Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Elhanyagolt filmek: Főhivatal (1985)

2019. február 20. - Lazók György

off-title_1.jpg

A saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy a hivatal az a diliház, amit a betegek vezetnek. Azt nem tudom, hogy Ken Finkleman mennyit dolgozott irodában, de második rendezése, a Főhivatal alapján lefogadnám, hogy több időt töltött el egyben, mint arra vágyott. Alkotása sose érte el azt a kult-státuszt, amit a hasonló alapokon nyugvó Hivatali patkányok, pedig sokkal jobban ragadta meg azt az őrületet, mely egy hivatalban a mindennapok része. Finkleman alkotása rokonítható Joseph Heller világháborús szatírájával, A 22-es csapdájával is. A képzeletbeli multinacionális vállalatban, az INC-ben dolgozók ugyanúgy a túlélésre játszanak, mint a bombázók pilótái. Végső soron mindannyian egy embertelen gépezet részei, mely lassan kinyírja vagy jobb esetben simán megőrjíti a benne élőket.

Ken Finkleman annak ellenére, hogy két szerencsétlenül járt folytatás (Pomádé 2; Airplane 2) is viselte a nevét, a Főhivatalhoz menő gárdát tudott összeszedni. A főszereplő Judge Reinhold éppen túl volt a Beverly Hills-i zsarun, amiben a kissé ügyefogyott, de jólelkű Rosewoodot alakította. Finkleman az inkább mellékalakként számon tartott Reinholdot jobbnál-jobb karakterszínészekkel és komikus nagyágyúkkal vetette körül. A csúcsformában lévő Danny DeVito mellé csatlakozott egy kisebb szerepben a rendező régi haverja, Rick Moranis (Űrgolyhók), akit még a rádiós éveiből ismert. A filmbéli hivatal vezetősége bővelkedik a hálás szerepekben, akiket olykor a legváratlanabb helyről érkező személyiségek formálnak meg. Az igazgatótanács tagjai közt például a gátlástalanságáról híres bokszmenedzsert, Don Kinget is kiszúrhatjuk, akinek már a puszta jelenléte sokatmondó poén arról, hogy miféle alakok irányítják a multit, ahová a Reinhold alakította Jack Isselt felveszik.

off-2.jpg

Az INC International nem sokban különbözik a többi multitól. A szlogenje szerint ez az a vállalat, ahol törődnek az emberekkel, aminek némiképp ellentmond, hogy épp be akarják zárni egy kisvárosi telepüket, mivel a harmadik világban olcsóbb a munkaerő. Annak a jelentősége, hogy ezzel magát a várost is lehúzzák a wc-n eltörpül amellett, hogy a csőd után még adóvisszatérítést is kapnak. Jack Isselt is csak azért veszik fel, mert az apja szenátor, akinek a támogatása jól jön ahhoz, hogy úgy adják be ezt a lépést a népnek, mint a világ leghazafiasabb tettét. Az egyetemen frissen végzett srác értetlenül nézi, hogyan tolják őt felfelé a ranglétrán anélkül, hogy bármit is csinálna, amivel erre rászolgálna. Groteszk eseményekben már az első napja se szenved hiányt miután sehogy se sikerül őt egyik osztályra se beosztani, mert leendő főnökei egymás után nyiffannak ki. A vezetőség sztoikus nyugalommal veszi ezt tudomásul. Bölcselkedő konklúziójuk mindössze annyi miután elsüvít az ablak előtt egy öngyilkos alkalmazottjuk: a vállalat adta, a vállalat elvette.

A Főhivatal könnyedséggel süti el a leggyilkosabb poénokat. Finkleman akkora dumákat írt még az egyjelenetes szereplőknek is, amik megérdemelték volna, hogy szállóigékké váljanak. Fergeteges karakterek adják egymásnak a kilincset kegyetlenül abszurd helyzetekben. Olyan sokan vannak, hogy már kiszorítják egymást a filmből. Néhány remek figura minden előjel nélkül szívódik fel a filmből, mint Wallace Shawné, akiről miután kitudódik, hogy csak nyolc hónapja van hátra, mindenki úgy kezd el beszélni, mintha már meg is halt volna. Hasonlóképp jár - a szerepe szerint - az előrejutásért a lábát bárkinek széttevő Jane Seymour is. A szerencsésebbek közé tartozik Richard Masur, a jófejségét minden helyzetben megőrző mentor, aki a totál elmebetegek között a maga félőrültségével az egyetlen, akit normálisnak lehet nevezni. Masur a mi igazi kalauzunk ebben a világban, aranyköpéseiben rejlik nem egy alapigazság, amit hasznosítani lehet akár a való életben is.

off-1.jpg

Ken Finkleman tűéles szatírája ácsingózik a nagyközönség szeretetére, a nekik tett gesztusok, így a nem túl átgondolt szerelemi szál, valamint az erősen csapongó narratíva viszont csak hígítanak rajta. A szétesés határán táncoló végkifejletet a zenét szerző James Newton Howard segít nem kis részt egyben tartani, aki a meredek stílusváltásokat is úgy tudja követni, hogy a film dinamikáját és jellemzően '80-as évekbeli lezserségét egyaránt megőrzi. A Főhivatal másik nagy támasza a zseniális magyar szinkron. Józsa Imrétől Tóth Enikőig, Harkányi Endrétől Kun Vilmosig mindenki brillírozik. Az egyéni csúcs a Rick Moranis hangját adó Rudolf Péteré, aki parádésan hadar végig egy több oldalas, idegrohamokban tobzódó monológot. A Főhivatalból hosszan lehetne sorolni az idézhető pillanatokat. A közös vállalati imádkozásokat többek közt egy Hitlert idéző törpével vagy mikor a panaszirodába helyezett főszereplő asztalára egy bálna máját dobják rá. A filmet az elhibázott terjesztés bukásra és gyors feledésre ítélte. Megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért nem lett mindmáig felfedezve. Multicég azóta csak több lett, jó vígjáték viszont annál kevesebb.

ÉRTÉKELÉS: 90%                                

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr5214638538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2019.02.25. 19:45:06

Köszi, nem rémlik, de most rákeresek!