A napokban futottam bele egy véleménybe, melyet egy népszerű youtuber tett közzé egy videójában a Dr. Strangelove kapcsán. Szerinte Stanley Kubrick mesterművével összevetve az 1960-as években készült amerikai vígjátékokra ránézni is rossz úgy eljárt felettük az idő. Az egész biztos, hogy vannak köztük, amikkel mostanra vallatni lehetne, ám ez mégis túl nagy általánosítás ahhoz, hogy minden fenntartás nélkül le lehessen nyelni. Meggyőződésem, hogy a jó humornak nincs lejárandó szavatossága, ennek igazolására összegyűjtöttem öt vígjátékot ebből az évtizedből. A többségük kasszasiker volt a maga idejében, de van, amit csak megkésve fedeztek fel. A műfaj mindig is közkedvelt volt a magyarok körében, ezért, ha a politika is rábólintott, akkor a dekadens Egyesült Államokból érkező képviselői is forgalmazásra kerülhettek. Ezzel általában együtt járt - legalább a tévés sugárzáskor - egy briliáns színészekkel teleszórt magyar hang elkészülte. Ahogy máskor is tehát, a filmekkel a szorosan hozzájuk tartozó szinkronok is górcső alá kerülnek.
Egy, kettő, három (1961)
Nem sűrűn fordul elő, hogy Hollywoodban egy magyar színdarab alapján készítsenek filmet, azonban Billy Wilder az Oscar-díj elnyerését követő alkotásához Molnár Ferenc egyfelvonásos komédiáját vette alapul. Wilder és állandó szerzőtársa, I.A.L. Diamond nem csupán kibővítették Molnár 1929-es darabját, hanem aktualizálták is. A kettéosztott, hidegháborús Berlinbe áthelyezett cselekményben a keleti és a nyugati blokk is megkapja a magáét. Mivel amerikai filmről van szó természetesen inkább az előbbi, de a különböző politikai szelek szerint hajló német lakosság se ússza meg szárazon. A történet szerint a Coca-Cola cég ravasz igazgatójának minden furfangját be kell vetnie, hogy a rá bízott lány meggyőződéses kommunista férjéből vérbeli kapitalistát faragjon mielőtt a szülők befutnának. Wilder és Diamond lubickolnak a helyzet adta humorban. Legyen szó verbális vagy képi poénról, maximálisan az elemükben vannak. A gengszterfilmekből ismert, ekkor már 60 felett járó James Cagney hihetetlen energiával játssza el a főszerepet, melyet a magyar színpadon többek közt Gálvölgyi János és Feleki Kamill is megformált. A filmet a maga idejében hűvösen fogadták, Cagney a pokoli forgatás okán visszavonulót is fújt, ám időközben igazi klasszikussá érett, melyet Amerikában a legjobb komédiák közé választottak be, a két évtizeddel későbbi berlini újrabemutatáskor pedig a mozik egy teljes évig műsoron tartották.
Szinkron: Hiába a hazai vonatkozás, a Szovjetunió kemény ölelését élvező szocialista rendszerben ez a film nem kerülhetett műsorra. Egészen a '90-es évekig kellett várni, hogy a Magyar Televízió a képernyőre tűzhesse. A szinkront a nekik rendszeresen bedolgozó Rex Audio kft-re bízták, a rendezői feladatok elvégzéséért pedig az elismert Csörögi István felelt. A legnehezebb színészi feladat Maros Gáborra hárult, akinek James Cagney szélsebes tempójú szövegeit kellett lekövetnie. A tavaly elhunyt, méltatlanul keveset emlegetett színész túlzás nélkül fantasztikusan vette a kihívást. A hálásabbnál hálásabb mellékszerepekben olyan kiválóságok emelik a színvonalat, mint Borbély László a volt SS katona szakács, Újlaky Dénes a kommunista elvekből könnyen engedő szovjet megbízott hangjaként vagy Kiss Erika a szexuális zaklatást elváró titkárnőként. Az öntudatos proletár szerepében nem mindig meggyőző, a forgatáson állítólag kiállhatatlanul viselkedő Horst Buchholz játékát a fiatal Rékasi Károly igyekszik a legjobb tudása szerint feljavítani. A filmhez utóbb a rosszéletű MGM-csatorna is készített egy szinkront, azonban ez a változat már korántsem járt az élen abban, hogy öregbítse Wilder klasszikusának a hírnevét.
Ajánlott jelenet: Ahogy a kelet-berlini szállodában az asztal tetején lejti táncát a titkárnő, elkezd remegni a falon Hruscsov elvtárs képe. Feladván a küzdelmet kisvártatva le is esik a földre, hogy előbukkanhasson mögüle az előző vezető, Sztálin portréja.
Dajkamesék hölgyeknek (1964)
Ralph Levy rendezése szép csendben elfelejtődött az évekkel, főképp miután 1988-ban elkészült körülrajongott újrafeldolgozása A Riviéra vadorzói címen. Stanley Shapiro és Paul Hanning forgatókönyve később egy sikeres Broadway musicalnek is az alapjául szolgált, 2019-ben pedig női csavarral, Csaló csajok címen próbálták meg modernizálni, ám a visszajelzések szerint kár volt. Az eredeti változat pont oda lett száműzve, ahol Levy a karrierje nagyját töltötte: a tévébe. A gyártó stúdió olyan méltatlanul bánt a filmmel, hogy sokáig csak szánalmas minőségben lehetett elérni. Marlon Brando és David Niven szokatlan párosa pedig legalább olyan jól működik, ha nem jobban, mint a '80-as években Steve Martiné és Michael Caine-é. A filmben két nők elcsábítására specializálódott szélhámos mérkőzik meg egymással a vadászterületért. A nem épp a humoros alakításairól ismert, bár ezt az oldalát a Teaház az augusztusi holdhoz során már megvillantó Brando erős komikusi vénáról tesz tanúbizonyságot. Nyers vonzerejét bevetve a szereppel együtt járó mérhetetlen pofátlanság még jól is áll neki. Nivenre természetesen mintha csak ráöntötték volna a dzsentlemen svindler jellemét. Mindketten olyan jó szövegeken és remekül kigondolt helyzetkomikumokon osztoznak, amit legalább akkora élvezet nézni, mint nekik eljátszani lehetett. Brando túl jól is szórakozott Niven jelenlétén, ezt aztán számos elröhögött felvétel bánta. A film tagadhatatlanul régimódi elveket vall, ha férfiakról és nőkről van szó, azonban a humora időtlen. Az iróniával találóan megspékelt, kedvesen romantikus happy end is mutatja, hogy senkit nem szándékoztak vele megbántani, csupán megnevettetni.
Szinkron: A film hat éves fáziskéséssel, 1970 nyarán érkezett meg a magyar mozikba, melynek alkalmából a Pannónia Filmstúdióban készült hozzá szinkron. Itt Mécs Károly és Mensáros László kölcsönözték a hangjukat a főszereplőknek. Ennek a verziónak sajnos időközben nyoma veszett pedig az iszdb adatlapja szerint még a tévében is ezzel sugározták négy esztendővel később. A '90-es években készült második változat az újraszinkronizálás általános rossz hírére rácáfolva kitűnőre sikeredett, amiért egy kisebb cégnek, a Jankovich és Tsa-nak, ezen belül is Herbai István szinkronrendezőnek jár elsősorban dicséret. A szöveget Nikowitz Oszkár fordította, aki a pannóniás idők óta dolgozott a szakmában. Dunai Tamás most először és utoljára szólaltatta meg David Nivent, ami döbbenet tekintve, hogy nála jobban talán senki se kapta el jellegzetes, angolos attitűdjét. A szinkron abszolút főnyereménye így is Józsa Imre, aki ezúttal is igazolja sokoldalúságát. Brando férfiasságát és tettetett jámborságát egyformán képes visszaadni, de a legjobb mikor kaján élvezettel, pimaszul és cinikusan vetheti oda a szavakat. Azt ,hogy "meghalt a király, éljen a király" még senki nem mondta ki ilyen aljassággal és örömmel. A hazai színészek közül két nevet érdemes még kiemelni. A szélhámosok legfőbb célpontjául szolgáló ártatlan virágszálat megszólaltató Orosz Helgát és a sumák rendőrfőnökként jeleskedő Dengyel Ivánt.
Ajánlott jelenet: Az egyik csábítási trükkjével csúnyán lebukó katonaként Brando eléri, hogy felelősségre vonás helyett anyagi támogatást kapjon a leszereléshez. Végül a felettese azzal az itallal kénytelen koccintani a távozására, amivel a háta mögött kereskedett.
Jó estét, Mrs. Campbell! (1968)
Ahogy a Dajkamesék hölgyeknek, úgy Melvin Frank vígjátéka is inspirációja lett későbbi sikereknek, habár kevésbé közvetetten. A sztorijából kölcsönzött mindjárt két musical, köztük a Mamma Mia! is A történet szerint Gina Lollobrigida évekig pumpolta azt a három férfit, akik közül az egyik a lányának az apja. Mikor aztán a lehetséges apucik egy találkozó keretében együtt visszatérnek minden a feje tetejére fordul. Az író-rendező Melvin Frank több klasszikusnak számító komédia - például a nálunk is közkedvelt Kopogd le a fán! - megalkotásában részt vett, rutinját pedig nagyban kamatoztatta a Jó estét, Mrs. Campbell!-lel. Méretében és diverzitásában is tekintélyes nemzetközi színészgárdával zsonglőrködik úgy, hogy senki se heverjen parlagon. Nehéz bárkit kiemelni, mert mindenki remek. A tuskót megint szerethetően adó Telly Savalasnak lehet a leginkább drukkolni azért, hogy ő legyen a lány apja, a veterán tévés komikus Phil Silversnek viszont meg se kell szólalnia, hogy megnevettessen. Több, mint egy fél tucat karakterív járja útját, hogy minden egyes színész érdemben hozzátehesse a maga humorát és egyéniségét a filmhez. Sziporkázó párbeszédekkel dobálják egymásnak folyamatosan a labdákat hangyányi időt se hagyva az unatkozásra. Egyedül Janet Margolin marad ki a jóból, akinek az egyetlen dolga, hogy bűbájos legyen. ABBA-sláger ugyan nincs benne, azonban a filmet átívelő Bouna Sera Jimmy Roselli előadásában garantáltan nem megy ki a fejünkből napokon keresztül.
Szinkron: A Jó estét, Mrs. Campbell! elég népszerű volt ahhoz, hogy kb. tíz évente újraszinkronizálják. Az első magyar változat még a mozipremierhez készült, ami 1971. februárjában esett meg. Amikor a '80-as években a köztévé ismét leadta akkor rendelték meg a Pannónia Filmstúdiótól hozzá azt a szinkront, mely aztán a DVD-kiadásra is rákerült. Ebben állt helyre a világ rendje, ugyanis Telly Savalas megkapta a vele összeforrt Inke Lászlót. Tomasevics Zorka szinkronrendező megtartotta az előző változatból a jól bevált Phil Silvers - Velenczey István párosítást. Az amerikai kollégájára külsőleg is emlékeztető színész még négy alkalommal, mindenki másnál többször tolmácsolta a komikust a magyar közönségnek. Gina Lollobrigida ezúttal Szegedi Erika temperamentumos hangján szólal meg, akit a Lollobrigida riválisának tartott Sophia Lorenhez szoktak inkább társítani. Ahogy az a pannóniás szinkronoknál már szinte elvárás, a szerep nagyságától függetlenül elsőrangú színészek emelik a gárda fényét, köztük Tahi Tóth Lászlóval, Fülöp Zsigmonddal és az idő előtt visszavonult Földessy Margittal. A filmhez a Duna Televízió és az MGM-csatorna is saját szinkront készített, ám ezek nem maradtak meg az emlékezetben.
Ajánlott jelenet: Annál olaszosabb előjáték nem létezik, mint mikor a se veled - se nélküled szerelmespárt alakító Gina Lollobrigida és Philippe Leroy egymást hangosan sértegetve készülnek szobára menni. Minden alkalommal.
Feketeszakáll szelleme (1968)
Walt Disney a stúdióját nem korlátozta animációs filmekre, élőszereplős alkotásokkal is hatékonyan épített brandet a nevéből. Futószalagon készültek nála a hasonló ötletekre és poénokra épülő családi vígjátékok, melyek mögött viszont elég profi csapat áll ahhoz, hogy még évtizedekkel később is eladhatóak legyenek. A Disney tán legmegbízhatóbb rendezője ebben az időben Robert Stevenson volt, aki Bill Walsh és Don DaGradi forgatókönyvírókkal olyan sikereket szállított le a stúdiónak, mint a Mary Poppins vagy egyazon évben A kicsi kocsi kalandjai és a válogatás soron következő darabja, a Feketeszakáll szelleme. A trió nem egy filmjét érte utol a Disney-féle remake kezelés, azonban ehhez annak ellenére se nyúltak hozzá, hogy hatalmas sikert aratott a mozikban. A történet szerint a tengerparti városkába érkező edző (Dean Jones) elköveti azt a hibát, hogy megidézi a címbéli kalózt, aki nem kívánt segítségére válik abban, hogy reménytelen diákjaival megnyerjék a helyi sportversenyt. Stevensonék a régi formulát alkalmazva sütik el vicceiket, viszont legyenek azok bármely ismerősek és alkalmanként bugyuták, még mindig működnek. A pluszt a filmhez Peter Ustinov adja hozzá, aki a maga kedvére formálta át Ben Stahl regényének Feketeszakállját és akkorát komédiázik részeges kalózként, hogy a szájából még a legszörnyűbb rémtettek is viccesen hangzanak. Mással el se lehetne képzelni a filmet. Az alkotók nem voltak restek két végkifejlettel is rákontrázni, de közülük egyértelműen a verseny jelenti a csúcsot. Ahogy Feketeszakáll segíti a csapatát az legalább olyan óriási, mint mikor az ellenfélnek keresztbe tesz. Még a nagy Jack Sparrow is elbújhat mögötte.
Szinkron: A Disney drágán mérte a portékái forgalmazási jogát, a Feketeszakáll szelleme mégis az akkori viszonyokhoz képest viszonylag hamar, 1970-ben eljutott a mozijainkba. A Pannónia Filmstúdió a szakértelmét többször bizonyított Csákány Mártára bízta a szinkron rendezését, akinek A púpos klasszikus magyar változatát is köszönhetjük. A fordításról a nem kevésbé gyakorlott Kálmán Éva gondoskodott. Ő aztán nem fogta vissza magát mikor Feketeszakáll szórakoztatóan archaikus riposztjait ültette át a mi nyelvünkre. A szinkronból természetesen a magyar színházi élet színe-java kivette a részét. Sztankay Istvánt most is külön élvezet hallgatni, azt nem különben, hogy akár statisztaszerepekben is felfedezhetünk egy Harkányi Endrét vagy egy Szilágyi Tibort. A gazemberek megszólaltatására előszeretettel alkalmazott Gelley Kornél újfent örömmel gonoszkodik a hangjával. Rajta kívül a mellékszerepekben többek közt Komlós Juci, Bujtor Istán, Margitai Ági és Somogyvári Rudolf emelik a szinkront etalon szintre. Ha van, ami bírálható, akkor Ustinovhoz és Feketeszakáll figurájához egyaránt tökéletesen kiválasztott Képessy József hangjának a torzítását lehet. Csákány Márta meglehet csupán túlvilágibbá igyekezett tenni Feketeszakáll orgánumát, de teljesen feleslegesen. Ezzel együtt kimondhatatlanul nagy öröm, hogy mikor a film bekerült a Családi mozidélután a Disney-vel sorozatba a '90-es években, a gyakorlattal ellentétben nem készítettek hozzá új változatot, inkább az eredetin módosítottak. Egy akkora kincset őriztek meg ezzel a szinkronnal, amire Feketeszakáll is büszke lenne.
Ajánlott jelenet: A fogadó megmentésére indított rendezvényre betoppanó edző lesmárolja a csókfülkénél álló szemrevaló hölgyet, aki mikor levegőhöz jut közli vele, hogy ő szervező, nem résztvevő. A hiba korrigálása aztán nem várt reakciót szül.
A kaktusz virága (1969)
A magát nősnek hazudó fogorvos története, aki eljátszatja az asszisztensével a feleségét, hogy elvehesse a barátnőjét bejárta a világ színpadait. A darab Franciaországból indult hódító útjára és meg se állt a Broadwayig, ám közben Magyarországon is bemutatták 1966-ban Bodrogi Gyula és Voith Ági főszereplésével. Ugyan az amerikai színházi világban ez volt Lauren Bacall nagy visszatérése, a moziváltozatban mégis lecserélték őt Ingrid Bergmanra. A forgatókönyvet a szinte kizárólag Billy Wilderrel dolgozó I.A.L. Diamond írta, aki hozzáadta saját csípős humorát. A rendező Gene Saks nem először adaptált színdarabot mozivászonra. Legismertebb munkája is ilyen, a Neil Simon darabja alapján készült Furcsa pár volt, melynek egyik főszereplőjét, Walter Matthaut választotta a nőcsábász fogorvos szerepére. A film elhozta a barátnőjét játszó Goldie Hawn számára nem csak az áttörést, hanem az Oscar-díjat is. Az aranyszobrot oda lehetett volna adni A kaktusz virága szinte bármely színészének, mert csak fergeteges alakításokkal találkozni. Annyi fantasztikusan jól megírt szöveggel és karakterrel van tele a film, hogy aki csak megszólal, annak jutalomjátékra nyílik lehetősége. Igaz ez még a kisebb szerepekre is, mint amilyen a fogorvosi székben rettegő hős csábítóé, aki azzal igazolja makacsságát, hogy az ő családja Kolumbusz után több száz évvel is ragaszkodott hozzá, hogy a Föld lapos. A készítők remek érzékkel csavarnak mindig újabbat és újabbat a történetükön összegabalyítva figuráikat egész addig míg ők maguk is alig tudják, hogy ki kibe szerelmes. Hagyományos romantikus vígjátékhoz illően végül mindenki a hozzá leginkább illővel jön össze, bár meg kell hagyni, hogy egyesek kissé hirtelen.
Szinkron: Mint az korábban nem egy film kapcsán kiderült, a múltban a mozis szinkronok hajlamosak voltak elkallódni, azonban A kaktusz virága magyar változata a kivételek közé tartozik. És micsoda mázli, ugyanis a Pannónia Filmstúdióban még 1971-ben rögzített anyag pótolhatatlan veszteség lett volna! Pusztán a felvonuló színészek sora klasszikussá teszi. Kezdetnek ott van mindjárt a Matthauhoz kiosztott Gábor Miklós, akihez meglehet más nyilvánvalóbb választás lett volna, de az az összetéveszthetetlen egyéniség, amivel a figurát felruházza az első mondata után eloszlat minden kétséget. Ingrid Bergmant egy másik színészlegenda, Ruttkai Éva szólaltatja meg legalább akkorát alakítva, mint a filmjeiben. Dr. Márkus Éva megannyi régi kedvenc szinkronját rendezte az Óz, a csodák csodájától a Szörnyecskékig. A keze alatt A kaktusz virága magyar hangsávjában remekel még Körmendi János a főszereplő tulok színészbarátjaként. Halász Judit a jóságosságával zűrzavart okozó barátnő szerepében. Harsányi Gábor a belé szerelmes művészlelkű szomszédként, valamint a mindig kitűnő Tábori Nóra és Szatmári István is. Akárcsak a fordító Somló Éva, a legtöbbjük sajnos már nincs köztünk. A szinkron, melynek az elkészítésében közreműködtek átvészelt több, mint ötven évet. Őszintén remélem, hogy a következő ötvenben se kótyavetyélik el!
Ajánlott jelenet: Mikor főszereplőnk a rendelőjében rádöbben, hogy a barátnőjének vett nercet az továbbadta a "feleségének" a szeme is kikerekedik. Pechjére a fogorvosi székben épp a bátrak bátra ül, aki az arckifejezését meglátva instant pánikba esik.
