Vajna András, vagyis Andy Vajna egyike volt azon sokaknak, akik '56-ban kivándoroltak és azon keveseknek, akik odakint meg is csinálták a szerencséjüket. Vajna és a libanoni Mario Kassar által alapított Carolco kis forgalmazóból rekordköltségvetésű akciófilmeket gyártó óriássá nőtte ki magát a '80-as években. Stallone és Schwarzenegger is részben nekik köszönhették, hogy akcióistenek lettek. Vajna sikerei közben se feledkezett meg a gyökereiről és a Vörös zsarutól kezdve több ízben hozott Magyarországra szuperprodukciókat, sőt a rendszerváltás legjelentősebb magyar filmforgalmazóját, az InterComot is ő alapította! Amerikában a Carolco jól menő szekerét adóvizsgálatok zavarták meg, mely később megegyezéssel zárult. Ez a kínos ügy is közrejátszhatott abban, hogy a playboyként élő Mario Kassarnál megfontoltabb Vajna saját filmes céget alapított, ezért a Terminátor 2 készítésében már nem vett részt. A Cinergi kevés sikerrel lavírozott a változóban lévő trendek között. A hazárdírozó Carolconál alig három évvel húzta tovább, 1998-ban szűnt meg. Vajna újra társult Kassarral, ám ez a vállalkozás se bizonyult hosszú életűnek. Hollywoodban leírták őt, idehaza viszont a fennálló politikai hatalom tárt karokkal fogadta. Kivette a részét a filmtámogatási rendszer megújításából és újabb médiabirodalmat épített ki. A napokban elhunyt Andy Vajna hagyatékát ugyanúgy lehet több oldalról vizsgálni, ahogy az életét is. Bár nem csupán akciófilmek fűződnek a nevéhez - elég csak a kiváló Angyalszívre gondolni -, produceri munkásságát mégis elsősorban azok fémjelezték. Idézzük fel a legjobbakat közülük!       

5. A 13. harcos (1999)

Híresen nagyot bukott John McTiernan filmje, ami Andy Vajnát is kiütötte a hollywoodi producerek elitjéből. A box office-specialista Aeon Flux blog egyenesen minden idők legnagyobb anyagi fiaskójaként nevezte meg A 13. harcost, ami mai árfolyamon több, mint 200 millió dolláros veszteséggel zárt. Nagy nyilvánosságot kapott, hogy a Michael Crichton regényét feldolgozó alkotás feletti kreatív irányítást maga az író vette át miután a tesztközönség McTiernan verzióját nézhetetlennek ítélte. A történet szerint egy északra száműzött arab nemes nem teljesen önkéntesen csatlakozik egy viking csapathoz, mely egy misztikus, emberevő horda nyomába ered. A Beowulf-legendából és egy azóta hamisítványnak bizonyult dokumentumból is merítő film Hollywood egy lezáruló korszakának egyik utolsó jeles darabja. Nem csak, hogy mellőzi a számítógépes effekteket az így mégnagyobb erővel bíró csatáiból, de ahhoz is van mersze, hogy a felnőtteket tekintse közönségének. McTiernan kezéből hiába vették ki a produkciót, dinamikus stílusát, vizuális bravúrjait megőrizte Crichton, akinek köszönhetően a filmbe került Jerry Goldsmith csodás zenéje. A címszereplő Antonio Banderas bár arra született, hogy kalandhős legyen a mozivásznon, a történet végére mégis enyhén háttérbe szorul. A 13. harcos egy régimódi nagystílűséggel megalkotott, brutális eposz egy feszes akciófilmbe csomagolva. Ha a készítése nem alakul olyan szerencsétlenül, Vajna pályájának csúcsa lehetett volna.                 

4. Tombstone (1993)

A western rövid életűnek bizonyuló '90-es évekbeli reneszánsza két nagyszabású filmet is magával hozott a vadnyugat legendás békebírójáról, Wyatt Earpről. Mindkettőt ráadásul egyszerre, így összecsapásuk elkerülhetetlen volt. Kevin Costner bár mindent elkövetett, hogy az ő produkciója kerüljön ki győztesen, de hiába próbált keresztbe tenni neki, az Andy Vajna támogatásával megvalósult Tombstone taposta el Costner filmjét. A mű forgatása pedig annyi problémával járt, hogy erre aligha mertek volna a készítők nagyobb fogadást kötni. Az eredeti rendezőt, Kevin Jarre-t pár nap után menesztették, a főszerepet játszó Kurt Russell szerint pedig ő végezte el a direktori feladatok javát, nem a Jarre helyére felvett George P. Cosmatos. Akármilyen zűrösen alakult a Tombstone készítése, mégis úgy összeállt, mintha vaskézzel fogták volna össze. Jarre forgatókönyvével izgalmas és árnyalt portét fest az évek során a legendárium ködébe bújtatott Wyatt Earpről, és ezalatt tucatnyi mellékszereplőjéről se feledkezik meg, akiket jobbnál-jobb színészek formálnak meg. A film hitelesen mutatja be mindkét oldalt a banditákét is beleértve, ugyanakkor feszültséget és humort is belevisz a jelenetekbe. A pisztolypárbajok gyakran kaotikus véletlenszerűséggel mennek végbe, mégis majd szétveti őket a tántoríthatatlan jellemek férfiassága. A film lerombolja a régi vadnyugati mítoszt és egy valóságosabbal helyettesíti be. Kurt Russell és Val Kilmer, mint Doc Holliday bajnok egy párost alkotnak, de a legnagyobb meglepetés a jófiúként általában halovány Michael Biehn, mint az eszelős Johnny Ringo. A Tombstone példaértékű alkotás a modern westernek között, melynek nyomdokába nem sok utódja tudott lépni.      

3. Rambo (1982)

Vajna első jelentős sikere az egy kisvárosi sheriffel személyes háborúba bonyolódó vietnami veteránról örökre megváltoztatta az akciófilmeket, de ahogy sok más produkciója, ez is nehéz szülésnek bizonyult. Már a főszereplőt se volt egyszerű megtalálni. Többek közt Al Pacino és Dustin Hoffman is visszautasította John Rambo eljátszását, aki az alapul szolgáló regényben durvább fazon volt. Mikor aztán Sylvester Stallone színre lépett, ő méginkább áldozattá formálta át Rambot, aki a filmben senkit nem öl meg szándékosan és történetének a vége se annyira lehangoló. Ez nem tetszett az elfogásában segédkező Trautman ezredes szerepére leszerződtetett Kirk Douglasnek, ezért a forgatás közepén otthagyta a produkciót. A pótlására felvett Richard Crenna minőségi cserének bizonyult. Jelentős pluszt ad a filmnek Brian Dennehy is, mint a sheriff, aki azt hiszi ő a jófiú a történetben, pedig valójában az elsőszámú felelőse az elszabaduló eseményeknek. Az első Rambo sokkal földhözragadtabb, realistább és mondjuk ki, értelmesebb trilógiává bővítő folytatásainál. Az extrém túlzásoktól még tartózkodó akciójelenetek szüneteiben valódi dráma zajlik egy magára hagyott, összeomlás szélén álló katonáról. Megtalálni a helyes arányokat küzdelmes procedúra volt. A film első vágását látva Stallone újabb tuti bukásra készült, ám Vajna és társa, Mario Kassar bíztak produkciójukban. A külföldi forgalmazóknak levetített anyag fogadtatása őket igazolta. Pár perc után a vetítésen résztvevők már tülekedtek azért, hogy megkaparinthassák maguknak a Rambot. Ted Kotcheff rendezését egyedül a magyar Filmátvételi Bizottság tartotta még videón is bemutatásra érdemtelennek. Ostobaságuknak a fekete piac látta előnyét, melynek az egyik legkelendőbb portékája lett az alámondásos Rambo videókazetta.   

2. Die Hard - Az élet mindig drága (1995)

Ha valamihez Vajna nagyon értett, az a kapcsolatok kiépítése. A Die Hard-sorozat tetszhalott állapotban volt miután a vegyesen fogadott második résszel nem szakítottak akkorát a készítők, mint remélték. Bruce Willis össze is balhézott az eredeti producerekkel, Joel Silverrel és Lawrence Gordonnal, így kerülhetett a képbe Andy Vajna, akivel nem sokkal korábban fejezte be Az éj színe forgatását. Vajna nem csak vele, hanem az első rész rendezőjével, John McTiernannel is barátságot ápolt, ami megkönnyítette a visszacsábítását. A megfelelő forgatókönyv megtalálása már keményebb dió volt. Jonathan Hensleigh szkriptjéért komoly licitháború folyt. A Warner Bros. a Halálos fegyver 4. részének szánta, azonban Vajna jobb ajánlatot tett. A folytatás jócskán megnövelte a tétet azzal, hogy játszótere New York emblematikus városa lett. Az eredeti helyszíneken zajló, hihetetlen mértékű szervezést igénylő forgatás jelentőségét ki is hangsúlyozták alaposan. A Ponyvaregény sikeréből érkező Samuel L. Jackson és az Oscar-díjas Jeremy Irons bevonásával a Die Hard 3 végképp azzá a nagyszabású folytatássá vált, ami nem csak ígéri a többet és a jobbat, hanem meg is valósítja. Már az első két rész se vacakolt, azonban a trilógiazáró olyan lendülettel tör előre, hogy hozzá képest az összes közben bemutatott Die Hard-kopírozás, még a Féktelenül is, cammogásnak hat. McTiernan se akarta ugyanazt a filmet újra megcsinálni, a Die Hard 3 hát lazább és humorosabb lett elődjeinél. Akciót senki nem tudott úgy rendezni, ahogy ő, de legalább ennyi nyugodott Willis és Jackson vállán. Oltári közös pillanataik nélkül a film nem lenne ugyanaz. A befejezésen érződik, hogy gondban voltak, hogyan oldják meg, ezzel együtt Az élet mindig drága a '90-es évek egyik legjobb akciófilmje. Nem rossz egy harmadik résztől.    

1. Total Recall - Az emlékmás (1990)

Az, hol is áll a filmipar most és hol állt a '80-as és '90-es évek derekán jól lekövethető Philip. K. Dick novellájának két feldolgozásán. Míg az új változat mindent a látványra tesz fel, lebutítja a történetet és alacsony korhatárra szabja az akciót, az eredeti pont az ellenkezőjét teszi. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ekkor is csak kevesen merték volna azt bevállalni, amit Andy Vajna és Mario Kassar közös filmvállalatuknál, a Carolconál sorozatban megtettek. A Total Recall hosszú utat járt be a megvalósulásig és talán össze se jön, ha nincs a főszerepre pályázó Arnold Schwarzenegger, aki rávette Vajnáékat, hogy karolják fel. Schwarzenegger volt az, aki bevonta Paul Verhoeven rendezőt a projektbe és, ha hihetünk annak, amit életrajzi könyvében leírt, a film kezdetben elhibázott marketingjét is ő rakta helyre. A Total Recall egy élő paradoxon, a puszta létezése is megannyi ellentmondást hordoz magában. Egyszerre egy bugyutába hajló akciófilm, egy komplex, jövőbeli kémtörténet és egy a valóságot mérlegre állító, intelligens sci-fi. Verhoeven és forgatókönyvírói bámulatosan dolgozzák össze a különböző rétegeket, hogy a film egymástól teljesen eltérő szinteken ugyanolyan bravúrosan működjön. A történet összeáll többféleképpen is. Akár egy agymosott kém bolygóközi kalandjaként nézzük, akár egy hétköznapi építőmunkás álmaként, aki csupán a maga vásárolta emlékcsomagot éli át. Paul Verhoeven igaz az utóbbi felé hajlik, de az értelmezés lehetősége szabadon van hagyva. Az, hogy egy Schwarzenegger-filmben két klasszikus beszólás és vértől csöpögő akció között a realitás valamint az identitás értelmezése egyáltalán szóba kerül, önmagában elképesztő. Rob Bottin lehengerlő maszktrükkjei és Jerry Goldsmith nem kevésbé effektív zenéje emellett már csak a hab a tortán. A Total Recall megismételhetetlen klasszikus sci-fiként és akciófilmként egyaránt. Ha Vajna ehhez az egy filmhez adta volna a nevét, akkor is megérdemelné, hogy emlékezzünk rá!