Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Játékok a moziban: Perzsia hercege - Az idő homokja (2010)

2014. július 28. - Lazók György

prince-1a.jpg

A számítógépes játékokból készült filmeket akkor is képesek eltolni, ha az alap egy izgalmas, szélesvászon után kiáltó sztorival rendelkezik. A Perzsia hercege – Az idő homokja egy új korszakot indíthatott volna el, ám, ahogy körvonalazódott a stáb, az adaptáció egyre inkább elhibázott ötletnek tűnt. Meglepő módon aztán nem a címszerepre teljesen alkalmatlannak látszó Jake Gyllanhaal személyén bukott el, mint azt vártam. Ő hozza a tipikus pimasz hősfigurát és nem vall szégyent az akcióban se. A probléma forrása a sztárproducer Jerry Bruckheimer, aki meglehetősen unottan rakta össze A Karib-tenger kalózai-sorozaton érlelt sikerkotyvalékát. Ne lepődjön meg senki, de a történetnek megint alig van köze ahhoz, amiről a játék szólt, hiába működött közre annak kreátora!

A médium fejlődését jelzi, hogy a film kedvéért inkább butítottak a sztorin, mint gazdagították. A főszereplő ezúttal is egy herceg, ám a perzsa királynak nem vér szerinti, hanem csak fogadott fia. Dastan (Gyllanhaal) segít bevenni egy szent várost, amely veszélyes kincset őriz: az idő homokját, és a tört, amelyet, ha megtöltenek vele, vissza lehet forgatni az idő kerekét. A herceg mielőtt rájöhetne, hogy miféle fegyver került a birtokába, a trónért folytatott ármánykodás áldozatává válik. Elmenekül hát a városból oldalán a szépséges hercegnővel, Taminával (Gemma Arterton - Boszorkányvadászok), aki felesküdött arra, hogy megvédi az idő homokját, mely rossz kezekben a világ pusztulását hozhatja magával.

prince-4.jpg

Az eredetiség persze luxus és a vaslogika se alapkövetelmény egy mesénél, de amilyen következetlen a sztori az ismételten csak azt jelzi, hogy mennyire igénytelennek tartják a filmesek a számítógépes játékok közönségét. Amit történet címen elkövettek az egymást váltó írók, azt a játék szinte bármelyik epizódjának átkötő jelenetei kenterbe verik. Azt nem tudom, hogy kinek az ötlete volt az iraki háborúra tett áthallást belecsempészni a filmbe, de mégnagyobb rejtély számomra, hogy mi szükség volt rá. Mielőtt bárkiben erős kétség fogalmazódhatna meg arról, hogy helyes-e lerohanni egy várost kétes információkra alapozva, sokkal furább dolgok történnek: a királyt megmérgezik egy köntössel (!), azt pedig mindenki azonnal készpénznek veszi, hogy csakis fogadott fia lehet a gyilkosa. Az valahogy elkerüli a figyelmüket, hogy se oka, se értelme nincs annak, hogy megölje szeretett nevelőapját, de hát valahogy be kellett indítani a történetet. 

A film innen kötelező szerelmi szálával együtt sematikusan halad előre a klisékkel kikövezett úton, éppen csak a szükséges érzelmi töltet hiányzik belőle. Az, hogy a nő utálja a férfit, az viszont szívesen megfektetné még nem egy románc. Teljes jelenetek mennek el azzal, hogy a páros egymás idegein táncol, ami a készítők szándékával szemben se nem vicces, se nem bájos. Gemma Artertonról addig hihető el, hogy hercegnő, amíg meg nem szólal, utána oda a varázs. A játékából hiányzik a grácia, viszont még őt is alulmúlja a hírnevének újabb pofont adó Ben Kingsley, aki annyira átlátszóan és érdektelenül adja a cselszövő nagybácsit, hogy azon még a magyar hangját adó, mindig remek Végvári Tamás se tud segíteni. 

prince-3.jpg

Nem mintha bárkinek lehetősége lenne az évszázad alakítását nyújtania, a karakterek ugyanis, főképp a főszereplő testvérei, kidolgozatlanok. Igaz nem a tartalomról szól a Perzsia hercege, hanem a látványról, az viszont szintúgy kong az ürességtől köszönhetően Mike Newell mindennemű stílustól és inspirációtól mentes rendezésének. Az ő keze között a belassítás nem a játékból átvett elem, hanem egy agyonhasznált, poros hagyaték a ’90-es évekből. Ebben a lélek nélküli szellemben az idő visszatekerésének számtalan lehetőséget kínáló ötlete is egy nagy kihagyott ziccer marad. Akárcsak A Karib-tenger kalózai-filmekben, a cselekményt agyonkomplikálják. A szereplők sivatagokat szelnek át, hogy rájöjjenek, vissza kell menniük oda, ahonnan elindultak. Az, hogy a Perzsia hercege nem omlik össze annak a számlájára írható, hogy a tucatnyi akciófilmen megedzett Bruckheimer-gépezet félgőzzel is működik. Gyors tempó, dinamikus zene, könnyen befogadható, laza hangvétel – mindegyik kipipálható. A poénokról Alfred Molina, mint egyfajta sivatagi kalóz gondoskodik. Az akciójelenetek bár középszerűek, azonban legalább jó sok van belőlük. Röviden unatkozni azt nem lehet. Fogcsikorgatva, de elmondható, hogy a Perzsia hercege szórakoztató, még, ha csupán egy újabb gyorsan felejthető, agyatlan látványfilm szintjén is, amiből ugyanúgy hiányzik a fantázia, ahogy a nyári mozik többségéből már elég régen. 

ÉRTÉKELÉS: 60%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr916523599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.08.11. 16:19:44

Kezdjük azzal, hogy Dastannak hívják a Herceget, akinek 30 éven keresztül nem volt neve és nem is hiányzott neki