Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

A holtsáv (1983)

2018. június 20. - Lazók György

zone-1.jpg

A Stephen King regényeiből készült filmek sokáig meglehetősen rossz hírnévnek örvendtek. Ebben közrejátszhatott, hogy majdnem olyan iramban készültek, ahogy King ontotta magából a könyveket, ám nem minden adaptációra jutott egy akkora kaliberű rendező, mint Stanley Kubrick vagy John Carpenter. A kivételek sorát gyarapította A holtsáv, melyhez magát a testhorror atyját, David Cronenberget nyerték meg. A kanadai származású rendező a Porontyok és az Agyfűrkészők révén már nemzetközi hírnévnek örvendett, de a neki a hollywoodi áttörést meghozó Videodrome bemutatása még éppen hátravolt. A produkció annyiból is kivételt jelentett a pályafutásában, hogy addig saját anyagból dolgozott. Ezúttal a forgatókönyv megírását is átengedte Jeffrey Boamnak (Halálos fegyver 2-3), akit még előtte leszerződtettek. Nem hozhatta magával állandó zeneszerzőjét, Howard Shore-t se, mivel a stúdió ragaszkodott hozzá, hogy házon belülről válasszon ki valakit. Cronenberg voksa az akkor még alig ismert Michael Kamenre esett, aki befolyása alatt olyan (amúgy kiváló) zenét írt a filmhez, ami elég erősen emlékeztet Shore munkásságára. A rendező kézjegye másrészről elég visszafogottan érvényesül, de azért nem tagadta meg önmagát.

A holtsáv főszereplője Johnny Smith (Christopher Walken), aki egy autóbaleset után hosszú évekre komába kerül. Mikor felébred rájön, hogy különleges képességre tett szert: érintés útján bele tud látni mások jövőjébe. Cronenberg előszeretettel helyezi fókuszát hősei átalakulásába, ami nála általában negatív előjelű. Karakterei szép lassan elveszítik a kapcsolatot a valósággal miközben mind fizikálisan, mind lelkileg eltorzulnak. Johnny átformálódása egészen más, habár ő is egyre rosszabb állapotba kerül a történet előrehaladásával. A film elején még nem több egy idillien egyszerű életet élő kisvárosi tanárnál. Van egy szép menyasszonya, Sarah (Brooke Adams), akivel úgy szeretik egymást, mint a mesében. A balesete illetve a vele felszínre kerülő képesség aztán úgy rántja ki a szőnyeget a lába alól, hogy többé semmi se lesz normális körülötte.

zone-2.jpg

Ahányszor úgy dönt, hogy a látomásait latba vetve segít valakin, vagy akár csak bemutatót tart, minden alkalommal veszteséget szenved. Mintha csak a sors üldözné őt. Johnny akárhogy próbál kitérni előle és szigeteli el magát egyre jobban, a végzete újra és újra utoléri. Ha beenged valakit az életébe és vele netán lehetősége nyílna arra, hogy végre részesüljön legalább egy kicsi személyes boldogságban, jön a képessége és szörnyű választásra kényszeríti. Johnny legnagyobb átkává így válik az, hogy végig jó ember marad, aki ilyetén nem tehet mást, mint, hogy enged a lelkiismerete szavának. Ahogy az élet egyre nagyobb áldozatokat követel tőle, úgy hozza meg ezeket a lemondásokat egyre tudatosabban. Mikor az az ára, hogy megszakítsa az egyetlen szoros érzelmi kapcsot, ami megmaradt neki, azt is megteszi. Ekképp emelkedik egyenesen krisztusi alakká, aki, ha kell, önként áldozza fel magát. Ezt vizuálisan is egyértelművé teszi az a kép, ahogy utoljára látjuk őt. 

Ha úgy vesszük ironikus, hogy Johnny Smith legfőbb ellenfele, akitől meg kell védenie az embereket, nem a sorozatgyilkos, akit segít elfogni, hanem egy politikus. Greg Stillson (Martin Sheen - Az elnök emberei), aki a filmváltozatban csak jóval később bukkan fel személyesen, mint a könyvben, az ő abszolút ellentéte. Ez megmutatkozik a jellemében éppúgy, ahogy szándékaiban. Míg Johnny pusztán arra vágyik, hogy visszatérhessen egyszerű életébe, Stillson meg se akar állni az elnöki székig. Cronenberg és Boam közelítő jelenlétére rendszeresen utalnak. Kettejük összetalálkozása elkerülhetetlennek tetszik, miképp az is, hogy Johnny szembeszálljon vele, hisz ő az egyetlen, aki, ha akaratán kívül is, de ráébred, hogy mekkora fenyegetést is jelent a népszerű szenátorjelölt az egész világra. A King negatív figuráinál rendszeresen előbukkanó vallásos fundamentalizmus Stillsonnál is megfigyelhető, igaz a filmben csak burkoltan, ahogy szélsőséges becsvágyát isteni küldetéstudattal igazolja. Azért, hogy vélt rendeltetésének érvényt szerezzen képes bármire, egyetlen önálló jelenete is arról szól, hogyan szabadul meg attól, aki az előrejutásban akadályozhatja. 

zone-4a.jpg

A holtsávból jórészt hiányzik az a véresség, ami Cronenberg akkori filmjeiben erőteljesen jelen volt. Egyszer törnek fel ebbéli gyökerei, a sorozatgyilkos esetében, akkor viszont látványosan. A film ugyan a természetfeletti horror mezsgyéjén jár végig, ám Cronenberg már rátért vele a későbbi alkotásait meghatározó lélektani vonalra. Boam forgatókönyve szánt-szándékkal epizodikus formában meséli el Johnny Smith kálváriáját, melynek minden egyes része jól elkülöníthető. Közülük a bevezető áll a leggyengébb lábakon. A romantikázásnak, amivel elmegy az idő, csak annyi a haszna, hogy tudjuk, Johnny mit veszít el, de felületességével nem hozza túl közel a szereplőket. Ahogy felébred a kómából, úgy tér magához a film is. Valóságossá és átélhetővé válik az, amin Johnny keresztülmegy nem utolsó sorban Christopher Walken elsőrangú, erőteljes alakítása révén. Walken egyedüli hátránya, hogy Johnny Smith annyira más, mint azok a szerepek, amikkel azonosítani szoktuk, hogy eleinte legalábbis furcsa őt a légynek se ártó szomszéd fiúként látni. Nem kevésbé hat szokatlanul A rózsaszín párduc-filmek dilinós Dreyfuss felügyelője, Herbert Lom egy az értelmet képviselő orvos bőrében. Hozzá kell tennem, Lom is hibátlanul hozza a szerepét, mitöbb a film leglazább pillanatát - mikor Johnny felteszi a kérdést, hogy mit tenne, ha megölhetné Hitlert mielőtt hatalomra juthatna - ő szállítja. 

zone-5a.jpg

Martin Sheen ugyan kissé túljátssza Stillsont, de ez a figura harsány stílusából fakad. Sheen egy felspannolt tévés prédikátor energiájával formálja meg a szerepet kétséget se hagyva nekünk, hogy Stillson ereiben trágyalé csorog. Brooke Adams ártatlan, természetes megjelenésével járul a leginkább hozzá Johnny menyasszonyának szimpatikussá tételéhez, mert amúgy nem az évszázad színésznője. A szerelmi szál csak hozzáad a főszereplő tragédiájához. Hiába szeretik egymást, az utolsó közös estéjüket követő találkozásukkal csupán a régi sebeket tépik fel újra. A film akkor válik a legizgalmasabbá, amikor a sorozatgyilkos-epizódra kerül sor. Cronenberg nagyon elemében van ennél, mégis viszonylag hamar lezavarja. Megértem, hogy A holtsáv nem egy krimi és a sztorinak haladnia kell tovább, viszont ez a szegmens annyira erős, hogy még szívesen elnéztem volna. Tudni kell szeretni a lassú karakterdrámákat ahhoz, hogy a filmet kellően értékelni tudjuk. Stephen King és David Cronenberg összefogása nem az a kőkemény horror, amit műfajbéli tevékenységük alapján várnánk, azonban mindkettőjük életművében egyaránt figyelemreméltó állomás.

ÉRTÉKELÉS: 80%                

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr4714058366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2018.06.20. 10:15:50

Néhány kivételt leszámítva nem igazán szeretem se a Stephen King-könyveket, se a belőlük készült filmeket, de A HOLTSÁV mindkét formájában tetszett. Emlékszem, még katonakoromban olvastam a könyvet, és alig vártam, hogy letudjam az aznapi robotolást, hogy este újra olvashassam. Azt nem mondhatnám, hogy tátott szájjal néztem a filmet, de a De Palma-féle Carrie, a Kubrick-féle RAGYOGÁS és a Reiner által rendezett TORTÚRA mellett a sikerültebb darabok közé sorolom.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2018.07.01. 11:51:35

én meg egyenesen úgy vagyok vele, hogy a King-féle regény / filmadaptáció párosok közül talán ezt szeretem legjobban, mindkét formájában, együtt - egyként. Sőt, ha a horror műfaj egészét vesszük, is igaz lehet az állítás. Sőt... minden íróra, minden műfajra vonatkoztatva is ez a kettős ott van a csúcsközelben. Hosszan kellene gondolkoznom, míg eszembe jutna további olyan általam kedvelt regény, aminek moziadaptációja ennyire egybeforrt vele, hangulatában és minőségében egyaránt.

Tralfamador75 2018.07.17. 04:36:33

A filmről (ami tetszett) csak egyet mondok: Colleen Dewhurst (szerintem nehezen felejthető a karaktere).
Őszintén szólva nekem a könyv nem igazán tetszett. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim a film miatt. Pár éve olvastam el, és valahogy semmi nem maradt meg bennem :S
Meg van egy röhejes emlékem is. Amikor az ertréelclub adni kezdte a sorozatot, a műsorújságban a frappáns Halálzóna címet kapta :-DDD