Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról


Öt amerikai vígjáték a '60-as évekből, amit látnod kell

2023. július 20. - Lazók György

A napokban futottam bele egy véleménybe, melyet egy népszerű youtuber tett közzé egy videójában a Dr. Strangelove kapcsán. Szerinte Stanley Kubrick mesterművével összevetve az 1960-as években készült amerikai vígjátékokra ránézni is rossz úgy eljárt felettük az idő. Az egész biztos, hogy vannak…

Tovább

Otthon, véres otthon (1997)

Ugyan az akció-vígjátékok a legnépszerűbb műfajkoktélok közé tartoznak, az erőszak és a humor kombinálását egy határon túl mégis rizikósnak szokták ítélni. Mikor hát az érettségi találkozója után Tom Jankiewicz előállt ötletével a hazalátogató bérgyilkosról, ódzkodó producerekbe ütközött. A…

Tovább

Semmit a szemnek! - Egy láthatatlan ember feljegyzései (1992)

David Koepp nyilatkozta egyszer, hogy Brian De Palma előre megmondta, hogy közös filmjüket, a Carlito útját rosszul fogadják majd, mert a rendezőnek még bűnhődnie kell a Hiúságok máglyájáért. Azért hozom ezt fel, mert a H.F. Saint könyvét feldolgozó, magyarul a kacifántos hosszúságú Semmit a…

Tovább

Villámkritika: Bob Roberts (1992)

Ha a hírességek belemennek az aktuálpolitikába gyakorta csak a saját rövidlátásukat leplezik le. Őket állította részben pellengérre a South Park alkotóinak filmje, az Amerika Kommandó is, melyben nem úszhatta meg Tim Robbins sem, Hollywood liberális beállítottságú színészeinek egyik leghangosabb…

Tovább

Villámkritika: Belfagor a pokolból (1966)

A többszörösen elismert Ettore Scola korán kezdte a pályát. Már 16 éves évesen a népszerű komikusnak, Totonak szállított poénokat, huszonévesen pedig keresett forgatókönyvíró volt. Hamarosan a rendezésbe is belevágott, első filmjét mindjárt Vittorio Gassmannal forgatta, akivel még számos alkalommal…

Tovább

Francia csók (1995)

A romantikus vígjátékok bajnoka egykor Meg Ryan volt, ám ez legalább annyira jelentett átkot a számára, mint áldást. Az 1989-es Harry és Sally megszerettette őt a nagyvilággal, egyben egy életre beskatulyázta ugyanabba a szerepkörbe. A műfaj a fénykorát élte ebben az időben, azonban Ryan…

Tovább

Villámkritika: S1m0ne (2002)

Andrew Niccolt hamarjában a zsenik közé sorolták, de ez a csoda se tartott sokáig. Ugyan bemutatkozó filmje, a tökéletesek társadalmában játszódó Gattaca akkorát bukott, mint ide Lacháza, azon kevesek, akik mozis futása idején megnézték odáig és vissza voltak tőle. Niccol egyéni hanggal mondott el…

Tovább

Fejjel a falnak (1996)

Úgy tartják, hogy, aki látott egy sportfilmet, az látta az összeset. A műfajnak nem csak, hogy megvannak a jól bejáratott toposzai, hanem, mint egy öreg nagybácsi, ugyanazokat a sztorikat meséli el újra és újra. Az egyik kedvence a lecsúszott tehetség nagy visszatérése, aki esélytelensége ellenére…

Tovább

Villámkritika: Shaft (2019)

A blaxploitation filmek az átlagember számára ma már épp úgy a múlt ködébe vesznek, mint John Shaft egykor meghatározó figurája. A laza stílusú, nőcsábász magánkopó egy sor filmben és egy rövidéletű, felvizezett tévésorozatban építette fel legendáriumát. Bár a szex és erőszak nem túl míves koktélját…

Tovább

Ágyúgolyó futam (1981)

Timothy Dalton és Pierce Brosnan nem hagyták ki az alkalmat, hogy ironizálhassanak saját Bond-imázsukon, ám ez a legjobban Roger Moore-nak sikerült mikor szerepet vállalt a mifelénk igencsak közkedvelté vált Ágyúgolyó futamban. A film egy a '70-es években ötször is megrendezett illegális versenyről…

Tovább
süti beállítások módosítása