A blaxploitation filmek az átlagember számára ma már épp úgy a múlt ködébe vesznek, mint John Shaft egykor meghatározó figurája. A laza stílusú, nőcsábász magánkopó egy sor filmben és egy rövidéletű, felvizezett tévésorozatban építette fel legendáriumát. Bár a szex és erőszak nem túl míves koktélját nyújtották ezek az alkotások, de a fekete nézőközönség a '70-es években végre megkapta a maga menő csávóját. 2000-ben megpróbálták felmelegíteni a Shaft-filmeket. Richard Roundtree helyére a cool-skála új bajnoka, Samuel L. Jackson érkezett, de a remake sajnos olyan langyosra sikerült, hogy az újraélesztett franchise az első résszel ki is múlt. 19 évnek kellett eltelnie, hogy ismét próbálkozni merjenek egy reboottal, amit a Fantasztikus négyes valamint a Pofázunk és végünk révén kétes hírnévre szert tett Tim Story kezébe adtak. A film kedvéért visszatért mindkét Shaft, Jackson és Roundtree, sőt egy harmadikkal is kiegészült a család, a pedáns unokát játszó Jessie T. Usher személyében. Ennyi Shaft már sok volt a jóból, legalábbis az amerikai publikumnak, mely jobbára távol maradt a remake rebootjától. Az Egyesült Államokon kívül a film a mozikat elkerülve a Netflixen debütált, így nálunk is, ahol a szolgáltató újabban szinkronnal látja el a portékáit. Kérdés, hogy kell-e nekünk egy alkotás, ami az elsőszámú célközönségét hidegen hagyta?
A válasz, hogy nagyon is! A Shaft a magát túl komolyan vevő előző feldolgozással szemben humorral operál, azt pedig talán mondanom se kell, hogy mennyire híján vagyunk az utóbbi időben az élvezhető akció-vígjátékoknak. Tim Story meglehet nem a világ legigényesebb rendezője, ám arról van némi fogalma, hogyan kell bánni a műfajjal. Filmjében úgy repülnek az ízes káromkodások, mint a régi szép időkben. Samuel L. Jackson is a fénykorát idézi. Fiatalos lendülettel osztja az ellent, azt pedig külön élvezi, hogy megannyi gyerekbarát Marvel-kiruccanás után végre nem kell visszafognia magát. Jessie T. Usher lenne a tényleges főszereplő, de a film, amikor csak teheti Jacksonra fókuszál. Az ő Shaftje igaz prosztó apa, aki a gyerekének pornó magazinokat küld a szülinapjára, mégis pont ettől lesz szerethető. Ugyan Jackson a film abszolút sztárja, jók a többiek is. A Horrorra akadva óta keveset látott Regina Hall örömmel száll be a poénok szórásába, mint a Shaftre joggal kiakadó anyuka. Kizárólag egy a Shaft-családhoz méltó főgonosz hiányzik ahhoz, hogy teljes lehessen a boldogság. A Jim Jarmusch rendezéseiből ismerős Isaach De Bankolé egészen a leszámolásig fel se bukkan. A történet is meglehetősen soványka. A gyilkosság megoldása, ami összehozza a Shaft-klán generációit, annyira átlátszó, hogy a fordulatai csak időhúzásra alkalmasak. Néhány inkább kínos zenei választás szintén belerondít az összképbe, ami még így is elég szórakoztató ahhoz, hogy ajánlani tudjam a filmet. Az eredeti Shaft hatását meg se közelíti, azonban a rosszemlékű újrafeldolgozást könnyedén felülmúlja.
ÉRTÉKELÉS: 70%
