Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Bosszúvágy (2018)

2018. július 16. - Lazók György

wish-1.jpg

Hollywood aranykorának talán legnagyobb stúdióóriása, az MGM ma már leginkább önnön hagyatékából él. Vezetői alig tesznek más, mint megpróbálnak a náluk lévő filmjogokról kétségbeesetten egy újabb bőrt lehúzni, azonban ahhoz is túl hülyék, hogy ezt jól csinálják. Klasszikusaik újrafeldolgozásából így lesz rendszerint bődületes leégés. Legfrissebb áldozatuk nem más, mint a Charles Bronson alakjával összeforrt Bosszúvágy. Brian Garfield az önbíráskodást körüljáró regényének vitatott, de népszerű adaptációja nem az a film, amire egy mai blockbustert alapozni lehetne. Lehangoló, ultrabrutális történet egy lényegében sorozatgyilkossá váló fickóról, aki kispályás keménylegényekre lövöldözik a new yorki éjszakában. Hatalmas kurázsi kell ahhoz a modern filmgyártásban, hogy valaki ehhez úgy merjen hozzányúlni, hogy legalább egy részét megőrizze az eredeti szellemiségének.

Pontosan ilyen vastökű fickó volt Joe Carnahan, akinek elvileg nem is lenne szabad dolgoznia az iparban, annyiszor mutatott be a stúdiórendszer jeles képviselőinek. A Fehér pokol meglepetéssikere után megint sikerült visszajönnie a karrier halálzónából és hamarosan nagy lelkesedéssel posztolta ki, hogy elkezdett dolgozni a Bosszúvágy új feldolgozásán, mely sokkal hűbb lesz Garfield könyvéhez, mint Michael Winner 1974-es filmje. A főszerepet felfedezettjének, Frank Grillonak szánta, azonban merész elképzelései, kompromisszumok elleni tiltakozása miatt hamarosan nem kívánatos személlyé vált az MGM berkein belül. A producerek a már ekkor is a kiégettség jeleit mutató Bruce Willist akarták ráerőltetni és annak ellenére is ragaszkodtak hozzá, hogy az akciósztár csillagzata mélyrepülésnek indult.

wish-2.jpg

Joe Carnahan távozása után számos rendezővel tárgyaltak, több közt a fekete humorú Csúnya, gonosz bácsik alkotópárosával, mely három hónap munka után kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva szintén magára hagyta a remake-et. Nyílt levelükben részletesen elmondták, hogy az MGM semmi beleszólást nem engedett meg nekik a forgatókönyvbe. Ők egy minimalista, Sidney Lumet Serpicoját és Scorsese Taxisofőrét idéző művet akarták készíteni, míg az MGM képviselőinek a szeme előtt továbbra is egy tömegfilm lebegett. Rájöttek, hogy ehhez a koncepcióhoz nem fognak találni egy valamit magára is adó rendezőt, aki tiszteli az alapanyagot, kikötöttek hát Eli Roth mellett. A horrorjairól nevezetes Roth tahó elgondolásai elnyerték az MGM tetszését, így azt is megengedték neki, hogy átírja Joe Carnahan forgatókönyvét. Egyfajta bosszúként is felfogható, hogy a kirúgott rendező aztán szóló írói kreditet kapott Roth filmjének stáblistáján, ami szöges ellentétévé vált annak, amit ő alkotni akart. 

A Bosszúvágy 2018-as változata tankönyvi példája annak, hogyan ne csináljuk újrafeldolgozást, mitöbb akciófilmet! Eli Roth szégyenérzet nélkül hasznosítja újra az eredeti film ikonikus pillanatait, azonban nem csak, hogy kiheréli őket, hanem lesüllyeszti a saját, primitív szintjére. Aki látta, annak örökre beleégett az agyába, hogyan támadja és erőszakolja meg a főszereplő Paul Kersey (itt Bruce Willis) feleségét, valamint lányát állat módjára egy kisebb banda. Roth, aki horrorjaiban nem félt megmutatni a legocsmányabb részletet sem, most úgy kerüli a felkavaró képsorokat, mint egy szende szűzlány. A legtöbb, amivel próbálkozik az némi feszültség megteremtése, de még ez se megy neki. A feleség megölése konkrétan képen kívül történik, a lánnyal pedig tulajdonképpen semmi az égvilágon. Annyira bénán vágják félbe az eseményeket, hogy arra nem jöttem rá, mitől esett szegényke kómába.

wish-3.jpg

A filmet a tanácstalan marketing Bruce Willis nagy visszatéréseként igyekezett eladni, ám az újabban leginkább VOD-ra dolgozó színész az előkészületek folyamán erről már lemondott. Willis unottsága a Bosszúvágy remake-ben szintet lépett, a mélypontnak hitt Die Hard 5-re is köröket verve rá. Vannak jelenetek, melyekben nem próbál már kamuból se játszani, egyszerűen csak minden érzelmi átéléstől mentesen felmondja a szöveget. Egy műcápa szemében több az érzelmi vihar, mint az övében, ahogy elméletben egy tragédiával küszködik. Az újrafeldolgozás készítői úgy gondolták nagy húzás lesz az építész Kerseyből orvost csinálni (idáig életeket mentett, most életeket vesz el, éééérted?), de az ötlet már azon megbukik, hogy Willisen úgy áll a doktorköpeny, ahogy majom fest a köszörűkövön. Egy kósza másodpercre nem lehet elhinni, hogy valóban orvos lenne, a legjobb esetben is egy jelmezes színész benyomását kelti, akire kedve ellenére erőltették rá ezt a szerepet.

A Bosszúvágy első felében még történnek gyenge kísérletek arra, hogy egy értelmes, mondanivalóval rendelkező film benyomását keltsék. Ez szül pár komikusan átlátszó momentumot, mint mikor a még boldog Kersey a lánya focimeccsén összetűzésbe keveredik egy agresszív szülővel. Miután megvolt az asszony temetése és túlestünk a kötelező szenvelgésen, az alkotás elég furcsa stílusváltáson esik át. Konkrétan afelé a nagyköltségvetésű grindhouse-mozi felé mozdul el, aminek a rosszul fogadott első előzetesek után megpróbálták feltüntetni. Mivel ebből egy szórakoztató film is kisülhetne, természetesen ez a koncepció se teljesedik ki. Ha valaki ebben a formában szeretné látni a történetet, annak sokkal inkább javaslom a Bosszúvágy Cannon-féle folytatásait, melyekben Bronson egyebek mellett rakétavetővel tesz rendet az utcákon. Roth bár nem valami ügyesen rendez akciójelenetet, a rosszfiúk halálánál egyre nagyobb vehemenciával éli ki magát. Annyi vér és agyvelő fröccsen a falakra, hogy abból egy teljes Jackson Pollock-kiállítás kijönne. 

wish-5.jpg

Az új verzió két komoly változtatást eszközölt a '74-es film sztoriján. Először is beemelte az internetet és vele a mai média reakcióját, de sokat nem kezd vele. Nem kritizálja, még csak nem is gúnyolja, pusztán közli, hogy van. Hát köszönjük a felvilágosítást! A filmben Kersey internetes sztár lesz, aki gyilkosságokkal szerez lájkokat, ami távolról se annyira poénosan jelenik meg, mint, ahogyan hangzik. Roth leginkább arra gyúr rá, hogy igazságtevőként láttassa Kerseyt, valahol félúton A védelmező és a Sebezhetetlen között. Még szuperhős nevet is kap, úgy hívják a Kaszás. Az, hogy ez mennyire helyénvaló, azt mindenki döntse el maga, habár a Bosszúvágy a végéhez közeledve mindjobban olyan filmként határozza magát, amin nem érdemes, sőt nem is szabad gondolkozni.

A másik nagy eltérés a két feldolgozás között, hogy míg az eredetiben Kersey soha nem találja meg a felesége gyilkosait, az új változatban a második akciója után nyomra bukkan. Innen a film egy millió alkalommal laposra taposott ösvényre lép, ám még ezen is erőtlenül bukdácsol végig. Hiányzik belőle nem csak a fantázia és az értelem, de az a zsigeri élmény is, melyet a '80-as és '90-es évek akciófilmje a kisujjukból kiráztak. Nem is lenne ez egy Eli Roth film, ha nem volna benne egy az előzetesekben is előszeretettel mutogatott kínzási jelenet, ami egy kárörvendő félmosolyra talán elég, a Bosszúvágy feldobására már nem. Alapvető volna pedig a műfaj ismerőjeként, hogy Roth a nézőt legalább ezen a szadista szinten ki tudja szolgálni, azonban az ominózus kínzással kipipálja és többé vissza se tér hozzá. Ami hátravan, az csupán egy-két piti lövöldözés, mely egy született pacifistát se hoz jobban lázba.

wish-4.jpg

A Bosszúvágyról a hozzá legméltóbb összegzés az volna, hogy szar. Annak is szánalmasan puha, egy vasúti klozet számára is rangon aluli. Egy komoly drámában és egy laza akciófilmben egyaránt szükség van egy főszereplőre, aki elég érdekes ahhoz, hogy majd két órát töltsünk a bámulásával. Bruce Willisnél egy legelő kecske adrenalinfokozóbb látvány, tehát ezt kilőhetjük. A történettel, legyen akármilyen klisés, jó, ha a mesélői eldöntik, milyen hangvételt akarnak megcélozni, és, ha nem nagy kérés, érjék el azt, hogy az ember ne akkor röhögje el magát, amikor nem kéne. A Bosszúvágy ezt a kitételt sem teljesíti. Nekem kellett szórakoztatnom magamat, hogy ne unjam szét az agyamat rajta. Az, hogy Dean Norris karakterfejlődése annyi, hogy feladja a diétát, a legtöbb, amit a film tett azért, hogy kérdéseket tegyek fel róla magamban, még ha ez ki is merült annyiban, hogy erre meg mi a halál bánatos nénikéért volt szükség? Ugyanez a kérdés, amit maga a Bosszúvágy újrafeldolgozása is feldob, de választ rá nem ad. Bruce Willis nem tért vissza vele, az MGM továbbra is haldoklik, a filmet pedig az Arany Málna kiosztása után sanszos, hogy el is felejtik. Csak azt sajnálom, hogy nem láthatom azt a verziót, amit Joe Carnahan készített volna, ha hagyják neki.

ÉRTÉKELÉS: 30%                             

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr6114115515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2018.07.18. 07:43:56

Őszintén szólva sajnállak.
Az írásod alapján végignézted (végig kellett nézned) a filmet, kemény menet lehetett. Nekem, egyszeri nézőnek szerencsére volt választási lehetősége, így egyszerűen bezártam, shift+F8 és kész.
Ahol Willis szerepelt, főleg a családi jeleneteknél tisztára az volt az érzésem, hogy egy bábut tettek oda helyette, vagy a rendező annyira felszopta a csávót, hogy hajlandó volt - nagy flegmán - odaállni, de még csak a megfelelő irányba se fordulva, nemhogy bármiféle életjelet adjon. Ahogy írtad, orvosi jelenetekben is úgy nézett ki, mint aki eltévedt és csak, hogy ne lógjon ki a sorból, magára húzott egy köpenyt.
Az akciókból sokat nem láttam, addig már nem jutottam el.
Szégyenletes darab úgy, ahogy van.

a windows egy szemét 2018.07.18. 13:38:18

Komolyan probléma, hogy a nej halála és a megpocsékolt lány után a főszereplő búvalbaszott? Te biztos végigröhögnéd utána a lúzer életed és minden este kabaréba járnál szórakozni.

David Sumner 2018.07.18. 14:33:24

Olvastam Carnahan 2012-es, 140+ oldalas forgatókönyvét, és nagyon jó. Egy Bosszúvágy-filmben nem láthattuk a mai napig sem (és egy ideig, vagy talán soha nem is fogjuk), ahogy Dr. Kersey domesztikált, pacifista volta teljesen deformálódik a tragédia hatására, és azt, ahogy az önbíráskodás egyre távolabb löki nem is olyan régi önmagától. Nyomasztó bűndráma készült a férfiasság kríziséről, ezt jelzik pl. a Paul útját kísérő hirtelen, nyers, őrülteközeli kivégzésjelenetek. Akkora különbség van a nyitó oldalakon szereplő és a végére a gyilkolási ösztöntől szabadulni nem tudó tragikus hős/ sérült lélek között, hogy beleszédülsz, pláne, hogy Carnahan a feleség és a kislányok meggyilkolása után az utolsó pár oldalig E/1-ben, intenzív szubjektív modorban írta a szkriptet, vagyis hiába fordítaná el az olvasó a tekintetét egy ember pokolra szállásától, nem képes rá, végig Paul szemszögére vagyunk utalva. Ez nem szocio-, hanem pszichodráma, jó adag Bikanyak és Vadállat-hangulattal.

Az MGM és a Paramount meg fosott, mert azt hitte, a világ csupa szivárvány, az emberek halhatatlanok, sebezhető átlagemberek nincsenek, csak öltönyös cannes-i szupergazdagok luxusjachton. Hülye faszok. (csak hogy Carnahan módjára oltsam őket)

David Sumner 2018.07.18. 14:41:06

@David Sumner: + az igaz, hogy Joe-nál is a konkrét felelősöket bünteti meg a főszereplő, de senki ne higgye, hogy ez célirányos düh, csak egy önkontrollt veszett ösztönlény fújtatása, Dr. Paul Kersey végképp tropára ment és a punkok kinyírása után is szar lesz a világ. És ahogy látom, az agresszív apás epizód maradt, az szerepelt a 2012-es iromány elején is, szemléltetve azt, ami Willisnél gondolom hiányzik, mert ő végig alul vagy nullára írt, nem egy átélhetően gyámoltalan apa az elején, tehát még csak a fejlődés, pontosabb romlásív csíráját sem írták meg (újra) neki.