Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

A nagy James Bond toplista (2. rész)

2019. május 31. - Lazók György

bond-title4.png

James Bond régebb óta köztünk van, mint ameddig a hidegháború tartott. Két tucat filmje mellett nem beszéltünk még a kismillió utánzóról és a hatását mutató kémfilmek özönéről, amik azóta is kiapadhatatlanul érkeznek. A Bond-láz más filmsorozatokat is elkapott, a Fantomas visszatér és A magas szőke felemás félcipőben folytatása iróniával válaszolt rá. Hazánk legalább belőlük nem maradt ki, sőt mi magunk is adtunk az utókornak egy James Bond ihlette filmet 1969-ben, az Az oroszlán ugrani készült. Bondnak senki nem tud ellenállni, ám a szocialista rendszer kérges lelkű pártemberein még az ő sármja se hatott. A magyar Filmátvételi Bizottság igaz megkísérelte meggyőzni a vezetőinket, hogy legalább egy részt engedjenek át a cenzúra hálóján, ám a Tűzgolyónak az Angol Filmnapokra korlátozott, 1968-as vetítésének a kivételével a James Bond-filmek idehaza egészen a '80-as évek végéig tiltott gyümölcsnek számítottak. Az Intervideo ekkor elárasztotta néhol kétes minőségű szinkronokkal ellátott Bond-kazettáival a kölcsönzőket, melyekkel néhány évtizedes késéssel ugyan, de bárki felzárkózhatott a filmsorozatból. Aki lemaradt a lista első részéről az innen közvetlenül elérheti, most viszont folytassuk a Bond-maratont a széria 12 legjobb darabjával!         .

 

12. Oroszországból szeretettel (1963)

bond-13.jpg

Nyitány: 6/10 Bond-lány: 7/10 Bond-gonosz: 8/10 Akció: 7/10 Stílus: 8/10

Ugyan csak egyetlen év telt el az első rész óta, a folytatás jelentős fejlődést tudott felmutatni. Igaz, hogy a vágás okozta problémák miatt, de megkaptuk az első igazi Bondos nyitányt. Nem a legjobbat, ám a célnak megfelelőt. John Barry a zenei nívót emelte meg hatványozottan, viszont a történet az, aminek a színvonala a leginkább megugrott, lényegesen összetettebb lett. A Spectre / Fantom terrorszervezet úgy bekavar, hogy Bond is csak kapkodja a fejét, hogy ki-kivel van. Az akcióra ácsingózók türelmet kénytelenek tanúsítani, a film első fele ugyanis inkább egy régimódi kémthriller, amiben Bondnak többet kell hagyatkoznia az eszére, mint az erejére. Persze a sármját is beveti, méghozzá oly hatékonyan, hogy a ráküldött csinos kettős ügynök is egyből belehabarodik. Daniela Bianchinak sajnos nincs meg az a kisugárzása, ami Ursula Andressnek volt a Dr. Noban. Tatjana érdekesebb személyiség, de ideje nagyjában csak Bondon csüng. A néhol túlrajzolt gazemberek frontját Robert Shaw erősíti fel. A Bonddal közel egy kaliberű Grant azon kevesekhez tartozik, akik esélyesnek mutatkoznak rá, hogy legyőzzék a 007-est. Összecsapásukat a vonaton legalább három későbbi rész próbálta visszaidézni, és egyben felülmúlni. A készítők láthatóan nagyobb büdzséből gazdálkodtak, amit a végkifejlethez közeledve az akciójelenetek hasznosítanak is. A folytatás visszafogottabban járatja csúcsra Bond félistenné avatását, de Sean Connery így is magabiztosan tartja őt a nekik kijáró panteonban. A későbbi részekhez képest a film itt-ott még kiforratlannak érződik, önmagában értékelve viszont egy jól megcsinált kémtörténet, ami emlékeztetője annak, hogy a sorozatnak nem árt, ha némi komolyságot erőltet magára.    

 

11. Csak kétszer élsz (1967)

bond-15.jpg

Nyitány: 7/10 Bond-lány: 6/10 Bond-gonosz: 7/10 Akció: 8/10 Stílus: 8/10

Ha valahol be kellett volna fejezni a Spectre-féle vonalat, az Lewis Gilbert filmje. A Csak kétszer élsz olyan nagyszabású végső ütközetet kanyarít Bond és ősellensége, Blofeld várt találkozása köré, ami ideális lehetőséget kínál erre, de a jövőbeli folytatásokra gondolva ezt elszalasztották. Abban nem vagyok teljes mértékben biztos, hogy egyáltalán jó ötlet volt-e a Spectre-vezérnek arcot adni. Donald Pleasence-t mindig öröm látni, ám főleg azok után, hogy az ő excentrikus alakításából merített az Austin Powers-trilógia a legtöbbet, nehéz Blofeldjét teljesen komolyan venni. A már fáradó, de még jó formában lévő Sean Connery Bond-filmjei között a Csak kétszer élsz kiemelkedően feszes és látványgazdag. Óriási díszleteivel és a megannyi speciális effektjével valódi szuperprodukció benyomását kelti már a nyitányban, Blofeld vulkánbázisára érve pedig ez a hatás tovább sokszorozódik. Nagy lendületének árát a Bond-lányok fizetik meg, akik olyan sűrűn cserélődnek, hogy az arcukat se könnyű megjegyezni. Ha ki kellene emelnem közülük valakit az Akiko Wakabayashi lenne, az ő korai távozását sajnáltam a leginkább. Az alkotók serényen gyűjtögetik a Japánról kialakult közhelyeket, ami Bond eleve felnagyított, képregényes világában nem feltétlen probléma (sőt köszönjük a nindzsákat), ám ázsiaivá maszkírozása a politikai korrektség pedzegetése nélkül is visszás. A film saját határait feszegeti és beveti teljes kelléktárát, hogy nagyobb és lenyűgözőbb legyen bárminél, amit kora mozitermése kínálhatott. A történet alig több egy laza indoknál egy világmegmentő kalandra, ebben viszont tényleg olyan szintet ér el, melyet akkor műfajában csak a Bond-sorozat nyújtott. Bár ez lett volna Connery búcsúja tőle!    

 

10. A világ nem elég (1999)

bond-14a_1.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 5/10 Bond-gonosz: 8/10 Akció: 9/10 Stílus: 8/10

A Bond-sorozatban visszatérő, hogy, ha túlzottan elszalad az alkotókkal a ló, azt a következő résszel megpróbálják ellensúlyozni. A magát számos műfajban kipróbáló Michael Apted dirigálásában A világ nem elég apró, de határozott lépéseket tesz azért, hogy az akció mellett a történet se legyen elhanyagolva. Az alkotók igyekeznek rétegekkel gazdagítani nem csak Bondot, hanem az aktuális gazembereket is. Ebből van köztük, aki kevésbé jön ki jól (lásd. Robert Carlyle) és van, akinél abszolút kifizetődik, mint Sophie Marceau, a nevével is sokat eláruló, manipulatív Elektraként. A készítők sajnos szükségét érezték, hogy legyen a filmben egy kötelező csinibaba is. Bond-lányunk hát a tinédzserek éppen aktuális posztercsaja, Denise Richards, akinek atomtudósként való szerepeltetésén azóta is kajánul röhögnek a népek. Azért nem olyan vészes, mint a híre, a méltóság erősítésére pedig ott van Judi Dench. Az MI6 irányítója, a nem épp a finomságáról híres M most először kap szokatlanul nagy teret és némi árnyaltságot. A Bond-védjegyeket csokorba szedő, de a CGI-t minimálisra szorító, terebélyes akciójelenetek újfent lenyűgözően demózzák a másodstáb rendező, Vic Armstrong magasfokú hozzáértését. A vizet, földet és levegőt is meghódító nyitány egy teljes akciófilmre elegendő látványosságot tartogat. Pierce Brosnan továbbra is a korábbi Bondok legjobb tulajdonságait egyesíti magában. Ha arra van szükség, akkor benne van a poénban, de akcióhős-üzemmódba is bármikor át tud kapcsolni. Robbie Coltrane-t visszahozni jó ötlet volt, ha butítottak is a szerepén, a filmet mégis a búcsúzó Desmond Llewelyn nyúlja le. Az egyetlen és örök Q nem sokkal A világ nem elég premiere után, egy autóbalesetben hunyt el.

 

9. Tűzgolyó (1965)

bond-16.jpg

Nyitány: 8/10 Bond-lány: 6/10 Bond-gonosz: 6/10 Akció: 8/10 Stílus: 9/10

A Bond-sorozat a negyedik részre teljesen kiforrottá vált, így már csak a tétet növelhette. Ebben az írók megint a jó öreg Fantomot hívták segítségül, mely ezúttal ellopott atombombákkal tartja sakkban a világot. A film különlegességét a víz alatti felvételek jelentik, amikkel nem kispályáztak. Egy egész búvárcsatát vezényeltek le a film végén, ami még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült. A valódi jetpacket bevető nyitójelenet szintén arról árulkodik, hogy a pénz már nem jelentett akadályt. Az Oroszországból szeretettel után harmadszorra és egyben utoljára visszatérő rendező, Terence Young azért nem csak az akciójelenetekben volt érdekelt. A főcím legördülésével befékez és aprólékosan bontja ki a bombák ellopását, vele párhuzamosan pedig James Bond nyomozását egy szanatóriumban, mely elvezeti őt a Bahamákra (mert hősünk már csak ilyen mázlista). Connery Bondja valójában nem kevésbé van odáig magáért, mint a főgonosz, de nála ez olyan vonzerővel és lezserséggel párosul, amiről ellenfelei csak álmodozhatnak. Ez gúzsba is köti a kitűnő Adolfo Celit, akit így csupán a szemkötője különböztet meg a többi színpadias Bond-gonosztól. A formás Claudine Auger se tud kiemelkedni a hamar készségessé váló Bond-lányok hosszú sorából. Ebből akár probléma is lehetne, ha Connery nem uralná a filmet. Young rendezésében a 007-es még mindig maga a tökély, aki az önelégültségét érő nyílt kritikát is egy laza riposztja pattintja le magáról. A film jó érzékkel keveri össze az előző részek erényeit. Van benne feszültség, nem nélkülözi a humort, a férfias eleganciát és a szórakoztató túlzásokat. Nem fejleszti, csak alkalmazza a bevált receptet, azt viszont gyakorlott profiként.                   

  

8. A Quantum csendje (2008)

bond-17.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 8/10 Bond-gonosz: 8/10 Akció: 9/10 Stílus: 7/10

A Daniel Craig-féle reboot második tagja szokatlan módon közvetlen folytatása a Casino Royale-nak, melybe az akkor még független filmes Marc Forster belevitt néhol egy sajátos vágástechnikát. Ez nem talált kedvező fogadtatásra, de a magam részéről a pozitívumok közé sorolom. A titkos társaság lebuktatása az operában miközben vele párhuzamosan megy a Tosca, káprázatos. A Quantum csendjét az írók sztrájkjának kellős közepén forgatták, így kényszerűségből Craig és Foster dolgozták ki a végleges forgatókönyvet a felvételek között. Minden elismerésem, hogy képesek voltak a Casino Royale harmadosztályú romantikus szálát érdemben továbbgondolni nem kevéssé feljavítva az eredeti írók hányaveti munkáját. Bond új személyisége árnyaltabban és emberibben rajzolódik ki, visszakapta a humorának és ellenállhatatlan stílusának legalább egy részét, a film befejezése pedig szépen lezárja a Vesper-szálat. Jót tett, hogy a történet nem nyúlik el ezúttal 144 percen keresztül, ennek köszönhetően a film feszes lett és sallangmentes. A néha már-már kapkodásba átmenő nagy rohanásban is jut idő a fontosabb mellékkarakterekre. Olga Kurylenko ezáltal válik olyan Bond-nővé, aki kivételesen nem a begyűjtendő trófea a történet végén. A férfi empátiával, nem pedig szexuálisan közeledik hozzá. Még le se fekszenek, ami ettől az új Bondtól is kész csoda! Mathieu Amalric szintén egy az átlagostól némiképp eltérő főgonosszal szolgál. Dominic Greene-t jelentéktelen megjelenéséből fakadó őrült frusztráltsága teszi veszedelmessé. Akcióban a Quantum elsőrangú már a nyitányban is, a kezdő autósüldözést majd szétveti az energia. A film bemutatásakor két szék között a földre esett: se a régi, se az új vonal híveit nem tudta kielégíteni. Craignek ugyan még volt hová fejlődnie Bondként, de a Quantum megmutatta a magam fajta szkeptikusoknak is, hogy van benne lehetőség.            

  

7. A holnap markában (1997)

bond-18.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 8/10 Bond-gonosz: 7/10 Akció: 9/10 Stílus: 8/10

Akár a film egocentrikus médiamoguljának, úgy Roger Spottiswoode alkotásának is mintha az lenne a jelszava, hogy mindent a publikumért! A holnap markában bár a felszínen kokettál azzal, hogy médiakritikát gyakoroljon, de a legfőbb célja, hogy minél nagyobb és bámulatosabb szórakozást nyújtson. Már a film kirobbanó kezdésében is csak az nem száll el, ami nincs a földhöz odaszegezve, és ez nem sokat változik az elkövetkezőkben. Spottiswoode felkészült hollywoodi kisiparosként csak azzal törődik, hogy minden ötödik hullára jusson legalább egy találó beszólás a 007-estől és az akciót addig fokozza, ameddig Bond világának valósághatárai megengedik. Ezt nem is annyira egyszerű jól csinálni, mint azt a Halj meg máskor! is megtanította, ám ebben az esetben sikerült remekül belőni az arányokat. Segít, hogy Pierce Brosnan is csúcsformában van! Igaz olyan rengeteget nem követel tőle a szerep, sőt a film vége felé szinte már csak lövöldöznie és egysorosokat benyögnie kell. Nem látszik rajta, hogy az epizód totális káoszban fogant meg, inkább tűnik úgy mintha a világ legjobb murijában venne részt, aminek ő az abszolút sztárja. Az Anthony Hopkins helyére érkező Jonathan Pryce rendesen túljátssza Carvert, ám emiatt mégse tudok igazán panaszkodni. A női szakaszt Teri Hatcher haloványságát feledtetve Michelle Yeoh jelenléte javítja fel nem is kicsit, aki kínai szuperkémként magasan veri Bond segítőinek többségét talpraesettségben. Végül bűn lenne nem megemlíteni a zenét szerző David Arnoldot, akinél csak John Barry érzett rá jobban a filmsorozat hangjára, és ezt további négy alkalommal bizonyította!       

 

6. Polipka (1983)

bond-19.jpg

Nyitány: 10/10 Bond-lány: 6/10 Bond-gonosz: 8/10 Akció: 8/10 Stílus: 9/10

Az összes '80-as évekbeli epizód mögött álló John Glen második rendezése a sorozatban nagy csatát vívott Sean Connery utolsó, nem hivatalosnak számító James Bond-filmjével, a Soha ne mondd, hogy sohával, akkoriban döntetlen végeredménnyel. A készítők le akarták cserélni a korosodó Roger Moore-t az amerikai James Brolinra, ám a konkurenciától tartva inkább maradtak a garanciát jelentő Moore-nál. Döntésük helyességét mindjárt a szenzációs nyitány száz százalékosan visszaigazolja, mely legalább annyira támaszkodik Moore humorára, mint a látványeffektusokra. Előfordul a későbbiekben, hogy elvetik a sulykot a poénkodással, ám mikor betalálnak, akkor telibe. A notórius Tarzankodást is egy akkora szöveg követte, ami nálam azon nyomban eltüntette a rossz szájízt. A filmhez pont a címszereplője teszi hozzá a legkevesebbet. Az aranypisztolyos férfi után ezúttal elsőszámú Bond-lányként visszatérő Maud Adams szép, de felcserélhető. Nem úgy a gonoszok! Steven Berkoff eszelős szovjet tábornoka se rossz. A sorozat szűkszavú verőembereinek hagyományait méltón követő Kabir Bedi még jobb, de a pálmát Louis Jourdan viszi, akinek az alakítása nyomán már tudjuk, hogy milyen lett volna Bond, ha Blofeld neveli fel. Az alkotók alaposan meghajtják a kaszkadőröket, akik remélem, külön bónuszt kaptak a film végi repülőgépes mutatványért. A Polipka néhány fokkal jobban ügyel a komolyságra, mint a Moonraker, de azoknak kedvez, akik nem bánják, ha a feszültséget komikummal oldják.     

 

5. Szigorúan bizalmas (1981)

bond-20a_1.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 7/10 Bond-gonosz: 8/10 Akció: 8/10 Stílus: 9/10

John Glen vágóként illetve másodstáb felelősként hosszú ideje a Bond-stáb tagja volt. Első rendezése az elkövetkező ötből egyben a legjobb lett, talán mert mindent megtett, hogy bebizonyítsa, rászolgált az előléptetésre. A szériára megint épp ráfért némi visszafogottság, amit Glen a javára fordított. A Szigorúan bizalmasban a középpontba kerülő hidegháborús kémjátszma egy valóságos hátteret ad a sok világuralomra törő szupergonosz után. A fantasztikus kütyük a sufniba kerülnek, az akciójelenetek pedig kevésbé az elképesztésre, mint inkább a feszültségkeltésre mennek rá! Mindkettőben jeleskedik a film nyitánya, mely miközben a humornak is teret ad, lezárja az Őfelsége titkosszolgálatában cliffhangerét a maga, a nézővel összekacsintó módján. A jogi hercehurcák miatt Blofeldet nem lehetett nevén nevezni, azonban elég egyértelművé teszik, hogy kiről van szó. Roger Moore, amit hozzá tud adni Bondhoz, azt még mindig ragyogósan csinálja és bár kemény akcióhőst soha nem tudtak faragni belőle, Glen többet hoz ki belőle etéren, mint társai. Méltó ellenfele Julian Glover, aki Moore-hoz hasonlóan úriemberként formálja meg a szerepét. Carole Bouquet, ha fele olyan jól játszana, mint amilyen gyönyörű a filmben, a legklasszabb Bond-lány lenne. Az örvendetes, hogy nem csak biodíszletnek van, bosszú-szálának szájbarágó jellege már kevésbé. A Szigorúan bizalmas néhány apróbb hibája, mint a begerjedt Bibi, ellenére egy igényesen összerakott Bond-film, mely a Moore-éra legérettebb darabjává nőtte ki magát.      

 

4. Goldfinger (1964)

bond-21.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 8/10 Bond-gonosz: 9/10 Akció: 8/10 Stílus: 10/10

Míg a Bond-filmek végigmentek egy evolúciós folyamaton, addig Sean Connery a kezdetektől magasra rakta a lécet. A mini epizódként funkcionáló nyitány újra beigazolja, hogy Bond a kémek alfája, és teszi mindezt immáron alapvetően humoros éllel. Ez már az a James Bond, aki szmokingot visel a búvárruha alatt is. Az eszményképnek, amit megtestesít ő maga se tud mindig megfelelni. Nem is egyszer jókorát hibázik, viszont mikor nyerőben van, akkor fenomenálisan múlja felül ellenfeleit. Guy Hamilton rendezésében két nagy játékos, James Bond és Goldfinger csapnak össze több menetben. Bond mindjárt a film elején megleckézteti a csaló milliomost és közben még a neki dolgozó nőt is elcsábítja. A folytatással beemelt, a realitásra fittyet hányó fantasztikus kémkütyükkel Bond újfent szintet lépett. A gépfegyverrel és katapultüléssel felvértezett Aston Martin hozzá illő luxusjárgány. Kifejezi, sőt fel is erősíti azt a stílust és eleganciát, amit Bond képvisel. Goldfingernek csupán egyszer jut rá módja, hogy megizzassza, amiből a sorozat egyik legtöbbet idézett jelenete lett. Gert Fröbe a saját zsenialitásába szerelmes Bond-gonosz legszebb példáját állítja fel. Azóta is kevesen tudtak a nyomába érni. A vicces nevű Pussy Galore, vagyis Honor Blackman szintén mintaértékű Bond-leányzó. A nevére rácáfolva van személyisége és még ereje is hozzá, hogy ellent tudjon állni Bondnak. Egy darabig. A történet a második felében egy hangyányit leül, ám mikor újra nekilendül és a végkifejletben az időzített bombát 007-nél állítják meg, semmi kétség nem marad afelől, hogy földi halandó annál nagyobb ász nem lehet, mint James Bond.

 

3. A kém, aki szeretett engem (1977)

bond-22.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 9/10 Bond-gonosz: 9/10 Akció: 9/10 Stílus: 10/10

Roger Moore-nak nem állt jól a kíméletlenség, amit Connery hagyott rá, ám az alkotók harmadjára elkezdték a 007-est jobban az egyéniségéhez igazítani. Az ő verziójában James Bond egy lovagias ellenfél lett, aki soha nem csavarná ki egy nő kezét, hogy információt szedjen ki belőle. Úri kódexét a másik nemmel szemben bőven van alkalma a gyakorlatban kipróbálni A kém, aki szeretett engem alatt. A rivális ügynök, Amasova őrnagy személyében összetalálkozik női párjával és még abból is kidumálja magát, hogy korábban megölte a szerelmét. Barbara Bach jó adag érzékiséget kölcsönöz az oroszok saját szuperkémének. Az is megadatik neki, hogy többször felülkerekedjen James Bondon, ám cserébe a film végére a bajba jutott nő szerepét kénytelen magára ölteni. A jószándékú népirtásra készülő Strombergnek kevés tér jut, amiből az erőt, kegyetlenséget, ugyanakkor méltóságot sugárzó jelenlétével Curd Jürgens a maximumot kihozza. Vasfogú bérgyilkosa, Jaws ellenben igazi rajzfilmfigura. A Frankenstein szörnyére emlékeztető Richard Kiel egyszerre félelmetes és mafla kiállásával felváltva ad horrort és humort a filmnek. Lewis Gilbertnek van érzéke a grandiózus akcióhoz és a Bond-sorozat természetéhez hozzátartozó játékos túlzásokkal is tehetséggel bánik. Ezt a film nyitányában is demonstrálja, melyben egy lélegzetelállító mutatvány fordul úgy poénba, hogy azzal Bond utolérhetetlen stílusosságát is frappánsan jelzi. Mikor az új csodajárgánnyal, a kétéltű Lotus Esprittel kihajt a tengerből, Moore egy olyan rá jellemző gesztussal él, ami fergetegesen illusztrálja, hogy mitől volt ő minden idők leglazább James Bondja. A kém, aki szeretett engemen nem fogott a kor, így érhette az a megtiszteltetés, hogy az első Bond-film legyen, amit a magyar mozik is széleskörűen bemutattak. 12 évvel az eredeti premiert követően 283 ezren mentek el megnézni.           

 

2. Skyfall (2012)

bond-23a.jpg

Nyitány: 9/10 Bond-lány: 9/10 Bond-gonosz: 10/10 Akció: 10/10 Stílus: 10/10

A Sötét Lovag-trilógia inspirálta Skyfall többet tett James Bond újbóli felépítséért, mint a Casino Royale és A Quantum csendje együttvéve. Daniel Craig átalakította, érdesebbé tette Bondot, ez az új arculat pedig Sam Mendes rendezésében célt és kiteljesedett formát nyert. Az alkotók mélyebbre ásnak a személyiségében, mint tette azt bármely más rész. Bondot már jóval több motiválja egy röpke románcnál. A nő, aki ösztönzi őt és, akivel jóval összetettebb a kapcsolata, mint Vesperrel volt, nem más, mint a főnöke, aki kihasználja, de úgy bízik is benne, ahogy senki más. Briliáns húzás, hogy M-ről szól lényegében a történet. A film hősére és gazemberére egyaránt hatással van. Bondra, aki hű maradt hozzá azután is, hogy feláldozta a cél érdekében, és Silvára, aki teljesen beleőrült ugyanebbe. A Brosnan-éra óta jelen lévő Judi Dench bár rég nincs lánykorban, nőnek jobb szerepet James Bond-filmben még nem írtak, ő pedig él is ezzel a kivételes lehetőséggel. Ha a díjkiosztók szélesebb körben gondolkoznának, Denchet és a film sok más alkotóját is aranyszobrokkal árasztották volna el. Roger Deakinst külön egy tonnányival csak a neonfényekkel megvilágított irodai bunyó fényképezéséért. Megkockáztatom, hogy Sam Mendes is jobban megérdemelte volna ezért a rendezői díjat, mint az Amerikai szépségért. Javier Bardem már a belépőjével mindent visz, élmény figyelni, amit Silva zakkant, de végső soron nagyon is megérthető figurájával művel. A Skyfall akciójelenetei mögött a világ összes pénze, egy mesteri csapat és egy vizuálisan kiművelt rendező áll, szóval az a minimum, hogy fantasztikusak legyenek, és azok is az első perctől fogva. A folytatás emellett kreatívan csempész vissza régi karaktereket új formában, az ortodox rajongókat is puhára főzve. A Skyfall az addig bizonytalan lábakon álló Bond-reboot legnagyobb diadala, és őszintén remélem, hogy nem az utolsó.      

 

1. Aranyszem (1995)

bond-24.jpg

Nyitány: 10/10 Bond-lány: 9/10 Bond-gonosz: 9/10 Akció: 10/10 Stílus: 10/10

Nincs értelme tovább teketóriázni, véleményem szerint az Aranyszem "a" Bond-film! A 007-es ügynök belépése a '90-es évekbe hosszú kihagyás után következett be. Nem csak azért mert kifogytak a felhasználható Ian Fleming írásokból vagy mert elkezdtek marakodni a jogokon, hanem mivel úgy tűnt, hogy a hidegháború utáni világban James Bondnak helye sincs. Az utolsó rész, melyen az eredeti producer, Albert R. Broccoli közreműködött, erre a feltételezésre rácáfolva új életet lehelt a megtépázott franchiseba. A főszerepre már korábban is kinézett Pierce Brosnan azt hitte, hogy a Bond-hajó már elúszott, de mikor kiderült, hogy mégse maradt le róla, pont akkora szenvedéllyel állt hozzá, mint a film még kezdőnek számító rendezője, Martin Campbell. Nála erősebb stílussal bíró rendezője a szériának régóta nem volt. A vakmerő belépővel szolgáló nyitányban még Bond arcát se látjuk, de máris tudjuk, hogy nála jobb nincsen. Brosnan egyaránt továbbvitte Connery és Moore örökségét. A kvintesszenciális James Bondnak se túlzás őt nevezni. A színészeket olyan remekül megtalálták a gonoszokhoz is, hogy végletes személyiségük csak szórakoztatóbbá teszi őket. Sean Bean akár James Bondnak is bevált volna, de a negatívjaként ugyanolyan kiváló. Silva után neki van a legdrámaibb háttere, amit nem mellesleg igen hatásosan ad elő, micsoda véletlen, a múlt romjai között. A bombázó Izabella Scorupco anélkül lesz erős nő, hogy ezt az arcunkba kívánná tolni. Bondba szerelmesedésének vicces hirtelensége az egyedüli, ami aláássa szerepének kidolgozottságát. Az akcióra térve a maximális pont alátámasztásához elég csak felidézni, hogy a filmben Bond egy tankkal folytat városátrendezéssel egybekötött üldözést. Az Aranyszem meglehet a régi idők James Bondja, ám annak a legjavát nyújtja.             

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr4814830490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Sumner 2019.05.31. 21:29:06

Ide is besuvasztom, milyen Bondot szeretnék én látni (vagy ha lenne rá lehetőségem és a producerek is támogatnák - de ezt soem fogják -, készítenék)

Carte Blanche lenne a címe (kapásból egy jogi akadály), a 007-es hattyúdalát kapnánk. Depresszív, iszonyatosan felkavaró kémthrillert 60 éves hősünk (Daniel Craig 2028-ban - látnánk a figurát zöldfülűként és lesajnált vénként, bezárulna a kör) utolsó küldetéséről, az egész epizód a halál metaforája lenne. Röviden arról szólna, hogy már a pre-title sequence-ben egy politikai merénylet folytán darabokra kezdene hullani a világ, ez csak fokozódna illiberális demokráciák képében. Bondtól elpártol a tehetetlen MI-6, a felütés után 5 évvel pszichotikus, fals igazságérzetű noir-antihősként, elveszetten tébláboló roninként kutatna a tettesek után, ész nélkül mészárolva. Csak lopva válik hivatalossá a küldetése, az ügynöksége tényleg az utolsókat rúgja. És akkor Johannesburgból eljut Szöulba a harmdik világot segélyező üzletember, Ernst Stavro Blofeldhez (csakis Arno Frisch játszhatja), ám ő más, aminek látszik. Valójában egy beteg, megalomán, ámde tragikus figura, aki szörnyű, elutasításokkal teli múltja beleőrjített az egész világ leigázásába. Napóleoni, még inkább caligulai uralkodó, emberkísérletekkel bábállamokat hoz létre, lemészárolt szegények, hajléktalanok révén épít fel uniformizált államokat.

Bond és Blofeld egymás tükröképei lennének. Skizofrének, a világnak bizonyítani akaró elvakultak. Hátrahagyta őket mindenki, ezért bossúra vágynak. És hát mi történik akkor, ha a 007-es rájön, Blofeld tette tönkre az életét, míg Blofeld semmiféle ellenállást nem fogad el, miközben érti opponense vehemenciáját? An unstoppable force meets an immovable object. Ők egymás teremtői. Elkerülhetetlen a negatív befejezés, mindkettőjük számára. Csak acsarkodnak a saját önző céljaik védelmében, miközben a világ összeomlik körülöttük. Két mellékszereplő ingázna közöttük: a Bond-lány, egy árnyalt, érzékeny fiatal nő, Francoise (Josephine Japy), Blofeld sokat szenvedett, de kitörni akaró, öntudatos szeretője és Blofeld sok galibát okozó, szintén pénzember, valójában nekrofil, szexuálisan perverz jobbkeze, a holland Severan Hydt (Mikkel Boe Folsgaard - újabb jogi akadály), aki hullák csontját, húsát dolgozza fel bizonyos műtétekhez, amelyektől engedelmes Blofeld-birkává válik politikus és átlagember.

Késpárbaj Bond és Hydt között Paul Verhoeven és David Cronenberg modorában, civil áldozatokat gyászoló egysnittes lövöldözés fel, le, oldalra, fejek fölött, testek mellett, eredeti helyszínek, nuku CGI, nuku kütyü, létező orvosi technológiák, Bond és Blofeld megölik egymást, a többi szereplő is MIND meghal: M, Q, Moneypenny, Felix - ja, és kimaradt a bűntudattól sújtott dél-koreai orvos (Kang-ho Song), akit tudtán kívül csábítottak bele a Carte Blanche-projektbe. Tömeggyilkosságok képen kívül, csak hangokkal, pesszimista hangvétel, sehol egy humor vagy optimizmus, legfeljebb csak egy kis megértésszigetecske Bond és Francoise között, de azt is lemészárolják. Inspirációk: A halál csöndje, A szamuráj (1967), Get Carter (1971), Másolatok, Miami Vice (2006), A Sötét Lovag visszatér, Logan

Van valakinek 200 milliója?

David Sumner 2019.05.31. 21:35:57

@David Sumner: a végső összecsapás, az Apokalipszis helyszíne: Norvégia fjordjai, Tanner is meghal

victor vacendak 2019.06.01. 06:15:56

@David Sumner: mi értelme van egy olyan karakter halálának, amit 10-15 évenként megfiatalítanak, és erre még csak magyarázatot sem kap a néző: hogy mittudomén, a Bond csak egy kódnév (hiszen mégiscsak úton útfélen a rosszfiúk arcába tolja, ami kém meg ügynök esetében amúgy rohadtul hiteltelen és ostoba dolog), és mindig egy újabb ember kapja meg. De nem... Marad az illúziórombolás. Miami Vice 2006? Sötét Lovag, Logan? Hahaha.

Egyébként az új Bond-filmekből nehezen lehet a top-listára tenni bármit is, mert a könnyed bohóckodás mellett (ezt a témát ilyen formában csak viccel lehet elfogathatóan tálalni), amit a sorozat első 40 éve képviselt, ezek csak a súlyos székrekedést képviselik :-D

joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2019.06.01. 06:48:05

Kár, hogy amolyan +1-ként a Soha Ne Mondd, Hogy Soha nem fért ide, kíváncsi lennék, te hová helyeznéd. Én sosem voltam Bond rajongó (a Craig részeket még nem is láttam), de kifejezetten tetszett az a film.

airsheep 2019.06.01. 07:07:47

Lehet hogy én vagyok az egyetlen ember a Földön aki nem szereti a JB filmeket, és aláírom, lehet hogy velem van a baj. A listában felsorolt összes filmet láttam de egyik sem fogott meg, sőt nincs olyan film amit kedvem lene újra megnézni. Sosem tudtam eldönteni hogy ezt a sorozatot vígjátéknak szánták, vagy "komoly" akciófilmnek. Esetleg a kettő között valahol? Vígjátéknak nem vicces, akciófilmenk túk bugyuta, a bájolgó szépfiú JB karaktere (leginkább Roger Moore) meg kifejezetten nevetséges volt.
Egy picit javult a helyzet Daniel Craig főszereplésével, végre keményebb lett a karakter, bár erre meg sokan azt mondják hogy JB sosem volt ilyen.
Mindenkinek más az ízlése.
Nem akarok persze senkinek a lelkivilágába taposni, tudom hogy nagy a népszerűsége a sorozatnak. Esetleg egy JB szakértő elmondhatná hogy mi a koncepciója a sorozatnak, miért lett olyan amilyen JB karaktere, miért van a filmeknek ekkora kultusza. Tényleg kiváncsi vagyok rá.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 07:10:14

@joeperry: Őszintén szólva leghátulra került volna. Mikor Connery felrobbantja (az amúgy iszonyatosan játszó) Barbara Carrerát már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Egy szóváltás volt, ami nagyon tetszett a filmben. Amikor a videójátékozás (!) után Largo azt mondja Bondnak, "Remélem olyan jól tud veszíteni, mint nyerni." mire ő "Nem tudom, még soha nem vesztettem."

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 07:36:48

@airsheep: Ne aggódj, nem te vagy az egyetlen! Mint minden alkotásnak, aminek egyénisége van, természetes velejáró, hogy nem mindenkinek jön be. A franchise egyik szépsége, hogy kész popkulturális időutazás. Minden évtizeddel és minden Bondot játszó színésszel más. A sorozat illetve a karakter lényege szerintem a stílusa és az eleganciája. Kinek bugyutaság, kinek báj. Nekem az utóbbi, ezért szoktam szívesen újranézni még a gyengébb részeket is.

Dr P(r)epper 2019.06.01. 07:37:19

Ne feledjuk, hogy a Never Say Never Again nem mas, mint onmaga remake-ke (Thunderball), amiben ugyanaz a szinesz jatsza el kvazi ugyanazt a szerepet 20 evvel kesobb. Ilyen forman egy filmtorteneti kulonlegesseg. Bond filnek rossz, lassu es vontatott.

Valaki emlitette az ellentmondast, hogy maga a karakter nem oregszik es 50 eve ugyanaz. A Bond filmek soha nem voltak egymas folytatasai es csak nagyon lazan kapcsolodtak egymashoz. Leginkabb aprobb utalasokban, esetleg szereplo megjeleneseben vagy egyeb elem felbukkanasaban jelent meg a kapcsolat. Egy Bond film mindig az eppen aktualis jelenben jatszodik es az aktualis jelennek is szol, ami a multat borzasztoan homalyosan kezeli es a jovorol csupqn annyit mond el, hogy "James Bond will return". A Craig-era kezdte el a filmek korabban megszokotnal joval szorosabb osszefuzeset es a "kuldetes" tipusu filmek helyet atvettek a veget nem ero "bosszu" tortenetek ezzel megmutatva a karakter emocionalis oldalat, hogy a XXI. szazadban is lehessen rola mondani valamit. Hogy ez elony vagy hatrany lett mindenki dontse el maga. A Skyfall jo film lett es addigra elfogadtam Craiget is, de az biztos, hogy legjobban ezek a filmek lognak ki a sorbol.

David Sumner 2019.06.01. 08:19:40

@victor vacendak: Nem látom, hogy a sorozat gyakran rajzfilmes hangvételét, amiben el kellene fogadnunk, miért kellene kötelezőnek vélni, amikor már többször is a figura rovására ment. És az említett Kódnév-elmélet ezt még jobban alá is ásná. Úgy pláne nem állja meg a helyét az állításod, hogy az első 44 év utáni reboot - szerintem, de nyugodtan érvelj ellene - pont Bond humanizálása miatt született meg, tehát lenne itt kraft. Más kérdés, hogy az EON nem így gondolja, de láthatóan az első zárójeles megjegyzésem és az utolsó, retorikai kérdésem elkerülték a figyelmedet vagy fontosabb volt ignorálnod őket. Gondoltam, szóba hozom a DC Multiverzumot vagy az Elseworldst, ami szintén beugrott, de majd neked áll feljebb.

"Marad az illúziórombolás. Miami Vice 2006? Sötét Lovag, Logan? Hahaha."

Jól megvagyok az illúziórombolással unortodoxként, az ortodox Bond-rajongók nyilván kevésbé, vélhetően te is az utóbbi csoportba tartozol. Én örülök az előbbinek. A Miami Vice 2006-ot, A Sötét Lovag visszatért (nem, ez nem a Nolan-film, bocs) és a Logant bőven meghatározza a főhősök magánya, esendősége, és újfent belátom, ez sem tetszik mindenkinek, de amíg a sérülékenységük miatt lehet értük izgulni, addig szerintem nincs gond a filmekkel, képregényekkel, animációs darabokkal sem. Természetesen azt már nem árultad el, számodra ez hol sántít. A "Hahaha"-nak csak ekkor lenne jelentősége.

"Egyébként az új Bond-filmekből nehezen lehet a top-listára tenni bármit is,"

Miért? Kérlek, fűzz hozzá indokot. Így működnek a viták és a beszélgetések, még ha te ezt pont nem is tudtad.

"ezek csak a súlyos székrekedést képviselik"

Itt se jusson eszedbe argumentálni (Tudod, mi az?), elég, ha kinyilatkoztatsz.

Disclaimer: van egy gyanúm, miszerint ebből AZ EGÉSZBŐL csak a címzés malőrjét akarod majd észrevenni.

David Sumner 2019.06.01. 08:24:19

@David Sumner: "amiben el kellene fogadnunk Bond legyőzhetetlenségét, folyamatos újrafazonírozását"

felső határ nincs 2019.06.01. 08:35:39

messze nincs 12 jo Bond film, valojaban a legtobb meg a SZAR kategoriat is alulrol surolja

igen, a klasszikus Bond filmek IS hulladekok voltak, nem csak a modernek

Gazz 2019.06.01. 09:10:44

A Goldeneye volt az első Bond film, amit láttam. Teljesen lenyűgözött. Azóta megnéztem az összeset, de egy se volt annyira jó. Egyetértek az első helyezéssel. Mint ahogy azzal is, hogy a Craig filmek ott vannak a listán. Craig nagyon jó Bond, és a filmjei is összetettebbek a korábbiaknál.

jürgen baromartz 2019.06.01. 09:19:13

@felső határ nincs: Szerintem is gagyik a Bond-filmek, nem is tudnék értük soha rajongani. Az Aranyszem viszont az önmaga jogán is egy tök jó film, örülök, hogy a post szerzője az első helyre rakta, mert ott van a helye.

felső határ nincs 2019.06.01. 09:36:49

@jürgen baromartz: Az volt az elso Bond film, amit lattam, es anno tetszett, de sok ev mulva visszanezve az is egy rakas szar.

Pedig van sok jo kemfilm, amit akarhanyszor megnezhetsz, mindig mukodik. Peldaul a Rambo.

felső határ nincs 2019.06.01. 09:40:08

...:) szart se er az olyan kem, akirol mindenki tudja hogy spion

Helyszíni zsemle 2019.06.01. 10:22:53

Szerintem a legjobb legikonikusabb James Bondot a Roger Moore altal megformalt karakter adja, klaszikus hideghaborus hatterrel.
Az 50-es evek Sean Connery filmjei mai szemmel nezve inkabb csak kordokumentumkent erdekesek.

péti 2019.06.01. 10:32:00

Talán a főcímdalok is megérdemeltek volna pár szót, sőt pontozni is lehetett volna őket. Meg sincsenek említve, pedig szerintem a Bond legendárium részei.

padlogaz 2019.06.01. 10:32:13

húú, nehéz összehasonlítani 40+ év termését, annyit változott menet közben a karakter, a stílus, és legfőképp az egész médiakörnyezet. le a kalappal, hogy így végig tudtad elemezni őket.
személy szerint a felére alig emlékszem, azt tudom, hogy anno a timothy dalton filmek nagyon tetszettek, sajnáltam, hogy nem folytatta.
annak örülök, hogy a quantum-ot viszonylag előre tetted, szerintem nem rossz film, méltatlanul húzta le a kritika.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 10:56:45

@péti: A lista első részében tettem róluk egy rövid említést, de ennél jobban több okból se akartam kitérni rájuk. Ezek egyike volt, hogy a dalok már szinte önálló életet élnek és gondoltam is rá, hogy esetleg a jövőben egy külön toplistában szedem őket össze.

@padlogaz: Köszönöm! A Quantummal tényleg elég durván elbánt a kritika. Engem lepett meg a legjobban a részemről kevésbé kedvelt Casino Royale után, hogy nem kevés érdemmel rendelkezik. Daltonnak pechje volt. Egyrészt A magányos ügynök kedvezőtlen fogadtatásra talált, másrészt jogi hajcihő kezdődött, ami miatt a tervezett harmadik filmjét el kellett halasztani. Mire ez rendeződött, Broccoli inkább egy új Bond-színész mellett döntött.

Editor Bob 2019.06.01. 12:17:54

A felső, Bond-okat felvonultató képen Connery kezében lévő, - orosz légpisztolynak kinéző -fegyvert melyik részben használta? Baromi gagyin néz ki.:)

David Sumner 2019.06.01. 12:23:42

@Lazók György: Hidd el, mindenki jobban járt, hogy Dalton harmadik Bond-filmje nem készült el. A '90-es évek Halj meg máskor!-ja lett volna atomerőműben dolgozó nanotechnológiai robotokkal, amiket az EON-nal szerződést kötő Disney saját fejlesztésű játékokként be akart építeni a marketingbe, hőmaszkos-célkeresztes bérgyilkossal, az amerikai-hongkongi főgonosz megalomán kibrog-testőrnőjével (nem vicc) és egy Goldfingert idéző, de azt minden bájától fosztó, Tokió legmodernebb részeiben zajló agyatlan autós hajszával. Felbukkant volna benne a később kötelezővé váló téma az MI-6 és a Q-branch elavultságáról a részleg felett őrködő bürokratákkal, egy veterán, később árulóvá vált kémmel (Anthony Hopkins játszotta volna), Boothroyd őrnagy ismét akciózott volna a terepen, de mindezt elnyelte volna a rengeteg akció és eszementség, mivel úgy gondolták, a Licence to Kill kőostobasága után CGI-eszképizmus kell. Aha.

Michael Caton-Jones, John Byrumo, Ted Kotcheff és John Landis (a legidiótább /gyerekgyilkos, nőket zaklató fiút dédelgető/ faszkalap, akivel valaha beszéltem) neve szerepelt a rendezőaspiránsok listáján, Bond egy amerikai tolvajnővel szállt volna harcba, részben tőle is eredt volna a flemingi eredetű cím, vagyis a The Property of a Lady. Úgy tudom, ezt a címet Sam Mendes is akarta a Skyfall előtt, már akkor is emlegették Peter Morgan szkriptjét M halálával (az később Once Upon a Spy címmel tudódott ki, Silva M és egy másik hidegháborús kém sarjaként mutatkozott volna be, Barcelonában metrót robbantott volna - beköszön a valóság -, maga Bond végez M-mel), Rachel Weisszel Maria Freudensteinként, sertésinfluenzával tömeggyilkoltak volna benne, de a projekt elég pletykaszagúnak tűnt.

Bővebb információ a harmadik Dalton-moziról itt: www.mi6-hq.com/sections/articles/bond_17_act1.php3

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 12:25:36

@Editor Bob: Egyikben se. Ha jól tudom csak a promóciós anyagoknál használták mivel a Walter PPK épp nem volt kéznél.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 12:31:13

@David Sumner: Kösz az infót! A leírtak alapján ez lett volna a Bond-sorozat utolsó része.

Csaba Turbucz 2019.06.01. 12:33:01

Szerintem Craig a legélethűbb, legdrámaibb Bond valaha. A régi színészek (Moore, Lazenby, Connery) rózsaszín ködben élő selyemfiúk voltak. Szivesen megnézném ahogy Craig Bondja meghal egy epic harcban egy zseni gonosz ellen.Lezárva a Craig érát. Szép búcsút kapva így.

David Sumner 2019.06.01. 12:36:34

@victor vacendak: Ó, igen, értem, amit mondasz. Nos, fan fictionként eleve felrúghatok bármit, nem kell a kánon részének lennie, vagy ha igen (jobb lenne így elképzelni, kétségtelen), a realizmus, Bond öregkorának hangsúlyozása nem olyasmik, amikkel folytatható lenne a széria. Vagy igen, de akkor arra csak azok mennének, akiket a zúzda érdekel, de az meg kihagyható azoknak, akiket nem az ilyen Bond-filmek érdekelnek. Nem egy popkulturális példa van arra - ezért sem értek egyet a közbeszólásoddal -, hogy a hős halála után újabb inkarnációval folytatódik a széria, tehát ez az értelme.

Köszönöm.

David Sumner 2019.06.01. 12:39:55

@Csaba Turbucz: Danny Boyle-nál meg is történt volna, ha ő rendezheti a jelenleg forgó 25. részt és nem távozik kreatív nézeteltérésekre (cöcöcö) hivatkozva. Két verzió van ezzel kapcsolatban.

1. Craig akarta megölni James Bondot egy végső bossfightban, utalva a visszavonulására, de Boyle szerint ez Doctor Who-s, nem ideillő megoldás, így megköszönte a munkát és felállt.

2. Boyle akarta megölni Bondot, aki a SPECTRE-ből ismert Madeleine Swann karjaiban hunyt volna el, de ezt Craig megvétózta, így Boyle megköszönte a munkát és felállt.

Igazából a megfelelő háttértörténettel bármelyik működött volna.

kirst 2019.06.01. 12:57:23

felső határ nincs 2019.06.01. 09:36:49

"Pedig van sok jo kemfilm, amit akarhanyszor megnezhetsz, mindig mukodik. Peldaul a Rambo. "

:)) Rambora sok mindent lehet mondani, de hogy kémfilm? James Boond és Rambo más karakterek. Mint egy Chuck Norris filmet összehasonlítani a Lindával. Végül is mindkettőben van bunyó.
-Nekem még mindig a Kém, aki szeretett engem a kedvenc :) De sajnos ma már olyan magasan van a léc, hogy semmi értelme J.Boond filmet csinálni. Szinte bármelyik filmeben megkapod ezt a technikát, izgalmat, akciót.

toncsi64 2019.06.01. 15:33:45

Én személy szerint mindig várom az új részeket mert tetszenek. Persze ma már másként tekintek a régiekre - kicsit "lassúk" - hiszen az újabbak jobban pörögnek csakúgy mint a körülöttünk lévő világ. Ebből adódóan Brosnan és Craig a favorit, de elismerem az elődök munkásságát is.
Egyébként én úgy fogom fel a "nem öregszik" problémát, hogy mindegyik film ugyanannak a témának a korszerűsített remake-je :) Nyilván ez a Craig filmeknél nem működik, de azok - most még - egy korban játszódnak + részben épülnek is egymásra míg az előzőknél erről nemigen volt szó. Szerintem ...

victor vacendak 2019.06.01. 16:14:49

"Nem látom, hogy a sorozat gyakran rajzfilmes hangvételét, amiben el kellene fogadnunk, miért kellene kötelezőnek vélni, amikor már többször is a figura rovására ment."

Hogy a figura rovására mi ment, azt nem tudom, elég ha te tudod. Én csak azt tudom, hogy az egész alapszituáció meseszerű képtelenség, tehát számomra csak könnyeden előadva működik, nyersesen erőlködve, mint Craig-ék viszont egyáltalán nem.

A kódnév-elmélet pont némi hihetőséget csempészne a dologba. Vagy szerinted az normális, hogy egy kém (elég messze van Bond a kémektől, de mindegy is) a saját nevén mutatkozik be? És ezzel áthidalható az örökös személycsere. Tehát pont nem ásna alá semmit.

"az utolsó, retorikai kérdésem elkerülték a figyelmedet vagy fontosabb volt ignorálnod őket"

Melyik, a 200 milliós? Vagy volt másik is?

"Jól megvagyok az illúziórombolással unortodoxként, az ortodox Bond-rajongók nyilván kevésbé, vélhetően te is az utóbbi csoportba tartozol."

Én pont az új Bondot vádolom ortodoxiával, mert tucatakció-filmet csináltak belőle röhejes dramaturgiai fordulatokkal (a röhejes egy könnyed filmben pozitív érzés, de egy ilyen erőltettben sajnos nem), amiben az égvilágon semmi maradandó nincs, maximum az érzés marad meg, hogy láttam valami borzasztót, de már nem is emlékszem rá. De nem vetek követ a kultúrsznobokra, akik szerint ez a filmművészet Csimborasszója.

"Miért? Kérlek, fűzz hozzá indokot. Így működnek a viták és a beszélgetések, még ha te ezt pont nem is tudtad."

Komoly teljesítmény ilyen magas lovon ülni...

"Itt se jusson eszedbe argumentálni (Tudod, mi az?), elég, ha kinyilatkoztatsz."

Jó-jó, látom megvolt a mai napi új szó a szótárból.

Disclaimer: vita alatt az észosztást és gúnyolódást érted?

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 16:18:58

@victor vacendak: A Disclaimer úgy hiszem arra vonatkozott, hogy elsőnek rossz hozzászólást jelölt be válaszadásnak, de azt a változatot miután elküldte a neked szólót, töröltem.

David Sumner 2019.06.01. 17:13:40

@victor vacendak: A szememben az megy James Bond hitelességének rovására, ha túlpörgetik a kalandhős-státuszát, nem egyszer, sőt, általában paródiát faragva belőle, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Napestig sorolhatnám a példákat a Tűzgolyótól, a Csak kétszer élsz-től kezdve a Gyémántok...-on, Élni és halni hagyni-n, Az aranypisztolyos férfin át a Moonrakerig, a Polipkáig és a Halj meg máskor!-ig. Igaz, hogy Bond felsőosztálybeli miliőben ténykedő kormányügynök, tükrözve Ian Fleming II. világháborús hírszerzői tapasztalatain és vívmányain (kütyük) alapuló módszerét, de más a romantikus hősiesség, és ennek túlzásba vitele - jóval ritkább egy Oroszországból... és egy Aranyszem, sajnos túlsúlyba kerülnek a szimpla küldetés-filmek vagy a túlzottan ironikus darabok. Ez utóbbi nem könnyedség, csak karneváli látványosság, ami nem annyira hiheti, mint amikor Craig lélektani megalapozottságú Bondját látod - az egész pszichológia nem szól másról, minthogy azonosulj vele. Moore bohóckodásai nem.

Nem, Bond örök bemutatkozása természetesen egyáltalán nem valószerű. De ha egyszer is benyomnák a Kódnév-elméletet, az egész csak egy "easy getaway" lenne, amivel arról szólna, milyen sebezhetetlen a hős, sőt, csak egy absztrakt szuperember, bárki lehet, ha az előző meghal, annak meg nincs súlya. A Kódnév-elmélet csak egy gimmick lenne.

Ortodoxiáról csak az adott franchise kontextusában érdemes beszélni. A Bond-filmek védjegye pedig a látványos, túlzásba eső, világmentő akciók sorozata. Ez a hagyománya, ez az ortodox struktúrája, tehát ha ezt pöckölni kezdi egy Oroszország..., egy For Your Eyes Only, egy The Living Daylights vagy egy Casino Royale, az hagyománytörésnek minősül, de közben pedig olyan műfajfilmek, amelyek megőrzik a hőstípust, a Bond-filmek világjáró kalandfilm-beütését, vagyis csak transzformált zsánerfilmek minden határsértés dacára - én egy olyat látnék nagyon szívesen, ami már ezekkel sem él, vagyis revizionista, radikálisan unortodox lenne.

És igen, volt a 200 millió és a legelső zárójeles megjegyzés. Az EON/ Broccoli és Wilson, de az A-stúdiós producerek általában nem adnak ennyi pénzt ma, a Marvel-korban '60-as, '70-es éveket idéző kiábrándult ellenfilmekre és én sem fogok soha kompromisszummentes Bond-haláltáncot rendezni.

David Sumner 2019.06.01. 17:15:28

@David Sumner: + újabb ortodox Bond-jegy: a félisteni rangra emelt, legyőzhetetlen főhős

Csaba Turbucz 2019.06.01. 18:37:26

@victor vacendak: ha csak fröcsögni tudsz minek vagy itt? Kiváncsi lennék a te kedvenc franchiseodra.

arturdent 2019.06.01. 18:50:24

Nálam a Moore és Brosnan filmek jöttek be a legjobban. Egy ilyen filmet nézni megfelel egy világkörüli utazással is egyben. Valamint az akciójelenetek is elképesztőek földön vizen levegőben, nagyon jól összerakottak. Engem nem zavar, hogy néha komolytalan, és persze vannak bárgyu jelentetek is. de összességében egy stilusteremtő filmsorozat, sokan próbálták utánozni, de keveseknek sikerült vagy egyáltalán. A Tom Cruse féle Mi is ezt a sikert próbálja meglovagolni kisibb nagyobb sikerrel. De Cruse sosem lesz egy Bond karakter akár hogy is próbálkozik.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2019.06.01. 19:12:31

@victor vacendak: A kódnév-elmélet hosszú távon több kérdést vetne fel, mint ahányat megold. Én minden egyes színészváltást egy új korszak kezdetének tekintek és a filmek is határozottan ezt sugallják. Felesleges ezt komplikálni. Abban egyetértek veled, hogy a franchise fontos eleme a könnyedség. Ha teljesen megfosztják Bondot a humorától az is működhet, de nem biztos, hogy van értelme Bondnak nevezni.

@arturdent: A M:I-sorozat mostanra szerintem bőven kinőtt Bond árnyékából. Mindkét franchise járja a maga útját, a Mission újabban nagyobb magabiztossággal is, mint a Bond-sorozat.

Csaba Turbucz 2019.06.01. 20:17:33

@arturdent: Cruise nem is akart soha Bond féle karakter lenni.Nem azt a stilust képviseli. Saját önereöből sikerült a popkultura ikonjai közé emelnie Ethan Hunt karakterét 20 év alatt.

==T== 2019.06.01. 20:31:12

Az én kedvenc 007-es filmjeim az "Élni és halni hagyni" valamint a "Halj meg máskor"

Nekem is Moore és Brosnan Bond karakterei jönnek be a legjobban.

arturdent 2019.06.01. 20:42:22

@Csaba Turbucz:
Üdv!
De azért különösen a Titkos Nemzet, az nekem nagyon James Bond utánérzet. Szerintem a Bond filmeknek a karaktere a stílusa jobban átjön nekem mint az Mi filmeké. De kinek a pap kinek a papné:-)

sircharley 2019.06.02. 09:03:23

Ha jól emlékszem, akkor a Goldeneye volt az első Bond film, amit láttam és nekem azóta is az a BOND film. Láttam minden érából (Connery, Moore, Craig) filmeket, de szerintem egyik se olyan jó mint ez. Nekem Brosnan magasan a legjobb Bond.

Na mi újság, Wagner úr? 2019.07.01. 10:03:26

Minden Bond film egy vicc. Mivel Moore is ennek megfelelően fogta meg a karaktert, ezért nekem ő a legjobb James Bond. A Craig-féle vonal szerintem szörnyű, a Casino Royale pedig talán a legalja (kivéve Mads Mikkelsen-t)