrös szívű voltál vele, egy erős 4-es szerintem, azaz 85%.