A minap épp csak rápillantottam a blogra, amikor a kommentek között észrevettem egy értesítést, mely szerint az én oldalmat is kitüntették a Liebster-díjjal. A blog rövid fennállása óta ez az első alkalom, hogy ilyen elismerésben részesül, köszönet a Smoking Barrelsnek érte! A díj nem egy aranyozott papírnehezék, hanem egy jelképes elismerés, melyet a bloggerek osztanak egymásnak. A díjazottnak a szabályok szerint egy posztban kell válaszolnia néhány előre megadott kérdésre, elárulni négy infómorzsát magáról, végül továbbadnia a díjat az általa érdemesnek tartott blogoknak. Ennek megfelelően következzék most egy nyúlfarknyi interjú velem, majd a nyertesek listája!

1.  Mi volt az a bejegyzés, amit teljesen másként írnál meg, vagy egyáltalán nem írnál meg, ha visszamehetnél az időben?

Mániákus újraíró vagyok időgép nélkül is. Inkább nem bolygatnám meg a tér-idő kontinuumot a posztjaim javításával, mert az általam keltett pillangó effektus hullámaiba hamar belerokkanna az univerzum.

2. Mi volt/volna a létező legnagyobb elismerés, amit egy olvasótól kaptál/kaphatnál?

A maga sajátos módján az egyik legnagyobb dicséret az volt, amikor a Világok harca kritikájára reagálva egy kommentelő azt írta, hogy bár semmivel se ért egyet, de az írás tetszett neki.

3. Átlagosan mennyi időt töltesz a bloggal kapcsolatos bíbelődéssel (írás, anyaggyűjtés, karbantartás, stb.) naponta?

Ha azt mondom, napi 3-4 órát, az technikailag talán fedi a valóságot, de mint egy kisded, ez a blog is állandó odafigyelést és törődést igényel. Az, hogy meglegyen a rendszeres frissítés melós egy dolog. Próbálok előre dolgozni, de a sok kis utólagos szerkesztgetés minden kritikánál legalább annyi időt vesz el, mint a megírása.

4. Van-e jövője úgy általában a blogolásnak, hová fog fejlődni, esetleg megölik-e a közösségi oldalak ezt a formátumot?

Ahhoz túl jó móka, hogy hatályos időn belül leáldozzon neki, de a technika fejlődésével könnyen lehet, hogy a magunkfajta túl sok szabadidővel rendelkező egyének más módot találnak majd arra, hogy megosszák gondolataikat a világhálón.

Totál random tények magamról:

- Gyerekkoromban szőke voltam, aztán bebarnultam.  

- Kiestem egy betelefonálós játékból, mert nem jutott eszembe elég Bond-filmcím.

- Nem tudok csettinteni.

- Végigültem egy Jackie Chan-mozit úgy, hogy a mellettem ülő egy tarantula pókot hozott magával.

Ahogy az oldaldoboz is mutatja, csak néhány blogot látogatok rendszeresen. Mivel ennek a díjnak elvileg a kevésbé ismertekre kellene felhívnia a figyelmet, az alábbi három, újonnan felfedezett oldalnak adnám azt tovább:

Szabolcska VHS blogja – Ha szeretnéd újraélni a videós korszakot, itt az alkalom!

Trashnevelés – Okosságok a kultikus B-filmek minden ágáról.

Magyar Filmörökség – Egy kis hazai.