Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Moziajánló: Húzós éjszaka az El Royale-ban (2018)

2018. október 14. - Lazók György

royale-1.jpg

A J.J. Abrams nevével fémjelzett misztikus sorozat, a Lost trendet teremtett és karriereket indított el. Többek közt a felkapottá vált forgatókönyvíró, Drew Goddard is itt bontogatta a szárnyait. Kult státuszba emelkedett rendezői bemutatkozása, a Ház az erdő mélyén egyértelműen jelezte, hogy továbbra is vonzódik a rejtélyes történetekhez és az egy helyre összezárt emberek nézőcsalogató koncepciójához. Nem meglepő hát, hogy legújabb filmjével is ezen a nyomvonalon haladt tovább. A Húzós éjszaka az El Royale-bant nagy titokzatoskodás vette körül a szakmán belül is. Goddard forgatókönyvét úgy féltette, mint a hímes tojást és még az érdeklődő stúdiófőnököknek is csak korlátozott ideig engedte meg, hogy a kezükbe vegyék. A kiszivárgott információk alapján csak annyi volt bizonyos, hogy a történet egy szállodában játszódik a '60-as évek idején, a főbb szerepekre pedig figyelemfelkeltően eklektikus gárdát válogattak össze. A hype valahogy mégse indult be túlságosan a film körül, ám magamban felírtam azon közelgő premierű alkotások mostanság szűk listájára, melyek érkezését érdemes lesz szemmel tartani. 

Tovább

Apostle (2018)

apostle-title.jpg

A Netflix egyre több neves filmkészítőt vonz magához, akik végre megvalósíthatják szerelemprojektjeiket, melyekkel a kockázatvállalástól fázó stúdiórendszerben hiába házaltak. A szolgáltató nagyon hamar igen komoly játékossá nőtte ki magát a szórakoztatóiparban, habár az elkészült alkotások színvonala az elvileg biztosított művészi szabadság ellenére se lett mindig kiemelkedő. Gareth Evans A rajtaütés két részével az akciófilmek istenévé vált hasonló gyorsasággal, ezért azt, hogy mit csinál legközelebb, izgatott várakozás övezte. Mikor napvilágra került, hogy egy horrort forgat a The Guest c. retró stílusú thriller karizmatikus főszereplőjének, Dan Stevensnek a részvételével, az tovább pumpálta az adrenalint a zsáner kedvelőiben. Velük együtt számoltam a napokat az Apostle érkezéséig. El nem tudtam képzelni, hogy Evans csalódást okozzon, ám összejött neki.

Tovább

Játékbeszámoló: Destiny 2 - Forsaken (PS4)

forsaken-1.jpg

Egy éves a Bungie multiplayerre és még inkább loot vadászatra kihegyezett lövöldözős játéka. A Destiny első része a sci-fit és a fantasyt elegyítő világával, különleges fegyvereivel csak a kiforrottságot és a kellő mennyiségű tartalmat magával hozó kiegészítő, a Taken King megjelenésével húzott be. A játék maga mellett tartott egész addig, míg csak hónapok maradtak a folytatás érkezéséig. A Bungie hosszú távra tervezett fejőstehenével, de egyebek mellett a lehúzásszagú első, kisebb DLC-k és a már-már szerencsejátékként ható lootrendszer a kezdetektől beárnyékolta az erényeit. Egyfajta szeretet-gyűlölet kapcsolat alakult ki részemről is a játékkal szemben, ami átemelődött a második részbe, melyet kritikusai indulásakor az újdonságok feltűnő hiánya miatt csak Destiny 1.2-nek csúfoltak. A fejlesztő elkövette ugyanazokat a hibákat, melyeket korábban, sőt azok palettáját kibővítette. A rengeteg könnyítés és a kiegyensúlyozás nevében középszerűre hangolt felszerelések miatt a játék nagyon hamar kiszáradt, unalmassá vált, és az alkalmi játékosok, akiket megcéloztak, a csalódott veterán réteggel együtt hagyták el azt a süllyedő hajót, amivé a Destiny 2 vált. Két túlárazott DLC-vel (Curse of Osiris; Warmind) később megint ott tartottunk, hogy az őszre bejelentett nagy kiegészítőre hárult a játék megmentésének a terhe.

Tovább

Sicario 2: A zsoldos (2018)

sic2-1a.png

Nem tudom kiismerni ezt a Taylor Sheridan gyereket. Az író a 2015-ös Sicarioval hívta fel magára a figyelmet, amit nagyon sokan szerettek, ám én úgy éreztem, hogy a film leggyengébb eleme pont a forgatókönyv volt. Aztán jött A préri urai és az őt rendezőként is a térképre helyező Wind River, amiken nehezen lehetne bármi fogást találni. Be kellett látnom, hogy a fickó igenis tud, mikor pedig kiderült, hogy a Sicario folytatásában nem lesz benne az idegesítő FBI-ügynökcsaj, minden adottnak tűnt, hogy a második rész azzá a filmmé váljon, amivé az első nem tudott. Mikor megjelentek A zsoldos alcímmel kiegészített alkotásról az első vélemények, meglepődve láttam, hogy a Sheridant addig éltetők sincsenek túlzottan elszállva tőle. Moziban nem is reszkíroztam vele és milyen jól tettem! A Sicario 2 ugyanúgy tele van hatalmas lehetőségekkel, ahogy elődje, csak másképp megy mellé, mint az. 

Tovább

Alex Cross a mozivásznon: A gyűjtő (1997) / A pók hálójában (2001) / Alex Cross (2012)

cross-title1.jpg

A Hetedik és A bárányok hallgatnak közös erővel elintézték, hogy a sorozatgyilkosok egy tekintélyes szeletet kanyarítsanak ki maguknak a '90-es évek thrillerterméséből. Divatossá válásukkal a producerek felfedeztek egy sor regényt, melyek írói őket jóval megelőzve rájöttek arra, hogy a téma majdhogynem kiapadhatatlan megélhetési forrást jelent. Közülük is a legsikeresebb James Patterson volt, akinek 1993-ban megjelent krimijében debütált Alex Cross alakja. A volt FBI-ügynök és kriminálpszichológus a rendőrségnek besegítve hol személyes, hol egyéb okokból számos elfoghatatlannak hitt bűnözőt kapott el Patterson csavaros történeteiben. A szerző bár rekordokat döntött a könyveladásokkal, a filmek világában hasonló eredményeket eddig nem ért el. Az időközben két tucat folytatáson túl lévő Alex Cross-sorozatból idáig három látta meg az ezüstvásznat, közülük se mind lett siker, viszont többségük jobban kiállta az idő próbáját, mint az várható volt.

Tovább

Történetek a sötét oldalról (1990)

dark-title.jpg

Stephen King megannyi írása több horrorantológiának is alapot adott. Közülük a legnépszerűbb az 1982-es Creepshow volt, amiből tévésorozat is készült. Ezt aztán jogi okokból átnevezték a Történetek a sötét oldalról címre, ám így is elég nagy népszerűséggel futott, hogy idővel alkotói moziváltozatban kezdjenek gondolkodni. Furcsa helyzet állt emiatt elő: egy mozifilmből készült tévésorozat szült egy másik filmet. Annak, hogy miért nem a Creepshow folytatásaként akarták eladni a portékájukat meglehetősen egyszerű az oka. A Creepshow 2-t nem túl jól fogadta eredetileg a közönség, ám, ahogy az idő megszépítette az emlékét, a rajongók is úgy kezdtek tekinteni a Történetek a sötét oldalról egészestés verziójára, mint a Creepshow nem hivatalos harmadik részére. A film az amerikai mozikban megsokszorozta a bevételét, viszont nálunk a hírhedt Vico kezébe került és belesuvadt a videóforgalmazó másodvonalbeli katalóguscímeinek áradatába. Valami csoda folytán a cég kivételesen egész tűrhető szinkronnal látta el, ami csak egy újabb ok amellett, hogy a hazai kultúrába is lassan beépülő halloweenre vele hangolódjunk rá.  

Tovább

Éjfél a jó és a rossz kertjében (1997)

good-2.jpg

Clint Eastwood rendezései közül talán egyik se olyan megosztó, mint John Berendt 1994-ben megjelent regényének a feldolgozása. A könyv egy 1981-ben elkövetett gyilkosság fikcióval kevert krónikája, melyet egy déli milliomos, Jim Williams követett el. A nagy tiszteletnek örvendő műgyűjtő négy tárgyaláson is átesett mire felmentették, azonban a szabadulása után alig fél évvel váratlanul elhunyt. Holttestét állítólag pont ott találták meg, ahol megölte szeretőjét, Danny Lewis Hansfordot. Az eset megragadta Berendt fantáziáját, aki regényében megkísérelte átadni azt a külön világot, melyet Amerika déli szeglete magába foglal. Valamit biztos jól csinált, mert a könyv rekordnak számító 216 héten keresztül tartotta magát a New York Times bestseller listáján. A belőle készült filmet mind a kritika, mind a közönség hűvösen fogadta annak ellenére is, hogy Clint Eastwood rendezői pályafutásának csúcsán volt, Jim Williamset pedig a friss Oscar-díjas Kevin Spacey játszotta. Meglehet épp az alkotókkal szembeni magas elvárások okozták az Éjfél a jó és a rossz kertjében bukását.

Tovább

Villámkritika: Temetetlen múlt (2000)

what-1.jpg

Robert Zemeckis míg arra várt, hogy Tom Hanks lefogyjon a Számkivetett második felére, úgy döntött, hogy addig se tétlenkedik. Ebből az elhatározásból született ez a világsikerű film, ami már önmagában sokat elárul arról, hogy a rendező mennyire a csúcson volt annak idején. Zemeckis egy igazi álompárost hozott össze Harrison Ford és Michelle Pfeiffer személyében a Temetetlen múlt kedvéért. A film a Számkivetettel egy évben gázolta le a mozikat visszavarázsolva egy rövid időre Ford és Pfeiffer számára azt a ragyogást, ami már kezdett kikopni a csillagukból. Be kell, hogy valljam, én elsőre kifejezetten utáltam hitchcocki thrillerrel kevert kísértetfilmjüket. Így visszagondolva, meglehet túl magasra tettem a lécet, melyet persze az iszonyatosan dübörgő hype is generált, ami annyira igyekezett eladni a produkciót, hogy az előzetesei kicsit többet árultak el a fordulatokról, mint kellett volna. Ezek után az, hogy az erősen visszafogott tempójú első harmad egy olyan félrevezetésre megy el, amit valószínűleg akkor se vettem volna be, ha nem lövik el a poént az említett trailerek, hát nem volt egy jó kezdés a filmnek. Ennyi idő elteltével felülemelkedve az elváráson azt kell, hogy mondjam, a Temetetlen múlt lényegesen jobb alkotás, mint, amire emlékeztem.

Tovább

Mission: Impossible - A legrosszabbtól a legjobb küldetésig

mission-title2a.jpg

A hidegháború és persze a James Bond-láz megannyi kémsorozatot kitermelt, ám a popkultúrára egyik se volt akkora hatással, mint a Mission: ImpossibleBruce Geller 1966-ban hívta életre a képzeletbeli hírszerző csoportot, mely ugyan a valóságon alapult, de Fantomast idéző arcváltó maszkjaival attól jócskán elrugaszkodott. A hét évadot megélt tévésorozatot ikonikussá tették védjegyei, mint az öt másodperc után megsemmisülő eligazító szalag, valamint a Lalo Schifrin komponálta, azóta számos változatot megélt főcímzene. A '80-as évek végén megpróbálkoztak egy felújítással, ami hazánkba is eljutott, ám nem lett hosszú életű. A második évad nézettsége meredeken zuhanni kezdett mikor a csatorna átrakta egy másik időpontra, így törölték. A Paramount stúdiónál már gondolkodtak egy moziváltozat lehetőségén, de csak akkor kapott zöld utat a projekt, amikor Tom Cruise ráharapott az ötletre. A film elkészültének ő lett a motorja. Nem csak sztárként felügyelte, hanem producerként is. Megszületett a szuperkém Ethan Hunt alakja, aki hol hosszabb, hol rövidebb hajjal, de mindig tettre készen veti bele magát aktuális küldetésébe. Ugyan Cruise büszkén hirdette, hogy az összes részt a kiválasztott, markáns egyéniségű rendező határozza meg, valójában az ő kezében volt végig a kontroll. Nem véletlen, hogy az idő előrehaladtával egyre szívesebben bízott meg kevésbé tapasztalt rendezőket, akiket jobban irányíthatott. Míg kezdetben a filmsorozat csak egy volt Cruise sikerei közül, mostanra leginkább ennek köszönheti, hogy még mindig szupersztárnak tekintik. Annak ellenére, hogy Cruise a maximumot igyekezett nyújtani vele, a Mission: Impossible-sorozatnak is megvoltak a jobb és rosszabb időszakai. Kezdjük ott, amikor majdnem idő előtt véget ért a franchise!

Tovább

25 millió fontos váltságdíj (1980)

north-1.jpg

A világ leghíresebb kémjének, James Bondnak az eljátszása egy életre szóló szerződés a közönséggel. Sean Connery óta az összes színésznek meggyűlt a baja azzal, hogy az emberek a 007-es ügynökkel kívánták őket azonosítani mindörökké. Ki több, ki kevesebb sikerrel igyekezett ebből az idézőjeles megállapodásból kihúzni magát. A Conneryt váltó Roger Moore se jelentett ezalól kivételt. Bár elődjével szemben nagyon is élvezte a 007-es imázst, azért a maga humoros módján ő is megpróbált eltávolodni attól a képtől, amit a világhírű szerep kialakított róla. Mikor régi barátja, Jack Davies megmutatta neki új regényének a kivonatát, Moore egyből érezte, hogy jó filmet lehetne csinálni belőle. Élére állt hát a produkciónak, melynek főhőse James Bond tökéletes ellentéte: egy morcos, szakállas, nőgyűlölő különc, aki nem mellesleg zseniális terrorista elhárító.

Tovább