Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Holtidő (1995)

2018. július 11. - Lazók György

nick-1.jpg

Bár Johnny Deppet a '90-es évek óta a legmenőbb ifjú tehetségek között tartották számon, ő sokáig ellenállt annak, hogy Hollywood bedarálja. Kívülállókkal és különcökkel dolgozott, ahogy a vásznon is jellemzően olyan karaktereket formált meg, akikre bármi mondható, csak az nem, hogy átlagosak. Annál váratlanabbul hatott hát ebben az időszakban tőle, hogy egy nagyköltségvetésű akció-thrillerben vállalt szerepet, melyben tőle idegen módon egy teljesen hétköznapi fickót játszott. Már a Veszélyes vizeken kapcsán megemlítettem, hogy ekkortájt rendszeresen kísérleteztek azzal, hogy olyan színészeket raktak akciófilmekbe, akik nem erről ismertek. A Holtidő is beleillik látszólag ebbe a vonulatba, csakhogy alkotói előtt sokkal inkább lebegett Hitchcock szelleme, mint a Féktelenül, ami ennek a trendnek a legnagyobb löketet adta. Ez nem zavartatta a Paramount stúdió illetékeseit, akik csalókán az akciót előtérbe helyezve próbálták eladni a filmet. A közönség nem dőlt be nekik és a Holtidő nagyobb érdektelenséggel futott le a mozikban Depp legfurcsább művészfilmjénél is. Kár érte, mert valójában az emberek egy egész izgalmas thrillert hagytak ki.

A filmben a hétköznapiságot aláhúzandó Johnny Depp egy könyvelőt játszik, aki kislányával (Courtney Chase) érkezik Los Angelesbe. A pályaudvaron kiszúrja őt egy jelöltekre vadászó, elszánt férfi (Christopher Walken) és társával magukat rendőrnek kiadva arra kényszeríti, hogy tartson velük. Az idegen nem sokat teketóriázva közli vele mi a felállás: másfél órán belül vagy megöli a szenátort (Marsha Mason), aki a közelben lévő szállodában készül beszédet mondani, vagy ők ölik meg a lányát. Emberünk hiába próbálja figyelmeztetni a célpontot, rá kell jönnie, hogy az összeesküvésben sokkal többen benne vannak, mint azt gondolta volna. Ha nem akadunk fenn a terv abszurditásán, nevezetesen, hogy egy kiszámíthatatlan amatőrre akarják bízni a merénylet elvégzését, alapjaiban minden adott egy feszültségben gazdag másfél órához. Enélkül a történet alakulása rendre arra fog emlékeztetni, miért is volt rossz ötlet egy olyan embert kiválasztani, akiről megbízói lényegében semmit nem tudnak. Pechjükre ugyanis kikapták a kevés tisztességes könyvelők egyikét, így Depp annyiszor szegül ellent, hogy már-már a nevetségesség határára kerül, amiért Walken újabb és újabb esélyt ad arra, hogy keresztbe tegyen nekik egy esetleges B-terv életbe léptetése helyett.

nick-4.jpg

Az alkotók úgy igyekeznek elterelni a figyelmünket a logikai lyukakról, hogy próbálnak nem időt hagyni a gondolkodásra. Együtt sodródunk a főszereplővel, és, ha valamit vitán felül jól csinál a film, az az, hogy átérezzük, min megy keresztül. A Holtidő legfőbb büszkesége, amire a marketing is nem győzte eléggé felhívni a figyelmet, hogy valós időben játszódik. Ez ugyan nem növeli a feszültséget oly mértékben, ahogy azt a készítők szeretnék, ám azért ad egy pluszt a filmnek, egyszersmind jelzi, hogy készítői az átlagosnál magasabbra céloztak. Adja magát a párhuzam a Délidő című klasszikus westernnel. Nem csak azért, mert a percek múlásának kiemelésére hasonlóan nagy gondot fektettek, hanem mert mindkettőben a cselekmény jelentős részét az teszi ki, hogy a főhős hiába keres magának szövetségeseket. Odáig a Holtidő nem megy el, hogy ezzel morális üzenetet akarjon megfogalmazni, habár az bizonyára nem véletlen, hogy Depp a kisemberek között talál magának társakat. Arra, hogy meddig lehet feszíteni valakinek a becsületességét a film végülis nem ad idealista választ. Kitartás az elvek mellett ide vagy oda, a végkimenetelben a véletlen lép elő döntő tényezővé.  

A valós idővel bizonyára egyfajta hiperrealizmust szerettek volna a filmnek adni, amivel ellentétben állnak viszont azok a túlzások, amikkel dolgoznak. Már maga az alaphelyzet is gyengíti a valóságosságot, melyet a feszesség megőrzésének érdekében ráadásul állandó felfokozottságban tartanak. Arthur B. Rubinstein kiváló zenéje is ennek a szűnni nem akaró zaklatottságnak a jegyében fogant. Ehhez társul Christopher Walken intenzív alakítása, aki mint az el is várható tőle, önálló jelenséggé válik a filmen belül. Megnyilvánulásai, jellegzetes gesztusai egy olyan szélsőséges gonosztevőt rajzolnak fel, aki nem is ember, inkább egy szörnyeteg. Depp játéka hozzá nem viszonyítva is kifejezetten visszafogott, melyet az akkori közönség kevésbé értékelt, de ma már üdítő látni, hogy úgy is képes jól játszani, hogy mellőzi az extremitást. A színész a film végére se válik akcióhőssé. Az egyetlen részről, amiben vadul elkezd lövöldözni, is kiderül, hogy valójában meg se történt. Ezzel az értelmetlen álomjelenettel egyébként is túl messzire mentek. Mintha csak azért került volna bele a filmbe, hogy legyen egy nagyobb akció, aminek a képsoraival megtölthetik az előzeteseket.

nick-2a.png

A Holtidő a legjobb szándéka mellett se ér fel a példaképként előtte lebegő Hitchcock-thrillerekhez. A filmet rendező John Badham (Zsarulesen) egy ügyeskezű iparos, aki rajta van, hogy kihozza Patrick Sheane Duncan közepes forgatókönyvéből a maximumot, de felejthetetlen jeleneteket alkotni nem képes. Nem egy Brian De Palma. A Holtidő ezzel együtt több elismerést érdemel annál, amit kapott. Badham jó ütemben, a feszültséget végig fenntartva vezeti át a sztorit a logikai döccenőkön. Rutinossága, technikai felkészültsége révén sikeresen éri el, hogy megfeledkezzünk arról, hogy filmje egy merő időhúzás. A rendező fiatalos lendülettel ruházza fel a régimódi történetet. A Holtidő sajnos egy bukási sorozat része volt, ezért Badham nem sokkal később a tévében kötött ki, ahonnan tartósan többé nem is szabadult el. Filmjének akadnak hibái, ám, aki kedveli a sallangmentes thrillereket, azokat garantáltan le fogja kötni. Ha szabad így mondanom, egyáltalán nem járt el felette az idő.

ÉRTÉKELÉS: 70%             

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr8414105877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jerryco 2018.07.11. 12:58:53

Kedveltem a filmet, főleg Charles S. Dutton alakja miatt, de már akkor feltűnt, hogy Depp mennyire visszafogottan játszik. Szinte nem is hittem el, hogy apa , könyvelő és bajban van. Talán pont Depp a film gyenge pontja színészileg.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2018.07.11. 14:18:44

@Jerryco: Az összes mellékszereplő jól játszik a vicces nevű Roma Maffiatól Marsha Masonig, egyedül a kislánynál éreztem rezegni a lécet, ahogy előjöttek nála a szokásos gyerekszínészes hibák.

Főszerkesztő. 2018.07.12. 22:18:57

Depp egyetlen élvezhető filmje. Izgalmas, meglepetésekkel teli és szórakoztató. Nekem nagyon tetszett, 85%.

Jericho 1 2018.07.13. 08:41:11

Végig izgalmas, az első perctől az utolsóig átélhető, pörgős akciófilm, thriller motívumokkal, csavarokkal és meglepetésekkel. Badham nagyot rendezett, ez kétségtelen. Én nem találtam benne logikai lyukakat, viszont magával ragadott a jelenetekben fellelhető és egyre növekvő feszültség. Nagyon jó a sztori és kiválo a rendezés is. Simán 8.5 \ 10 pont.

Főszerkesztő. 2018.07.13. 13:08:48

@Jericho 1: szerintem a film műfaja inkább akció-krimi, mint thriller. Nem látok benne borzongást, félelmet, misztikumot keltő elemeket. Az IMDb -n akció-krimi-dráma és alábecsülten 6.3 pontos csupán.