Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Öt amerikai vígjáték a '60-as évekből, amit látnod kell

2023. július 20. - Lazók György

60s-title4b_1.png

A napokban futottam bele egy véleménybe, melyet egy népszerű youtuber tett közzé egy videójában a Dr. Strangelove kapcsán. Szerinte Stanley Kubrick mesterművével összevetve az 1960-as években készült amerikai vígjátékokra ránézni is rossz úgy eljárt felettük az idő. Az egész biztos, hogy vannak köztük, amikkel mostanra vallatni lehetne, ám ez mégis túl nagy általánosítás ahhoz, hogy minden fenntartás nélkül le lehessen nyelni. Meggyőződésem, hogy a jó humornak nincs lejárandó szavatossága, ennek igazolására összegyűjtöttem öt vígjátékot ebből az évtizedből. A többségük kasszasiker volt a maga idejében, de van, amit csak megkésve fedeztek fel. A műfaj mindig is közkedvelt volt a magyarok körében, ezért, ha a politika is rábólintott, akkor a dekadens Egyesült Államokból érkező képviselői is forgalmazásra kerülhettek. Ezzel általában együtt járt - legalább a tévés sugárzáskor - egy briliáns színészekkel teleszórt magyar hang elkészülte. Ahogy máskor is tehát, a filmekkel a szorosan hozzájuk tartozó szinkronok is górcső alá kerülnek.        

Tovább

Mission: Impossible - Leszámolás: első rész (2023)

mis7-1.jpg

Számos okra visszavezették, hogy mi a baj a mai akciófilmekkel. Hollywood kreatív válsága és a férfihősök kiherélése csak néhány ezek közül. A problémát hosszan és mélyen lehetne elemezni, de a veleje egyszerűen megfogalmazható: rohadt kevesen maradtak, akik értenek a filmkészítéshez. Közéjük tartozik Tom Cruise, akit előszeretettel neveznek újabban az utolsó mozisztárnak. Cruise a '90-es évek óta felügyeli a Mission: Impossible franchise életét, mely akkor talált igazán magára mikor Christopher McQuarrie átvette a stafétát. Legelőször még csupán név nélkül pofozta át a 2011-es Fantom protokoll forgatókönyvét, ám azóta elsőszámú kormányosává vált a szériának írói, produceri és rendezői minőségben. Most, hogy a szuperhősök, sőt maga Indiana Jones se jelent garanciát a sikerre, a Mission: Impossible legújabb része az, ami reménysugarat hoz Hollywood elsötétült egére?

Tovább

Otthon, véres otthon (1997)

grosse-1.jpg

Ugyan az akció-vígjátékok a legnépszerűbb műfajkoktélok közé tartoznak, az erőszak és a humor kombinálását egy határon túl mégis rizikósnak szokták ítélni. Mikor hát az érettségi találkozója után Tom Jankiewicz előállt ötletével a hazalátogató bérgyilkosról, ódzkodó producerekbe ütközött. A koncepcióban rejlő lehetőségek azért felkeltették néhányak figyelmét, mint Kiefer Sutherlandét, aki hiába próbálkozott zöld utat kiverekedni a forgatókönyvnek. Jankiewicz írása ott porosodott egy fiókban egész addig míg John Cusack ki nem szúrta magának. Az egykori tinicsillag nagyon határozottan építgette karrierjét és úgy látta eljött az ideje, hogy ne csak sztárja, hanem producere is legyen a kiszemelt projektnek. Cusack barátaival újraírta a forgatókönyvet, emellett maga választotta ki a rendezőt és a partnereit. Már csak a családbarát Disneyt kellett rávennie, hogy álljon be a film mögé.

Tovább

Villámkritika: Az átok (1999)

haunt-1.jpg

A klasszikus horrorfilmek új köntösbe öltöztetésének nagy divatja volt egykor, ám az csak elvétve fordult elő, hogy a kész mű megközelítette volna az eredeti színvonalát. Az átok kezdetben jó úton haladt afelé, hogy a kivételek sorát gyarapítsa. Az újrafeldolgozás a részben Spielberg által alapított DreamWorks berkeiben készült. A rendező kézjegyét még úgy is fel lehet ismerni rajta, hogy a direktori székbe az egykori operatőr, Jan de Bont ült, akivel a Twisteren dolgoztak együtt. A stúdiónak presztízsfilmek kellettek, ezért Az átok nem csak nagy ambíciókkal, de hatalmas költségvetéssel is rendelkezett. Pompás díszletekkel, különleges számítógépes effektekkel és sztárgárdával csábította a közönséget, melynek azonban a nagyobbik része mégis csalódással távozott a moziból. Az senkit nem lepett meg, hogy az eredeti verzió rajongói rühellték, de a film elvérzett azok előtt is, akiknek A ház hideg szíve ismeretlen volt. Az átvertség érzetét erősítette, hogy a két legnagyobb név, Liam Neeson és Catherine Zeta-Jones maguk is díszítő elemként vannak jelen. Csupán kóvályognak az elátkozott kastélyban, ahová egy tudományos kísérlet okán érkeznek.

Tovább

Villámkritika: Rohammentő (2022)

ambulance-1.jpg

Michael Bay egy végletes eset. Mesterien rendez akciójelenetet, ugyanakkor szégyentelenül használja újra korábbi alkotásai snittjeit. Túltolt stílusa röhej és csodálat tárgyát egyaránt képezte. Jellemzően mikor kezdene megszépülni a róla kialakult kép belerondít egy szerencsétlen húzással. A nyár szenzációjává kinőtt Armageddont követte a szétcikizett Pearl Harbor, a kultikus Pain & Gaint egy újabb gagyi Transformers-folytatás. Azt, hogy Bay kókler-e vagy zseni nem segít eldönteni legújabb szélesvásznú zúzása, a Rohammentő, mely magán viseli mindazt, amit a rendezőben szeretni és utálni lehet. Az egyetlen mondatban összefoglalható sztori szerint két bűntárs egy Szemtől szemben módjára félresikerült bankrablás után egy mentőautóval próbál kereket oldani. Jake Gyllenhaal játssza az őrültet, a még nála is nehezebben kimondható névvel rendelkező Yahya Abdul-Mateen II pedig a családja érdekében rossz útra tévedt katonát. Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, míg ők ketten az üldözőikkel bajlódnak, egy mentőslány segítségével még egy sérült zsarut is igyekeznek életben tartani, hogy a viszkető ujjú kommandósok ki ne lőjék őket.

Tovább

Összeesküvés-elmélet (1997)

cons-poster.jpg

A konspirációs thrillerek kisebb reneszánszukat élték a '90-es években, ám ennek a korszaknak a filmjei már jóval kevésbé festettek nyomasztó képet, mint a két évtizeddel korábbiak. A zsáner feléledéséhez nagyban hozzájáruló John Grisham regényeiből készült alkotások elsősorban a szórakoztatásra törekedtek, így a Halálos fegyver-filmek csapatától se volt más várható mikor nekivágtak a műfajnak. A forgatókönyvet a nem sokkal később Oscar-díjat nyert Brian Helgeland szállította, akit a rendező Richard Donner rántott ki néhány évvel korábban a karrier halálzónából. Bár előző közös munkájuk, a Bérgyilkosok nem aratott épp osztatlan sikert, Donner bízott Helgeland tehetségében. Erről sikerült meggyőznie az akciófilm specialista producert, Joel Silvert is, aki új csapásvonalat keresett miután a recept, melyre addigi nagyágyúi épültek, kezdett kimenni a divatból.

Tovább

Filmnapló 2021

filmnaplo-2021.jpg

Nem szoktam filmnaplót vezetni, akkor se vitt rá a lélek, amikor még nagy divat volt, de tavaly úgy gondoltam, hogy kísérleti jelleggel belevágok. Mióta a Facebook keresztbe tett a blognak nem árasztottam el posztokkal az oldalt, ezért bizonyos szemszögből ez a szokás váltotta ki, hogy lejegyezzem valamilyen formában azokat a filmeket, melyeket megnézek. Az elmúlt időszakban nekem is alaposan átalakultak a mozibajárási szokásaim, lényegében a nullára redukálódtak. Ennek oka csak kis részben a mindenki által ismert járvány, a moziélményt számomra a COVID megjelenése előtt hazavágta a budapesti multiplexek, főképp a hozzám legközelebb eső Westendben található létesítmény elborzasztó vetítési színvonala. Máig visszasírom a digitalizáció előtti korszakot, de ez egy másik történet. A filmeket mostanra szinte kizárólag az otthonom kényelméből élvezem, a fárasztó napot általában egy esti házimozizással zárva. Mint a legtöbben, ilyenkor már én is valami könnyedre szoktam vágyni, hát gyakran előfordul, hogy inkább megnézek egy közepesebb vígjátékot, mint egy borongós klasszikust. Új filmekkel nem is merek kísérletezni estére, azok megmaradnak egy-egy szabad délutánra. Előre elárulom, többségben lesznek a '90-es évek filmjei, amiket a legbőségesebben adtak ki mikor még nagyüzemben gyűjtöttem a DVD-ket.

Tovább

Moziajánló: Nincs idő meghalni (2021)

time-title_1.jpg

Daniel Craig egy mázlista. Különleges helyzetből kezdhette el karrierjét James Bond szmokingjába bújva és úgy is fejezhette be. Első filmje, a Casino Royale az alapjairól indította újra a szériát, most pedig példátlan módon lezáró epizódot is kap. Az, hogy a Nincs idő meghalni a 25. Bond-film a várttal ellentétben korántsem lett meghatározó, ami nem is baj. A sorozatot istápoló Barbara Broccoli és Michael G. Wilson okultak a Halj meg máskor! fiaskójából és elejét vették, hogy a filmet maga alá temesse a megfelelési kényszer. Produkciójuk nem próbál minden áron a valaha volt legnagyobb Bond-kaland lenni, épp ellenkezőleg. Egy jóval személyesebb tónust ütnek meg vele, ami illeszkedik ahhoz az újító szemlélethez, mellyel elindították a Craig-érát. Egy korszakot, ahol Bond folyamatosan kereste a saját identitását hol jobban, hol kevésbé támaszkodva a múltra, kétkedve abban mit követel a jelen, és teljes homályban azt illetően, hogy merre tartson a jövőben.

Tovább

Öt bukás, ami kipróbált alkotópárosokat szakított szét

torn-title.jpg

Egykor úgy tartották, ha egy filmnek van egy sztárja és egy rendezője, akik egyszer már sikert arattak együtt, akkor az a film megérett rá, hogy zöld utat kapjon. Egy olyan bizonytalansággal teli hivatásban, mint amilyen a filmszakma, jól jön egy biztosnak hitt pont, azonban egy összeszokott páros acélosságát nincs más, ami keményebben próbára tenné, mint egy nem várt kudarc. Egy városban, ahol annyit érsz, amennyit az előző filmed hozott a konyhára, kétszer is meg kell gondolni, hogy kivel társulsz legközelebb, ez pedig egy barátivá vált együttműködést is haza tud vágni. Tartson akár évtizedek óta. Ha egyszer már nem tudják kihozni egymásból a legjobbat, akkor meglehet tényleg ideje venni a kalapot, ahogy tette az alábbi öt, régóta együtt dolgozó rendező-színész kettős is!  

Tovább

Öt bűnös élvezet Stallone életművéből

stallone-title2.jpg

Attól kezdve, hogy egyre határozottabban tette le a voksát az agyat kevéssé megdolgozó akciófilmek mellett úgy vált Sylvester Stallone az ítészek pofozózsákjává. Ha a kritikákat összesítő Rotten Tomatoes adataiból indulunk ki, könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyik szemetet csinálta a másik után. A szapultak között viszont a magyar közönség részéről a mai napig kedvelt vagy egyenesen imádott filmeket találhatunk. Persze néhol, például az Oscar esetében a kiváló szinkron is besegített a kultuszhoz! Stallone azért nem egyszer lőtt tényleg keményen mellé, de még a legtöbbet szidott és oltárit bukott filmjei között is akadnak megunhatatlan darabok. Az meglehet, hogy nem a komplexitásukkal hódítanak és lepattan róluk a mestermű jelző, de szórakoztatóak! A bűnös élvezetük nem feltétlenül abból fakad, hogy annyira rosszak, hogy már jók, bár olykor még a hibáik is bájos hibák. Stallone megadta a közönségének, amire vágyott. Az, hogy helyenként túltolta a brutalitást vagy a betétdalokat a stílusa része volt. Lehetne sorolni hosszan a támadható pontjaikat, de egy hosszú nap végén inkább hátradőlünk és élvezzük ezeket a filmeket!     

Tovább
süti beállítások módosítása