Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Félelem és reszketés Las Vegasban (1998)

2014. október 27. - Lazók György

fear-1.jpg

A rendhagyó képzelettel megáldott rendező, Terry Gilliam és a gonzo újságírás atyja, Hunter S. Thompson találkozásánál számítani lehetett rá, hogy veszélyes kemikáliák szabadulnak el, melyek elegyéből csakis kultikus mű születhet. A Félelem és reszketés Las Vegasban már hangzatos címével erre a sorsra predesztinálódott, a vele való szójáték azóta is kedvelt sport. Thompson könyvét sokáig megfilmesíthetetlennek tartották. Olyan nem éppen hétköznapi rendezők adták fel a lelkes nekirugaszkodás után a próbálkozást, mint Martin Scorsese és Oliver Stone. Így utólag szinte rejtély, hogy miért nem mindjárt Gilliamnak szóltak, aki többszörösen bizonyította pályája során, hogy a pszichedelikus látomások és az abszurd humor keverésének szakavatott mestere.

A Brazil és a 12 majom alkotója későn váltotta az akkor felkapott, de mára elfeledett Alex Coxot, és társával sietve átírták a máris elszabaduló költségvetésű produkció forgatókönyvét. Terry Gilliam egy nagy drogos utazásként képzelte el a filmet, mely kokainnal felfűtött sebességgel indul, hogy aztán egyre elborultabb trippé váljon, melyből nincs menekvés. Így találkozunk a két főszereplővel, Raoul Duke-kal (Johnny Depp) és ügyvédjével, Dr. Gonzoval (Benicio Del Toro), akik betépve száguldanak Las Vegas felé Chevrolet Impalájukkal. A páros annyira messzire sodródott a valóságtól, hogy annak már az emléke is a múlt ködébe veszett. Duke-nak valami motorversenyről kellene tudósítania, de ebbéli szándékát hamar feladja, hogy társával a legkülönbözőbb tudatmódosító szerek segítségével megszabaduljanak az őket körülvevő sivár valóság fogságából.

fear-2.jpg

Raoul Duke és Dr. Gonzo tele vannak megvetendő tulajdonságokkal, mégis könnyű megkedvelni őket. Lehet ezt magyarázni azzal, hogy a begyepesedett, kisszerű alakokkal teli társadalomból színes egyéniségükkel nem csupán kiemelkednek, de megtestesítenek egy a korlátokra és szabályokra fittyet hányó magatartást, amivel szívesen azonosulunk. Hétköznapibb megközelítésben a két folyton kiütve mászkáló, lökött pacák egyszerűen szórakoztató, ahogy a maguk módján azok a dülöngélő részegek is, akiknek kihívást jelent akár egy ajtót is kinyitniuk. A szerep kedvéért a haját leborotváló Johnny Depp és a szinte felismerhetetlenre hízott Benicio Del Toro ennek megfelően komikus túlzásokkal alaposan megfűszerezve játsszák el Thompson figuráit, annak pedig, amikor két ekkora egyéniség elengedi a humorosabb énjét, nehéz ellenállni.    

A '90-es években több kreatív rendező is vászonra vitte a maga drogrémálmát. Elég durva cuccok jöttek ki, mint amilyen a Meztelen ebéd vagy a témát humorral oldó TrainspottingTerry Gilliam nem mászik bele annyira szereplői fejébe, mint az előbbit jegyző Cronenberg, de azért nem kell félteni. Ki tudja ő is akasztani a néző agyát, amit meg is tesz mindjárt a film elején a hüllős jelenettel. Összességében a rendező kevesebbet bíz a effektekkel teli látomásokra és annál többet színészeire, illetve rájuk irányított szubjektív kamerájára, mely bizarr szögekből közvetíti szétesettségüket. A cselekmény, amire felfűzhetné kalandjaikat, hamar másodlagossá válik, sőt idejekorán felmerül a kérdés, hogy a film akar-e szólni valamiről. A Félelem és reszketés Las Vegasban bolondságok tűrőképesség próbáló, hatalmas dózisait zúdítja ránk, és csak színészei, valamint a narrációban elhangzó gondolkodásra serkentő szövegek tartják egyben.

fear-3.jpg

A vastag drogfelhő mögött mélységes kiábrándultság figyelhető meg. Raoul Duke gúnnyal átitatott, mégis költői szavakkal beszél az amerikai álom és a beat generáció bukásáról. A ’60-as évek nagy ideái még frissen élnek az emlékezetben, de az ország már visszafordult a semmivel se törődő fogyasztói berendezkedés felé. Terry Gilliam sajnálatos módon ezzel az aspektussal csak érintőlegesen foglalkozik. Ott van folyamatosan a háttérben, átöleli az egész történetet, ám elnyomja a rendezőnek szereplői extrém viselkedésére való koncentrálása. A film így rendre talaját veszti, mely akkor tűnik fel, amikor Dr. Gonzo egy időre felszívódik belőle. Hiánya űrt hagy maga után. Kell ő Raoul Duke mellé, hogy bajt keverjen, vagy éppen, hogy kihúzza belőle, mert ezen kívül nincs semmi, ami bármerre is hajtaná az eseményeket. Az újságíró értelmetlen kifurikázása a sivatagba ezt jól mutatja, melyet követően egy másik szállodában pontosan ott folytatja, ahol az előzőből elmenekülve abbahagyta.  

A Félelem és reszketés Las Vegasban le tudja fárasztani az embert. A fergeteges kezdésnél még mindenki benne van a buliban, ám a harmadik-negyedik totális beszívásnál már többen lemorzsolódnak. A rendezőnek persze pont az volt a szándéka, hogy a néző besokaljon, így osztozva a szereplők állapotában, csakhogy ez egy kissé túl jól sikerült. A filmhez nyitott szemlélet kell, különben úgy dob ki magából, hogy még röptünkben is azon agyalunk, hogy ez meg mi a franc volt. Mint Terry Gilliam több munkája, szélsőséges reakciókat szült. Van, aki szerint teljességgel nézhetetlen, mások azt mondják, hogy mestermű. Maga Thompson nem volt vele maradéktalanul elégedett, habár Gilliam alkotásának köszönhetően vált ismerté az új generáció szélesebb rétegeiben. A Félelem és reszketés Las Vegasban egy különleges hanggal rendelkező, ugyanakkor annyira túlfokozott film, ami már a kárára válik. Vannak hatalmas pillanatai, ám főképp az ekkor még idegesítő maníroktól mentes Johnny Depp és a nála is jobb Benicio Del Toro játéka miatt kihagyhatatlan.

ÉRTÉKELÉS: 70% 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr816829409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.27. 09:42:25

nekem nagyon tetszett amikor néztem, utána három napig megállás nélkül a White Rabbitet hallgattam pedig csak két és fél perc...

mondjuk az nekem nem jött le, hogy Depp karaktere is valaki más, én egész végig Thompsonnal azonosítottam,

készült egy másik verzió is ami ugyanezt az művet vette alapul Bill Murray első filmszerepe (amúgy elég szar film, de érdekes módon azt megnézve, emez jobban érthető)

aztán létezik egy olyan elmélet is, hogy Dr. Gonzo nem is létezik, csak Depp karaktere találja ki mert már annyira be van állva

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.10.27. 10:37:39

@scal: Megállás nélkül? Érdekes három nap lehetett. :)

Az Ahol a bölény dübörög-et nem láttam, de olvastam, hogy nagyon nem jött össze. Viszont az egy friss anekdota volt nekem, hogy Murray a Félelem forgatása közben felhívta Deppet, hogy következőnek mindenképpen valami totál más karaktert játsszon el, különben azok kaphatja magát, hogy 10 év múlva is Thompsont játssza. Raoul Duke egyébként tényleg Thompson alteregója, ahogy a Rumnapló Paul Kempje is. Dr. Gonzo szerintem valós, létező személyen is alapszik. A wiki szerint egy Oscar Zeta Acosta nevű palin.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.27. 15:25:16

@Lazók György: az lehet csak a filmben pl. alig beszélget mással, csak Depp karakterével, meg ugye a neve: Gonzo az az újságírás forma amit Thompson népszerűsített, aki mindig bajba kavarja a hőst

a Rumnaplót még nem láttam, deeee kíváncsi vagyok milyen lett

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.27. 15:50:55

@Lazók György: az Eredetet loopolva "néztem" egy héten keresztül miközben aludtam :)

mojoking77 2014.10.27. 16:29:05

@scal: Szornyen gyenge. Se eleje se vege, es a kozepe is szar... Kb...
a felelem es reszketest mi anno (reg elevult mar... :)) tudatmodosito szerek hatasa alatt lattuk a Duna Plaza mozijaban (jesszus, tobb mint 15 eve tortent) gyakorlatilag vegig utaztuk a dilmet Depp-el es Del Toroval, utana hosszu idon at a filmtortenelem legnagyobb klasszikusai kozt tartottuk szamon. Utana egyszer megneztem "tisztan" is, nas azota ertem, miert nem lett az. A konyv erdekes volt ott kicsit tobbet lelkizik az oreg az amerikai alom elvesztesen.. :)

exileonmoanstreet.blogspot.se/2012/05/hunter-s-thompson-john-cusack-and.html

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.27. 17:29:25

@mojoking77: én tisztán néztem, nekem nem kell hozzá semmi, hogy totál kész legyek, bár hozzátartozik, hogy egész egyszerűen imádom Gilliam vizualitását, még a Münchausen bárót is :D

de az is hozzátartozik, hogy ezen a filmen abszolút nem érzem a kézjegyét :D ezen Thompson beteg agya üt át de nagyon durván

Mr. Rocketfinger 2014.10.28. 10:17:18

a film nem rossz, de ugye a könyv az alap. szerintem Gilliam kihoza belőle amit lehetett. személy szerint a Rumnapló egy kicsit még jobb is volt a Félelem és reszketésnél, csak kevésbé ismert. kár, hogy Rumnaplóból egy olyan csapnivaló filmet csináltak.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.10.28. 13:02:33

shame on me, de ezt a filmet többször megpróbáltam megnézni a legjobb időm 20 perc volt mielőtt kikapcsoltam volna.