Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Játékbeszámoló: Destiny 2 - Shadowkeep (PS4)

2019. október 14. - Lazók György

d2-1c.jpeg

Még egyszer ugyanazt! - ez lehetne a közös jelszava az összes kiegészítőnek, ami a Bungie looter shooteréhez idáig megjelent. A sort nem töri meg a két hetes csúszással megjelent Shadowkeep sem. A DLC pedig nagy próba előtt állt. Nem csak a játék előző évét fémjelző Forsaken támasztotta elvárásoknak kellett megfelelnie, de a cég önállósodásának első produktumaként bizonyítványa annak, hogy mire képes a csapat az Activision nélkül. Az, hogy a Bungie újfent igyekezett biztosra menni csak azokat lepheti meg, akik még mindig a Halo alkotóiként azonosítják őket. A Destiny 2 hullámvölgyekben gazdag két éves pályafutása alatt a játékosok java arra régen rájött, hogy ez a gárda már nem ugyanazt képviseli, amit egykor. A Bungie az egyre nagyobb teret hódító live service-modell éllovasa lett a Destiny-franchise két részével. Ezek a játékok nem érnek véget a kampánnyal, a rendszeresen kibővülő plusztartalmak képezik a gerincüket. Meg kell hagyni, hogy bár ezt a hullámot sokan próbálták meglovagolni, a lövöldözős szekcióban még mindig ők csinálják a legjobban!

Tovább

A félelem ára (1977)

sorc-1.jpg

A sors akkor harap a seggedbe, amikor a legkevésbé számítasz rá! - mondotta William Friedkin, akit aztán utolért a saját hitvallása. A pályán dokumentumfilmekkel elinduló Friedkin egyike volt a '70-es években tetőző amerikai új hullám irányadó rendezőinek. Az Oscar-gálán taroló Francia kapcsolat és a hisztériát kiváltó Az ördögűző a zseniként tisztelt alkotók közé emelték, ám már ekkor elkezdett helyett követelni magának Lucas és Spielberg, akik nem sokkal később a maguk képére formálták az ipart. Friedkin csupán egy kitérőnek szánta Henri-Georges Clouzot remekművének, A félelem bérének újrafeldolgozását a következő nagy dobása előtt, ám a produkció szerény 2.5 millióra tervezett költségvetése az egójával egyenes arányban kezdett növekedni. A film kedvéért két stúdióóriás fogott össze, a nehéz természetű Friedkinnek pedig mindkettő vezetőségét sikerült magára haragítania. A szereposztás körüli zűröket egy pokolian körülményes forgatás fejelte meg a Dominikai Köztársaság dzsungelében. Az akkor már 15 millióra rúgott büdzsé végül 22-re nőtt, aminek a negyedét hozta be a film az amerikai mozikban. A kritikusok se kímélték, Friedkin pedig teljesen sose tért magához azután a gyomros után, amit A félelem ára megsemmisülése mért rá.

Tovább

Öt film, ami hamar ellőtte a legjobb részét

koran-title.jpg

Az, hogy milyen egy film kezdése legalább olyan fontos, mint a befejezése. Az első benyomások itt se kevésbé meghatározóak, mint az életben. Elviekben ez még csak az ismerkedés időszaka, ám egyes filmek nem bízzák magukat a türelemjátékra és rögvest el akarnak kápráztatni. Ahelyett hát, hogy a végére tartogatnák a legjobbat az első adandó alkalommal kijátsszák az ütőkártyájukat. Kockázatos húzás ez, mely akár végzetes hibává is válhat! Főképp akciófilmek esnek bele abba a csapdába, hogy a nagy durranást már a nyitányban elsütik, de egyéb műfajoktól se idegen ez a baklövés. Ha nincs, ami tartsa a feltornászott elvárásokat akkor az erős kezdést elkerülhetetlen visszaesés követi. Az a szélsőséges eset viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy film dőrén elhasználja az összes puskaporát mindjárt az elején, de, ahogy a lenti válogatásból kiderül ez sem példa nélküli!

Tovább

Farkas (1994)

farkas-1.jpg

A klasszikus moziszörnyek, mint Drakula és a farkasember a '30-as évek óta kitartóan rémisztgetik a filmszínházak közönségét, de a horror műfaj újabb korszakaiban egyre nehezebben rúgtak labdába. Ebben közrejátszott, hogy a filmeseknek problémát jelentett kitalálniuk, hogyan igazítsák őket a megváltozott igényekhez. Coppola hatalmas sikert aratott 1992-es Drakula feldolgozása kijelölt egy új, romantizált irányt, melyet a többi, ismét elővett rémalakkal is megpróbáltak követni Mr. Hyde-tól Frankensteinig. A Columbia / TriStar stúdió egymás után szabadította rá őket a moziközönségre szupersztárok és Oscar-díjas munkásságukról ismert rendezők tálalásában. Az igényt kihasználva ajánlotta a figyelmükbe Jack Nicholson régi barátjának, Jim Garrisonnak hosszú ideje hánykolódó forgatókönyvét, melyben a farkasember kivételesen nem a történet gonosza, hanem a főhőse. A producerek egyből ráharaptak az ötletre, a címszerepet természetesen magának tartogató Nicholson pedig olyan alkut kötött velük, hogy ő jelölhette ki a rendezőt. Választása arra a korábban vele két filmet is forgatott Mike Nicholsra esett, aki addig kizárólag drámákat és vígjátékokat jegyzett, ami előrevetette, hogy a Farkas nem a horrorfilmek rajongóinak fog készülni.

Tovább

Ég veled, barátom! (1968)

baratom-1.jpg

A betyárbecsület mítosza már kiveszőben van, de még mindig elbűvöli az embert a gondolat a bűnözők között létrejövő barátság erősségéről. Így lehetett ezzel az inkább íróként jeleskedő Jean Herman is, aki első komoly rendezését építette köréje. Az Ég veled, barátom! felkeltette az akkor már szupersztárnak számító Alain Delon érdeklődését, aki maga választotta ki főszereplő társául Charles Bronsont. Az amerikai színész azelőtt ódzkodott attól, hogy európai filmben vállaljon szerepet, de ügynöke meggyőzte arról, hogy ez korántsem visszalépés. A film nagy sikert aratott szerte a kontinensen, főképp természetesen Franciaországban, Bronson nemzetközi karrierje pedig repülőrajtot vett vele. Amerikában a forgalmazó Paramount elsuvasztotta Herman alkotását nem kevesebb, mint öt évre, azonban itt közel se fogadták olyan jól. Mifelénk szintén nem tartozott se Delon, se Bronson ismertebb szereplései közé egészen 1993-ig, amikor a köztévé műsorára tűzte és ellátta klasszikus szinkronjával.

Tovább

Villámkritika: Belfagor a pokolból (1966)

belfi-1.jpg

A többszörösen elismert Ettore Scola korán kezdte a pályát. Már 16 éves évesen a népszerű komikusnak, Totonak szállított poénokat, huszonévesen pedig keresett forgatókönyvíró volt. Hamarosan a rendezésbe is belevágott, első filmjét mindjárt Vittorio Gassmannal forgatta, akivel még számos alkalommal együtt dolgozott. Későbbi munkáiban, mint a Csúfak és gonoszak, egyre gyakrabban boncolgatott komolyabb témákat, de a humorát nem hagyta el. A Belfagor a pokolból a korai rendezéseinek egyike volt a főszerepben természetesen Gassmannal, aki az Ismeretlen ismerősök óta sorozatban forgatta a vígjátékokat. A nemzetközi siker érdekében a filmbe bekerült az amerikai Mickey Rooney és a francia Claudine Auger, a Tűzgolyó Bond-lánya. A produkciót felkarolta a Warner Bros. stúdió, mely Amerikában a filmet valamilyen oknál fogva fekete-fehér változatban vetítette. A tengerentúli verzióból kivágtak egy-két percet, főképp a befejezés rövidült meg, de az is csak néhány mondattal. A Belfagor a pokolból közönségsikert aratott, azonban a kritikusok nem lelkesedtek érte különösebben. A filmet nálunk már 1969-ben bemutatták a mozik, de szinkront legelőször csak két évtizeddel később, a televízióban kapott. Sajnos mind az eredeti, mind az újabb a vágott változathoz készült. A Belfagor a pokolból ma már Scola kevésbé ismert alkotásai közé tartozik pedig szellemességén és elevenségén a legkevésbé se fogott az idő.

Tovább

Utánunk a tűzözön (1996)

long-7.jpg

A filmszakmában az írókat viszonylag ritkán sztárolják, azonban Shane Black a kivételek közé tartozott. Joe Eszterhas alig pár évig lehetett az Elemi ösztönnel a legjobban fizetett forgatókönyvíró, mert az irigységre okot adó címet elhalászta előle Az utolsó cserkész szerzője. Rossz nyelvek szerint Black a sikereit legalább annyira köszönhette helyezkedő képességének, mint írói tehetségének. Nagy partikat adott, amiken befolyásos emberekkel kötött barátságot. Az Utánunk a tűzözön megírásáért 4 millió dollárt markolt fel, ám a példátlanul hatalmas gázsit annak is köszönhette, hogy a feltörekvő New Line Cinema felhajtotta az árat a Warner Bros. stúdióval folytatott licitháború során. Az utóbbi az akciófilm specialista producernek, Joel Silvernek szánta a projektet, akivel Black a Halálos fegyver óta jó kapcsolatot ápolt, mégis inkább a több pénzt ajánló New Line-nak adta el a scriptet. Ennek a vezetősége a Renny Harlin - Geena Davis páros kezébe adta a filmet, mely nem sokkal később minden idők egyik leghírhedtebb bukását hozta össze: a részben Andy Vajna alapította Carolco stúdiót kikészítő A kincses sziget kalózait. Ez az incidens súlyos stigmát rakott az Utánunk a tűzözönre és már szinte predesztinálta a sorsát!

Tovább

Hollywood rombolja a gyerekkorunkat?

holly-4_5.jpg

Vannak filmek, amik annyira közel állnak a szívünkhöz, hogy már-már személyes sértésnek tűnik, ha hozzájuk nyúlnak, pláne, ha még rosszul is csinálják! Az elszabott folytatás nem újkeletű, de Hollywood viszonylag sokáig tiszteletben tartott egy határt. Mikor az 1970-es évekkel a blockbusterek korszaka elkezdődött, az is, ami odáig szent és sérthetetlen volt brandé vált, melyből további dollárhegyeket lehetett kiszivattyúzni. Oscar-díjas filmekhez is nagyüzemben kezdtek el újabb részeket csinálni. Ha be is vált többé-kevésbé anyagilag a számításuk, működött egyfajta természetes kiválasztódás és azok a filmek, melyek nem nyerték el a publikum kegyét, egyszerűen eltűntek a süllyesztőben. Sokan azt se tudják, hogy az American Graffitihez valamint a Butch Cassidy és a Sundance kölyökhöz készült egyáltalán folytatás. A majmok bolygója megannyi részének a létezése bár ismert, vajmi kevesen veszik a fáradtságot, hogy újranézzék őket. Annak ellenére, hogy tíz kísérletből jó, ha egy bejön, Hollywood lelkiismeretlen turkálása a múlt szentségeiben soha nem látott méreteket kezdett ölteni. Lassan nem marad a '80-as évek popkultúrájának olyan darabja, amit ne akarnának maguknak kisajtolni, ám az internettel a sarkukban érdemes volna kétszer is meggondolniuk, hogy gyerekkorunk mely részéből akarnak hasznot húzni!  

Tovább

Halálhágó (1986)

hago-1.jpg

Clint Eastwood bár 1971 óta folyamatosan rendez, sokáig váratott magára, hogy maximálisan ki tudjon teljesedni a kamera mögött. Ez az 1992-es Nincs bocsánattal jött el, mely egy teljesen új korszakot indított el a munkásságában. Az Oscar-díjakkal kitüntetett western előtt is csinált figyelemreméltó filmeket, ám egyes alkotásai ebből az időszakból jóval egyszerűbb szemléletet mutatnak, mint a későbbiek. Igaz ez a '80-as években forgatott Halálhágóra is, mely kb. annyira érzékenyen tárja fel a háború poklát, amilyen finomsággal Piszkos Harry szokott megoldani egy túszdrámát. A film tekinthető az egy évvel később a mozikba került Acéllövedék könnyed előfutárának is. Meglehet nincsenek olyan nagy gondolatai, mint Kubrick remekművének, ám jóval szórakoztatóbb eltölteni vele az időt.

Tovább

Mint a bagoly nappal (1968)

bagoly-title.jpg

A szervezett bűnözés és a vele összefonódó korrupció elleni harcról szóló filmek az olasz mozi alapkövei közé tartoztak egykor. Az író-rendező Damiano Damiani kivette a részét a készítésükből a karrierje kezdete óta. Hosszú pályafutását olyan filmek fémjelezték, mint a széles körben elismert Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek vagy a magyar tévében is nagy sikerrel futott A polip első évada. Damiani igyekezett feltárni annak okait, hogy miért buknak el a legjobb emberek is ebben a küzdelemben. A Mint a bagoly nappal címével is a kialakult állapotban uralkodó tehetetlenségre utal. A film hozzánk előbb jutott el, mint Amerikába, ahol csak 1970-ben került sor a premierre Mafiára átkeresztelve. Idehaza bizonyára a népnevelés okán nem csak, hogy kiemelt sietséggel küldték a mozikba, de olyan szinkront rendeltek hozzá többek közt Bárány Frigyes és a kivételesen negatív szerepben tündöklő Zenthe Ferenc közreműködésével, amit joggal érhet a klasszikus jelző.

Tovább