Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Moziajánló: John Wick (2014)

2014. november 16. - Lazók György

wick-2.jpg

Keanu Reeves pályafutása kezdete óta kerüli a beskatulyázást, de időről-időre enged anyagi kötelezettségeinek és bevállal egy akciófilmet. Ezeknek köszönhetően őrizhette meg sztárstátuszát, azonban a 47 Ronin annyira mellément, hogy a mozikban jó ideje amúgy is szerényen teljesítő színészt kezdték leírni. Ezt követő harcművészeti filmje, mely rendezői bemutatkozását is jelentette, a legtöbb országban egyenesen DVD-n jött ki, Reevesnek tehát most már tényleg szüksége volt egy sikerre. Új akciófilmjét nem kísérte számottevő érdeklődés, amíg nem sokkal a premier előtt be nem indult a marketinggépezet és kijött egy előzetes, ami túlzás nélkül mindenkit odavágott. A John Wick hirtelen Reeves nagy visszatérésévé lépett elő. Én is a legjobban várt filmek közé soroltam át bízva abban, hogy beígért tökösségével felborítja a mozikban uralkodó állóvizet.

A történet ismertetése nem igényel hosszú bekezdést. A gyászoló John Wicknek egy orosz maffiózó pofátlan kölke megfújja a verdáját, és közben még a kutyáját is megöli. Itt akár véget is érhetne a sztori, azonban kiderül, hogy Wick azelőtt apuci legkeményebb bérgyilkosaként tevékenykedett. Mivel a kutya haldokló felesége utolsó ajándéka volt, a férfi pipább, mint valaha, és elindul, hogy levadássza a ficsúrt. Innen a film nagyjából lövöldözések sorozatává válik, melyben Wick az ellene küldött gyilkosokat minden különösebb nehézség nélkül vágja haza. A feszültség nagyon hamar elszivárog a történetből, mivel a főszereplő legyőzhetetlenségét odáig fokozták, hogy ellenfeleinek a leghalványabb esélyük sincs. Ebben a helyzetben az alkotók azt teszik, amit a bajba jutott kispályások szoktak: csalnak.

wick-3.jpg

A tévedhetetlen szupergyilkos elkövet néhány hibát, aminek semmi értelme nincs. Például elszalasztja áldozatát, amikor ott van a tökéletes alkalom, nehogy a film idő előtt véget érjen. Máskor a rá vadászó, idegesítő bérgyilkos csajt hagyja ok nélkül életben, aki aztán újra és újra visszatér, hogy bonyolódhasson a cselekmény. Az őt játszó Adrianne Palicki mellesleg annyira borzalmas, mintha azelőtt csak pornózott volna. A rosszfiúkat se kell félteni, ők is elkövetik a szokott baromságokat. Mikor a maffiafőnök végre elkapja Wicket, naná, hogy nem öli meg, hanem elbeszélget vele, hogy aztán legyen alkalma a fickónak megszökni. Nem akarom elmesélni az egész cselekményt, de azt el kell árulnom, hogy a film fennmaradó része se áll másból, mint efféle erőltetett és jó előre kitalálható fordulatokból, sőt addig kontrázik velük, míg végül komolytalanná válik, ami folyik.

A készítők kétségbeesetten igyekszenek egyben tartani a sztorit, ám a sebes tempó oltárán feláldozzák az érzelmi töltetet. Az elején sietve letudják Wick tragédiáját, utána tesznek rá. Nem azt várom el, és nem is akarom, hogy szenvelegjenek, de kell valami tét, ami irányt ad a vég nélküli öldösésnek. Az, hogy John Wick egy kiskutyáért háborút indít a maga egyszerű módján poén, de, ahogy haladt előre a film, olybá tűnt, hogy se a szegény állat halála, se az ellopott kocsi nem érdekli igazán. Azért gyilkol, mert csak a harag maradt neki, ami lehet, hogy egy remek terápia, azonban kismillió bosszútörténet után nekem ennyi kevés ahhoz, hogy izgasson mi fog történni vele. A közelmúltból ellenpéldaként ott van A védelmező, mely szánt időt a karakterekre, nem csupán alibiként használta őket. John Wick útjának nincs íve, csak megy előre, mint a tank. Meglehet azt, hogy újra megtalálja, amiért érdemes élnie, nem az utolsó percekre kellett volna hagyni.

wick-4.jpg

A John Wick készítői kikacsintással leplezik, hogy nem érdekli őket más, mint a minél lazább akciójelenetek. A filmet rendező Chad Stahelski és David Leitch azelőtt leginkább kaszkadőrmunkákkal foglalatoskodtak, etéren viszont jelentős hírnévre tettek szert a szakmában. Közreműködtek Reeves legnagyobb sikerében, a Mátrix-trilógiában is. Technikai szempontból nem érheti komoly kifogás a munkájukat. A lövöldözések alapos megkoreografálása megengedi, hogy a főszereplő egyetlen beállításban egy rakás ellenféllel végezhessen, láthatóvá téve, hogy milyen profi. A helyszínek kiválasztásában és a halálnemekben már nem voltak ennyire kreatívak az alkotók, a film így hamar átvált repetitív videójátékba, melynek minden egyes szintje ugyanabból áll.

Keanu Reeves még mindig ütőképes akcióhős, elkötelezettsége az utólagosan rá szabott szerep iránt kétségtelen. Nem ő tehet róla, hogy a film széteső második fele unalomba és monotonitásba fulladt. A többi színész is megtette a tőle telhetőt. Az orosz maffiózót játszó Michael Nyqvistnek annak ellenére sikerül egy karizmatikus gonoszt formálnia összecsapott figurájából, hogy az író azon van, hogy hülyét csináljon belőle. Elismerés jár azért is, hogy a beugró szerepekre milyen remek arcokat találtak. David Patrick Kelly (Az utolsó emberig) feltűnéséért külön köszönet. Más jót nehezen tudnék a John Wickről elmondani. Ha kizárólag a látványos piff-puff számít, akkor elleszel vele, viszont, ha szereted, ha egy filmnek nem csak töke, hanem netalán lelke is van, akkor kerüld el olyan messzire, amennyire teheted!

ÉRTÉKELÉS: 50%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr436899249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.