Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Ragadozók (1996)

2015. június 26. - Lazók György

ghost-title.jpg

Ha létezik határ, mely elválasztja a sikert a bukástól, hát a többszörös Oscar-díjas forgatókönyvíró, William Goldman szerint Hollywoodban senki se tudja, hogy hol is van. Amikor először hallott a tsavói emberevő oroszlánok legendájáról, nem csupán jó alapnak érezte egy filmhez, hanem egyenesen a legjobbnak, amivel valaha is találkozott. A példa nélküli esetet egy katonatiszt, John Patterson jegyezte le, aki 1898-ban érkezett Afrikába, hogy hidat építsen. Állítása szerint a két fenevad nem kevesebb, mint 135 emberrel végzett, ám ennek igazságtartalmát újabb kutatások erősen vitatják. Akárhány munkást is fogyasztottak el, Pattersonnak végül mindkét állatot sikerült levadásznia, amivel nagyobb hírnévre tett szert, mint mérnökként valaha. Története akkoriban lenyűgözte az egész világot, később mégis annál viszontagságosabb úton indult el a filmmé válás felé.

Goldman már a ’80-es évek végén megírta a Ragadozók forgatókönyvét, amire le is csapott a Paramount stúdió. Még a Farkasokkal táncolóval a csúcsra került Kevin Costnert is megszerezték a főszerepre, azonban itt kezdődtek a problémák. A producerek kitalálták, hogy, ha Costnert ennyire érdekli, az csak azt jelentheti, hogy arany van a kezükben, ezért felajánlották kis kedvencüknek, Tom Cruise-nak is, hogy játssza el Pattersont. A nagy terv sajnos dugába dőlt. Cruise inkább a Mint a villámot választotta, Costner pedig, amikor megtudta, hogy le akarták cserélni, szintén vette a kalapját, a projekt pedig alászállt a produkciós pokolba. Innen mentette ki Michael Douglas, aki eleinte csupán a háttérből irányítva kívánt részt venni az elkészítésében, ám a sors úgy hozta, hogy magára vállalta azt a szerepet, ami a forgatókönyv korábbi változataiban még nem is létezett.

ghost-2.jpg

Remington, a hírneves vadász személye, akit Patterson segítségére hívnak, amikor ő nem boldogul az oroszlánokkal, teljes egészében Goldman fantáziájának a szüleménye. A valóságban Patterson egymaga kerekedett felül a két elszabadult vadállaton minden külső hozzájárulás nélkül. Az író pusztán a cselekmény egy elemének szánta, hogy emelhesse vele a tétet, azonban a stúdiónál annyira odáig voltak érte - egy második főhőst láttak benne -, hogy többet és többet követeltek belőle, ami inkább ártott, mint használt. Remington az eredeti elképzelések szerint egy idősebb férfi volt, ennek megfelelően Anthony Hopkinst vagy Sean Conneryt szerették volna megnyerni. Miután egyiküket se érdekelte, Douglas úgy döntött, hogy eljátssza maga, ami önmagában még akár jól is elsülhetett volna, csakhogy ő is érezte, hogy a szerep igazából nem illik hozzá.

A producer, aki immáron a film sztárja is volt, megpróbálta Remingtont szerethetőbbé tenni. Ennek a hozománya néhány rémes, lelkizős pillanat. Goldman életrajzi könyvében nem kíméli ezeket a jeleneteket. Azt amelyikben tábortűz mellett mesélnek arról, hogy micsoda tragédia érte korábban Remingtont úgy jellemzi, mint a legborzasztóbbat, amit hosszú pályafutása során papírra vetett. Az író szerint éppen ott követték el a fő hibát, hogy egy erőltetett háttértörténetet adtak Remingtonnak megfosztva őt a rejtélyességétől, ám az igazság az, hogy a forgatókönyv amúgy se volt valami jó. A párbeszédek mesterkéltek lettek, csak nyomokban fedezhető fel az a könnyedség és humor, ami az író legjobb munkáit, például a Butch Cassidy és a Sundance kölyköt jellemzi. Goldman a színészeket hibáztatta, pedig ő írt olyan jeleneteket, amik nem csupán megakasztják a történet ritmusát, de a szereplők közti kölcsönhatásnak is alátesznek.

ghost-7.jpg

A Ragadozók előkészítése egybeesett azzal, mikor Val Kilmer a legközelebb állt ahhoz, hogy szupersztár legyen, ezért jó ötletnek tűnt, hogy ő játssza el a film kedvéért rendesen megidealizált Pattersont, akinek Afrikáról szőtt álmai hirtelen rémálommá változnak. Azt a készítők nem sejtették, hogy Kilmer csillagzatának a felemelkedése egybeesik életének legsötétebb korszakával. Házassága Joanne Whalleyvel tönkrement. A nő a tévében jelentette be, hogy elválik tőle, Kilmer is innen tudta meg. A színész egyébként is hírhedt volt arról, hogy, ha rossz hangulatban van, akkor nehezen kezelhetővé válik. Most, hogy a nyilvánosság előtt cincálták szét a magánéletét, erre meg is volt az oka. A Mindörökké Batman és a Dr. Moreau szigete forgatásán egyaránt rémesen viselkedett, és minden adott volt, hogy teljesen szétessen. Amikor sokadszorra bakizott bele egy tömegjelenet felvételébe, Douglas magához vonta és közölte vele, hogy, ha nem akar Mickey Rourke és Eric Roberts sorsára jutni, akkor ez így nem mehet tovább. A fejmosás csodák csodájára használt, és a forgatást hasonló incidensek nélkül fejezték be.

ghost-9.jpg

Val Kilmer a kissé halovány szerepet korrektül, összeszedetten formálja meg. Megnyerőbb benyomást tesz, mint Douglas, aki elsőre borzas fejével elég bizarr látványt kelt. A színész mintha maga se tudná, hogy komolyra vagy lazára vegye a figurát, ezért egyszerre próbálja a kettőt. Természetesen neki is megvan a maga karizmája, ami kisegíti a bajban, de az ő esetében mégis inkább beszélhetünk elhibázott szereposztásról. Bár a történet középpontjában egyértelműen Val Kilmer áll, Douglas csupán a 45. perc környékén jelenik meg, mégis őt tüntették fel elsőszámú főszereplőként. Okos, mi? A film reklámkampánya egyébként is a teljes elhibázottság jegyében zajlott. A rosszul sikerült tesztvetítések után, melyek azt hozták ki, hogy pont a sztárok fogták meg a legkevésbé az embereket, a stúdiónak fogalma se volt, hogyan is adja el a Ragadozókat. Ennek egyértelmű bizonyítéka a mozikba küldött előzetes, ami nem, hogy meghozza, de inkább elveszi a kedvet a film megnézésétől. A totális bukást innen borítékolni lehetett.

William Goldman bizonyára többet szeretett volna egy akciójelenetekkel tarkított horrornál, ami a Ragadozókból végül lett, csakhogy a film drámailag a korábban említett hibákat figyelmen kívül hagyva is gyenge lábakon áll. A karakterek egysíkúak és meglehetősen átlátszóak. A rengeteg átírást nem csak Remington sínylette meg, hanem például Patterson goromba főnöke, aki már szinte abszurd módon büszke rá, hogy micsoda rohadék, miközben inkább segíti szereplőnket. A film szemrebbenés nélkül áldoz be olyan veterán karakterszínészeket, mint Tom Wilkinson és Bernard Hill, de Michael Douglas is meglepő hirtelenséggel távozik. Még John Kani jár a legjobban a történet elbeszélőjeként, pedig figurája nem áll túlságosan távol a bölcs és jóságos bennszülött avíttas kliséjétől.

ghost-1.jpg

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a Ragadozók az iskolapéldája annak, hogyan barmolják el Hollywoodban a legjobb történetet is, pedig ez így nem igaz. Nem szóltam idáig a rendezésről, pedig az húzza ki a csávából a filmet. Pont Stephen Hopkinstól (Időzített bombaPredator 2) a legkevésbé se várná az ember, hogy a legerősebb láncszem lesz, hisz a legjobb esetben is csak tisztes iparosmunkákat végzett eddig, de az oroszlántámadásokat annyira profin levezényelte, hogy azt jobban elképzelni se lehet. Nem kétséges, hogy az járt a fejében, hogy a Ragadozók lesz az ő Cápája. Spielberg filmjének hatása tagadhatatlan azokban a pillanatokban, amikor az oroszlánok a szélben lengedező mező rejtekében cikáznak áldozatra lesve. A feszültség és a Goldman által szájbarágósan adagolt misztikum itt tapinthatóvá válik. Hopkins túlnyomórészt mellőzi a divatba jött számítógépes effekteket. Valódi oroszlánokat és a Jurassic Park dinóiért is felelős Stan Winston műhelyében készült bábtrükköket használt, így a film technikailag sokkal időtállóbbnak bizonyult, mint azok az alkotások, melyek a még gyerekcipőben járó CGI mellett tették le a voksukat.

A film sokadig megnézésre is hátborzongatón intenzív akciójelenetekkel szolgál, melyeken meglátszik, hogy Hopkinsnak van gyakorlata a műfajban. A dicsőség persze nem egyedül az övé. Jár az elismerés Zsigmond Vilmosnak is, aki lenyűgöző felvételeket készített. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az operatőrt a stúdió kényszerítette rá a rendezőre, ezért Hopkins többé nem is dolgozott együtt vele, pedig az összes filmje közül a Ragadozók fest messze a legszebben. A megfelelő hangulat megteremtéséből alaposan kivette a részét a néhai Jerry Goldsmith is, aki feszültségben gazdag zenét szerzett, mely azt is kiválóan megragadja, hogy Afrikát milyen fenségesnek és kalandosnak látja a főszereplő. A Ragadozók nem az a nagy film, aminek Goldman megálmodta, ám bőven az átlag felett áll. Szimpla horrorként a mai napig remek szórakozást nyújt, mégis elég nehezen elérhető, hazájában is csupán DVD-n adták ki. Levadászni azért így se okoz akkora erőpróbát, mint Pattersonnak az oroszlánokat, de feltétlenül érdemes.

ÉRTÉKELÉS: 70%

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr187572644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2015.07.14. 18:33:48

"a film technikailag sokkal jobban öregedett,"
Ezt most, h kell érteni, h film sokkal jobban bírja az öregedést, v h sokkal inkább öregebbnek tűnik?
süti beállítások módosítása