Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Eszelős szívatás (1991)

2018. július 09. - Lazók György

not-1.jpg

A nagy sztárok szeretnek kreatív kontrollt gyakorolni a filmjeik felett. Nem csoda, hogy néhányuk idővel rendezésre adja a fejét. Clint Eastwood ma már aktívabb direktori, mint színészi minőségben, ám nem mindenkinek jött be úgy a váltás, ahogy neki. Dan Aykroydnak azon túl, hogy a '80-as évek egyik legmenőbb komikusa volt, forgatókönyvíróként is több kasszasiker fűződött a nevéhez. Kitalálója volt például a Szellemirtóknak, így nem tűnt elvetélt ötletnek, hogy a rendezői székben is kipróbálja magát. A sztorit ezúttal a testvére szállította, akinek ez volt az első és az utolsó mozis kreditje. Aykroyd eleinte régi rendezőbarátai egyikének akarta átengedni a megtiszteltetést, azonban se John Landis, se Ivan Reitman nem állt kötélnek, ezért jobb híján vállalta el ő maga a posztot. Ha már így benne volt, a többi kreatív pozíciót is elfoglalta. Átírta a forgatókönyvet, magára osztotta az egyik főszerepet és producerként is beszállt a mű elkészítésébe. Barátjára, John Candyre mindjárt két szerepet is rábízott. Partnere a Kémek, mint miből, Chevy Chase lehetett a főhős, igazi mázliként pedig megszerezte a filmhez Demi Moore-t, aki Aykroyd rendezésének a bemutatása előtt vált a Ghostnak köszönhetően szupersztárrá. Az Eszelős szívatásból a megnyerő színészgárda ellenére akkora katasztrófa lett, amire senki sem számított.

not-2.jpg

Vannak filmek, melyek láttán az ember újra és újra felteszi magában a kérdést, hogy vajon mi járhatott az alkotók fejében? Az Eszelős szívatás is éppen ilyen. A felütés nem előlegezi meg azt, ami vár ránk, hacsak nem annyiban, hogy Aykroyd mintha nem törekedett volna rá, hogy szereplőit megkedveltesse velünk. Unatkozó gazdagokat látunk, akiknek hiába van meg mindenük mégis elégedetlenek. Chevy Chase saját bevallása szerint két karaktert játszott egész életében, az ügyefogyott Clark Griswoldot és a pimasz Fletchet. Ekkor már erősen kezdett megkopni a sármja, ennek ellenére az utóbbival próbálkozott. Báj híján karaktere, Chris Thorne, a zseniális lapkiadó leginkább csak egy gyökér, aki annyira meg akarja húzni frissen megismert neurotikus szomszédját, Diane-t (Demi Moore), hogy még arra is hajlandó, hogy elfurikázza Atlantic Citybe. Meghívás nélkül is csatlakozik hozzájuk Chris két tenyérbemászó ismerőse, Fausto (Taylor Negron) és Renalda (Bertila Damas). A kompánia egy hirtelen ötlettől vezérelve letér a sztrádáról és a romos Valkenvaniaban lyukad ki, ahol egy közlekedési kihágás miatt letartóztatják őket. A rémisztő külsejű Valkenheiser bíró (Dan Aykroyd) elé kerülnek, akinek az a szokása, hogy a neki nem tetsző átutazókat halálra ítéli.

Az Eszelős szívatásnak megvan az a sajátossága, hogy a története inkább emlékeztet egy horrorfilmére, mint vígjátékra, sőt az előbbi műfajban tán jobban is működött volna. Főképp A texasi láncfűrészes mészárlás rémlik fel a nézése közben, azonban bármennyit is merít belőle, Aykroyd nem hajlandó elkötelezni magát a horror mellett. Hiába adott hát a bíró gyilkos szerkezetekkel teli kastélya, csupán egy alkalommal enged író-rendezőnk a csábításnak, hogy ezek egyikét, Mr. Kicsontozót eredménnyel használja. Aykroyd úgy rendez, mint egy gyerek, akinek hiába engedték meg, hogy azt csináljon, amit akar, ha egyszer fogalma sincs, mire menjen a lehetőséggel. Filmjéből leginkább az egységes koncepció hiányzik, ami egybefogná az abszurd ötletgarmadát, melyet Aykroyd válogatás nélkül szór bele. Az egyik pillanatban az addig jószándékú rendőrt játszó John Candy jelenik meg minden magyarázat nélkül egy új szerepben, ráadásul nőként, egy másikban részeg városiakat darabolnak fel. A kettő közt egyre erősödik a gyanú, hogy az eszelős szívatás a közönségre vonatkozik.

not-3.jpg

Zakkant a film, ezt nehéz volna vitatni. Aykroyd nem egy tehetségtelen fickó és nem is idióta, de az irányítás itt rendesen kicsúszott a kezéből. Látszik ez a többé-kevésbé normálisnak nevezhető jeleneteken is, melyekben a szereplők hirtelen olyat tesznek vagy mondanak, aminek nincs semmi értelme. A vágás is nem ritkán annyira esetlen, hogy az külön összezavar. Aykroydnak pedig vannak érdekes ötletei. Az idegesítő testvérpár például bárhol máshol azért volna, hogy a film felénél szörnyű halált haljon, ám Aykroyd csavar egyet a horrorklisén: mellékalakjai nem csak, hogy idő előtt megmenekülnek, de kiérdemlik a tökéletes happy endet is, amit főszereplői nem mondhatnak el magukról. Szegény Chevy Chase, John Candy és Demi Moore maguk is próbálkoznak méltósággal kikeveredni a filmből. A teljes leégéstől pusztán az menti meg a triót, hogy Dan Aykroyd pszichopata bírója beárnyékol mindenkit. Kilónyi sminkkel, alig felismerhetően Aykroyd leállíthatatlanul telepszik rá saját filmjére. Harsány, gusztustalan megjelenését önmagában nehéz feledni, ám erre az összes adandó alkalommal rátesz még egy lapáttal. Zenél, ordít, rohadt húst töm a szájába vagy fütyit csinál az orrából. A gond csak az, hogy inkább lehet a frászt kapni tőle, mint röhögni rajta.

not-4.jpg

Az Eszelős szívatásnak nem a dilis mivolta tesz be, hanem, hogy minden erőlködése ellenére egyszerűen nem vicces. Becsúszik pár jó poén és azon is lehet nevetni egy ideig, hogy milyen elmeroggyant utakra téved, de hamar fárasztóvá és öncélúvá válik. A befejezés ennek a legvégső állomása, ahol már minden mindegy alapon követik egymást a jelenetek. Egy holdkóros álmában több a ráció, mint abban, ahogy Aykroyd lezárja történetét, egymás után vagy három különböző módon: horrorként, akciófilmként, végül rajzfilmként. A magam részéről már nem is tudtam, hogy nevessek vagy sírjak azon a groteszk vidámparkon, amivé Aykroyd a filmjét változtatta. Amit el kell ismerni, hogy az Eszelős szívatást nem az ötletszegénység, hanem épp ellenkezőleg, azok sokasága jellemzi. Mégha a többségük őrült nagy baromság is, az kétségtelen, hogy Aykroyd veszedelmes elméje ezerrel pörög. Ha nem is jó, de bevállalós filmet csinált. Az Eszelős szívatásból eszelős bukás lett, mely annyit ártott Dan Aykroyd karrierjének, hogy többé nem rendezett. A komikus végső soron magát szívatta meg, de, ha már el kell bukni, inkább a merészség legyen az oka, mint annak hiánya.

ÉRTÉKELÉS: 40%   

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr3314101713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moRtiZ 2018.07.10. 12:19:07

Fura, én nem értek egyet most a posttal. Nekem abszolút nagy kedvencem ez a film, láttam vagy 20x fiatalabb koromban, sőt talán 2-3 éve elővettem megint megnézni. Szerintem ülnek a poénok, és kifejezetten szórakoztató darab. Szerintem ezek a "régi vígjátékok" a mostaniakat simán odaverik. Nem is tudok mondani jó vigjátékot az elmúlt 10 évből.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.07.10. 13:51:18

@moRtiZ: Az már igaz, hogy nem vagyunk elkényeztetve jó vígjátékokkal az utóbbi években. A legtöbb max jópofa, mint legutóbb az Éjszakai játék.

moRtiZ 2018.07.16. 15:23:32

Pont tegnap néztem, azt hittem valami horror lesz, hát meglepett :D De tényleg nem volt rossz.

Jerryco 2018.07.17. 14:27:49

@moRtiZ: Nekem az jutott most eszembe, hogy a végén chevy Chase karaktere átszakítva a falat, elrohan. Mekkora baromság ez már? Hogy tudta úgy, mint egy rajzfilmben? Hova szalad most? Ha a bíró elöl menekül, miért gondolja, hogy az eléri őt? Miért nem lehetett volna valami erősebb befejezést kitalálni? Valami hasonlót, mint amikor a "Bárányok hallgatnak" végén Hannibal leköveti Chilton doktort, aki elvileg előle menekült a halál faccára, erre már ott van a jó öreg kannibál.
A film egy műfaji katyvasz, amit meg lehet nézni egyszer-kétszer, de nem egy okos mozi. Amikor a film felénél a bíró ledarálja a gyorshajtó fiatalokat, azt hittem, akkor sínen vagyunk, megyünk a horrorba bele, de nem...