A Cápa és a Harmadik típusú találkozások egymást követő bombasikerével a háta mögött az ifjú Steven Spielberg elért arra a pontra, amikor az ember hajlamos tévedhetetlennek hinni magát. Bár a Filmakadémia elismerésére még sokáig kellett várnia, a közönség úgy tűnt, hogy a tenyeréből eszik. A Universal főnökei annyira hittek benne, hogy minden arannyá válik a kezei között, hogy annak a projektnek, amire a rendező rábólintott, egyből zöld utat adtak. A stúdiónak azonban nem ő volt az egyetlen kedvence. John Landis őrült vígjátéka, a Party zóna nem várt szenzációt keltett, amit Spielberg is megirigyelt. Megbízta hát a szárnyai alá vett Robert Zemeckist és Bob Gale-t, hogy dolgozzák át a Meztelenek és bolondok forgatókönyvét a Party zóna mintájára. A háborús szatíra a Pearl Harbor lebombázását követő hisztérikus hangulatot állítja pellengérre. Egy kisvárosban járunk, melynek lakossága abban a hitben él, hogy bármikor feltűnhet a kertjeikben a japán hadsereg, és mit ad Isten, egy Hollywood felrobbantását tervező tengeralattjáró tényleg arra téved. A készítők nem egy abszurd ötletüket az életből vették, így felhasználták azt az esetet is, amikor egy téves légiriadó miatt a katonaság képzeletbeli japán támadókra lövöldözött. Spielberg elfilmezett egymillió lábnyi anyagot mire végzett a forgatással, de ambiciózus alkotását olyan kedvezőtlenül fogadták, hogy Az elveszett frigyláda fosztogatói reklámkampányában ez volt az egyetlen munkája, melyet nem soroltak fel a többi között.

A film pedig jól kezdődik. Spielberg nem kevés öniróniáról tesz tanúbizonyságot, amikor egy az egyben kiparodizálja a Cápa nyitójelenetét. A szereposztás is valami elképesztő. Egyszer Toshiro Mifune tűnik fel a horrorlegenda Christopher Lee oldalán, amott a '80-as évek nagy komikusai, Dan Aykroyd és John Candy bolondoznak. A tehetségek özönében rövidesen feltűnővé válik, hogy a történet több szereplőt mozgat, mint ahánnyal elbír. John Belushi belépője ugyan hatalmas, de a játékideje jóval szerényebb. A film első felében például alig látható. A több szálon futó cselekmény úgy gördül előre, mint egy hegytetőről lelökött sárgombóc: egyre gyorsabban és egyre nagyobbra hízva anélkül, hogy bárki is irányítani tudná. Nem segít, hogy Spielberg le akarja pipálni Landist, ezért nála minden tízszer akkora, így az a káosz is, ami felé tartunk. A mértéktelen rombolás egy idő után egyáltalán nem vicces, mégse akar véget érni. A bővített részek egy-két jó poént hozzáadnak az alkotáshoz, de két és fél órájával a film lefárasztóan hosszú. A bombasztikus effektparádéban felmorzsolódott szereplőknek alig marad más tennivalójuk, mint rémülten üvölteni és vicsorogni, ahogy szétdől körülöttük a világ. A Meztelenek és bolondok egy hatalmas melléfogás, de egy olyan, amit csak egy zseni tud elkövetni. Azt nem lehet mondani, hogy a film ne roskadozna az ötletektől és a briliáns technikai megoldásoktól, sőt épp ezek súlya alatt esik szét. Ha mást nem, azt Spielberg megtanulhatta, hogy az egó nem a legjobb tanácsadó.

ÉRTÉKELÉS: 50%