Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Ragyogás (1980)

2014. augusztus 01. - Lazók György

shin-1.jpg

Stephen King könyvének mozifilmes feldolgozását annak ellenére a mestermunkák közé sorolják, hogy maga az író és regényének kedvelői nem emlegetik a legsikerültebb adaptációk között. A legendás rendező, Stanley Kubrick a saját képére formálta az alapanyagot, átértelmezte a figurákat, ugyanakkor kétség kívül emlékezetes horrort alkotott, mely az eltelt évekkel csak érlelődött. Kezdetben az utálat hangja tűnt az erősebbnek. A Ragyogás még a legrosszabb rendezőnek járó, frissiben alapított Arany málna-díjért is versenyben volt. Részint a korai visszajelzések kedvezőtlensége miatt Kubrick a premier után nem sokkal újravágta a filmet. Míg Amerikában a hosszabb, Európában ez a majdnem fél órával megrövidített verzió terjedt el. A film néhány híres snittje az utóbbiból ugyan hiányzik, de vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy a hozzánk eljutott változat tekinthető a véglegesnek.  

A történet szerint a hatalmas Overlook Hotel a hosszú és kemény télre teljesen kiürül, egyedül az új gondnok (Jack Nicholson) és családja marad az elszigetelt szállodában. Jack Torrance jó alkalmat lát arra, hogy megírja dédelgetett könyvét, azonban a hely a rosszabbik énjét hozza elő. Kezdi feldühíteni gondos feleségének, Wendynek (Shelley Duvall) a puszta látványa is. Különleges képességgel rendelkező fiuk (Danny Lloyd) eközben egyre aggasztóbb, nem evilági jelenségeket tapasztal. Hamarosan kiderül, hogy a legfőbb veszedelmet nem a szálloda kísérteties eseményei, még csak nem is a rettegett 237-es szoba jelenti, hanem maga Jack Torrance, aki szerettei életére tör. 

shin-2.jpg

Aligha létezik filmrajongó, aki ne hallott volna Jack Nicholson rémületesen jó alakításáról és a hírhedt „Here’s Johnny!” bekiáltásról. Ez sokat elárul arról, hogy Jack Torrance karaktere milyen ikonikussá nőtt ki filmográfiájában, másrészről könnyen csalódás érheti azt, aki minden idők legfélelmetesebb pszichopatáját várja személyében. Torrance valójában egy jellemgyenge, kisszerű figura. A szállodában uralkodó erőknek nem is kell túlságosan megdolgozniuk, hamar átadja magát nekik. King részben azért is csalódott a filmben, mert ő jó embernek írta meg, akit megkísért a gonosz, Kubrick ábrázolásában viszont a hely kizárólag azt hozza ki belőle, ami mindig is benne volt. Valódi szeretetet sose mutat a családja iránt, inkább csak elviseli őket, ám tartósan összezárva velük egyből rájuk vetíti minden dühét és frusztrációját. Torrance tehát nem áldozattá válik a szállodában, hanem, mint azt a befejezés is kihangsúlyozza, hazatér. 

Kubrick a természetfeletti elemeket minimálisra csökkentette és helyette inkább lélektani irányba vitte a történetet. Említésre kerül ugyan, hogy a szálloda helyén régen indián temető volt, és, hogy, ahol rossz dolgok történnek, az bizony nyomot hagy, ám ezek a rendezőt érezhetően kevésbé érdekelték, mint a karakterek fejében lejátszódó folyamatok. A helyszínt szívesen értelmezik a pokol egy formájaként és a szereplők tudatalattijának a kivetüléseként egyaránt, de egyik feltevés se nyer bizonyosságot. A szálloda teljes, valódi arcát sose látjuk, csupán kisebb-nagyobb dózisokban érzékeljük a természetét, mely a szereplőknek is mind másképp tárul fel. Torrance számára csábítónak, a fiának viszont egyből rémisztőnek mutatkozik. Felesége szembesül vele utoljára, az ő szemén keresztül pedig romlottnak és visszataszítónak hat.

shin-7.jpg

Ami a Ragyogásból leginkább megmaradhat, az egyedülálló, hipnotikus atmoszférája. A kameramunka a rendező más filmjeihez hasonlóan bámulatosan jó. Technikai nüansznak tűnhet, de a helyszínek bevilágítása művészi szépségű. A film olyan csodásan van megkomponálva, hogy jóformán bármely képkockáját bekeretezve ki lehet rakni a falra. Ahogy a kisfiú végigbiciklizik a szálloda folyosóin, végre belépünk a 237-es szobába, vagy miképp Torrance baltával nekiesik az ajtónak, az mind olyan felejthetetlen és felülmúlhatatlan pillanat, amit a King regényéhez hűségesebb mini-sorozatnak esélye se volt megközelítenie. Kubrick fejéből pattant ki az üldözés a sövénylabirintusban, ami a film egyik legtöbbet idézett része. A zenehasználat ugyan elég direkte, de a különlegesen összeválogatott – többek közt magyar eredetű – klasszikus szerzemények szintén sokat hozzátesznek az idegtépő hangulathoz, elég csak a nyitányra gondolnunk.

A főszereplők egytől-egyig kiválóak, habár a legelőnytelenebb arcát mutató Shelley Duvall a határán mozog annak, hogy irritálóvá váljon. Azzal a nyivákoló hanggal üvegeket lehetne törni. Nem csoda, hogy Torrance végezni akar vele. Jack Nicholson széles grimaszaival, komikus arckifejezéseivel, mi tagadás, túljátssza a szerepét, de, amilyen képeket vágva ezt teszi, az ezúttal is élményszámba megy. Érte őt kritika játékáért, ám Nicholson maradéktalanul kiteljesedő extrém személyisége nélkül Torrance aligha vált volna emlékezetes karakterré. Feltétlen említést érdemel a film forgatásakor csupán hat éves Danny Llyod is, aki itt megmutatkozó tehetsége dacára nagyon kurta karriert futott be: a második szerepét jelentő 1982-es tévéfilmmel be is fejezte színészi pályafutását.

shin-4.jpg

A Ragyogás elsőre nehéz falat volt. Kubrick ugyan az emberekre fókuszál, de azt nem teszi könnyűvé, hogy azonosuljunk velük, vagy megértsük őket. A filmet eleinte nem találtam különösebben félelmetesnek, azonban a legtöbb horrorral ellentétben az újranézések nem koptattak az élményen, hanem épp ellenkezőleg. A Ragyogás minden egyes alkalommal jobban és jobban a hatás alá kerít. Kubrick lassan és módszeresen dolgozza meg a lelkünket, hogy aztán a műfaj teljes eszköztárával nekiessen. Nála nem az a félelem forrása, hogy a szellemek melyik sötét sarokból bújnak elő, hanem a jelenlétük önmagában, mellyel nem akarnak mást, mint minket kikészíteni. Jack Torrence-t se annyira az akciói, mint inkább a szándéka és a rosszra való hajlama teszi borzalmassá. Csak egy átlagember, akit elég jól fejbe kólintani, viszont, ha belőle ilyen könnyen előbújhatott az eszelős, akkor bárki azzá válhat. Összetéveszthetetlen képei és Nicholson parádézásán túl a gonoszságnak ez a tiszta, egyértelmű jelenléte szavatolja a Ragyogás helyét a műfaj kiemelkedő darabjai között. Örökkön-örökké. 

ÉRTÉKELÉS: 90%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr476548265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-creeper- 2014.08.01. 08:50:01

Anything you say, György, anything you say. :)

Higgadt, józan és értékes kritika, egyébként is szeretem ezt a hangvételt, ahol még a kevésbé sikerült darabokkal sem bánsz úgy, mintha a farpofáid közül húztad volna ki.

"Kezdi feldühíteni gondos feleségének, Wendynek (Shelley Duvall) a puszta látványa is."
- Ahogy később utalsz is rá, ehhez nem kell Jack Torrance-nek lenni. :)

Egyébként pont a napokban néztem meg a fluxos Erzsébet ajánlására a Room 237 című dokumentumfilmet, amely a film maroknyi megszállott rajongóját szólaltatja meg, ők hogyan értelmezik Kubrick interpretációját. Többségében olyan elrugaszkodott, hardcore megközelítések nyernek teret, hogy még én is meresztettem a szemem (Kubrick egykori asszisztense állítólag csak legyintett mindegyikre), de azért elhangzik néhány egészen figyelemre méltó nézőpont.

Mindegy is, Kubrick Ragyogása az egyik legkiválóbb film, amit életemben láttam.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.08.01. 09:15:09

@-creeper-: Kösz!

Én is hallottam meredek elméleteket, mint például, hogy valójában a holocaustról szól.

Gondolom a doksi után nem mond újat, de itt egy toplista, amit most találtam, a legfurább elméletekről:

www.telegraph.co.uk/men/the-filter/10253283/The-Shining-10-best-conspiracy-theories.html

-creeper- 2014.08.01. 09:31:27

@Lazók György: A doku egész estés játékideje ellenére elég felszínes, a hangulata nagyjából olyan, mintha öt-hat barát összeülne egy kiskocsmában és kötetlen hangvételben előadnák fantazmagóriákat ahogy esik úgy puffan-alapon, ez a cikk viszont sokkal lényegretörőbben és frappánsabban szedte össze a nézőpontokat (és azokhoz néhányat hozzá is tett). Egyébként a holdraszállás-dolgot még el is tudnám képzelni.

Nekem az volt a leginkább elszabadult, amikor folytonossági hiányosságokba próbálták belemagyarázni a szimbólumokat - ezek már olyan gyenge lábakon álltak, hogyha itt úgy vesszük, hogy mégis van bennük valami, akkor bármilyen film akármelyik snittjébe bele lehet bármit látni, szóval szerintem mindenképp kell egy határ.

MittuDomain 2014.08.01. 19:54:09

Jó kis írás, viszont hiányoltam a visszaeső alkoholista jelzőt Torrance jellemzésénél ami az egyik legfontosabb lelki és fizikai tényező a bekattanáshoz vezető úton.
Ha a filmben nem is annyira a könyvben mindenképp ha jól emlékszem.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.08.01. 20:12:18

@MittuDomain: A könyvben tényleg fontos, de a filmben épphogy csak említve van, hogy korábban alkoholproblémái voltak.

bloghal 2014.08.01. 21:05:35

Nagyszerű,lendületes elemzés. Két dolog hiányzik számomra: a kisfiú "imaginary friend"-jének szerepe (ezzel lép be a filmben a karakter, ha jól emlékszem), illetve Jack (a főhős) "regényének" milyensége (magyar fordításban): "Semmi játék, csak a munka, szegény Jack már nagyon unja". Hogy tudnillik ez az egy a mondat ismétlődik a kéziratában száz oldalakon kereszetül. Ez is Kubrick ötlete-e stb.

bloghal 2014.08.01. 21:10:04

Ja, és a kezdő képsorok: a vad Sziklás-hegység, és a közismert Haláltánc zene. Engem mindjárt az elején a székbe nyomtak, és meg is óvtak előre a filmes cselekmények szokásos, bevezető unalmasságától (mármint, amikor fogadják a hotelben, még mindenki mosolyog, nyugodt stb.)

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.08.01. 22:10:41

@bloghal: Igaz, ami igaz, Tony kimaradt, ahogy a képességében osztozó szakácsról, /SPOILER/ Torrance egyetlen tényleges áldozatáról /SPOILER VÉGE/ se írtam. Lehet, hogy mert az ő szerepük a film előrehaladtával funkcionálissá válik. Klasszikus részekből aztán van bőven. Azokon kívül, amiket te írtál ott van még a sövénylabirintusos jelenet is, ami szintén Kubrick toldaléka volt.

Étteremkritikus · http://legjobbetterem.blog.hu 2014.08.01. 22:26:35

Stephen King rajongói szinte mindegyik filmet leszólják, ami a könyvekből készült. Mondjuk szerintem sokszor King könyveinek minőségével is gond van... Nekem a Ragyogásban könyvben és filmen is tetszett.

MittuDomain 2014.08.02. 11:08:29

@Lazók György: Miért épphogycsak említve volt?
Emlékezz csak a bárpultos jelenetekre ahol a pultos alkohollal kínálja..igazából szerintem onnantól kezdtek bedurvulni a dolgok ami Nicholsont illeti.
Óvatos párhuzamként megemlítve úgytudom Kingnek is voltak problémái a tütü-vel :)
A két író ugye..

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.08.02. 12:10:42

@MittuDomain: Igen, épp arra céloztam. Torrance úgy rémlik, a bárpultosnál említi a visszaesést, ami arról árulkodik, hogy korábban alkoholproblémái voltak. Ennél a résznél a lényeg viszont szerintem nem az, hogy inni kezd, hanem, hogy látja és tök lazán beszél egy szellemmel. Maga az alkohol a filmben nem befolyásolja a személyiségtorzulását, ez már jóval korábban, az alvási problémákkal elkezdődik. Emlékezz csak, amikor magához hívja a fiát, ami jóval a bárpultos rész előtt történik, vagy amilyen brutál fejjel a semmibe réved, amikor a családja a labirintusban császkál.

Azt tudom, hogy King alkoholista volt, és ezt írta bele a könyvbe is, viszont Kubrick, ahogy sokminden másnál, áthelyezte innen a hangsúlyt.

lutria 2014.08.02. 19:28:24

Annak mi az oka hogy az előző gondnokokat nem kergették az őrültbe a szellemek?

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.08.02. 20:08:36

@lutria: Egy korábbiról biztosan tudni, hogy szintén bedilizett. Valószínűleg nem árt, ha az alany hajlandóságot mutat a gonoszra, ahogy Torrance, akinek, mint az utóbb kiderül, különleges kapcsolata van a szállodával.