Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Mission: Impossible - A legrosszabbtól a legjobb küldetésig

2018. augusztus 03. - Lazók György

mission-title2a.jpg

A hidegháború és persze a James Bond-láz megannyi kémsorozatot kitermelt, ám a popkultúrára egyik se volt akkora hatással, mint a Mission: ImpossibleBruce Geller 1966-ban hívta életre a képzeletbeli hírszerző csoportot, mely ugyan a valóságon alapult, de Fantomast idéző arcváltó maszkjaival attól jócskán elrugaszkodott. A hét évadot megélt tévésorozatot ikonikussá tették védjegyei, mint az öt másodperc után megsemmisülő eligazító szalag, valamint a Lalo Schifrin komponálta, azóta számos változatot megélt főcímzene. A '80-as évek végén megpróbálkoztak egy felújítással, ami hazánkba is eljutott, ám nem lett hosszú életű. A második évad nézettsége meredeken zuhanni kezdett mikor a csatorna átrakta egy másik időpontra, így törölték. A Paramount stúdiónál már gondolkodtak egy moziváltozat lehetőségén, de csak akkor kapott zöld utat a projekt, amikor Tom Cruise ráharapott az ötletre. A film elkészültének ő lett a motorja. Nem csak sztárként felügyelte, hanem producerként is. Megszületett a szuperkém Ethan Hunt alakja, aki hol hosszabb, hol rövidebb hajjal, de mindig tettre készen veti bele magát aktuális küldetésébe. Ugyan Cruise büszkén hirdette, hogy az összes részt a kiválasztott, markáns egyéniségű rendező határozza meg, valójában az ő kezében volt végig a kontroll. Nem véletlen, hogy az idő előrehaladtával egyre szívesebben bízott meg kevésbé tapasztalt rendezőket, akiket jobban irányíthatott. Míg kezdetben a filmsorozat csak egy volt Cruise sikerei közül, mostanra leginkább ennek köszönheti, hogy még mindig szupersztárnak tekintik. Annak ellenére, hogy Cruise a maximumot igyekezett nyújtani vele, a Mission: Impossible-sorozatnak is megvoltak a jobb és rosszabb időszakai. Kezdjük ott, amikor majdnem idő előtt véget ért a franchise!

 

6. Mission: Impossible III (2006)

mission-1.jpg

A trilógiazáró rész pontot szándékozott tenni Ethan Hunt kémkarrierjére, és nagyon úgy tűnt, hogy maga a sorozat is kifújt vele. A langyos kritikák és a drasztikusan visszaeső bevételek miatt leginkább a megcsappant népszerűségű Tom Cruise vitte el a balhét. A film készítése eleve rosszat sejtetően indult. A forgatás megkezdése előtt nem sokkal, másfél évi munka után kirúgták az eredeti rendezőt, Joe Carnahant kreatív nézeteltérésekre hivatkozva. Cruise új kiszemeltje J.J. Abrams lett, aki a tévében egymás után jött ki két kultikus sorozattal, ám rendezőként még nem volt semmi mozis gyakorlata. A széria darabjait, ahogy az korábban szóba került, a kiszemelt direktor egyéni stílusa határozta meg, Abramsnek ilyen viszont nem volt, így ezt azzal pótolta, amivel a munkát megszerezte: az Alias című kémsorozatával, illetve onnan kölcsönözve. Az M:I-III ennek lett az egész estéssé nyújtott változata. Egyes karakterek, a környezet és a néhol szappanoperába hajló hangvétel is ebből lett átemelve. Az ugyan látszott, hogy Abrams tud akciójelenetet rendezni, ám egyéb téren kiütközött a rutintalansága. A csikorgó párbeszédek, a harmatos poénok, az átlátszó fordulatok és legfőképpen a szereplők közti szikrát teljesen nélkülöző, gyenguska szerelmi szál, amire az egész történet épült, súlyos sebet ejtettek a filmen. A pazar szereposztás majd teljes egészében kárba veszett az egyetlen személyiségjegyre felhúzott, érdektelen karakterek miatt. A friss Oscar-díjas Philip Seymour Hoffman alvajárva játszotta végig a filmet, a sorozat addigi legunalmasabb főgonoszát prezentálva. Az epizód fő attrakciójának szánt rajtaütés a hídon ráadásul a True Lies hasonló jelenetének az utóérzeteként hatott. Minderre a röhejbe fulladó végkifejlet tette fel a töviskoronát, mely időleges nyugállományba küldte a franchise-t. 

 

5. Mission: Impossible II (2000)

mission-2.jpg

A film több okból is szenzációt keltett már a bemutatása előtt. Tom Cruise nagy visszatérése volt a Tágra zárt szemek után, mely három évre kivonta őt a forgalomból. Pályafutása első folytatását arra a John Woora bízta, aki az Ál/arc diadalával az akciófilmek istenének számított. Bevételi szempontból a film nem is okozott csalódást, sőt nemzetközi szinten az év legjövedelmezőbb produkciója lett. Másfelől a sorozat történetének messze leggyengébb kritikai fogadtatásával is ez a rész büszkélkedhet. Mivel az első epizódot túl komplikáltnak, viszont nem elég akciódúsnak tartotta az amerikai közönség, a készítők átestek a paci túloldalára és a folytatásból egy buta akciófilmet csináltak. Ezt az eleve problémás koncepciót megfejelte, hogy John Woo nem igazán találta a helyét a kémek és a technika világában, ezért borzasztóan túlforgatta a filmet. A bajba jutott produkciók megmentésére specializálódott vágónak, Stuart Bairdnek kellett egy legalább látszólag összefüggő valamit kivarázsolnia a mérföldnyi anyagból. Ennek eredményeként az amúgy is cérnavékony sztori jópár lyukkal gazdagodott. Dougray Scott rendesen túljátssza Ethan Hunt ördögi riválisát, de ezzel együtt is a sorozat emlékezetesebb rosszfiúi közé tartozik. Annak, hogy a második rész előkelőbb helyen szerepel, mint a harmadik, két oka van: először is, az epizód jócsaja, Thandie Newton és Tom Cruise között működik a kémia, ami nem árt, mivel a film lassan csordogáló első fele az ő kapcsolatukra lett rááldozva. Másodszor, és ez a meghatározóbb, amikor végre beindul az akció, az Woo hírnevéhez méltóan fantasztikus. A galamb fétise és egyes teátrális túlzásai ugyan megmosolyogtatóan hatnak, ám az M:I-II így is Woo legcsodásabban festő munkája. Egy többször pofára eső, mégis lenyűgöző akcióbalett, ami egy (illetve, ha a film dögös zenéjét szállító Hans Zimmert is beszámítjuk akkor kettő) zseni kéznyomát viseli magán. Ha pusztán a stílus lenne a mérce, akár a legjobb folytatásnak is nevezhetném.  

 

4. Mission: Impossible - Utóhatás (2018)

mis6-1.jpg

Mióta a filmsorozat a reneszánszát éli, alapvetően a könnyed, laza hangvétel határozza meg, viszont a legérettebb epizódként üdvözölt hatodik rész ezzel némileg szakít. Christopher McQuarrie író-rendező kijátssza a "sötét lovag-kártyát" és olyan útra tereli főszereplőjét, Ethan Huntot, ahol hősnek lenni már nem olyan egyszerű, mint korábban. Az Utóhatásban természetesen megint kénytelen mindent kockára tenni, hogy megmentse a világot, ám a szuperkém mögött ezúttal felsejlik az ember, aki az összeroppanás határán egyensúlyozik. Túl messzire azért nem mernek menni Hunt borús lelkivilágát illetően, így bár nyer egy plusz réteget az alapjáraton szimpla karakter, ám személyes tragédiája nem éri el azt a drámai tetőpontot, aminek a lehetősége pedig megvolt. A film történetileg amúgy is igyekszik biztosra menni, tehát már megint egy őrült akar új világot teremteni a régi lerombolásával, a magára utalt kémcsapat pedig megint egy tömegpusztító fegyver után rohangászik. Ha csökkentették is, a humort nem spórolták ki az Utóhatásból, a meglepő fordulatokat viszont igen. A megannyi visszatérő és új szereplőt McQuarrie nem képes végig kézben tartani, aminek legfőbb vesztesei ismét a haloványra sikeredett rosszfiúk. Elég egy kósza pillantást a gárdára vetnünk, hogy tudjuk ki a hunyó, akinek még rendes indítékról is elfelejtettek gondoskodni. Szóval a folytatás nem egy sebből vérzik, melyek számát néhány szájbarágós, sután érzelmeskedős jelenet is növeli. Mindezek dacára a film mégis annyira egyben van, hogy könnyű megfeledkezni a hibáiról. McQuarrie magabiztos rendezése valamint az őrült mutatványokat önként és dalolva bevállaló Tom Cruise teljes odaadása átlendít a zökkenőkön. Az Utóhatás hatodjára is csúcsra járatja a jól bevált formulát. Néhány elemen ugyan nem ártana újfent frissíteni, de a fő, hogy még mindig garantálja az eseményértékű moziélményt. 

 

3. Mission: Impossible - Fantom protokoll (2011)

mission-3.jpg

Tom Cruise hírneve annyira megtépázódott a negyedik részre, hogy sokáig tartotta magát az a híresztelés, a Fantom protokollban átveszi a helyét Jeremy Renner. A filmet rebootnak álcázták, ám, mint kiderült, nem az, hanem egy a sorozatot szimplán új irányba terelő, normál folytatás. A rendezést annak ellenére ismét J.J. Abramsnek szánták, hogy nem egészen vált be a III. részben. Végül csak producerként járult hozzá a film elkészüléséhez. Brad Bird személyében Cruise ismét egy körülrajongott, ám bizonyos szempontból kezdőnek számító rendező mellett tette le a voksát. A hihetetlen családdal a Pixar animációs stúdió nagyágyújává előlépett Birdnek ez volt az első élőszereplős mozifilmje, amit azonban pazarul oldott meg. A Fantom protokoll hatalmas sikert aratott a közönségnél és a Cruise-t jó ideje ferde szemmel vizslató újságírók se találtak rajta fogást. A film nem csak a színész sztárstátuszát állította helyre, hanem a Mission: Impossible-sorozat reputációját is. Jól sült el, hogy az új epizóddal már nem az egymástól való eltérésre, hanem egységesítésre törekedtek. Több lett a humor, így nagyobb szerepet kapott az előző folytatásban még a háttérben vicceskedő Simon Pegg, akivel sokat nyert a széria. Bird a főhős Ethan Hunt figuráján is lazított, így Tom Cruise az őt részben rehabilitáló Trópusi vihart követően ismét megmutathatta, hogy van humorérzéke. Ahogy azt is a mutatvánnyal a dubaji toronyház oldalán, hogy nincs az az őrültség, amit az elképesztésünk érdekében ne vállalna be. Azért az epizódnak akadnak kisebb melléfogásai. Egy karizmatikus gonosz megint nagyon hiányzik, a Cruise árnyékában malmozó Jeremy Rennernek pedig több tennivalóról gondoskodhattak volna. A film hosszabb is, mint kellene, és a dubaji résszel túl hamar kijátssza a legerősebb kártyáját. A felsorolt hibákkal együtt a Fantom protokoll iskolapéldája a jó folytatásnak, mely felismerte a franchise legkedveltebb tulajdonságait és még fejleszteni is tudott rajtuk.

 

2. Mission: Impossible - Titkos nemzet (2015) 

mission-4.jpg

Szakítva a lefektetett gyakorlattal a film direkt folytatása a Fantom protokollnak, melynek végén elhintették a Szindikátus leleplezését, mint Ethan Hunt következő küldetését. Cruise a rendezés lehetőségét leghűségesebb szövetségesének, Christopher McQuarrie-nek adta, aki a Valkűr óta majd minden filmjének a forgatókönyvén dolgozott, a Jack Reacherrel pedig rendezőként is ideális munkatársának bizonyult. McQuarrie név nélkül már a Fantom protokollból is kivette a részét, így pontosan tudta, honnan induljon és hová is akar eljutni a sorozat legújabb részével. A Titkos nemzettel tehát átgondoltan építette tovább a Brad Bird irányítása alatt megkezdett utat. Ennek hozománya, hogy a rész nem rendelkezik önálló identitással. Máshonnan közelítve viszont ez a legkiforrottabb folytatás, mellyel a franchise végérvényesen rálelt a maga hangjára. Mivel a promócióban is előtérbe helyezett dubaji mutatványért mindenki odáig és vissza volt, a készítőknek muszáj volt rákontrázniuk: Cruise ezúttal egy repülő oldalára lett kikötve, ami vele együtt szállt fel a magasba. McQuarrie hozzáértését dicséri, hogy a jelenetet a film elejére rakta, így nem telepszik rá. Rendezőként tökéletesen tisztában van vele, hogy mit vár el a közönség, és vérbeli profiként adagolja a feszültséget, az azt oldó humort és a kötelező látványosságokat. A sztori ugyan alig-alig mutat túl a műfaji sablonokon, de a jól megírt karakterekkel teli forgatókönyv lendületesen és okosan variálja őket. Tom Cruise és Simon Pegg szinte elválaszthatatlan párossá válnak, ami nélkül a sorozatot már nehéz is elképzelni. Jeremy Renner az, aki csak egy elvárt vendégszereplő, akár Ving Rhames. A fő figyelmet az Ethan Hunt női megfelelőjét alakító Rebecca Ferguson kapja, akinek a film sikerével meg is lódult a karrierje. A Titkos nemzetben megvan minden, ami egy minőségi blockbuster sajátja, McQuarrie személyében pedig egy olyan igényes alkotója, akinek a kezében a franchise a lehető legjobb kezekben van.

 

1. Mission: Impossible (1996)

mission-5b.jpg

Egy franchise legjobb része az első szokott lenni, mégpedig azért, mert ennek létrehozásakor még nem feltétlen franchise-ban gondolkodnak. A Mission: Impossible-sorozat elindítójánál arra koncentráltak a mögötte állók, hogy a film önmagában megállja a helyét. A tévésorozatok moziváltozatai általában nehezen tudják visszaadni az alapul szolgáló művet. Az éppen hullámvölgyben lévő Brian De Palma nagysikerű filmje ebből a szempontból sajátos kettősséggel rendelkezik. A készítők átültetették, ami csak a tévésorozatról az eszünkbe juthat, ám egyúttal kíméletlenül lerombolták, majd újraalkották az alapoktól. De Palma példaképe, Hitchcock szellemét hívta segítségül a történet hangulatának kialakításához, melyben úgy van jelen a hidegháborús kémthrillerek paranoiája, hogy egy teljesen más korszak darabja. A forgatókönyvírók játszanak a nézővel, pont azzal cselezve ki őket, amit az alapsorozat ismerete okoz. Meglépik, amit nem is gondolnánk, hogy meg mernek tenni. A Mission: Impossible-sorozat első részének kiválóságához hozzájárul, hogy nem az akció a lényeg benne, hanem a feszültségkeltés. Ízig-vérig régimódi, ugyanakkor szédítő tempót diktáló kémfilm, ami gond nélkül alakul át egy időre elsőrangú heist mozivá. A cselekmény síkegyszerű, ám erre egy rendkívül szövevényes sztorit húztak rá. Brian De Palma alkotása vizuálisan és atmoszférateremtésben egyaránt mesteri, néhány külön kiemelendő csúcsponttal, mint az éttermi kelepce vagy a behatolás a CIA főhadiszállására. Valahol sajnálatos, hogy De Palma önkéntes távozásával a filmsorozat irányt váltott, de hát Tom Cruise szerelemgyerekeként jött a világra, így ő határozta meg a botlásait és a fejlődését egyaránt. Az, hogy milyen munkát is végzett vele, a legjobban talán az jelzi, hogy ma már ismertebb, sőt kedveltebb, mint a tévésorozat, amelyből készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr513471423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2017.12.12. 18:34:09

Trópusi Vihar, nem hőség :) Cruise-t egyébként bírom, de vágom a centit, hogy végre kiöregedjen az akciófilmekből, mert sokkal szimpatikusabb volt a 90-es években.

fillérbaszó vadász 2017.12.12. 18:37:37

Szerintem a 2. rész siklott félre. Hihetetlen gagyi éds nehéz elhinni, hogy ugyanaz a személy rendezte mint az Ál/arcot.
Az első rész már nem rossz, de nem is egy nagy film. A többi okés.
Nálam ez a lista (Legrosszabbtól a legjobbig):
5. MI 2
4: MI 1
3. MI 3
4. MI Titkos nemzet
5. MI Fantom protokoll

fillérbaszó vadász 2017.12.12. 18:38:52

A harmadik rész, igaz nem a legjobb, de a legjobb főgenya abban volt. RIP Phillip Seymour Hoffman

Jegkoko 2017.12.12. 18:41:38

A második harmadik rész iszonyatosan gyenge volt, szerezd meg a nyúl lábat ,aztán megszerezte de a végén nem derült ki hogy micsoda is az.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.12.12. 18:46:01

@joeperry: Nem tudom, hogy csináltam belőle hőséget, de javítva! :)

@Jegkoko: Elvileg valami tömegpusztító fegyver, az Anti-Isten, de ezzel a névvel képtelenség volt komolyan venni.

Field64 · http://archivregiidokmozija.blogspot.hu/ 2017.12.12. 19:31:39

@Field64:

Leszámítva persze azt, hogy a 3. helyezett után nálam a második és az első jön. :)

==T== 2017.12.12. 20:47:17

Az 1-4-5 nagyon jó, szerintem a 3 is - a második rész az, ami nekem annyira nem jött be.

Drednaught 2017.12.12. 20:53:25

Furcsa sztem a lista.
Természetesen az első rész volt a legjobb, nem is illik a franchise-ba.
Szuper színészek, feszültség, gyönyörű nő(Emanuelle Beard?).
Megvan a szereplő kétségbeesése, esze és a végén az alagút-jelenet nagyon ütős volt.

Nálam a második helyezz viszont a harmadik rész.
PSH messze a legjobb főgonosz. Rémisztő volt a nyugalma, igazi szociopata.
A film indító jelenete brutális volt, aztán sorban olyan akciók jöttek, amik mind egymást licitálták túl. A harc a hídon, az árulás,stb. sztem igencsak jók lettek.
A vatikáni jelenetek zseniálisak voltak!
A nyúllábas megoldás pedig kifejezetten elegáns volt. Kurvára lényegtelen, hogy mi az a nyúlláb. A film szempontjából nem számít, nem ad semmit a filmhez, ellenben mindkét fél elszántságához így, ismeretlenül, kódnévvel futva is bőven elég eszköz volt.
Ami túlzás volt, az a végső jelenet a nagy ölelkezéssel és a katartikus gonoszöléssel. Ez kissé ront a filmen, de hát amerikaiakról beszélünk, e nélkül nem tudnának aludni.

Az utolsó két rész jönne ezek után.
Kissé tucat filmek voltak szerintem. Mindegyiknél súlytalan volt a főgonosz.
Az egyedüli friss mozzanat a svéd szépség, Rebecca Ferguson volt és a hosszú combjai, de amúgy tisztességes iparosmunka volt mindkét film.

Drednaught 2017.12.12. 20:54:54

Ja, a második rész borzalmas volt. John Woo és a fosós galambjai, meg a magyar-vándor a motorokon, hát már ott, gyerekként is nevetségesek voltak.
A csaj viszont nagyon pöpec volt, de ennyi, nem volt semmi több a filmben.

Sadist 2017.12.12. 21:26:06

@Drednaught: Meg a világ legjobb filmzeneszerzője írta a zenéit, de ezt leszámítva tényleg nem volt semmi kiemelkedő benne.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.12.12. 21:48:05

@Drednaught: Hát nem tudom, Hoffman engem egy percre se győzött meg pedig amúgy kiváló színésznek tartom. Az eredetileg kiszemelt Kenneth Branaghhoz szerintem inkább illett volna ez a szerep. Azzal viszont egyetértek, hogy a nyúllábat felesleges lett volna konkretizálni, de akkor már Simon Pegg monológját is kihagyhatták volna. Azzal az átlátszó magyarázkodással olyan "nesze semmi, fogd meg jól" lett belőle.

Jerryco 2017.12.13. 01:07:22

Imádom Seymour Hoffman-t, de amikor a film végén szarrá veri Cruise-t, aki egyébként máskor lepofozza a testőröket, verőembereket, az nálam totál gagyi volt, és amikor a végén a dzsip elviszi a főgonoszt az utcán, na, ott volt elég.

Roger Ebert 2017.12.20. 15:50:51

Nehéz a jó sorrendet megtalálni, nagyon el kell rajta gondolkodni. Az első két helyezéssel egyetértek: legjobb a legelső rész, majd jön a Titkos nemzet, majd a 3. epizód és a 2. rész. Legvégül a Phantom Protokoll (amit szerintem elcsesztek kicsit).

CalebOne 2018.01.04. 09:14:37

@Jerryco: Nekem is ez volt a gondom. Szerintem bármilyen zseniális színész volt, de ebben a filmben nem tudott remekelni és ez nem az ő hibája.

David Sumner 2018.05.29. 14:02:37

@Jerryco: Elismerésem, jó sokáig bírtad, mert a harmadikban a pre-title sequence/ flash forward után semmi értékelhető nincs és önmaga paródiája, úgyhogy hajrá.

Paracord 2018.08.04. 23:22:30

Nálam a sorrend kicsit más:

1.) Mission V. 2015.
2.) Mission VI. 2018.
3.) Mission I. 1996.
4.) Mission III. 2006.
5.) Mission IV. 2011.
6.) Mission II. 2000.

Az ötödik rész - Titkos nemzet - a legjobb, mind közül!

David Sumner 2018.08.10. 08:31:58

1. Utóhatás
2. Titkos nemzet
3. I.
4. Fantom protokoll
5. II.
6. III.

Csaba Turbucz 2018.09.04. 20:05:30

Az én sorrendem a legjobbal kezdve:

1 MI 1
2 MI 4
3 MI 6
4 MI 2
5 MI 5
6 MI 3