Stanley Donen tekervényes alkotása, az Arabeszk jó példa arra, hogy hiába dolgozik valaki ugyanazokkal az összetevőkkel, mint korábban, az még nem jelent garanciát rá, hogy megismétli előző sikerét. A karrierjét habkönnyű zenés vígjátékokkal kezdő Donen miután Hitchcock ihletettségű krimijével, az Amerikai fogócskával meggyőzte a világot, hogy a rendező méltó utódja lehet, azt hitte, hogy elég, ha ismét követi a tőle ellesett sémát. A történet ezúttal is egy gyilkossággal nyit, eköré pedig egy komplex rejtélyt kanyarítanak, amiben kémek szövögetik átláthatatlan hálójukat. Azért, hogy biztosra menjen, Donen még mélyebbre nyúlt Hitchcock filmes örökségégben, a férfi főszerepet pedig ismét Cary Grantnek szánta, aki köszönte szépen, de inkább passzolt, gyaníthatóan mivel már eljátszotta magának a suspense mesterének Észak-Északnyugat címmel. Az összeesküvésbe keveredő nyelvészprofesszor helyette az általában megbízható Gregory Peck lett, aki nem először vélte a neki küldött forgatókönyvön Cary Grant ujjlenyomatait felfedezni. Azt, hogy egyikük se pótolható csak úgy a másikkal, a forgatáson kénytelen volt Stanley Donen is megtapasztalni.

Mikor Peck sokadjára nem tudta hozni a Grantre írt laza bohóckodást, elmondta a rendezőnek, hogy ne várja azt tőle, hogy Cary Grant legyen, ám Donen nem igazította az ő stílusához a jeleneteket. A vergődő Gregory Peck társa a bajban a csak mutatóban lévő, de a Dior ruhakölteményekben tényleg bámulatosan kinéző Sophia Loren. Kettejük közt sajna annyi kölcsönhatás sincs, mint egy jégszobor és egy farönk között. Az Arabeszk koporsójába a szöget mégse a sztárjai, hanem a totál zagyva forgatókönyv veri bele. Az elmaradhatatlan macguffin funkcióját betöltő, mindenki számára életbevágóan fontos papírcetli kezdetben összetartja a cselekményt, habár tétnek elég soványka. A film úgy félidőben az egyre eszementebb túlzások nyomán leveti magáról az értelem csalóka maszkját, hogy aztán a létező legostobább válaszokkal szúrja ki a szemünket. A rendező is külön rágyúr a ziziségre. Stanley Donen hivalkodóan rakosgatja a kamerát váratlan helyekre, például egy csillár kristálya vagy egy akvárium üvegfala mögé. Gregory Pecknek igaz nehezére esik viccesnek lennie, de attól még a szövegek egy része nagyon is az. Onnantól, hogy kifogy a humor, az Arabeszk csak meredekebben csúszik lefelé a lejtőn, míg eléri azt a pontot, ahol mindössze egy Hitchcock-film másolatának a még haloványabb másolata.

ÉRTÉKELÉS: 40%