Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Angyalszív (1987)

2018. december 27. - Lazók György

angel-title1.jpg

Ha a puhafedeles könyvek vagy a régi, fekete-fehér krimik magándetektívjeire gondolunk, általában egy külsőleg gyűrött, de határozott jellemű fickó képe jelenik meg előttünk. A film noirok kétes erkölcsű figurái között ők szoktak lenni a morális iránytűk, akik ragaszkodnak a maguk elveihez bármely áron. Raymond Chandler és Dashiell Hammett klasszikussá vált történeteivel alaposan a köztudatba véste a róluk kialakult mítoszt, melyről azért később többen is igyekeztek lekaparni a mázat. Elég csak az 1974-es Kínai negyedet felidézni, melynek főhőse már korántsem volt az a tévedhetetlen keménylegény, aki végül csak azért is megoldja az ügyet és győztesként távozik a színről. Roman Polanski lerántotta a piedesztálról a magándetektíveket, azonban ez semmi se volt ahhoz képest, amit Alan Parker (Lángoló Mississippi) művelt saját filmjében, az Angyalszívben. Parker volt a '80-as évek David Finchere. Egyedi hangulatú, egymástól mégis homlokegyenest különböző filmjeiben csak az volt a biztos, hogy rázós utazás vár ránk. William Hjortsberg nálunk is megjelent regényét feldolgozó alkotásában ment talán legmesszebb, egyenest a pokolba vitt.

Az '50-es években játszódó történet főszereplője a beszédes nevű Harry Angel (Mickey Rourke), aki annyiból is örül annak, hogy így hívják, mert a telefonkönyvet felütő ügyfelek így garantáltan az ő számával találkoznak az elsők között. A szakadt, mondhatni piti new yorki magánszimat eddig legfeljebb apró szélhámosságok és félrelépések ügyében nyomozott. Ez megváltozik, amikor ügyvédjén keresztül felbéreli őt a becsület dolgában régimódi Louis Cyphre (Robert De Niro), hogy találjon meg egy eltűnt énekest, aki tartozik neki. Harry annyit gyorsan kiderít, hogy ennek a bizonyos Johnny Favorite-nek többen is segítettek a lelépésben. A nyomok New Orleansba vezetik, ahol nem csak az énekessel egykor kapcsolatban állók hullái szaporodnak meg, de arra is fény derül, hogy mindannyian hittek, sőt részt vettek a városban erőteljesen jelen lévő fekete mágiában. Harryt is egyre szörnyűbb látomások gyötrik, mikor pedig az énekes egy újabb régi ismerőse végzi holtan, ő is rákerül a gyanúsítottak listájára. Ahogy közelebb kerül Johnny Favorite megtalálásához, úgy lesz előtte bizonyos, hogy a megbízójától kapott ötezer dollárral a villamosszékbe váltott jegyet.

angel-2.jpg

Az Angyalszívben a film noirok egyébként se túl napsütötte légköre keveredik egy természetfölötti horror sűrű atmoszférájával. A mocskos, lepusztult new yorki utcák már-már barátságosak ahhoz képest, ahová Harry Angel alászáll. A nyomozástól függetlenül ott motoszkál a háttérben egy nyugtalanító, vallási színezet több formában is. Legyen az egy a híveiből a pénzt kiimádkozó, hazug pap vagy a révülettel megkeresztelkedő inkább ijesztő, mint meghitt közösség, mely mellett Harry elhajt, de általuk az a kellemetlen gondolat kívánkozik a felszínre, hogy ezzel az átkozott világgal valami nagyon nem stimmel. Rögtön a főcímben is egy kicsavarodott hullával találjuk szemben magunkat egy elhagyatott sikátorban. Halál van jelen mindenütt, amit mintha egy gonosz erő fogna össze, mely a mi Harry Angelünket is dróton rángatja. Hiába van meg a magához való esze, ahhoz már nincs meg a jelleme, hogy hátat fordítson egyre gyanúsabbá váló ügyfelének és lemondjon arról a jelentős összegről, mely a markát ütheti. Ha nem is dalolva, de önként lép rá hát arra a Louis Cyphre által kijelölt ösvényre, ahonnan egyre kevésbé kínálkozik visszaút. Bár csak a nevében angyal ő, lassan a legkevébé sem képtelesen értett pokolba süllyed bele.

angel-9.jpg

A film végső fordulata minden bizonnyal sokkal kevésbé hat meglepően, mint a maga idejében. Anélkül, hogy spoilereznék, csak annyit mondhatok, erről leginkább az tehet, hogy azóta annyiszor eljátszották, hogy el is kopott. Ezzel együtt még mindig ütni tud a zárás mivel a történet remekül fel van építve. Az Angyalszív, mint kirakósjáték rengeteg kisebb-nagyobb mozaikdarabkát dobál elénk. Nem csak a jó öreg flashback-módszert bevetve, de a szereplők viselkedésén, mozdulatain, de még a zenén keresztül is árulkodik az igazságról. Akár sokadik újranézésre is felfedezhető egy-egy újabb darabka, melyet felismervén mosolyogva csaphatunk a homlokunkra, hogy hát persze! Azzal, ahogy az utolsó részlet a helyére kerül, a film készítői jelesre vizsgáznak hatásfokozásból. A befejezés nagyszerűségéhez és időtállóságához hozzájárul, hogy a megoldás nem öncélúan rántja ki a lábunk alól a talajt. Összeáll a film gondolatiságával, az amúgy is sötét hangulatú film eseményeit visszatekintve pedig, ha ez lehetséges, még kifacsartabbá teszi. Alan Parker a film noirt és a horrort különbözőségük dacára olyan magabiztosan fésüli egybe, hogy még a paranormális elemek is úgy foglalják el természetes helyüket, mintha mindig is ott lettek volna a Spade és Marlowe meghatározta detektívtörténetekben. Az '50-es éveket is rendkívül autentikusan, tele apró részlettel idézi meg. Filmje már ezzel markáns egyéniséget vesz fel.

angel-11.jpg

Az Angyalszív két lenyűgöző alakítással is büszkélkedhet. Jóvágású arcát a bokszringben és a plasztikai sebészek asztalán még nem szétroncsoló Mickey Rourke élete legjobb formáját hozza Harry Angelként. Mint a régi idők sztárjai, utánozhatatlan stílussal bír. Ahogy az egyik jelenetben egy halott cipőjén végighúzva a gyufát rágyújt, az teljességgel ő lazasága csúcsán. Megkockáztatom, hogy a hanyag sármja mögött egy sebekkel teli lelket rejtő Harry meglehetősen közel áll hozzá. Az utolsó, fantasztikusan eljátszott jelenete Robert De Niroval csak fájdalmasabbá teszi a tényt, hogy mennyire elpazarolta a tehetségét. De Nirotól akkoriban kevesebb nem is volt várható annál, hogy óriási legyen. Az Angyalszív tovább gyarapította elképesztő átalakulásainak tárházát. Meg se kell szólalnia, hogy meggyőzön, vele nem érdemes újat húzni! Az, ahogy a tojást eszi a filmben felér egy rituális gyilkossággal. Az író-rendező Alan Parker odafigyelt a mellékalakokra is, ezért még az egészen jelentéktelen szerepekre is figyelemreméltó egyéniségeket keresett. A legtöbbek fantáziáját bizonyára az igen érzéki kisugárzással rendelkező Lisa Bonet ragadta meg, aki a felszívódott énekes törvénytelen lányát játssza. Merész, lidércnyomásos szexjelenete úgy kicsapta a biztosítékot, hogy kirúgták abból a sitcomból, amiben szerepelt. Míg az angol cenzoroknak csak a kakasviadal fájt, az amerikaiak Mickey Rourke pucér fenekéből akartak kevesebbet látni. Az eset késve napvilágot látott slusszpoénja, hogy az erkölcseire ügyelő sorozatnak a főszereplőjéről kiderült, hogy egy rohadt szexuális ragadozó! Igen, ez volt a Cosby-show. 

angel-12.jpg

Alan Parker néhol szó szerint vérben úszó filmje a vaskalapos állami forgalmazásban soha nem kerülhetett volna Magyarországon a mozikba, ám mivel a producere Andy Vajna volt, aki épp 1989-ben alapította meg ebben érdekelt cégét, az InterComot, az Angyalszív elsőrangú bánásmódot kapott. Ennek folyományaként a legjobb hagyományait még őrző szinkronszakma is kiemelt kezelésben részesítette. Az Angyalszív volt a szintén frissen alakult Mafilm első munkája az InterComnak, ezért rendesen kitettek magukért! A szinkron rendezését a nagyágyúnak számító Vajda Istvánra bízták, a magyar szöveget pedig a maga területén nem kevésbé elismert Schéry András szállította. Ellentétben azzal, ami újabban szokás, a film szinkronfelvételeire két hetet szántak rá, így a Rourke hangját adó Rátóti Zoltán valamint a Robert De Nirot megszólaltató Reviczky Gábor kiváló játéka további árnyaltsággal gazdagodhatott. Ahogy az régen egy moziszinkronnál alap volt, alig akad a filmben bárki, akit ne egy ismert hazai színészre bíztak volna. Többek közt Benkő Gyula, Balázs Péter és Fülöp Zsigmond emelik tovább összetéveszthetetlen orgánumukkal a szinkron és vele az Angyalszív rangját. Külön kiemelném Hegyi Barbarát, akibe itt szabályosan bele lehet szeretni! Mindazt, amit Lisa Bonet a külsejével ért el, azt ő a hangjával teszi meg. Technikailag a szinkron mára elhasználódott, ám így is megőrizték az utókornak nem kizárt azért, mert minden résztvevője számára presztízsmunka volt. Ez került rá a hazai DVD-kiadásokra, és a mai napig nagyon helyesen senkinek nem volt mersze ahhoz, hogy új változatot készítsen.

angel-7.jpg

Az Angyalszív egyike azon filmeknek, melyek még a stáblista megjelenésével se eresztenek el. Mázlim volt, hogy egykor úgy ülhettem le elé, hogy szinte semmit nem tudtam róla és nem befolyásolt megannyi egyéb filmélmény. Parker alkotása a mai, jóval tájékozottabb közönségnek nem valószínű, hogy ugyanolyan meghatározó erővel bír, mint azoknak, akik mit sem sejtve leemelték egy videótéka polcáról. Ezzel együtt továbbra is állítom, hogy műfajában, sőt azon kívül is kihagyhatatlan! A frenetikus színészi játék, a másokat is megihlető képi világ, a jól kidolgozott rejtély és az eddig említetteken túl Trevor Jones - fülledt, jazzes hangzással megbolondított - feszült zenéje elévülhetetlen érdemekkel ruházták fel. Harry Angel különös nyomozása a detektívtörténetek és horrorfilmek kedvelőinek egyaránt tartogat felejthetetlen pillanatokat. Dobogó szívének kísértő hangjától nem szabadulhat sem ő, sem mi. Nem halkul, egyre csak lüktet egész addig, míg a sorsa utol nem éri.

ÉRTÉKELÉS: 100%               

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr6114516246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Sumner 2019.01.01. 23:04:19

"Megkockáztatom, hogy a hanyag sármja mögött egy sebekkel teli lelket rejtő Harry meglehetősen közel áll hozzá."

Kockáztasd. Ez ugyanis tény. A pankrátor idején nyilatkozta, hogy amikor az apja elhagyta őt és az anyja egy bántalmazó zsaru mellett kötött ki, teljesen megviselte, kialakította benne a világ iránti bizalmatlanságát, amelynek legsúlyosabb folyománya a mai napig az, hogy védekezési mechanizmus gyanánt a legkisebb behatolást nem tűri és balhézik azzal, aki nem közelít felé elég óvatosan.

Rourke valóban itt a legjobb, legközelebb már csak az említett Aronofsky-filmben mert ennyire lemeztelenedni testileg és érzelmileg is. Angel és Cyphre végső standoffja egyébként a forgatókönyvet totálisan átszabó improvizációiknak köszönhetően lett olyan remek, úgyhogy duplán tragikus, amiért Rourke gyakran a dühének engedelmeskedik. Martin McDonagh tudna erről mesélni. Eléggé Brando-effektus az életútja (Cyphre szerepére felmerült az ő neve is) apakomplexussal együtt. (Senkinek nem jutott még eszébe, hogy biopicet forgassanak róla, akár a Lindsey-memoár nyomán?) Újabb Brando-kapcsolat: maga Elia Kazan nyilatkozta Rourke-ról, hogy a legjobb meghallgatást produkálta, amit valaha látott. Ő azért elég jól tudhatta.

De Niro pedig számomra Hannibal Lecter magaslatáig emelkedett, sőt, túl is szárnyalta ezt: nem tudom, hogy A bárányok...-ban mennyi ideig szerepel az öreg Tony, de hosszabbnak éreztem azt 21 percnél. Tudjuk be érzékcsalódásnak. Cyphre viszont tényleg kb. ennyi időre tűnik fel, ha nem kevesebbre, a finálét leszámítva a sötét háttérből kísért és végig visszafogott, sosem akad ki, de a világító szeme (anno ez bonyolult eljárásnak számított, kontaktlencsét igényelt, ma már a legalapvetőbb CGI-trükk) és a fortyogó hangja ("A te lelked az enyém!") sejtetik, hogy az úriemberkülső egy brutális fenevadat takar. Egy olyanét, aki SPOILER! elkapta a rémült Winesap grabancát, miközben off screen látjuk csak a tettest SPOILER!, ami még fenyegetőbb erőt kölcsönöz neki. Zseniális húzás így felépíteni egy negatív szereplőt 4-5 rövid jelenettel, amiknek tényleg érzem a rövidségét és azzal együtt az intenzitását.

Trivia 1: Miki Rurki, magyar hangja: Rátóti Zoltán főszerepelésével bemutatjuk...
Trivia 2: Parker olyannyira a kor Fincherje lehetett, hogy az audiokommentárban is elárulja, a Hetedik konkrétan lenyúlt innen egy követőfelvételt.
Trivia 3.: A Memento egyik ihletforrása az Angyalszív volt. Rá lehet jönni, miért.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.01.02. 09:13:21

@David Sumner: Ahogy elnézem te legalább annyira szereted ezt a filmet, mint én. Rourke egy kitárulkozó interjújába belefutottam nem is olyan rég egy külföldi oldalon. Parker audiókommentárja szerencsére rákerült az első DVD-kiadásra. Mondott pár érdekeset, aztán úgy rémlik, elkezdte ő is nézni a filmet. Amúgy miközben képeket kerestem a kritikához, ráakadtam egy forgatási fotóra, melyben SPOILER Winesap fej nélkül látható SPOILER, ami igazolja azt a több helyen olvasott állítást, hogy a halálából eredetileg többet akart Parker mutatni.

David Sumner 2019.01.02. 12:06:39

@Lazók György: Yup. 2005. augusztus 19-én, pénteken vásároltam meg az első, a szépemlékű Legendák Klubja sorozatban megjelent DVD-kiadást egy mára bezárt újságosnál. Aznap meg is néztem és imádtam.

Parker legjobbjának tartom a szintén elképesztően zseniális kultfilmje, a The Commitments című ír tinimusical mellett, de a Bugsy Malone is nagyon jó, az Evita nem tetszett, a Hírnevet még nem láttam. Hihetetlenül cool benne, ahogy a főhős, Jimmy felszáll a buszra (?) és kazettákat (?) kezd osztogatni a gyerekeknek erre a számra: www.youtube.com/watch?v=r_JX_BvxbR0
7 éve láttam, még az sem biztos, hogy ez a változat csendül-e fel abban a jelenetben, de hogy mocsok remek, az biztos. (Találkoztam olyan írrel, aki ismerte a film szállóigéit.) Parker audiokommentárja egyébként dögunalmas. Elhangzik benne, hogy 14 évvel a készítés után beszél, szóval ebből a szempontból érthető a hallgatása, bár azt nem lehet mondani, hogy ráérzett volna az audiokommentárok ritmusára, nagyon ritkásan szólal meg és oszt meg infókat. (Új volt neki a formátum, és még bele kellett volna rázódnia?)

A forgatási fotóval kapcsolatos infót meg tudom erősíteni, és találtam egy újabb érdekességet: " A Fangoria article about the movie from the time when it was released, had a picture of the deleted death scene of Herman Winesap. On one picture, Alan Parker is shown sitting next to the headless corpse with blood all over the room. The same article also shows picture of partially burned body of the journalist woman who slept with Harry earlier in the movie, laying next to the burned house."

Oké, ezt az imdb-ről jött. Meg ez is, és talán lehet is benne valami: De Niro állítólag Scorseséről mintázta Cyphre-t. Erre nem is gondoltam eddig, de lenne értelme. Pl. amikor Harry és Cyphre találkozásakor a sétapálcás (Párizsban vásárolt kellék) így szólal meg eredetiben: "No. Nothing so.", és grimaszol, eléggé scorsesés gesztus. Reviczkynél szerintem ez elvész, de ez akkor van, amikor a szinkroban ezt mondja: "Semmi ilyesmi."

És ez tuti, az nem, amit az előbb az improvizációkról írtam. Mármint oké, imprózott Rourke és De Niro, de nem az utolsó, hanem az első közös jelenetükben, amikor Cyphre és Winesap a megbízást adják. (Vagy mindkettőben, de az elsőben 100%) Hosszabb párbeszéd, jobban össze is lehet kutyulni. Szerkezd nyugodtan, ha van rá mód, ez most indokolt lenne.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.01.02. 13:10:55

@David Sumner: A Commitments idáig kimaradt nekem, de majd pótolom. Parker munkássága épp olyan vegyes, mint a műfaji érdeklődése, úgyhogy idáig nem tartottam sürgősnek megnézni mindent tőle. A Madárka jó volt, a Lángoló Mississippi is erős még mindig, viszont az Éjféli expressz újranézve sokat veszített a hatásosságából. Parkernek szerintem kellett volna egy beszélgetőtárs az audiókommentárhoz. Így egyedül érezhetően nem tudta, mit kéne pontosan csinálnia, de azért hallottam már az övénél sokkal rosszabbat is.

A filmmel kapcsolatos érdekességek átnyálazásakor, amin kicsit meglepődtem, hogy egy jelenetleírás szerint SPOILER Angel a neki infókat szállító szeretőjét is megölte. SPOILER VÉGE Még jó, hogy ezt kihagyták. Meg lehet indokolni, az a réveteg arckifejezés a közös jelenetük végén kellőképpen baljós, de átgondolva a nő meggyilkolásának nem sok értelme lett volna. Az improvizációkat illetően, azt több helyen olvastam, hogy a tojásevést De Niro rögtönözte, de az a pillanat olyan szépen elő van készítve, hogy Parker keze is egész biztosan benne van.

David Sumner 2019.01.02. 13:35:03

@Lazók György: Sean Ellis szerint - 2013. szeptember 20-án és 21-én a miskolci CineFest vendége volt a Metro Manila apropóján -, aki 1970-ben született, így kamaszként lehetett rálátása a '80-as évek zsánerfilmjeire, Parker bevallottan minden műfajban ki akarta próbálni magát, és ez így is van, talán csak akciófilmet nem rendezett, és ezt a nézetét maga Sean is osztotta, aki csinált már romantikus filmet, horrort, bűnthrillert és háborús kalandfilmet. (21-én hallottam, hogy Adrian Lyne, tehát a korabeli brit reklámos, klipes, szövegíró-generáció másik tagja operatőrtől függetlenül ugyanolyan képi világú, árnyalatú filmeket rendezett - senki ne kérdezze, hogy ez mennyire igaz, különböző adathordozókon, jobb-rosszabb minőségben láttam egy rakás Lyne-mozit.)

Az audiokommentároknál bevett szokás a partner kirendelése, ez lehet egy másik stábtag, színész, rendező, akár operatőr, vágó, de egy kritikus, filmtörténész is segíthetett volna neki a beszélgetés moderálásával. Ugyanitt mondja el Parker - nem tudom, improvizálták-e a tojásevést -, hogy De Niro majszolásától 1986-ban és a kommentár rögzítésekor is kirázta a hideg. Ja, és a macskás sztori: rémálom volt a cicával dolgozni, és ilyesmit más rendezőktől is hallottam már.

Az újságírónő abúzálása szerepel az előbb bemásolt angol szövegben. Te máshonnan hallottál erről?

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.01.02. 14:11:07

@David Sumner: Lyne-től a Jákob lajtorjája, ami szerintem a legjobb rendezése, végülis nem áll túl messze az Angyalszívtől. Az újságírőnőről asszem az imdb-n olvastam először. A szöveg így jobban belegondolva ugyanaz volt, mint, amit bemásoltál.