Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Filmek a polcról

Filmek a polcról

Villámkritika: Jackson, a vadállat (1988)

2015. augusztus 28. - Lazók György

action-1.jpg

Korábban egy toplistával emlékeztem meg az überproducer Joel Silver legjobb akciófilmjeiről, amik között volt a Ragadozó. Ennek a forgatása közben Shane Black már dolgozott egy forgatókönyvön, aminek Az utolsó cserkész címet adta, de Silver egy másik akciófilmjének is itt született meg az alapötlete. A Schwarzenegger megbízhatatlan cimboráját játszó Carl Weathersszel, a Rocky-sorozat Apollojával folytatott beszélgetés során Silver megtudta, hogy egyformán odavannak a '70-es évek blaxploitation mozijaiért, így született hát meg az elképzelés, hogy ők is megcsinálják a magukét. A Jackson, a vadállat (alias Akció Jackson) le se tagadhatná, hogy már a '80-as évek gyermeke. Olyan vastagon átitatja a kor patinája, hogy két kilométerről érezni a szagát. Bár a filmről csupán halovány emlékeim voltak, mégis jelenetről-jelenetre meg tudtam jósolni, hogy mi fog történni. A készítők betű szerint betartották a Silver akciófilmek kódexét, ezért hát nem volt nehéz dolgom. Menetrendszerűen érkeztek a brutális akciók és az elmaradhatatlan egysorosok. Ha egy bárba tértünk be, fixre lehetett venni, hogy bunyó következik, ha pedig valaki egy ablak közelébe lépett, már vártam, hogy mikor fog kirepülni rajta. Nem lehetett kihagyni a keménykezű néger rendőrkapitányt se, ahogy az is kötelező volt, hogy, ha egy nőnek két sornál több a szövege, akkor le kell dobnia magáról a textilt. Nem mintha panaszkodnék mindezért, elvégre Sharon Stone is köztük van.

A film elején ott ül a Halálos fegyver pszichológusa és a Vörös zsaru rosszfiúja, akik épp a Rocky 2. végét néznék meg, amikor amerikai nindzsák támadnak rájuk. Máris úgy tűnik, hogy a Jackson, a vadállatnak ott a helye a Kobra és a Kommandó mellett, pedig a film legszórakoztatóbb része, a főszereplő bemutatása még hátravan: mikor egy piti tolvajt bevisznek az őrsre, a két járőr meglehetősen színes túlzásokkal írja körül a Szívatós Jacksonnak becézett őrmester hírnevét, mire pedig a delikvens szembekerül vele, Carl Weathersnek elég egy pillantást rá vetnie, és a csóringer elájul. Bárcsak azt mondhatnám, hogy film hátralevő része is dúskál az ehhez hasonló instant klasszikus pillanatokban, azonban az ereje nem tart ki. Hamar bebizonyosodik, hogy Weathers kevés hozzá, hogy elvigyen egy filmet. A rendező Craig R. Baxley (Sötét angyal) ahhoz ért, hogy a robbanások nagyot szóljanak, de arra képtelen, hogy a produkció ne csússzon át egyre inkább a B-kategóriába. A főhősre ráakasztott jócsaj se a pozitívumokat erősíti, a film pedig hajlamos belekavarodni a saját síkegyszerű történetébe is, így hát megizzad, hogy eljuttassa Jacksont a következő akcióig. Az ultrarohadék főgonoszt megbízhatóan eljátszó Craig T. Nelson mellett a rosszak frontján itt van szinte a kor összes kultikus arca. Az ő felbukkanásuk az igazi poén, nem pedig azok, amiket egyre bugyutábban durrogtatnak. A Jackson, a vadállatot kizárólag a '80-as évekbeli akciófilmek szerelemeseinek érdemes feleleveníteni. Bár ott van benne az esszenciájuk, nem véletlen, hogy megragadt a másodvonalban.

ÉRTÉKELÉS: 50%             

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekapolcrol.blog.hu/api/trackback/id/tr707740188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása