A klasszikus horrorfilmek új köntösbe öltöztetésének nagy divatja volt egykor, ám az csak elvétve fordult elő, hogy a kész mű megközelítette volna az eredeti színvonalát. Az átok kezdetben jó úton haladt afelé, hogy a kivételek sorát gyarapítsa. Az újrafeldolgozás a részben Spielberg által alapított DreamWorks berkeiben készült. A rendező kézjegyét még úgy is fel lehet ismerni rajta, hogy a direktori székbe az egykori operatőr, Jan de Bont ült, akivel a Twisteren dolgoztak együtt. A stúdiónak presztízsfilmek kellettek, ezért Az átok nem csak nagy ambíciókkal, de hatalmas költségvetéssel is rendelkezett. Pompás díszletekkel, különleges számítógépes effektekkel és sztárgárdával csábította a közönséget, melynek azonban a nagyobbik része mégis csalódással távozott a moziból. Az senkit nem lepett meg, hogy az eredeti verzió rajongói rühellték, de a film elvérzett azok előtt is, akiknek A ház hideg szíve ismeretlen volt. Az átvertség érzetét erősítette, hogy a két legnagyobb név, Liam Neeson és Catherine Zeta-Jones maguk is díszítő elemként vannak jelen. Csupán kóvályognak az elátkozott kastélyban, ahová egy tudományos kísérlet okán érkeznek.

A történet középpontjában Lili Taylor áll, akinek a karaktere a korábbi feldolgozás tükörképe. A forgatókönyvet író David Self jóval szimpatikusabbra hangolta az eredeti magányos vénlányát. Kalandvágyó, tiszta szívű hősnőt faragott belőle, akire nem tragédia, hanem megváltás vár. Tennivalóról a többi szereplő csak álmodozhat, Tayloré a kizárólagos jog, hogy felderítse a hely titkait, mely a történet legjobban kidolgozott része. Az alkotókat a saját sztorijuknál jobban érdeklik a kastély művészi igénnyel megmunkált termei. Úgy elvesznek a falai között, hogy arról is hajlamosak elfeledkezni, hogy történjen valami. A házimozi-rendszert igaz rendesen megdolgoztatják, ám az intenzív kopácsolástól aligha megy fel a műfajban otthonosan mozgók vérnyomása. A ház hideg szíve teatralitásával együtt is félelmetesebb volt. Az emlékezetes pillanatait próbálják felköhögni, de inkább paródia, mint ijesztés lesz belőle. A hatást, amivel a halovány cselekmény adós marad, néhányan megpróbálták pótolni. Jerry Goldsmith például egészen fantasztikus zenét szerzett a filmhez. Jan de Bontnak amennyire nem megy a félelemkeltés, annyira tehetséges abban, hogy a helyszínekből a maximumot hozza ki vizuálisan. A szélesvásznú képekről ordít a grandiózusság. A számítógépes trükkökkel nem bántak túl jól az évek, aminek a Spielberges érzelmességgel amúgy is eláztatott végkifejlet issza meg főképp a levét. A film itt végképp egy vidámparki látványossággá válik. Ha úgy állunk hozzá, hogy csupán ezt várjuk tőle, akkor a maga módján képes elszórakoztatni.

ÉRTÉKELÉS: 60%